Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-19 / 274. szám
AJÁNLÓ Fővárosi ősz Koncertek a Nemzeti Filharmónia rendezésében. A Zeneakadémia a helyszíne három Kobayashi Ken-Ichi- ro-koncertnek. A japán karmester 16- án, 18-án és 24-én egyaránt az Állami Hangversenyzenekart vezényli. □ □ □ Otelló és további bemutatók. November premierek hónapja a fővárosi színházakban. November 12-én és 13-án (kettős szereposztásban) adta elő a Magyar Állami Operaház Verdi Otellóját. (Nagy Gábor fotója az egyes szereposztás főpróbáján készült.) Ugyancsak november 12-én mutatta be a Budapesti Bábszínház Lázár Ervin mesejátékát az Árgyélus királyfit. A Merlin Színház bemutatójának napja november 18. A darab a középiskolai kötelező magyar irodalom első két osztályának anyagából „íródott” Nem mind Arany (de mind fénylik!) címmel. A Fővárosi Operettszínház november 18-án először vitte színre Ábrahám Pál: Bál a Savoyban című nagyoperettjét. Otelló: B. Nagy János, Desdemona: Tokody Hona Jelenet az előadásból □ OO A műalkotások ősi, kultikus jellege. A Kiállítási Csarnokban (XIV. Olaf Palme sétány 1.) november 11-én nyílt az 1990-ben fiatal művészekből alakult Block csoport kiállítása. A csoport tagjai megpróbálják a műalkotások ősi, kultikus jellegét újrateremteni. A december 4-ig nyitva tartó programon november 19-én 11 órakor a rendező Orosz Péter tárlat- vezetést tart. Még e hétvégén is nyitva lesz a Dorottya utcai galéria „Quietus” című tárlata, ahol a Sidneyi Magyar Műhely tagjainak (Bodonszky Imre, Miszlai Sándor, Novák Emil) a művei láthatók. □ o a Novemberi Táncfórum. A táncművészet kedvelői számára is gazdag programot nyújt a budapesti kínálat. November 21-én a 35 éves Fáklya horvát táncegyüttes tartja jubileumi műsorát a Budai Vigadóban. November 26-án a Művész Színház a helyszíne a Compagnie Geranium holland együttes Új program című előadásának. A program érdekessége, hogy három különböző, független nézetű koreográfiái mű kerül egymás mellé. Két nappal később, hétfőn tánctörténeti ismeretterjesztő műsort mutat be a Válaszút táncegyüttes „A magyar nép táncai” címmel. A helyszín: a Budai Vigadó. Napkelet • A KM hét végi melléklete ___________________________________________________________________1994. november 19., szombat Élmény, információ, világlátás Fokozatosan önállósulnak a filharmóniai társaságok — vidéken □ A vidéki irodák hogyan működnek majd együtt a központi műhellyel? — Nagyon nehéz lesz például Miskolcról nemzetközi kapcsolatokat szervezni. Persze, hogy lehet, csak nagyon sokba kerül. Lényegesen kedvezőbb, ha egy központi helyen továbbra is megy a szervezés, s ha jön Magyarországra egy művész, egy zenekar, akkor nem egy helyen lép fel. Ezt Budapestről lehet a legegyszerűbben megszervezni. Mindenesetre ez egy igen komoly átszervezés lesz. Mi szeretnénk megtartani, hogy egy költségvetési csatornán keresztül — mint közhasznú társaság — ezek az irodák kaphassanak pénzt, s ők dönthessenek is. Alkufolyamatokra gondolok, a vidéki hangversenyek közhasznú társaságai abból a pénzből, amit a filharmónia kap, pályázhatnának. A közhasznú társaságnak lesz egy kuratóriuma. Nagy kérdés, mit tudunk anyagilag mozgósítani. 1993-ban a mi mérlegünk 440 millió volt, ebből állami támogatás 310 millió. Az összes többit nekünk kellett megkeresni. □ Mire elég a jegybevétel? — Abból 20-25 százaléknál többet nem lehet megszerezni. Egyszerűen nincs az embereknek annyi pénzük. Az árakat a végtelenségig nem lehet emelni. Csinálhatunk mi nagyértékű hangversenyeket, fölvihetek én egy 4 koncertből álló bérlet árát 4 ezerre, de azt nem tudjuk eladni. □ Van-e az intézményüknek „népművelő küldetése”? — A Nemzeti Filharmónia igenis zenei közművelődési intézmény. Az árszintek megállapításakor arra mindig törekszünk, hogy legyen egy olyan kategória, ami lehetőséget biztosít a kispénzűek hangversenylátogatására is. Most olvastam Bíró Zoltán cikkét a nemzeti intézményekről, s egyet is értek vele. Azt írja: nem támogathatunk mindenkit egyformán. Meg kell mondani, melyek a mi fontos nemzeti intézményeink, amelyek a nemzeti kultúrát a hátukon viszik, s azok működését igenis biztosítani kell. Á többinél pedig más mércét kell állítani. Semmi akadálya: saját pénzből mindenki csinálhat, amihez kedve van. A mi intézményünk bizonyított: jönnek az emberek a hangversenyekre. Ezt nem lehet kétségbe vonni. Az abszurd, hogy egy politikai váltásnál újra meg újra mindent megkérdőjeleznek. Senkinek nincs arra még négy napja sem, hogy mindenféle politikai dekonjunktúráknak rendelje alá a magyar kultúra érdekeit. □ Ismeri a jövő évi költségvetés tervezetét? — Ez még bizonytalan. Úgy tudom, nem lesz kevesebb, mint az idei. A 20-22 százalékos inflációval ez visszaesést jelent. Hadd mondjam még el, hogy a mi 270 milliónkból 170 millió a zenekar, az énekkar, a munkatársak bértömegére megy, s plusz 78 millió tb-járulék. A költségvetésünkből tehát már kivettem több mint 240 milliót! A 270 milliós állami támogatásból vegye el ezt az összeget... Yerdi Otelló című operájának budapesti főpróbája ünnepséggel kezdődött. A Magyar Állami Operaház vezetői 79. születésnapja alkalmából köszöntötték az első szereposztás karnagyát: Lamberto Gardellit. A Velencében született karmester egyes életrajzírói szerint 1961-től ’65-ig a Magyar Állami Operaház karnagya is volt. Mint most hallottuk: a meghatározás nem teljesen pontos, de tény: Lamberto Gardelli az a világhírű karmester, aki vendégként 1961 óta egészen napjainkig a legtöbbet dirigált a budapesti Operában Nagy Gábor (ISB) felvételei Dombrovszky Adóm December elsején lesz egy esztendeje, hogy Tóthpál József a Nemzeti Filharmónia élére került. Az igazgató korábbi pályafutásából emeljünk ki két mozzanatot: 1976- tól 1980-ig a Pozsgay-féle kulturális minisztériumban dolgozik, 1980-tól pedig egészen a tavalyi kinevezéséig a Kórusok Országos Tanácsa főtitkára, majd ügyvezető elnöke. Tóthpál Józsefet a Nemzeti Filharmónia jelenéről kérdeztük. — A Nemzeti Filharmónia 42 éven át arra szánta el magát, hogy Magyarországon koncerteket rendez. A minőség mellett a statisztikai adatok is bizonyítják: az intézmény ezt a feladatát teljesítette. 25 év alatt több mint 65 ezer előadást tartott a Filharmónia. A hangversenylátogatók száma mintegy 30 millió volt. Ezeknek a számoknak közel kétharmada vidéki rendezvényeket jelent. Azaz: az intézmény döntő szerepet játszott a magyar- országi zenei műveltség alakításában. Ez jelent élménynyújtást, információt, egyfajta zenei világlátást, a hazai, illetve a nemzetközi zenei produkciók megszólaltatását, s a közönséggel való találkozásokat. Nem számoltuk ki, hogy hány előadó szerepelt ez idő alatt, de annyi bizonyos, hogy Magyarországon megfordultak a legjelentősebb művészek, akár szólisták, akár karmesterek, sőt zenekarok is. Például tavaly a Swiss Romande, a londoni, a berlini filharmonikusok, sőt — ha nem is a mi rendezésünkben — a New York-i Filharmonikusok is jártak itt. A Nemzeti Filharmónia helyzete annyiban megváltozott az elmúlt 4-5 évben, hogy most már nem kizárólagos meghatározói vagyunk a magyar hangversenyéletnek. Összvolumenében azonban még mindig több mint 50 százalékát rendezzük a komolyzenei hangversenyeknek országszerte, vidéken pedig az az arány még a 70 százalékot is megközelíti. □ Úgy hírlik: a szerepváltozást hamarosan struktúraváltás is követi. — Miközben meg kell hogy tartsuk az országos zenei műhely funkciónkat, a szervezeti rendünkön valóban változtatni kell. A lépéseket azonban nem szabad elhamarkodni, hanem minden változást alaposan elő kell készíteni. Pillanatnyilag hat regionális központunk van (többek között Miskolcon és Debrecenben). Figyelembe kell azonban venni, hogy az az áramkör, ami a zenei életben létezik, Budapesthez kötődik. Többségében itt élnek a kiemelkedő képességű zenészek, művészek. Van egy Budapestre áramlás is, hiszen azért mégis A nemzeti filharmonikusok csak itt van a központi rádió és televízió. Én azt gondolom, hogy 3-5 éven belül — tehát fokozatosan — ahol hivatásos zenekarok vannak, a filharmónia önálló társaságait kellene létrehoznunk. Ennek a lényege, hogy a szellemi kapcsolat, a háló, az együttműködés megmaradna, de ezen irodák gazdaságilag, szervezetileg mindinkább önállóvá válnának. A budapesti központ tulajdonképpen műsorajánlásokkal jelenne meg. Ezt a helyzetet persze pénzügyileg is rendezni kell. □ Hiszen a pénzek ma csak Budapesten jelennek meg. — Téves, ha azt hiszi valaki, hogy nekünk elkülönített pénzünk van a vidékre. Nincs! Van egy összeg, ami von bevételeket, szponzorokat, alapítványokat, önkormányzati támogatásokat. A piac törvénye, hogy a nagyobb pénztömeg tud kimozdítani újabb pénzeket. Ha ezt mind helyileg lebontom, akkor elfogy a pénz a kimozdításhoz. □ Milyen módon? — Azt gondolom, hogy ebben a hat régióközpontban az irodát közhasznú társaságként tudnánk kialakítani. Ez a folyamat most lassan elindul. Valószínűleg először egy ilyen irodát hozunk létre az említett központok egyikében. Ott, ahol helyileg a legnagyobb támogatást kapjuk. Hiszen az önkormányzatoknak a jövőben többet kell vállalni ebből a pénzből.
