Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-19 / 221. szám

KULTÚRA 1994. szeptember 19., hétfő Autonóm kollégiumok Budapest (MTI) — Kol­légium ’94 címmel rende­zett országos konferenciát a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetséggel, valamint az OKKER Oktatási Irodával közösen. A résztvevők sze­rint a magyarországi tele­pülésszerkezet és az okta­tási intézményhálózat elhe­lyezkedése szükségessé te­szi a kollégiumok létreho­zását. A kormány célja—prog­ramjuk oktatási fejezete szerint —, hogy biztosítsa az esélyegyenlőséget, és emelje az általános képzett­ség szintjét. Ennek gyakor­lati megvalósításához azon­ban mindenkinek elérhető­vé kell tenni az iskolákat, ezért nélkülözhetetlenek a kollégiumok — erről Já­nosi György, az MKM poli­tikai államtitkára beszélt. A kollégiumok jó működésé­hez a pedagógiai feltéte­leket is meg kell teremteni, az intézményekben dolgo­zó tanárok, nevelők társa­dalmi elismertségét növelni kell. Az államtitkár el­mondta: a kormány a rászo­rulóknál az iskoláztatás anyagi terheit kompenzálni szeretné, például a tan­könyvvásárlás támogatásá­val és a differenciáltabb ösztöndíjrendszer kialakí­tásával. A jövőben nagyobb gondot fordítanak a kü­lönösen jó képességű gye­rekek képzésére. Ennek segítésére tehet­séggondozó kollégiumi al­rendszert szeretnének létre­hozni, amely közalapítvá­nyi formában működne. A jól funkcionáló kollégiu­moknak azonban nemcsak a tanulás feltételeit kellene biztosítaniuk, hanem csa­ládpótló funkciót is el kel­lene látniuk. Az államtitkár arról is szólt, hogy egy kol­légiumi rendszer beindu­lásához megfelelő pedagó­giai program kidolgozására éppúgy szükség van, mint a pedagógusok, az oktatási intézmények, a megyei pe­dagógiai intézetek, az ön- kormányzatok és a gazda­sági, pénzügyi körök együttműködésére. Az ál­lamtitkár új finanszírozási modell kidolgozásában lát­ja a kollégiumi rendszer működésének megvalósí­tását. Horváth István, a Kol­légiumi Szövetség elnöke a kollégiumok fenntartására közalapítvány létrehozását javasolta. Felvetette azt is, hogy a kollégiumok auto­nómiához való jogát a jö­vőben jogszabályban kel­lene biztosítani. Tapaszta­lataik szerint, az önálló in­tézmények hatékonyabban gazdálkodnak és szakma­ilag is jobban működnek. H. Németh Katalin, nyíregyházi művész-tanár Keitalja című linómetszete őszi hangulatokat idéz Az eredeti mű fénymásolata Hírcsokor _________________________________________________ Kiállítás... ...nyílt Másság-azonosság címmel a budapesti Pataky Művelődési Központban. Szidu Evdoxia görögorszá­gi, Ducki Krzysztof varsói, illetőleg Bada Márta nóg­rádi születésű cigány fes­tőművész munkái október 4-éig tekinthetők meg a művelődési intézményben. (MTI) Syrtaki... ...görög táncházat tartanak szeptember 19-én 17 órától a nyíregyházi Ifjúsági Cent­rumban. (KM) Fotókiállítások... ...nyíltak a budapesti Fran­cia Intézetben. Franki Alio- na és Lugosi Lugo László Eltűnő Budapest, valamint Frédéric Fontenoy francia fotóművész Metamorfózi­sok című tárlata október 13-áig tekinthető meg. (MTI) CD-sorozat... ...kiadását kezdte meg a Művészeti és Szabadmű­velődési Alapítvány. A 17 darabból álló komolyzenei széria lemezein az 1950-től napjainkig terjedő időszak jelentős magyar zeneművei szerepelnek. Az első darab Kocsár Miklós műveit mu­tatja be. (MTI) Cristophe Lambert... ...Mesterfogás című filmjé­nek magyarországi pre­mierjét szeptember 22-én tartják. (KM) Őszi Tárlat... ...nyílik szeptember 20-án 16 órakor a nyíregyházi Városi Galériában. Sza- bolcs-Szatmár-Bereg me­gye képzőművészeinek im­már hagyományos, őszi ki­állítása október 16-ig láto­gatható — hétfő kivételével — naponta 10-től 18 óráig. (KM) Kolumbusz melankolikusz A Mandala fejlődésre alkalmas és képes • Egy felvonásnyi már profi munka A rockopera egyik líraian szép jelenete Csaba Ferdinándként még erősen az amatőr színvonalat képviselte, amit a néhány mondatos prózai rész még inkább felerősített. De nézzük az érem másik odalát! Magasan kiemelkedett Szinnyei Andrea. Kitűnő han­gon, szavak nélkül, érzékeny lélekkel jelenítette meg az eg­zotikus szépségű indián lány tragédiáját. Bódis Gábor első belépése, az audiencia eluta­sítása hozza meg az előadás első villanását. A gáncsoskodó ficsúr, Bodadilla udvaronc enyhén karikírozott szerepe hálás feladat volt. Tarczy Gyu­la mint Rodrigo, a tengerész a darab nyúlfarknyi prózai ré­szében is élt. Talán egy kissé visszafogottabb játékkal még hatásosabb lenne a kéjsóvár tí­pus megelevenítése. Túlzottan forr, sistereg minden pillanat­ban. Gondban voltunk Bár- kányi Mónika Izabella király­nő megformálásával. Mi volt az oka annak, hogy először olyan durcás kislányt játszott, mint akitől elvették a kedvenc babáját? S pár perc múlva, no­csak: a jégcsap kienged, a kak­tusz virágot bont. Pedig még csak egy pillantást sem váltott a főhőssel, akibe beleszere­tett... Kár, hogy igen szép hangját nem tudja árnyalni, érzelemmel megtölteni, vál­tani. Végig áriázik. Harasztosi Pál felvétele Egyébként a Gallai-Fábri- darab esslini várakozásmoz­zanatai menetrendszerűen ér­keznek, s tartják fenn változó erővel az érdeklődést. Van benne minden: a titok áttes- tálása, cselszövés, gáncs, ár­mány, misztikum és szerelem. De a rockopera nem fedezi fel a magyar spanyolviaszt, s csak úgy vagyunk vele, mint a ma­gyar naranccsal. A felvonások nyitójelenetei jók, viszont ará­nyát tévesztette a két zárókép. Volt, aki a szünetben akart ha­zamenni, s a végén maradni. Azaz: a felvonást záróé sokkal monumentálisabb volt, mint a finisé. Néhány technikai megjegy­zés. Nem mindig lehetett ér­teni a szöveget, pedig ennek kivédésére egyszerű módszer a nagymama-próba. Ültessük be a hátsó sorba, s ha nem hall jól valamit, kéijük meg, intsen a kötőtűjével. Az elő- és szakmai be­mutatóval megspékelt előa­dásnak nincs színlapja. Ez az alapvető információ nagyon hiányzik, s elmarad a jó érte­lemben vett önreklám nagy­szerű módja. A végkövetkeztetés mégis egyértelmű: a társulás fej­lődésre alkalmas, képes és: sikeres. A cél eléréshez vi­szont kellő fegyelem és ki­tartás kell. Tisztelgő, emlékévet záró ünnep Minya Károly Nyíregyháza — Kissé zajo­san kezdődik a színházi évad az országban. Leginkább a Művész Színház költségve­tése borzolja a kedélyeket. Tisza-parti csetepaténak ne­vezték el a Szolnoki Színház tömeges elbocsátását, és Kecskeméten is lezajlott egy gyönge csörte. All a bál a Vígszínház sátorügyében, s a Nemzeti sem jutott még nyugvópontra. Nyíregyháza nyugodt sziget. Második évadját kezdte a Verebes István vezette társulat a kőszínházban, s minden re­mény megvan arra, hogy a tavalyihoz hasonló sikereket könyvelhessenek el az idén is. S ugyancsak második évadját zárta a Mandala Dalszínház a Szabadtéri Színpadon. A zenés darabok, musicalek világában kezdetben vala az István, a király, s az Evita, most a Miss Saigonnál tar­tunk. Ez azért fontos a man- dalások szempontjából, mert e műfajra alapozta munkáját és létét ez a szervezetileg amatőr, de játékában már gyakran profi színeket felmutató csa­pat. Eddigi öt, változó színvo­nalú produkciójukat általában siker kísérte, amiben nem kis szerepet játszott a fiatalokból álló társulat lelkes, elszánt he­vülete. Legújabb előadásuk, a Gal- lai-Fábri szerzőpáros jegyezte Kolumbusz, az őrült spanyol hányattatásai szárazon és vízen című rockopera a Man­dala nyár ’94 programsorozat záróakkordja volt. Ismerve a társulat törekvé­sét, miszerint profi, önálló in­tézménnyé kívánnak válni, menten az a kérdés fogalma­zódik meg: vajon szakmailag hogy áll a dalosstáb, megkap­hatják-e, s ha igen mikor a passzust, hogy felsőbb osz­tályba léphetnek. Válasz itt most erre nem hangzik el, hiszen egyetlen írásnak sem oka, sem joga nem lehet ez. Ellenben a mérlegelésé igen: itt és most mennyiben igaz az, hogy dalnak dal, de színház­nak még nem egészen színház a Mandala legutóbbi előadása. Reményi Mihály Nyíregyháza — Szabadság- harcunk vezéregyénisége száz évvel ezelőtt halt meg. Ezért ebben az esztendőben Kossuth Lajosra emléke­zünk az emlékév keretében. Kossuth 1894. március 20-án hunyt el Turinban, az olaszor­szági Torinóban. Márciusban e lap hasábjain módomban volt beszámolni arról, hogy eredeti kézírású levele a nyír­egyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium birtokában van. Ugyanis 1889. március 15-én Bencs László városi ta­nácsnok, a későbbi polgár- mester javasolta, hogy hozza­nak létre egy alapítványt a történelemből kiváló növen­dék jutalmazására. Kossuthoz levelet intéztek, aki 1890 szeptember 30-án írt válaszá­ban hozzájárult, hogy az ala­pítványt róla nevezzék el. A Kossuth Emlékév halálá­nak 100. évfordulójával kez­dődött és szeptember 19-én, születésének dátumával zárni. Mi, kossuthos gimnazisták Az első hiányosság a darab állókép- és jelenetszerűsége. Az előbbi a hiányos dramatur­gia, az utóbbi a jelenetváltások már-már átdíszletezést sugalló döccenése, a be- és kilépések begyaloglása olykor gyalog- galoppolása okán. Nincs át­kötés, szaggatott. Mindez azonban nem mondható már el a második felvonás nagy ré­széről. Amikor is életre kapott az indiai cselekményszál, ami­nek volt kisugárzása, s va­lóban remekre szabott alakítá­sokkal találkozhattunk. Itt hi­teles volt Kovács József cím­szereplő melankolikus, vissza­fogott alakítása, kibontakozó szerelme az indián lánnyal. Máskor azonban ez erőtlen­ségnek hatott. Hiányzott be­lőle a robusztusság, vagány- ság. A melankolikus gyen­geséggel átitatott szerepfor­málásra csak egy kiragadott példa: dalban ellenáll a bi­lincsnek, de tettben! Maga térdel le a pribékek előtt, még mielőtt azok lerántanák. Talán a rendező, Dobos László job­ban elgondokodhatott volna a szereposztáskor. Legalább két másik Mandala-tag megkap­hatta volna Kolumbusz sze­repét. Mint ahogy az is ért­hetetlen, miért kellett eldugni az igen tehetséges Nagy Zoltánt Tosvanelli térképész néhány soros szerepébe. Tirol mindig megemlékeztünk szü­letése napjáról. A harmincas években Zsolnai Vilmos igaz­gató úr kezdeményezte a meg­ünneplését. Maga az ünnepség az isko­laudvaron kezdődött. Ezután az iskolai zászlóval az élen a tanári kar és a diákság a Kállai úton, a mai Szent István úton a Kossuth-szoborhoz vonult. Itt elhangzott a Kossuth nóta, amelyet a koszorúzás követett. A Himnusz eléneklése után a Zrínyi Ilona utcán át az or­szágzászlóhoz vonultunk. Az országzászlót a harmincas években állították fel a Szé­chenyi, Zrínyi Ilona és Szarvas utca kereszteződésé­ben. Két férfialak tartotta össze a koronás, széttöredezett címert, mely hazánk trianoni szétdaraboltságát jelképezte. A nemzeti színű zászló félár­bocon lengett a gyász jeléül. Nagyobb diákok vasárnapon­ként őrséget álltak az ország­zászlónál. Magam is közéjük tartoztam. A születésnapon egy kisebb létszámú diákcsoport 30-40 fővel felkereste a monoki szülőházat. A Kossuthok a Fátra vidékén elterülő Turóc megyéből származnak. Evan­gélikus kisnemesek voltak. A nagy hazafi édesapja, Kossuth László a Zemplén megyei Monokon az uradalom ügyeit intézte. A kis Kossuth Lajos még csecsemő korában Olaszlisz- kára, majd iskolásként Sátor­aljaújhelyre került. A gimnázi­umot a piaristáknál végezte. Jogi tanulmányait a sárospata­ki református kollégiumban kezdte és az eperjesi evangé­likus kollégiumban végezte. 21 éves korában 1823-ban került Pestre egy évre joggya- komoknak. A következő év­ben már Sátoraljaújhelyen Zemplén vármegye szolgála­tába lépett. 1832-ben kezdte meg Pozsonyban az országos tevékenységét az országgyű­lési tudósítások írásával. Ha­zai tevékenysége 1849. au­gusztus 11-én ért véget. Kor­mányzó elnöki tisztét Gör- geyre ruházta át. Ekkor 47 éves volt. Még 45 éven át élt külhonban, és csak halála után 10 nappal érkeztek haza ham­vai magyar földre. Budapesten a Kerepesi úti temetőben nyugszik a Kossuth Mauzó­leumban. A Kossuth Gimnáziumban az egész tanév Kossuth tisz­telete jegyében zajlott. Már az évnyitón Zsolnai igazgató úr felállíttatta az elsősöket. Fel­szólította őket, hogy fogják meg egymás kezét. Nézzenek az iskolai zászlóra, amelyen Kossuth Lajos arcképe volt látható és alatta a felírás, az ő híres mondása: „Az egység erő! Ha egymás kezét fogjá­tok, akkor érzitek az erőt” — jelentette ki. Év végén még az osztály- kirándulásokat is a Kossuth kultusz jegyében tartottuk meg. Elsős gimnazista ko­runkban Sárospatakon vol­tunk. Az ottani kollégium di­ákja volt Kossuth Lajos is. Itt mondta róla Kövy Sándor pro­fesszor, hogy Dominus Kos­suth országháborító lesz. Má­sodikos korunkban Debrecen­ben a református nagytemp­lomban voltunk, ahol 1849. április 14-én kimondták a Habsburgok trónfosztását. Itt Kossuth Lajos székén — mai napig — mindig van egy szál virág.

Next

/
Oldalképek
Tartalom