Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-06 / 184. szám
1994• AUGUSZTUS 6., SZOMBAT t Napkelet • A KM hét végi melléklete Szoboszlai Csabánéék esete. A nagymama romos házát rendbe tették, két család nyaralásához teljes komforttal szerelték fel. Az Megőrzött történelem a sóstói falumúzeumban Balázs Attila felvétele Természetrajz órán a háziállatokról, madarakról tanulnak a gyerekek. A tanítónő megkérdezi: — Mi borítja a tyúk testét? — Nejlonzacskó! — vágja rá a csak bontott csirkét ismerő, panellakásban élő harmadikos... A történet nem kitalált, szó szerint hangzott el az egyik debreceni iskolában. Bal- láné Pongor Judit tanítónő a két kislányával éppen azért döntött a tivadari nyaralás mellett, hogy a városon felnövő lányai otthonosan mozogjanak falun is. — Nemcsak ez az oka, hogy falura jöttünk kikapcsolódni — húzódunk a rekkenő meleg elől a hallba Illés Béla házában. — Még Magyarországot sem ismeri a 15 és a 7 éves lányom, s a nyári szünetekben feltérképezzük az ország szép vidékeit. Autó nélkül, hármasban, csomagokkal nehéz lenne állandóan úton lenni, így viszont nyolc napot gond nélkül itt töltünk a Tisza partján. Hadd tegyem hozzá, sokkal olcsóbban, mert most 16 ezer forintba kerül a nyaralás. A Tisza imádója a Fehérgyarmaton élő villanyszerelő, Illés Béla. Tíz éve kezdte építeni ezt a tivadari házat, mindig, amennyi pénz jutott rá. Most már két szinten helyezheti el a vendégeket. Három éve gondoltak egy nagyot, és belevágtak ők is a falusi turizmusba. — Teljesen más ei, mint a korábbi szakmák — magyarázza a gazda. — Én például kiviszem a vendégeket a bukógáthoz, vagy horgászni, kenuzni, ki mit szeretne. A napkeltét a víz közelében töltöm, s a feledhetetlen élményt a vendégnek is felkínáljuk. Itt olyasmit lehet áruba bocsátani — mondja most hivatalosabban és szakszerűbben —, ami szinte mindenkinek a vérében van: a szíves vendéglátás és a velük való törődés. Eleinte el sem tudtam képzelni, hogy pénzt fogadjak el a szolgáltatásért, de lassan kirajzolódott előttünk: a vendég- fogadás nemcsak szívesség, hanem a családi jövedelem kiegészítése is lehet. Hogy azért egész évben nem lehetne megélni belőle, igazolja a szomszédban Danó Sándorné óvónő. Két családnak a nyaralását tették lehetővé az udvari kis ház felújításával. A férj a tarpai Gamesznél, a feleség az óvodában keresi a kenyerét. — Azt mindenki tudja, hogy a fizetés kevés, a megélhetéshez foglalkozni kell valamivel. Korábban uborkáztunk, pálinkát főztünk, de nem tudtuk rendesen eladni. Barátok jöttek Belgiumból, Hollandiából, és nálunk laktak. Remekül érezték magukat, s ekkor gondoltunk a falusi turizmusra. Már január-februárban érkeznek az igények, és júliusban, augusztusban szinte alig akad szabad hely. Ä pázsitos udvaron a dog kedvesen tör- leszkedik a vendéghez, s csak akkor barátkozik, ha látja, nincs terhére az idegennek. Sziámi kiscicák kergetőznek, a legőszintébb barátságot ápolják az „örök ellenséggel”. A nyulak ketrecben, a csirkék, tyúkok a baromfiudvarban várják a gyerekektől az eleséget. Vitára ad okot, ki mikor etetheti az aprójószágot. — Szeretnénk felújítani a csűrt, mert ez is nevezetesség Beregben — folytatja Da- nóné. — Itt tárolják a vendégek a csónakot, a kenut, a kerékpárt. Önellátós a vendégfogadás, de ha kötött levest, tengerikásával töltött káposztát vagy más tájjellegű ételt készítek, szívesen megkínálom a vendégeket a család főztjéből. Két baráti család érkezett a fővárosból, a családfők kórházat igazgatnak. Dr. Mák kai Lászlónak a felesége és a kislánya már tavaly feltérképezte a terepet és ragaszkodtak a tivadari nyaraláshoz. Dr. Marczell Mihályék tíz éve Kisarban nyaralnak, ott becsukták a vállalati üdülőt, ezért a barátaikkal együtt töltenek itt két hetet. — A személytelen szállodára nem vágytunk — fogalmaz mindannyiuk nevében Marczell főorvos. — Az jellegtelen és uniformizált. Itt egy csodálatos harmóniában élő család tagjai lehetünk. A vidék varázslatos, a Tisza gyönyörű. Mindjárt hozzuk a csónakot és indulunk a folyóhoz. — Számomra azért pompás a falusi környezet, mert a fővárosi zaj, tömeg, rohanás után felüdülést, feltöltődést jelent — ez Makkainé, Zsuzsa véleménye. — A Balatonra épp hasonló okok miatt nem vágyunk. A háromtagú családunk 50 ezer forintból nyaralhat. — Videóra vettük a tehénfejést a szomszédban, Csapó Györgynénél — folytatta Makkai főorvos. — S mi magunk is megpróbálkozhattunk a szokatlan művelettel. Nem kell állandóan nyakkendősen viselkedni, itt ingben, rövidnadrágban el lehet az ember naphosszat. Nézze meg ezt a gyönyörű, barna gerendás parasztszobát — mutat a tisztaszobára emlékeztető helyiségre. — Ilyenben még úgysem éltünk és mintha egy másik, békésebb, boldogabb világba csöppentünk volna. Hisz ezt keresik az emberek — fejtegeti már az orvos —, hogy a lélek megtalálja a nyugalmat, a harmóniát, amely erőt ad nekünk a mindennapi gondok elviseléséhez. Tivadar a turisták paradicsoma. Aki nem szeret kempingezni és nem futja neki szállodára, a falusi turizmus keretében néz szállás után. Jó, ha időben teszi ezt, mert két-három éve egyre felkapottabb lesz a hely. Tréfásan azt mondták erre Marczel- lék: eddig csábították a barátaikat, odaadták a címeket, most már nem így tesznek, a végén nekik nem jut hely... Talán mégsem lesz így, mint példa erre adminisztrátori fizetést szerette volna kiegészíteni. — Abban mindannyian egyetértünk — utal Szoboszlainé a többi vendégfogadóra —, hogy meggazdagodni nem lehet belőle, de a jövedelem kiegészítésére a legjobb forrás. Jó lenne kitolni a szezont. Ugyanerről beszél Nábrádon Szarka Béláné, Magdika, aki főállásban foglalkozik vendégfogadással. A hatalmas kertet a férjével művelik, s az ott megtermő zöldség, gyümölcs is jól jön a konyhára. Köny- nyes szemmel lapozza a vendégkönyvet, a szívéhez nőttek az ország minden részéből érkező idegenek. S amikor jönnek a karácsonyi, húsvéti lapok, benne a jövő évi szállásrendeléssel, jóleső érzéssel gondol vissza a végzett munkára. — Menedzselhetnénk a megyét a turisták és a majdani befektetők előtt, ugyanakkor biztos jövedelmet jelenthetne még több családnak a falusi turizmus — hallottuk Zlota Józseftől, a Falusi Turizmus Országos Szövetsége megyei vezetőjétől. Két éve a 3 ezer országos pályázatból 260 megyebeli nyert valamennyi pénzt, az idén a megyei önkormányzathoz 37-en nyújtottak be pályázatot és 17-en kaptak vissza nem térítendő támogatást, általában 70-80 ezer forintot. Összesen másfél millió forintot költenek így korszerűsítésre. Az az elvünk, hogy vendéget elküldeni sehol sem szabad, szerzünk neki szállást a környéken. A jó hír, amit magukkal visznek rólunk, a legjobb befektetés a holnapi piaci sikerhez. Marczell doktor a Tiszára indul a gyerekekkel Tóth Kornélia felvétele A KM VENDÉGE A gyógyítás az élete Valahogy így képzeljük el a doktor bácsikat. Ősz haj, a szemüveg mögül kérdőn ránk pillantó tekintet, megnyugtató, feszültséget oldó hang. Nem is csoda, hiszen az a negyvenhat év, melyet dr. Nagy Géza , Ramocsaháza háziorvosa eltöltött a pályán, rengeteg tapasztalatot, iskolapadban aligha megszerezhető ismeretet eredményezett. Pedig ez a pálya tele volt buktatókkal, kitérőkkel és újrakezdésekkel. Már az indíttatás is nagyrészt egy tragikus véletlennek köszönhető, hiszen a negyvenes évek elején egyáltalán nem volt törvényszerű, hogy a szerény körülmények között élő makói tanító fia orvosegyetemre jelentkezzen. Ám 17 évesen már rendszeresen ő injekciózta cukorbeteg édesanyját, akinek biztatása, bár tragikusan korán elhunyt, elindította a fiút az orvosi pálya felé. Mint mondja, a munka szeretetét is édesanyjától tanulta. Ma is élénken él benne egy kép: édesanyja betegen, fáradtan áll a mosóteknő mellett, ő pedig kéri, hogy hagyja abba a munkát és inkább pihenjen. — Olyan boldog vagyok, hogy moshatok rátok— hangzik a válasz, és ő akkor még nem érti, mért boldogság az, ha valaki dolgozhat. A diplomaosztás után szülővárosának kórházába került, a tüdőosztályra. Kilenc évig dől- gozott itt. Ekkor pályázatot hirdettek az osztályvezető főorvosi állásra, melyre ő is jelentkezni akart. Ám nagy csalódás érte. Behívatta a főnöke, közölte vele, jobb ha be sem nyújtja a pályázatát, mert a másik jelölt munkásőr, és olyan komoly támogatói vannak, hogy ne ki semmi esélye. — Valahogy mindig úgy éreztem, hogy osztályidegen vagyok— mondja kissé keserűen.— Talán mert a munkámnak éltem, de a véleményemet sohasem hallgattam el. Még a vadásztársaságba sem léptem be, pedig ez afféle státusszimbólum volt. Elhagyta szülővárosát, Baktalóránthá- zára került, ahol a tüdőszak- kórház igazgatója lett. Hosszú évekig feleségével ketten látták el az orvosi teendőket. Az egykori Degenfeld-kastély parkja gyönyörű volt, de az épületek állagát és a felszereltséget tekintve szegényes állapotokat találtak. Még az is rengeteg utánajárásba, kilincselésbe került, míg egy rétegfelvételi röntgengépet sikerült szerezni. Egymás után hirdették a pályázatokat, de az orvosi állásokat sokáig nem sikerült betölteni. A helybéliek, a kórház régi dolgozói ma is jószóval emlékeznek egykori igazgatójukra. Többek közt arra is, hogy naponta fél óra „kimenőt” adott magának. Ilyenkor, esténként feArchív felvétel leségével kisétáltak a vasútállomásig és vissza. Húsz évet töltöttek Baktalórántházán, ám ekkor jött a kórházak integrációja, a tüdőszakkórház önállósága is megszűnt. Nehezen tudott megbékélni az új helyzettel, és amikor felkérték, hogy foglalja el a Ramocsaházán megüresedő körzeti orvosi állást, igent mondott. Harmincéves tüdőgyógyászi múlttal a háta mögött, ötvenen felül vágott bele. Mint mondja, eredetileg átmeneti megoldásnak tűnt ez, de már 17 éve van itt. Megszerette a települést, úgy érzi, őt is megszerették a betegek. Dr. Nagy Géza hetvenévesen, negyvenhat évi munka után nyugdíjba készül. Csak azt nem tudja még, mihez kezd majd az idejével, hiszen neki a gyógyítás az élete. Az átállást nyilván megkönnyíti majd az öt unoka, no meg két fia, akikre méltán büszke. Egyikük apja nyomdokaiba lépett, Budápesten él, a Háziorvosi Intézet egyik vezetője, a másik a Magyar Televíziónál dolgozik, mint Pome- zsánszky György műsorainak, például a Felkínálómnak a szerkesztő-menedzsere. Úgy látszik, a tehetségen túl a munka szeretetét is sikerült átadni nekik. A jó hír a legjobb befektetés Drétnu« Kálmán
