Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-26 / 174. szám

1994. július 26., kedd Emlékpark Szolyván Ungvár (MTI) — Régóta vajúdó kérdés Kárpátalján a sztálinizmus áldozatai szolyvai emlékparkjának az építésé. Az 1944 őszén lá­gerekbe elhurcolt — főként magyar nemzetiségű — több ezer áldozat földi ma­radványait rejtő területen már néhány éve lerakták a leendő emlékmű alapkövét, de azóta sem jutottak to­vább a földmunkálatok el­végzésénél, a területrende­zésnél, a parkot övező kerítés építésénél. A kellő anyagi fedezet híján ugyan­is a kivitelező vállalat idő­ről időre kénytelen leállni a munkálatokkal. Az emlékpark építését a Kárpátaljai Magyar Kul­turális Szövetség kezdte el, majd a Kárpátalja Alapít­vány folytatta. Sem az egyik, sem a másik nem volt képes azonban felül­kerekedni a problémákon, megteremteni a szükséges anyagi feltételeket. A kár­pátaljai vállalatoktól, szö­vetkezetektől és magánsze­mélyektől kapott adomá­nyok kevésnek bizonyultak a tervek kivitelezéséhez, s csak részben segített a gon­dokon a Magyarország ungvári főkonzulátusától és a Bethlen Gábor Alapít­ványtól kapott támogatás is. Nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor a válla­latok zöme csökkentett munkaidővel üzemel, ami­kor a fizetést sem tudják idejében folyósítani a dol­gozónak, a helyi erők révén sem az említett alapítvány, sem a KMKSZ nem képes megteremteni az anyagi fel­tételeket az emlékpark további építéséhez. v Ezért is fordult a KMKSZ elnöksége és a Kárpátalja Alapítvány az anyaországhoz segítségért. Pontosabban az Illyés Ala­pítvány 1,1 millió forintos támogatásának feltétele: hozzanak létre közös em­lékbizottságot a kárpátaljai szervezetek, amely készítse el az eddigi munkálatok le­írását, valamint a további költségvetést. A KMKSZ, a Kárpátalja Alapítvány és az emlékpark sorsát ugyan­csak szívügyének tekintő Magyar Értelmiségiek Kár­pátaljai Közössége képvi­selőiből az emlékbizottság létre is jött. Tagjai vállal­ták, hogy az emlékpark a magyar holocaust 50. év­fordulójáig, vagyis 1994. novemberéig elkészül. Eh­hez persze — az említett anyaországi segítségen kívül — a helyi erők ed­diginél szorosabb össze­fogására is szükség van. Modern mesefilm Budapest (MTI) — Big Mama címmel új magyar játékfilm készül. A történet egy negyvenéves nőről szól, aki húsz évi ártatlanul elszenvedett börtönbünte­tés után kikerül az életbe. A bezártság személyiségén kitörölhetetlen nyomokat hagyott, nőiségének jegyei is elvesztek. Irén vesztes helyzetéből erős akarattal próbál kikerülni. A film ro­mantikus és krimibe illő je­lenetei sok esetben humo­rosak, máskor szívszorí- tóak. A Big Mama modem mesefilm — mondta el a rendező, Incze Agnes az MTI-nek. Szólt arról is, hogy a film sok kamera­mozgással készül és ka- landfilm-elemeket is tartal­maz, tervezett költségveté­se mégis nagyon alacsony, egy kevés pénzből forgatott magyar játékfilmnek is csu­pán egynegyede. A sze­replők, a műszaki dolgozók is minimális gázsiért dol­goznak. Bár a mű elkészí­tését a Hunnia Filmstúdió támogatja, még így is van­nak anyagi gondjaik. A operatőr Sass Tamás, aki Szabó Ildikó Gyerek­gyilkosságok, Can Togay Nyaraló és Janisch Attila Árnyék a havon című mű­vek képeit is készítette. In­cze Ágnes pályája kezdetén vágóként dolgozott (Meteo, Zsötem) majd dokumen­tumfilmeket készített (Va­lahonnan valahová, Öreg­ség, Génbaleset). A Big Mama lesz első játékfdmje, amely várhatóan az év vé­gére elkészül. Megkezdődött... ...tegnap a nyíregyházi ta­nárképző főiskolán a hu­szadik nyári egyetem. A hallgatók kirándulás során megyénk idegenforgalmi nevezetességeivel is megis­merkednek. (KM) Videovetítésekkel... ...szórakoztatja a vakációzó gyerekeket a nyíregyházi jósavárosi művelődési ház. A programok tíz órakor kezdődnek. (KM) Kézműves... ...tábort tartanak gyerekek részére Tuzséron. Ä tábor két hétig tart. (KM) Nagyzenekari... ...koncertet rendeznek jú­lius 30-án a vállaji római katolikus templomban. A műsorban Britten, Csaj­kovszkij és Muszorszkij- Ravel művei szólalnak meg. Közreműködik a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor nagyzenekara és Sza­badi Vilmos. Vezényel Ko­vács László. A koncert 19.30 kor kezdődik. (KM) Szoftver... ...üzemeltetői tanfolyamot indít a SZÜV RT. A tan­folyam egyéves, és a hall­gatók nyelvoktatásban is részt vehetnek. (KM) Fazekas... ...táborba várják Szigetvá­ron azokat a 16. évüket be­töltött fiatalokat, akik nya­ralás közben kedvet érez­nek a fazekasmesterség alapjainak az elsajátításá­hoz. A táborlakókat a szi­getvári várban lévő turis­taszállóban helyezik el. A „fazekastanoncoknak” részvételi díjat is kell fizet­niük, de a költségek fedezé­séhez hozzájárulnak. Je­lentkezni a Baranya Me­gyei Művelődési Központ­ban lehet (Pécs, Széchenyi tér 9. Telefon: 72/311-036). Beszélni nehéz, de megtanulható Deme László hiányolja az iskolákban a feleltetést és a beszédre nevelést Minya Károly Fehérgyarmat — Tudom, hogy miről van szó, de nem tu­dom miről van mondat. Ezzel a szellemes gondolattal érzé­keltette Deme László nyel­vészprofesszor, hogy a szö­vegmondás több, mint egymás után elhangzó szavak sora. Az országban működő mintegy Beszélni nehéz! kör lelkes ügyvivője és atyja rádiómű­sorban kéthetente számol be a szakkörök életéről, amelyek­nek nemcsak füleket nyito- gató, hanem közösségformáló szerepe is van. Július közepén a fehérgyarmati anyanyelvi táborban tartott előadást a közismert nyelvész. □ Rögtön a közepébe vágva: nézve a televízióban a híradót örömmel vehetjük észre, hogy van a bemondók közt Kazin- czy-érmes, de van olyan sportriporter is, akinek enyhén szólva gondjai vannak a szép beszéddel. Tanár úr ez utóbbi­akat hallgatva bosszankodik? — Nem bosszankodni szok­tam, hanem szomorkodni. Tudniillik, ami hírközlő szak­ma, tehát a hangos beszéddel hat a közönségre, ott a beszéd­modor, beszédmód ugyan­olyan szakmai alapfeltétel kel­lene hogy legyen, mint a tárgyismeret. Nem elég egy sportosnak a sportot ismernie, felkészültnek kellene lennie a Deme László előadás köz­ben A szerző felvétele nyilvános beszédre is, hogy jó példát adjon. Erre azonban egyáltalán nincsenek tekintet­tel. Én a rádió nyelvi bizott­ságának vagyok a társelnöke, s a televíziónak is van ilyen bi­zottsága. Ezek adják a meg­szólalási és megmutatkozási engedélyt. Itt elég nagy harcok vannak, mert a szerkesztők, rovatvezetők kizárólag a szak­mai alkalmasságot nézik, és nem hajlandók tudomásul venni azt, hogy itt a beszéd is szakmai alapfeltétel. □ Az általános iskola után a középiskolában mintha hát­térbe szorulna a nyelvtanítás. Vajon mi ennek az oka? — Itt van egy szemléleti hi­ba. Az egész középiskolai ok­tatásban nagyon hiányzik a beszéltetés, amit feleltetésnek neveztek valamikor. Amikor ehelyett jöttek a tesztek, el­harapóztak a röpdolgozatok, akkor kezdődtek a bajok. Vagy amikor a matematikata­nár nem javította ki a helyes­írási és egyéb hibákat a dolgo­zatokban, akkor én megkér­deztem: mit szólna ahhoz a földrajztanár, ha valaki a ma­gyar dolgozatba azt írná, hogy „és akkor megérkeztünk Ro­mánia fővárosába, Szerbiába”. Nyilvánvaló, hogy a magyar­tanár ezt nem hagyná szó nélkül, nem mondaná azt, „Ja, kérem, ez nem földrajzdolgo­zat, ez magyardolgozat!” Már pedig pontosan azt csinálják a többi szakokon. Az nem érde­kes, hogyan fogalmaz, beszél a gyerek. Nagyobb szerepet kellene kapnia a beszédnek, amit tartalmilag beszívott a gyerek, azt kellene önállóan reprodukálnia. A beszédre és gondolkodásra nevelés min­den tanár feladata volna. □ Országos jelenség, hogy a középiskolákban sokan nem tanítanak nyelvtant? — Igen. □ Miért van egy így? — Azért, mert aki nem tudja a nyelvtant, az azt hiszi, hogy ő irodalmár. □ Igaz az, hogy száraz a nyelvészet, és szükség van az irodalom oldására? — Az attól függ, hogyan tanítják a nyelvtant. Most már a Szende Aladár-féle szak­középiskolai és a Hont-Job- bágy-féle középiskolai tan­könyvek nagyon sok mindent fölvettek a grammatikán kívül a nyelvészetből. Mindent, ami a nyelvi magatartás és nyelvi kommunikáció egészéhez tar­tozik. Az a tanámemzedék, akinek a kezébe kerültek ezek a könyvek, nem volt ráké­szülve erre, nagyon meglepte őket. Bizony vannak benne olyan dolgok, amelyekkel az egyetemen nem találkoztak. A középfokú iskolák oktatási rendszere visszamutat az egyetemre, ugyanúgy, ahogy az általános iskolai oktatás pozitívumai visszamutatnak a főiskolai oktatás pozitívuma­ira. □ Hogyan telik professzor úr nyara, mit csinál szabad idejében? — Nyáron ki szoktam köl­tözni a tanyára és körülbelül ugyanúgy dolgozom, mint év­közben, azzal a különbséggel, hogy ezeket a táborokat, mint a fehérgyarmati is, végiglá­togatom. A rádióműsor nyáron is megy, a szakkörök 70-80 százaléka küldi híven a meg­fejtéseket és a levelekbe be­leírják örömüket, bánatukat is. Ősszel pedig elmegyek Gyu­lára és „kigyógyfürdöm” ma­gamat. □ Köszönöm a beszélgetést és jó egészséget kívánok. Öt éve hunyt el Herbert von Karajan (MTI-Panoráma) — Belát­ható időn belül nincs rá ki­látás, hogy megtalálják a „mindenek fölött uralkodó au­tokrata” utódját — írta nek­rológjában a londoni Daily Telegraph Herbert von Kara- janról, akinek halála 5. évfor­dulójáról július 16-án emlé­kezett meg a nemzetközi zenei világ. Az 1908. április 5-én Salz­burgban egy orvos fiaként szü­letett Karajan négyéves korá­ban kezdett zongorázni tanul­ni. Nyolcéves volt, amikor szülei beíratták a salzburgi Mozarteumba és 1929-ben diplomázott karmester szakon a bécsi Zeneakadémián. Ugyanabban az évben, január 22-én debütált karmesterként Salzburgban a Mozarteum ze­nekarával, és ugyancsak 1929- ben első karmesternek szer­ződtette őt az ulmi városi szín­ház, miután nagy sikert aratott beugrásával Mozart Figaró há­zasságának előadásában. Ki­lenc évig kellett várnia a világ­nak, amíg első ízben élhette meg a „Karajan-csodát” — az akkor 30 esztendős karmester Berlinben Wagner Trisztán és Izoldáját vezényelte. Karajan karrierje ettől kezd­ve meredeken ívelt felfelé, szinte törések nélkül, még a második világháborút követő években is, amikor oly sok nagy német karmestert tiltot­tak el a pódiumtól, amiért mű­vészetükkel hozzájárultak a náci rendszer „csillogásához”. 1948-ban vezényelte első íz­ben a Bécsi Filharmonikuso­kat, és ebben az évben kezdett operát rendezni a milánói Scalában. 1956 és 1964 között a bécsi Staatsoper vezetője, majd a Salzburgi Ünnepi Játé­kok teljhatalmú irányítója, s 1969-ben a Herbert von Kara­jan Alapítvány létrehozója. Felsorolni is nehéz a sike­rekben rendkívül gazdag pá­lyafutás valamennyi állomá­sát, amelyeket számos lemez- felvétel fémjelez. 1985-ben Karajan a világ első karmeste­reként vezényelt istentisztelet alatt a Vatikánban, két évre rá — már betegségével küszköd­ve — az újévi koncertet di­rigálta Bécsben. Mindez azonban nem volt mentes súrlódásoktól és ki- sebb-nagyobb konfliktusoktól — a sikersorozatot mondhatni botrányok kísérték a Scalában, Salzburgban, Bécsben és a Berlini Filharmonikusok élén. Ez utóbbitól 1989 tavaszán he­ves viták közepette vált meg, hogy — mint hangoztatta — a jövőben a Bécsi Filharmoni­kusokkal működjék együtt húsvéti és pünkösdi hangver­senyeken. Erre azonban már nem ke­rülhetett sor — 1989. július 16-án Karajan szíve megszűnt dobogni. Könyörtelen művészi igé­nyessége nem ismert határt sem önmagával, sem a zene­karral, sem az énekesekkel szemben. Maximálisan tisz­telte a zeneszerzők szándékát és vezénylési stílusával nem­csak a Salzburgi Ünnepi Já­tékokra és a Berlini Filharmo­nikusokra, hanem általában a XX. század zenetörténetére maradandóan rányomta bélye­gét. Rendkívül gazdag zenei hagyatékáról, kereken 40 ze­nekari és operai felvételről végrendeletében meghagyta, hogy azokat csak a legkivá­lóbb minőségben szabad vi­deón és CD-n reprodukálni... „A legszívesebben befagyasz- tatnám magam 15 évre, hogy azután újból felvehessem az egész repertoárt,” — meditált egy ízben a halál utáni tovább­éléssel kapcsolatban... Tóth Sándor sikeres tárlata Kajaaniban Egy Kajaaniban készült alkotás Szűcs Róbert felvétele Nyíregyháza (KM) Mint ahogy a Kelet-Magyarország is beszámolt róla, Tóth Sándor éremművésznek Nyíregyháza finn testvérvárosában, Kajaa­niban nyílt kiállítása a múlt héten. A nyíregyházi művészt két újság is bemutatta Kajaani­ban. „A testvérvárosi együtt­működés hozta Tóth Sándort Kajaaniba” — adja hírül az egyik lap. „Kajaani magyar testvér- városának, Nyíregyházának a jóvoltából színvonalas érem- és kisplasztikái kiállítás nyílt a Kainuu-i múzeumban, ahol Tóth Sándor munkái egy hó­napon át láthatók. A művész úgy véli, hogy a testvérvárosi kapcsolatok olyan látogatáso­kat eredményeztek, amelyek egyébként nem jönnének létre. „Testvárosi kapcsolataink nél­kül most magam sem volnék itt.” Tóth Sándornak az a vé­leménye, fontos, hogy a kis népek jobban megismerjék egymást — többek között a művészetek terén is. Tóth Sán­dor Kajaaniban írja Paasky- ranta festőművész otthonában lakik. így ősszel majd foly­tatódik Kajaani és Nyíregyhá­za művészeti kapcsolata, ami­kor írja Paaskyranta látogat el Nyíregyházára, ahol művé­szeti szakközépiskolában fog tanítani. Az ünnepi esemé­nyekre, különböző személyek emlékére vagy tiszteletére ké­szített érméiről ismert Tóth Sándor igen termékeny alkotó. A témát mindig közvetlen környezetéből meríti. Alig­hogy megérkezett Kainuuba, máris öt érmét készített gipsz­ből, melyeknek témája a háló­val való halászás, a tipikus finn tó- és dombvidék, vala­mint a gerendaház.” Mindkét cikk ismerteti Tóth Sándor pályáját, életének fon­tosabb állomásait és kiállítá­sait és beszámol a kiállítás to­vábbi útjáról, amely Kajaani- ból Stockholmon át az Egye­sült Államokbeli Colorádo Springsbe vezet. Tóth Sándor azt vallja, hogy a művész felelősséggel tar­tozik a társadalomnak is... „Amikor Magyarország szo­ros kapcsolatban állt a Szov­jetunióval, műveimben a nem­zeti identitást próbáltam meg­mutatni. A társadalmi felelős­séget pedig úgy értem, hogy a művésznek nem kell a min­dennapi politikát szolgálnia.” Amikor megkérdezik a mű­vészt, vajon számára melyik a legkedvesebb műve, nem akarja megnevezni a kedven­cét, több mint 300 darabból. „Az érmék egy része 30 évvel ezelőtt készült. A stílusok pe­dig jönnek és mennek, de a művészet örök.” Tóth Sándor tárlata augusz­tus 15-ig látható a Kajaani me­gyei múzeumban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom