Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-07 / 107. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Fészekrakás A tavasz nemcsak a költöző madarak ideérke- zésének, fészekrakásának időszaka, de a fiatal és idősebb házaspárok, családok is gyakran ekkor látnak hozzá az építkezéshez, esetleg lakáscseréhez. Bizony, nem kis feladat. Talán könnyebb azoknak a helyzete, akiknek családtagjai között mesteremberek találhatók, mert segítségükkel, jószándékukkal sokat lehet spórolni. Ugyan, ki számolna (sokat) azért, ha leányának, fiának, menyének, nejének segédkezik az otthon- teremtésben? Ez a viszonylagos könnyebbség természetesen áldozatokkal is jár, ezért irigyelni senkit sem szabad emiatt. A legnagyobb gond akkor jelentkezik, ha a fiatalok vagy szüleik zsebében, bankszámláján nem találhatók milliók, s ezért igencsak végesek anyagi lehetőségeik; kölcsönt felvenni pedig nem egyszerű dolog. Nemcsak azért, mert a pénzintézet megpróbálja biztosítani magát ingó- vagy ingatlanfedezettel, adóstárssal és kezessel, de azért sem, mert többmázsás terhet jelent a százezrek törlesztése. Tíz-tizenöt év alatt a három-ötszörösét fizethetik vissza a felvett kölcsönösszegnek... A jelek szerint még mindig köny- nyebb tíz-, sőt százmilliókat kicsalni a bankoktól úgy, hogy nem fizetik vissza, s nem is biztos, hogy a csalók megütik bokájukat. Annál nehezebb viszont építési vagy lakáskölcsönhöz jutni. Ugyan, ki megy el szívesen kezesnek többszázezres kölcsön esetén? Ha pedig valaki jelentősebb vagyonnal rendelkezne fedezetként, akkor nem biztos, hogy kölcsönért folyamodna. Talán könnyebb a gólyáknak és a fecskéknek, mert bár kedves madaraink is megdolgoznak a fészekrakás idején, terheik mégis mások. Nekünk, embereknek már sokkal nehezebb a dolgunk. Hiszen a pénz előteremtése mellett a házépítés vagy lakásvásárlás szervező és gyakorlati munkával is jár — eközben a munkahelyeken továbbra is helyt kell állni. Az otthonteremtés, a fészekrakás örömteli dolog, mérföldkő egy házaspár, család életében. Hisz ki ne vágyna saját otthonra? Megteremteni a feltételeket: ez a nagy feladat. Jó lenne, ha az öröm nem járna annyi gonddal, teherrel, mert bár ezt is szívesen vállalja az ember sorsa jobbra fordulása, élete minőségének jobbítása érdekében: azért jóleső(bb) érzés töltené el akkor, ha az árak nem a csillagos eget érnék, ha a hitelfeltételek nem ilyen kemények, megterhelőek lennének. Kováts Dénes Elek Emil felvétele AKTUÁLIS INTERJÚNK Nem magyarázkodott, hogy miért épp ők, de az elméleti szakember objektív, tényeken és összefüggéseken alapuló okfejtése meggyőzőnek hatott. Azt mondta, a szakmai felelősség és az erkölcsi kötelezettség készteti őket arra, hogy tájékoztassák — talán jobb a szó — készítsék fel a lakosságot a gázár rendezésére. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület szervezte országjáró, korrekt fórumsorozatának második színhelye megyénk volt. Mátészalkán, majd Nyíregyházán dr. Zettner Tamás, az ETE országos elnöke vázolta a gázipari ágazat helyzetét, a köz- gazdasági szorítást, s a megoldási alternatívát. S bár már egy nemrégi lapszámunkban alapos elemzést adtunk, adósok maradtunk a háttér megvilágításával. Most a részletekről, az ár- és tarifarendezés fogalmazásából következtetve a nem túl kellemes várható fejleményekről és ebben a politika szerepéről kérdeztük Zettner Tamást. □ Mi az a legfontosabb ok, belső és külső körülmény, melyek arra kényszerítették Önöket, hogy ösztönözzék, sőt sürgessék a földgáz árrendszerének átalakítását? — Ez az elkerülhetetlen döntés nem számunkra sürgető, hanem elsősorban az ország, a gazdaság érdekét szolgálja. Kétségtelen, hogy a magyar gazdaság- politika legkényesebb kérdése éppen a vezetékes energiahordozók ára. Mert míg már szinte minden termék ára piackom- form, gondoljunk a kenyérre, az üzemanyagra, addig ezen a területen nem történt meg az átállás. Miközben a beszerzési ár már importalapú. S ez nemcsak közgazdasági szempontból tarthatatlan, hanem ami szintén fontos szempont, az Európai Közösségnek, a Valutaalapnak sem tetszik a jelenlegi mondhatni példátlan szociálisan nyomott ár. A magyar kormány is kötelezettséget is vállalt az állami dotáció minimálisra csökkentésére, illetve megszüntetésére. A relatíve olcsó ár is hozzájárult ahhoz, hogy a volt szocialista országokban a gazdaság energetikai hatékonysága feleharmada volt a fejlett piacgazdaságokénak, és ezen a téren érdemleges előrelépés az elmúlt három évben sem történt. □ Érzékeltesse, legyen szíves, a probléma nagyságrendjét, hány közvetlen födgáz- fogyasztó van Magyarországon? — Két millió lakossági fogyasztó használja háztartásában a földgázt. A gázipari vertikuum ma áll a MÓL Rt-ből, ők a beszerzők, s a szállítói az 5 regionális elosztónak és a Fővárosi Gázmüveknek. A lakossági fogyasztók esetében természetes a fűtési idény miatt a felhasználás szezonali- tása. Nagyon drága, költségigényes, de a biztonágos ellátás miatt mégis szükséges a föld alatti tárolók feltöltése, a besűrítés, majd amikor szükség van rá, a gáz „kisütése”. Ezen energiafajta rendelkezésre állása és az ára minden állampolgárt, családot, egyéb termékek árában ugyancsak közvetlenül érint. A kérdés jelentőségénél fogva vállaltuk fel a felvilágosítást, s annak a két dilemmának a megválaszolását, hogy minek nézünk elébe, s mit kellene tenni. □ A fogyasztók többsége így is drágának tartják az egyébként igen korszerű földgázt. Mire kellene a többletbevétel? konkrét számításaink, miből lehetne a védőernyő költségét fedezni. Miután számot vetettünk mindkét módszer előnyeivel, hátrányaival, nem utolsósorban a lakosságra gyakorolt hatásával, mi az első verzió mellé tettük le a voksunkat, mert a gyors, de a még fájdalmasabb utóbbi változatot nehéz lenne elfogadhatóvá tenni. S e mellé a hatalmas gázellátó szervezetnek nyitottnak, az üzleti tervnek nyilvánosnak kell lennie. Ehhez a demokratikus keretek adottak. □ A műtét tehát szakszerű lesz, de fájdalmakkal jár majd. És a beteg? — Az, hogy a szociális védőernyő mindenkit takarjon, nyugaton is unikumnak számít. Véleményünk szerint differenciálni kell azok között a fogyasztók között, akik a medencéjüket fűtik és azok között, akik kis családi házukat a gázzal. A villamosenergiához hasonló szisztémájú tarifarendszert javaslunk. □ Ha már szóba hozta az erkölcsöt, hadd említsek meg valamit, amit nyilván Ön is tud, bár a kérdést sem nyilván Önnek kellene címezni. Az már idestova négy éve is tudvalévő volt, hogy dollárral kell fizetnünk az import földgázért, az árrendszer kezdettől nem volt piaci, következésképpen a levegőben volt az áremelés régóta. Miért csak most, amikor az országban sikerült a gázellátást kiépíteni, családok százezrei adósodtak el ennek folytán, most is csak szivárognak az egyébként elodázhatatlan tények? — Nekirugaszkodtunk mi már a problémának, de a parlamenti albizottságnál, s az államtitkárhelyettesnél nem jutottunk tovább. Pedig a hosszú távú tervezésigényű stratégiai jellegű energiaágazat, ha jól gazdálkodnak vele, hozzájárul a gazdaságélénkítéshez, a jól megfontolt energiapolitika a jólétnek is hajtóereje! Persze szükséges lenne még mind- emellé egy kitűnő, energiamegtakarításra ösztönző program is. — Nézze, én hiszek a gazdasági fellendülésben, de ahhoz, hogy ez 2000 után bekövetkezzen, már most tervezni kell az energiabázisokat. S ezt a következő parla— A szociálisan fedezett gázár is nyereséget adott, de annyit nem, hogy épp a szolgáltatás biztonságossága miatt fontos újrafinanszírozáshoz, a fejlesztéshez elegendő legyen. A torz árrendszer nem ösztönöz a takarékosságra, a hatékony fel- használásra, elriasztja az egyébként sorban álló, fontos befektetőket. □ Hallottam az előadása során bányajáradékról, láttam szemléletes grafikonokat, beszédes összehasonlító diagramokat. Komoly, nehezen vitatható szakmai érvek hangzottak el. Eddig ez szakmai, szakmaközi ügy. A lakosság többségét az ár-és tarifarendezés szóhasználata ragadja meg, mely nálunk mindig rosszat jelentett. A kérdésem egyszerű, a válasz nyilván bonyolultabb: mikortól, milyen ellentételezés mellett, mennyivel kell majd várhatóan többet fizetnünk? A fontolva haladó megoldás esetében lépcsőzetes lenne az áremelés, mindig július elsején yy — Egy biztos: a cél, a rendezés végső határideje 1996. Ehhez szerintünk két úton lehet eljutni, így az általunk felvázolt alternatíva nagyon leegyszerűsítve a következő. A fontolva haladó megoldás esetében lépcsőzetes lenne az áremelés, mindig július 1-jén, ez évi 30-35 százalékos emelést jelentene. A másik lehetőség a sokkterápia szociális kompenzációval, arra is vannnak ^ A rossz energetikai döntésekbe politikai stabilitás renghet bele, kormányok bukhatnak miatta ■■ ...................................... 1 ■ Jr Jr ment és kormány figyelmébe ajánlom, legyen az bármilyen összetételű. □ Ezek szerint az energiaproblematika általában véve keményen politikai kérdés. — Igen. Mi a javaslatunkat letettük az asztalra, a többi már a nagypolitika dolga. Nem akarunk pártot játszani, sem lobbizni, de én személy szerint nem vagyok híve az altatásnak sem, ellenben a párbeszédnek, a társadalmi konzultációnak igen. E tekintetben készséggel állunk rendelkezésre. Minden döntéshozónak tisztában kell lennie a tényekkel, s ha erre nem talál megfelelő választ, az már az én értékítéletem szerint bűn és visszaélés a bizalommal. A rossz energetikai döntésekbe politikai stabilitás renghet bele, kormányok bukhatnak meg miatta (lásd Thatcher-kor- mány), de támadhatnak is fel, erősödhetnek meg. Azt hiszem, ez utóbbi irányt kellene megcéloznunk. Szőke Judit Gázt adnak a gázárnak Balázs Attila felvétele A szocialista gazdaság energetikai hatékonysága fele-harmada volt a fejlett piacgazdaságokénak yy
