Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-09 / 83. szám
1994. április 9., szombat HÁTTÉR Ahol a telefon nem luxuscikk Minden harmadik lakásból elérhető a nagyvilág • Nagy a munkanélküliség Az idősek klubja és orvosi rendelő Nyitjákon A szerző felvétele Györke László Nyírjákó (KM) — A volt társközségek leválás után nehezebben álltak, állnak talpra. Nyírjákó — amely Baktalórántháza társa volt, ahol a lélekszám ezer alatt van — mintha a kivételek közé tartozna. Bár ők is a nulláról indultak, amit itt az önkormányzat eddig elért — állíthatjuk — példaértékű. De lássuk a tényeket! Kiss Kálmán tiszteletdíjas polgármester civilben pedagógus, így aztán nem is lep meg, hogy nem a hivatalban, hanem az iskolában érem utói. A csendes kis község dolgairól viszont már a hivatalban beszélgetünk, amely azelőtt receptíró orvosi rendelő volt. Kezdéshez egy lerobbant helyisége és egy szelektív írógépe volt az önkormányzatnak. Néhány betűt nem volt hajlandó leütni... Hétmérföldes — Nemrég járt erre egy ismerősöm — mondja Kiss Kálmán —, aki a faluközpontot látván nem hitt a szemének. Ez a mondat amolyan som- mázata is lehetne a Nyitjákon végbement változásoknak. Helyszűke miatt itt most csak a tényeket sorolom fel. Egy 150 méteres utca kivételével minden belterületi út szilárd burkolatú 1992 óta. Igaz, a Fő utcát szélesíteni kellene már csak a buszközlekedés miatt is. Valószínűleg ezeket is hamarosan rendbe teszik, pályázatukat már benyújtották. Tavaly július 17-e és október 13-a között készült el a gázvezeték-hálózat. Az eredetileg két ütemre tervezett kivitelezést együtemesítették, ami 9 millió forint hitel felvételével volt csak megoldható. — Azért döntöttünk így — mondja a polgármester —, hogy mielőbb rendezhető legyen a község. A porták 90 százalékát bekapcsolták a gázellátásba. A lakossági hozzájárulás 50 ezer forint lett volna, ha az önkormányzat nem vállal át ebből 25 ezret. Fejkvóta Amiért sok település irigyelheti Nyírjákót, hogy minden harmadik lakásban van telefon, ami 37 ezer forintjába került a megrendelőnek. Ez is kevés, még legalább húszán igényelnék, ám egyelőre ikresítéssel is csak legfeljebb öt állomást tudnak bekapcsolni. Az önkormányzat legnagyobb intézménye a Nyírjákói Általános Művelődési Központ, melynek működtetése mintegy 20 millió forint évente. Ezen belül is az iskola kerül a legtöbbe, ahol az átlagos osztálylétszám 15 tanuló. Miről is van szó? Nyilvánvaló, hogy egy ilyen iskolában is meg kell teremteni az oktatáshoz szükséges feltételeket: a tantermeket fűteni, világítani, a tanszerellátást, a pedagógusok bérét biztosítani kell. Magyarán: egy 100-120 tanulós iskolának is ugyanúgy kell működnie, mint egy nagynak. Csakhogy a normatív támogatás a tanulólétszámtól függ. Következésképpen a kis iskolák eleve szegényebbek. Éppen ezért gondolnak közös iskolára Nyírkérccsel, mellyel egyébként egy körjegyzőséget alkotnak. Ehhez viszont a két települést összekötő utat mintegy két kilométeres szakaszon meg kell építeni. Pályázatukat erre is benyújtották. Az önkormányzat arról nem tehet, hogy a faluban 30 százalék feletti a munkanélküliség. Elsősorban a Batkalórántházá- ra ingázók jártak pórul, mert ott sok munkahely szűnt meg. Bár 12 közhasznú dolgozót foglalkoztatnak, két millió forintért szereztek be gépeket, amolyan mindenes műhelyük is van, a problémát nem oldhatják meg. A munkanélküliség terhe pedig az önkormányzatnál csapódik le, hiszen 80 munkanélkülinek kell jövedelempótló támogatást fizetni. Erre és egyéb szociális jellegű támogatásokra, díjakra több mint hét millió forintot fordítanak. Nem csoda, hogy lakás- vásárlásra, építésre csak 100 ezer forintot tudnak adni. A lapos bugyelláris ellenére tavaly felépítették az idősek klubját. Ebben az épületben kapott helyet az orvosi rendelő. — Ha nincs támogatónk — teszi hozzá Kiss Kálmán —, nem tudtuk volna tervünket megvalósítani. Balogh Gyula, az egyik vajai zöldséges kft. igazgatója egymillió forinttal támogatta elképzelésünket. Összefognak Az átalakult szövetkezet működik, néhány géppel, bérelt földekkel, de korántsem foglalkoztathat annyi embert, mint az elődje. A lakosság zömének viszont a mezőgazdaságból kell megélni. Hár- man-négyen összefognak, gépeket vásárolnak. Két ilyen társulásról tud a polgármester. A környékbeli öt halastó jó lehetőséget kínál arra, hogy fejlődjék itt a falusi turizmus. Ikarus szárnyain Szatmárban... Molnár Károly Fehérgyarmat (KM) — A szatmári térségben ma is meghatározó az autóbuszközlekedés. A Szabolcs Volán Rt. fehérgyarmati autóbusz állomása 28 járművel bonyolítja a személyforgalmat. Valamennyi az Ikarus gyártmánya. A településekről hajnali 4-től szinte éjfélig jönnek-mennek a buszok, négy csuklós, nyolc 260-as, és tizenhat 266-os. Március végén a térségben járt Gángó László, az Ikarus Járműgyártó Rt. székesfehérvári gyár igazgatója. Vele beszélgettünk. — Az ellehetetlenülés nálunk is reális tényező volt, hiszen nagyon nagy szeletet veszítettünk a piacból. Korábban államközi szerződésekkel a termelés jó része fedezve volt, a KGST annak idején biztos piac volt. Saját lábunkra kellett állnunk. Évekkel ezelőtt az Ikarus 13 és fél ezer autóbuszt gyártott. Ez most nagyon lecsökkent. Az egész magyar járműipar nehéz helyzetbe jutott, ám mi túléltük. A csökkenést azzal pótoltuk, hogy a korábban kooperációban gyártott tartozékokat is mi állítjuk elő. A foglalkoztatást illetően a székesfehérvári gyárunkban felére kellett csökkenteni a létszámot, 10 ezerről 5 ezerre. Továbbra is szeretnénk jelenlenni az orosz piacon, mert úgy érezzük, enélkül nehezen tudunk élni. Ez nem jelenti azt, hogy új piacok megszerzését hanyagolnánk. Törökország, Irán, Thaiföld, Taiwan, de az Egyesült Államok, Kanada is szerepel vevőink között. Nem olyan nagyok a számok (Taiwan 560, Irán közel ezer), de a sok kicsi sokra megy. A belföldi vevőinknek nincs pénze. Nehéz helyzetben van a Volán, a BKV. Talán az idén lesz elmozdulás. Máskor 1500-1800-at adtunk el belföldön, most 300-400-at vásárolnak itthon. Pedig a járműpark igen elhasználódott. Szerencsére az idén két nagy tender van kiírva. A BKV-t illetően 170 csuklóst és 90 kis autóbuszt vásárolnak. A Volán tendere is megjelenik a napokban. Állami támogatásból több milliár- dot remélünk, s magunk is hozzájárulunk 1 milliárddal, állami hitelből további 5 milliárdhoz juthat a Volán. Taímummt i; E SeFWS* y jajon sejtette azt valaha 1 / a kedves szegény olva- V só, hogy természetfeletti erővel rendelkezik? Es most nem arra gondolok, hogy megél a fizetéséből, vagy hogy mosolyog, ha az anyósa váratlanul beállít és leszólja a falvédőt, amit most vett a családja legnagyobb örömére. Arra a csodálatos kisugárzására célzok, amely- lyel bárkinek bármilyen betegségét meg tudja gyógyítani. Valóban nem tudott róla? No persze, hiszen még nem próbálta ki. Javaslom, váltsa ki az ipart azonnal és hirdesse természetfeletti erejét, csak így, szerényen: Gyógyszert már ne szedjen! Orvoshoz ne menjen! Ha gyógyulni akar, csak hozzám siessen! Delejes sugárzás gyógyít meg minden bajt, rákot, AlDS-et, pestist, csuklást és törött kart. Bármi panasz van, éjjel nappal várom. Meglátja, napok alatt any- nyi páciense lesz, hogy a szomszédok feljelentik adócsalásért, ami örömteli doNógrádi Gábor ismerése egyszerű. Az ember megkérdezi a pácienstől, hogy mije fáj, és amikor megmondja, hogy az Ízületei, akkor hevesen bólogatunk, láttuk, csak meg akartunk biLegyen milliomos! log, mert Önnek legalább vart miből csalni. A különböző betegek kezelését mindig azonos módon végezze. Ne csináljon faksznit abból, hogy az egyiknek isiásza van, a másiknak meg epeköve. Az ön kisugárzása olyan, mint az emberi butaság: örök és univerzális. A kezelés mindig három részből áll: 1. A betegség felismerése. 2. A gyógyítás. 3. A pénzbehajtás. A betegség felzonyosodni róla, a beteg tudja-e? ha megkérdezi, hogy miből láttuk, akkor eláruljuk, hogy az Íriszéből. Mert hogy az Írisze a hupikék egy vöröses árnyalatával sárgáll fehéren. Ettől a tévedhetetle- nül pontos és tudományos diagnózistól a beteg elalél és mindent elhisz. (Naná, ha kételkedne, nem volna itt.) Ekkor kezdünk hozzá a gyógyításhoz. Megfogjuk a páciens fejét és bedugjuk a lába közé. Aztán a jobb karját kihúzzuk a bal fülén és a gerincére kötünk egy görcsöt, hogy el ne felejtsük, mi a baja. Körülbelül ekkor a páciens már arról fog beszámolni, hogy spéciéi az izületi fájdalmai tényleg csökkentek. Ekkor, ha tudjuk, a beteget kibogozzuk és megmondjuk neki, hogy a gyógyításért nem fogadunk el pénzt. Az ezer forint ugyanis ma már nem pénz. Sohasem kell félni attól, hogy a sarlatánság kiderül. A melyik páciens véletlenül meggyógyul, az reklámemberünk lesz egy életen át. Amelyik pedig beteg marad, az mélyen hallgat, mert szégyelli, hogy palira vették. A harmadik típusú páciens a legjobb: meghal, nincs vele több gond. Dankó Mihály A -napokban egyik megyei településünkön megbeszélésre várta az almatermelőket a helyi gazdakör vezetése. Meghívták a rendezvényre a vállalkozókat is, akik megfelelő erő- és munkagépekkel rendelkeznek. Témaként az almatermelők szakcsoportjának megalakítását jelölték meg. A rendezvényen meg is jelent szinte minden termelő, a vállalkozók közül viszont mindössze egy ember. A beszélgetés során kiderült: korábban a termelő- szövetkezet végezte megbízásból a gyümölcsös növényvédelmét, kisebb-na- gyobb gondokkal. De legalább volt egy biztos pont és senki sem maradt ki a permetezésből. Mára sok az új tulajdonos, néhányon nem tudják, mert nincs szakértelmük, vagy nincs rá több ezer forintjuk úgy megoldani a művelést, ahogy az elő van írva. A jelenlévők nagy része egyetértett a javaslattal, talán még a szükséges pénzt is elő tudnák teremteni. A tudomány csak akkor állt meg, amikor a gyakorlati megvalósítás kérdéseivel kerültek szembe a jelenlévők: ki gyűjti össze a pénzt? Ki adminisztrál? Ki mondja meg, mikor kell permetezni? Ki felügyeli az elvégzett munkát? Kérdések, melyekre nem sikerült megoldást találni. Hisz ha mindent összevetünk, ez már ügyintézőt kívánna. „Egy újabb tsz-t akartok?" — hangzott el erre fel néhány summás megjegyzés. Megválaszolatlan maradt az a feltevés is: mi történik azokkal, akik nem lépnek be a szakcsoportba? Ókét ki ellenőrzi, ki vonja felelősségre, ha „elfelejtenek” permetezni, és netán miattuk megy tönkre a szomszéd termése, pedig ő tisztességesen eleget tett kötelezettségeinek. Az már csak másodlagos kérdés lett, hogy a vállalkozók sem végzik szívesen az ilyen fajta munkákat. Ha rendelkezésükre is áll a technika, a növényvédelem külön szakértelmet kíván. Mi lenne akkor a megoldás? A gazdakör szándéka, akarata egyértelmű, ők az összefogásra voksolnak. Az új tulajdonosoknak áldozatot kell vállalniuk, mert különben veszélybe kerülhet a jövő évi termés. A forma szinte mellékes, de egységes, szervezett művelés nélkül a gyümölcsös inkább átok lesz, mint öröm. Frissen végzett fonóipari szakmunkások dolgoznak a Demecseri FONEX Rt. üzemében Elek Emil felvétele ■ ■■■©■■ Tini * i l Felszámolási hitel Máthé Csaba A vételár kiegyenlítésénél az egyetlen kedvezmény a részletfizetés, de az is úgy, hogy míg a teljes vételárat ki nem fizették addig nincs lehetőség a tulajdonjog átírására. Mindez a felszámolásokra vonatkozik, a felszámolás alatt lévő cégek eladása csak készpénzért történik. Erre nem vonatkozik a kedvezményes kárpótlási jegy akció, vagy az E-hite- les konstrukció. Persze lehet felvenni banki hitelt, de azt egyelőre nem lehet jó üzletnek elkönyvelni, hiszen a közel 30 százalékos kamatot nem könnyű kinyögni. A sláger manapság a privatizáció, az állami vagyon értékesítése, hiszen ott újabb és újabb konstrukciókat vehetnek igénybe a leendő tulajdonosok. Bármennyire felfelé kúszik a kárpótlási jegy értéke, még mindig korlátlan mennyiségben lehet a piacon megvásárolni, f amit privatizációnál az AVIj jóval névértéken felül számít be. A felszámolási pályázatokra pedig nincs igazán jelentkező. Hiába a minimál ár, hiába adják névértéken alul a még működő vagy már régen bezárt üzemeket, telepeket, jelentkező lenne rá, de az anyagi kondíciók hiányoznak. Már régóta bedobták a köztudatba, hogy megjelenik a felszámolási hitel, amely kimondottan az ilyen típusú vásárlásokra érvényes és kedvezményes konstrukciót kínál. A leendő vevőknek óriási segítség lenne ez a hitelfajta, vagy emellett még a lízingelés is. ígérik nap mint nap, de egyelőre mindez csak papíron létezik. A felszámoló pedig megfelelő ajánlat hiányában csak egyet tehet: ismételten meghirdeti a felszámolás alatt lévő cég vagyonát, ha nyereségesen tudja üzemeltetni, akkor működteti, ha nem, akkor egy nagy lakatot tesz a telep kapujára. A napok, hónapok múlnak, végül marad egy romhalmaz. A hitelezők pedig szívhatják a fogukat, hiszen az őpénzük bánja.