Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-27 / 98. szám

1994. április 27., szerda KULTÚRA Az akvarell szerelmese Molnár Károly Fehérgyarmat — Hatvan­évesen szeretettel gondolok vissza szüléimre, tanáraim­ra, mindazokra, akik segí­tettek művészpályámon — fogalmazta meg április kö­zepén a ma már Európa- hírű festőművész Fehérg­yarmaton. — 1934-ben születtem Szamoskéren. Szüleim pa­rasztok, egyik nagyapám molnár, másik kerékgyártó mester volt. Valószínű, hogy ennyi információ hal­latán már mindenki eltalál­ná: igen, Vincze Lászlóról van szó. Bizonyára meg­határozó volt számára, hogy a debreceni reformá­tus gimnáziumban a háború után Félegyházi László diákja lehetett, s a városi szakkörben is munkálkod­hatott. A Képzőművészeti Főiskolára első próbálko­zásra bekerült. Az utána kö­vetkező évek változatos eseményeket hozott. Falusi tanárkodást, majd a meg­nyugvást jelentő Esztergom következett, ahol a taní­tóképző általános iskolá­jában kapott pedagógusi ál­lást. Három évtized alkotó munkája kevés volt ahhoz, hogy Esztergomban mű­teremhez jusson, így szinte rákényszerült arra, hogy az ország különböző helye­in alkosson, mutatkozzon be. Munkáin látszik, hogy Bernáth Aurél, Bíró Lajos, Barcsay és Miháltz meste­rek közelségében tanulhatta a művészetet. Szerencsés­nek mondhatja magát, hi­szen több mint 140 múzeu­mot tanulmányozhatott végig. Megérintette őt is utazásai során a modem festészet vonzó, érdekes világa. Elsősorban a konst­ruktív irányzat. A Zseny- nyei-kastély, a Rába-, a Szamos-part, de Arezzo, Mostar, Regensburg, az Alpok felhői, a Mediterrán táj egyként megfér képei tematikájában. Akvarelle- jein gyakran fekbukkanak a szatmári táj jellegzetes „terepei”. — Barátaim sokszor em­legetik — jegyzi meg a művész —, hogy nekik a vízfestményeim a legvon­zóbbak, jobb ha nem is fes­tek más technikával. Van ebben sok igazság, ha azt vesszük, hogy az akvarell könnyedsége, frissessége olyan varázslatos, amit mással nem lehet helyette­síteni. Ez a festésmód alkal­mi témákhoz is jól il­leszkedik. Szerencsére más is illik a művészhez. A most hatvan éves alkotó ugyanis igazi mindenesként készült fe­hérgyarmati tárlatára. A helyi szakmunkásképző „fás” tanulói az ő útmutatá­sai alapján szabták le a kép­kereteket. Ennek megmun­kálása, a képkeretösszhang kialakítása, s maga az asz­talosmunka is a művészre és kiállító társára, az élete első tárlatára készülő hu­szonéves Bottyán Mariam­ra várt. A nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola idén érett­ségiző fotóillusztrátor szakos tanulóinak a munkáiból nyílt kiállítás április 26-án az intézmény Csontváry Kamaragalériájában. A „Polarofónia" című tárlaton Cseh Gabriella, Gajdos Viktória, Kundráth Leila, Mis- kolczi Emese, Pucsok Andrea, Révész Nándor és Szon­da Orsolya műveit tekinthetik meg az érdeklődők május 10-ig. Képünkön Kundráth Leila portréja lát­ható Pucsok Andrea felvétele Hírcsokor Műremekek... ...A XIX. századi közép­oroszországi művészet egy kevéssé ismert területét mutatja be Kései orosz egy­házművészet címmel a bu­dapesti Orosz Kulturális Központban megnyílt tár­lat. A kiállított műreme­kek május 28-áig tekint­hetők meg. (MTI) Néptánc... ...szakági bemutatót tarta­nak — nyíregyházi csopor­tok részvételével — április 29-én 14 órától a nyíregy­házi városi művelődési központban. (KM) Impresszionisták... ...Nagyszabású kiállítás nyílt Párizsban ,impresszi­onizmus — a kezdetek” címmel. A 160 képet fel­vonultató tárlat az impresz- szionizmus első tíz évét (1859—1869) mutatja be. (MTI) Amerikai próza... ...Az Európa Könyvkiadó a budapesti könyvfesztivál alkalmából jelentette meg William Styron Virgina, reggel című művét. Styron a három, egymással össze­függő írásban önazonossá­gát kutatja gyermek- és ifjú korában átélt események tükrében. (MTI) Zománcművészet... ...A II. nyírbátori országos Pedagógus Zománcművé­szeti Alkotótelep anyagá­ból nyílik tárlat április 28- án 17.30-kor a bátori műve­lődési központ galériájá­ban. (KM) Estéli nótázások megyeszerte Népzenei együtteseink próbáin tapasztaltuk • Igazi batyusbáli hangulat volt Erdős Jenő Nyíregyháza — Karai József kortárs zeneszerzőnknek van egy közkedvelt kórus­műve: Estéli nótázás. A csángó népdalokat feldolgo­zó kompozíció beszédes pél­da arra, hogyan őrizhették meg a moldvai csángó ma­gyarok őseik nyelvét, noha iskoláikat bezárták, templo­maikban nem magyar nyel­vű a szertartás. De őrzik a hagyományt. Még mindig szól esténként az ősi magyar dal, mely oly sok zene­szerzőnket gyűjtésre, alko­tásra ihletett. Lapunk hasábjain már említet­tük, hogy az elmúlt téli idő­szakban a megyei önkormány­zat közművelődési irodája to­vábbképzést szervezett népze­nei együtteseink vezetőinek a Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskola népzene szakos tanárai — Joób Árpád, Juhász Erika és Borsi Ferenc közre­működésével. A népzene sze- retete iránti elhivatottságukat bizonyítja, hogy közreműkö­dőként bevontók ebbe a szép feladatba népzene szakos hall­gatóikat is. Együtt a hallgatók Többek között olyan formá­ban, hogy a téli estéken mikro- busszal, személygépkocsikkal felkeresték több együttesünket próbáikon. E látogatásoknak kettős céljuk volt. Egyik, hogy tanácsot adjanak az együttesek vezetőinek az anyagválasztás­hoz, a dalcsokrok összeállítá­sához, az előadás módjához s más felmerülő problémáikhoz. Másrészt: mivel valamennyi alkalommal főiskolai hallga­tók is részt vettek e látogatáso­kon, számukra is hasznosnak bizonyultak a vizitálások. Lát­hatták, személyesen meggyő­ződhettek róla, mennyi érdek­lődés, őszinte szeretet és kitar­tás van megyénkben a népzene iránt. Megható volt átélni azt az izgalomtól teljes várako­zást, hogy most otthonukban Főiskolai tanárok és hallgatók a baktalórántházi próbán Amatőr felvétel fogadhatják megyénk legma­gasabban kvalifikált népzenei szakembereit. A nyíregyházi honvéd hely­őrségi klub nyugdíjasainak népdalköre, a baktalórántházi Kökörcsin furulyaegyüttes, a tiszabezdédi és az újfehértói citerazenekarok tagjai, a fe­hérgyarmati és záhonyi nyug­díjasok népdalköre, a komorói és a kömörői népdalkörök ifjú és felnőtt tagjai mindenütt szinte teljes számban jelen voltak a meglátogatott próbá­kon. Helyenként üdítővel, tésztával fogadva valóságos batyusbállá változtatták a próbák utáni hangulatot. Közös ének Ilyenkor hosszan tartó közös éneklés is volt, melybe be­kapcsolódtak a főiskolások. Juhász Erika szakszerű köz­reműködésével új dalokat ta­nultak. Ezek az esték bizo­nyosan mély nyomokat hagy­tak mind az együttesek tag­jaiban, mind a főiskolai hall­gatókban. Kíváncsi voltam, hogy a látogatásokban részt vevő tanárok és hallgatók hogyan értékelik élményeiket: Joób Árpád, aki a debreceni Kodály Kórus igazgatója és az ottani zeneművészeti főis­kolán is tanít, így nyilatkozik: — Ha nyíregyházi főisko­lánk, ahol az országban egye­dül van népzene szak, azt tűzi ki célul, hogy a megyei köz- művelődési irodával gazdája legyen ennek a nemes mozga­lomnak, akkor elengedhetetle­nek, egyben példaértékűek is ezek az esti látogatások. Öröm volt átélni, milyen érdeklődés­sel és szeretettel fogadták ta­nácsainkat, az ott folyó munkáról alkotott vélemé­nyünket. Ha azt akarjuk, hogy tovább gyarapodjék a hagyo­mányőrzés, akkor évente egy­két alkalommal minden együt­test meg kellene látogatni. Elengedhetetlennek tűnik — ha az anyagi feltételeket biz­tosítani tudják —, hogy e te­rület gondozásával egy főfog­lalkozású embert bízzanak meg. Mert nagyon sok kihasz­nálatlan lehetőség vár még megoldásra. Juhász Erika főiskolai elő­adó, maga is éveken át nép­dalénekesként munkálkodott. — A próbákon egyértelműen tapasztalható volt, hogy min­den dalos igyekezett tudása legjavát nyújtani. A közös éneklésbe, melyeken helyen­ként új dalokat is tanultunk, mindenki örömmel bekapcso­lódott. Néhány igen jó szólis­tát is megismertem, akikkel külön is foglalkoztam. így ké­szítek fel most az általános iskolás korúak közül három gyermekdalost egy országos döntőre. Új ötlet Borsi Ferenc, a Budapestről ide járó népi hangszeres oktató véleménye hasonló. Mindket­tőjük szerint érdemes folytatni ezt a gyakorlatot. Ezzel jól jár a megyei népzenei mozgalom, ugyanakkor segíti a népzene szakos hallgatókat. Szabó Ildikó főiskolai hallgató több együttest meglátogatott. — Nekem nem ismeretlen ez a terület — mondja —, hiszen Tatpán édesapám a vezetője az ottani citerazenekaroknak. Szép eredményeik meghatáro­zóak voltak saját és testvérbá­tyám pályaválasztásában. Mégis élményt nyújtó, ismere­teimet gazdagító, új ötleteket adó volt, amit a próbákon lát­tam. Megragadott az a lelkese­dés, amit mind a felnőttektől, mind a gyerekektől láttam. Erősítette meggyőződésemet, hogy szép pályát választottam. Rám csaj még nem volt ilyen hatással Fekete-fehér sorsok fekete-fehér filmen • Hiányoznak a remény színei Hamar Péter Fehérgyarmat — Az olvasót nyilván nem ér­dekli, hogy a jegyzetíró hol és milyen körülmények között látta azt a filmet, amelyről éppen tudósít Sőt, még arról sincs bizonyság, hogy egyál­talán figyelnek-e még a ma­gyar filmre. Most mégis hadd essen szó a körülmé­nyekről, mert alighanem jellemzőknek tekinthetők egy jobb sorsra érdemes al­kotással kapcsolatosan. Minden idők legrosszabb hangulatú, legszervezetlenebb magyar filmszemléjén, az idein mutatták be Reich Péter filmjét, a címében is figyelem­re méltó Rám csaj még nem volt ilyen hatással-t. A nyom­tatott program szerint a ve­títésnek 23.15-kor kellett vol­na kezdődnie, ám annyit csú­szott a program, hogy a „mo­zira” valamikor fél egy tájt ke­rült sor. E sorok írója akkor már 12 órája magyar filmeket nézett (ami jóindulattal ma- zochizmusnak, malíciával az elmebaj kezdeti stádiumának tekinthető), s azzal az elha­tározással maradt, hogy bele­néz a filmbe, s ad tíz percet a rendezőnek, hogy meggyőzze, érdemes maradni. Érdemes volt! Bár az utóbbi néhány évben a szemléken sok elsőfilmes mutatkozott be, ar­ra azonban nem volt példa, hogy egyszerre két olyan te­hetség is színre lépjen, akik je­lentősen meghatározzák a fesztivál színvonalát. Tóth Tamásról, illetve filmjéről, a Vasisten gyermekeiről beszá­moltunk már ebben a rovat­ban, de Reich szintúgy meg­érdemli, hogy felhívjuk rá a fi­gyelmet. Pályatársa a Szovjet­unióban, ő az Egyesült Állam­okban szerzett filmfőiskolai oklevelet, s csak remélhetjük, hogy a véletlen számlájára írandó, s nem tünetértékű je­lenség, hogy a számottevő te­hetségeket nem a hazai képzés indította el művészi pályáju­kon. Mellesleg ők ketten együtt testesítik meg azt az Ivándzsó-szindrómát, amely- lyel a szemle egy további filmjében, a Dárday-Szalay szerzőpáros Nyugatról Kelet­re, avagy a média diszkrét bája című alkotásában találkozhat­tunk. Egy efféle cím, mint a Rám csaj még nem volt ilyen hatás­sal szenvedélyes érzelmek áb­rázolását sejteti, emocionális viharokat, melodrámát. Ennek ellenére sem kell jelentős mennyiségű papír zsebkendő­vel felszerelkezve mennünk a moziba, mert a filmnek az igazi értéke éppen abban a fi­noman ellenpontozott vi­szonylatrendszerben van, ami a cím sugallata és a mű rend­kívül hiteles valóságképe között feszül, s ez nem egyéb, mint a fanyar, találó és megra­gadó irónia. Reich munkája válasz azoknak is, akik azt mondják: a mai magyar va­lóság átmeneti és kuszáit, nem érett meg arra, hogy művészi ábrázolás tárgya legyen. Az ilyesfajta fenntartás ab­ból fakad, hogy a magyar film — bizonyos társadalmi kény­szerek hatására — sokáig túlpolitizált volt, de életünk­nek ez a dimenziója ma — másfajta társadalmi indíttatás­ra — csak jóval nagyobb át­tételek révén ábrázolható, de ábrázolható. A film hősei huszonéves fi­atalok, s minden további nélkül felfoghatjuk nemzedéki alkotásnak, bár nem abban az értelemben, hogy ennek a pálya- és életkezdő rétegnek szól, hanem akként, hogy en­nek a korosztálynak az élet­vitelét és mentalitását reálisan jeleníti meg. Van némi doku­mentatív hitele is, hiszen a rendező és baráti köre saját élethelyzetei és tényei jelen­nek meg. A Rám csaj... irgalmatlanul mai film. Összefoglalása mindannak, ami ezt a mai hu­szonéves nemzedéket jellem­zi: céltalanság és kiúttalanság, érzelem- és szenvedélymen­tesség, tétovaság és tanácsta­lanság, artikulálatlan gondola­tok, kisszerűség, a minden mindegy filozófiája. Főhősei, a szerelmespár útja törvényszerűen és kiszámít­hatóan vezet a szétsodródás- hoz. Két, sajnálnivalóan sze- retetre méltó fiatal. Le kéne köpniük a számukra perspek- tívátlan társadalmat, ők vi­szont rezignáltan tudomásul veszik helyzetüket. „Pótcse- lekszenek”: horgásznak, ze­nélnek, pingpongoznak. Amikor a film fényképész főhőse narrátorrá lép elő, azaz monologizál képi megtámo- gatás nélkül, akkor az több­nyire pótcselekvés a rendező részéről. Reich azonban több­nyire elkerüli ezt a veszélyt is, mert a szöveg általában a kép ellenpontja, ezáltal az irónia legfőbb eszköze. Fekete-fehér sorsok fekete-fehér filmen. A remény színei nélkül...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom