Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-12 / 60. szám
1994. március 12. 13 Apponyi Sándor, a mecénás Könyvszeretetét, művészetek iránti érdeklődését családi örökségként hozta magával Budapest (MTI - Press) — Aligha emlékezhetnénk méltóbban a százötven évvel ezelőtt született gróf Apponyi Sándorra, mint hagyatékának kiállításával. Az Országos Széchényi Könyvtár ezért most egy olyan válogatást mutat be az Apponyi gyűjteményből, amely felvillantja a tudós-mecénás arcképét, történészi, filo- zopteri, bibliofil tevékenységét, könyv-, metszet- és régészeti gyűjteményét, életművét. A könyvtár Corvina-termeiben és az azt körülvevő folyosó vitrinspraiban április 21-ig látogatható a Magyarország és Európa az Apponyi-gyűjte- mény tükrében című kiállítás. És e különleges alkalommal megmutatják a látogatóknak azt a termet is, amelyet Apponyi Sándor könyvtárának bútoraival rendeztek be. Arról a könyvtárról, hunga- rica-gyűjteményről tudhatunk meg egyet s mást e kiállításon, amelynek méltán volt, van (a mai napig) világhíre. Hiszen az Apponyi gróf által gyűjteményéről összeállított annotált katalógust mind a mai napig hivatkozásul használják a világ nagy antikvár cégei. Könyvszeretetét, művészetek iránti érdeklődését családi örökségként hozta magával Apponyi Sándor. Egyik őse, Apponyi Antal György 1774- ben huszonhatezer kötetes könyvtárat hozott létre Bécs- ben. Később a könyvtár Pozsonyba került, és két évtizeden át közgyűjteményként működött. Az a könyvtár, amelyet Apponyi Sándor élete során összegyűjtött — és teljes egészében a nemzet könyvtárára hagyott — felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincs. Gyűjtötte a magyar szerzők külföldön, idegen nyelven megjelent munkáit, valamint az idegen szerzők külföldön, idegen nyelven megjelent olyan műveit, amelyek Magyarországról szóltak vagy magyar vonatkozásuk volt. Ez a hungarica-gyűjtemény háromezer nyomtatott művet tartalmaz, köztük száznál több 15. századi ősnyomtatványt, kódexet. Ezek egy részét az 1882-es Országos Iparművészeti Múzeumi kiállításon a nagyközönségnek is bemutatta. Amikor gyűjteményét megalapozta, még Párizsban, Londonban élt, Párizsban is született, ahol apja a Habsburg birodalom nagykövete volt. Müncheni jogi és történelmi tanulmányai után ő is diplomáciai pályára lépett. Párizsban, Londonban nagykövet édesapja mellett teljesített szolgálatot. Apja halála után hazatért a Tolna megyei Lengyelbe, a családi birtokra, és ezentúl csak a gyűjtésnek és a tudományos munkának szentelte életét. Ebben az elhatározásban támogatta felesége, a festői tehetséggel megáldott Esz- terházy Alexandra. A világhírű hungarica-gyűjtemény mellett ritkaságok, bibliofil könyvek és a négyezer kötetes korabeli történeti, szépirodalmi munkákat tartalmazó családi könyvtár, első kiadású Voltaire-, Shakespeare-, és Goethe-kötetek sorakoztak a gróf lengyeli birtokán. Ezt kiegészítette ezerdarabos metszetgyűjteménye, különösen a török kiűzését követő időkből, Thököly és Rákóczi korának gazdag képi feldolgozásával. És Apponyi Sándor szerezte meg a legrégebbi Magyarországot ábrázoló térképet, Lázár deák munkáját, amely 1526-ban Ingol- stadtban jelent meg. A gróf tudományok iránti vonzalma a régészet területére is kiterjedt. Támogatta birtokának plébánosát, Wosinsky Mórt régészeti kutatásaiban Lengyelben, melynek eredményeképpen világhírű újkőkor- szaki kultúra tárult fel. A kutatások később egész Tolna megyére kiterjedtek, újabb, későbbi korokból származó leletegyüttessel gazdagítva a tudományt. Apponyi és Wosinsky kezdeményezésére épült meg a szekszárdi múzeum, ahová a régészeti anyag is került. Apponyi gróf teljes könyvtárát 1924-ben a Széchényi Könyvtárnak adományozta, s néhány hónappal később, 1925 áprilisában meghalt. A nemes adományozást az özvegy grófné folytatta, a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta a kastélyt a teljes berendezéssel és a földbirtokkal együtt. boldogságkereső álma A másik Ballagi Balogh László Rohod — Bátyjának, a tudós szótáríró és akadémikus Ballagi Mórnak országszerte ismerik a nevét, ám az öccs, Ballagi Károly neve már kevésbé ismert, noha a lexikonok általában számon tartják. Pedig ez utóbbi nevet nekünk, szabolcsiaknak kellene emlékezetünkbe vésni, hisz Ballagi Károly megyénk szülötte. Nehéz volna kikutatni, hogy a Block nevű szegény zsidó család, hogyan és milyen okok miatt került a zempléni Inócról a szabolcsi Búj községbe; milyen indítékok alapján lett belőlük Ballagi néven református vallású keresztény. Az viszont tény, hogy a fiatalabbik, Károly nevű fiú már Bujon született 1824. április 24-én. Azt sem lehet tudni, hogy Ballagi Károly miért a messzi pápai református kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait. Ám ez az időszak csak jó hatással lehetett rá, hisz akkoriban olyan, később nevessé váló diákjai voltak a pápai kollégiumnak, mint Jókai, Petőfi meg a miniszterré lett Kerkapoly Károly. Jogi tanulmányait már Debrecenben és Pesten folytatta, aztán nevelőnek ment Aradra. Itt érte a forradalom és szabadságharc híre, s ő azonnal honvédnak állt. Mint honvéd főhadnagy harcolt a magyar nemzet igazsága és szabadsága mellett. Buda ostrománál azonban olyan súlyosan megsebesült, hogy végleg le kellett tennie azt a csudaszép honvédtiszti egyenruhát. Gyógyulása után előbb nevelőként, majd gimnáziumi segédtanárként működött egy ideig Pesten, később pedig a kecskeméti, majd a nagykőrösi gimnázium rendes tanára lesz, kollégája az akkor itt működő Arany Jánosnak. 1870-ben királyi tanácsossá nevezik ki, s ő lesz Sopron és Moson megye első tanfelügyelője. Tíz esztendő után hasonló megbízatással kerül Borsod megyébe, ahol nyolc évi eredményes működés után, 1888. november 21-én elha- lálozik. Miskolcon temették el. A korabeli lapok méltóképpen emlékeztek meg róla, kései nekrológját és méltatását pedig Frisnyák Sándor írta meg a Borsodi Szemle 1962. évi 6. számában. Frisnyák jelzett megemlékezése Ballagi Károlynak elsősorban a földrajztudomány és földrajzoktatás terén végzett tevékenységét méltatja. Ballagi Károly azonban univerzális tudós és különösen univerzális pedagógus volt. Kitűnő német nyelvismerete segítségével a megjelent mintegy 21 kötet közül több kerül olyan, amelyik a magyar, illetve a német nyelv oktatására szolgál: Praktisches Lehrgang zur Erlernung der ungarischen Sprache (Pest, 1847.), Németnyelvkönyv (uo. 1848.), A német helyesírás szabályai (uo. 1851.) stb. Aranybánya (Pest, 1852.) címen ABC-és könyvet, Az állatvilág csodái (uo. 1853.) címen természetrajzot, Magyarország története (uo. 1861.) és Erdély története (uo. 1862.) címen pedig történelmi tankönyvet is írt. Több földrajzi tankönyve mellett kiadta Borsod megye földrajza című művét is 1886-ban. Mint tanfelügyelő, fontosnak tartotta a módszertani ismertetést. Ezért jelentette meg, igaz Szikora József álnév alatt, A falusi gyermek népiskolai kézikönyve (Miskolc, 1883.) című munkáját. Vonzódott a népköltészet és irodalom felé is. ennek jele az „Egy nagykőrösi” álnév alatt kiadott Regék és elbeszélések (Pest, 1855.) című kötete. Most, az etnikai összeférhetetlenségek korában, Búj község lakóinak igazán nemes feladata lehet, hogy kellő megbecsüléssel emlékezzék arra a fiára, aki szívvel- lélekkel igyekezett alkalmazkodni hozzájuk, aki önzetlenül a hazának adta könyvekbe nyomtatott szellemi kincseit. sok is így vannak ezzel. Nem sok ideje maradt akkor sem a saját lelki nyűgeivel foglalkozni. Talán azóta is kitart a felemás, örömtelen élet mellett, ha a férje nem teszi egyértelműbbé a dolgot. El akar válni, van valakije... Még így is megszenvedte a válást, hogy a férjéhez már nem kötötte semmi. De először ekkor nézett szembe a magánnyal, az egyedülléttel. Azzal, hogy a gyerek apa nélkül fog felnőni, amit ő nem tud, egyetlen anya sem tud pótolni. Az apa hiánya talán életre szóló lelki sérüléseket okozhat a gyermeknek. A varrógép fölé hajolva gyakran elmeditál azon, vajon melyek azok az erők, amelyek meghatározzák, hogy a gyermek milyen alapvonásokat örököl a szüleitől. Egy-egy elkeseredett pillanatában, amikor a fia iskolai és iskolán kívüli viselkedéséről tudomást szerzett, s amikor ezek a kamaszkorban tovább sűrűsödtek, már arra is gondolt, úgy látszik soha nem fog megszabadulni a férjétől. A gyermekben ugyanazokat a vonásokat vélte felfedezni, amelyek a férjére annyira jellemzőek. Ugyanaz a gondolkodás, stílus, felszínes viselkedés. Ezeket roppantul szégyellte is, mintha igazságtalan lenne a gyermekkel szemben, aki teljesen vétlen, hisz nem ő maga dönti el, milyen géneket örököl a szüleiktől, milyen csíráit kapja a későbbi személyiségének. Ezzel együtt azt is tudta, ugyanúgy szereti, mintha ezek a vonásai nem lennének. Elvégre nem lehet félig szeretni, félig nem szeretni a gyermeket, akit ő szült, nevelt, indított el az életben. Csak teljes szívvel, hátsó gondolatok nélkül is szerethetünk, fogalmazta meg magában. Azóta vált egyébként egy kicsit lélekbúvárrá, önmaga belső világának felfedezőjévé, amióta a varrógép az állandó leghűségesebb társa. Hangosan, társaságban ki sem merné mondani ezeket a gondolatokat, röstellné, hogy talán megmosolyogják. Azt hihetnék az ismerősei, hogy túl sok lélektani könyvet olvas. Valójában a megfeszített munka után sem ideje, ereje, szeme nincs már az olvasáshoz. Elég követni a végtelen cérnafolyamot a gép által diktált, egyhangú, monoton mintákat. Ezért kapaszkodik talán a gondolkodásba, a hangtalan beszédbe. Az utóbbi hónapokban ugyancsak van miről beszélgetnie önmagával. Amikor már úgy tűnt, hogy anyagilag — embertelen, önsanyargató robot árán — megkapaszkodott a lejtőn, amikor a mosoly is kezdett visszaköltözni az arcára, történt valami. Az egyik este, a discóból hazatérő fia minden kertelés nélkül bejelentette, hogy a lány, akivel jár, két hónapos terhes. O is most tudta meg — magyarázta a 'fia — hiába kérlelte, nem hajlandó az abortuszra. Ugyanis már volt egy művi beavatkozása, s fél, hogy nem lehet gyereke. Ezért úgy döntött, megtartja a csöppséget. Nem ájult el, nem kezdett el kiabálni, a sokkoló hatás elnémította. Másnap beszélt a kislánnyal, elment a lány édesanyjához is. De hiába. Meg kell értenie, mondta a leendő nászasszony, hogy a lánya szeretné a gyermeket, valóban fél, hogy az újabb abortusz után nem lehet már gyermeke. Az sem nagyon érdekelte, hogy a fiatalok valóban szeretik-e egymást, vagy csupán egy fellángolás eredménye a terhesség. Szomorúan, ürességgel sétált haza. Otthon a tükörben egy kissé megtört, de fiatalos arc nézett vissza. Egy leendő nagymama, aki még boldog szeretne lenni, ha találna valakit, de akire mégis az a sors vár, hogy nevelje az érkező kisunokát. Mert a fia és a leendő menye is még gyerek... De arra is gondolt mostanában, ha megszületik a gyerek, ezután nem lesz egyedül. Egy igazi kis emberke szuszog majd a kiságyban, aki sírásával hívja majd ha éhes, szomjas, fáj valamije. Már nem lesz egyedül a varrógépével. Talán ez a találkozás, ez az élmény segít majd abban,'hogy a saját, egyéni boldogságáról se mondjon le teljesen. Hátha létezik valahol, valaki, aki éppen őrá vár. e ha falakat épít m "V maga köré, talán S B soha senki nem m Jm talál rá és ő sem * talál rá másokra. Ez a felfedezés teljesen felvillanyozta, s amíg egy cérnacsere közben néhány percre elhallgatott a gép, azon kezdett el töprengeni, hogyan is kellene hívni a csöppséget. Mert azt már tudják, hogy kislány lesz. Peterís Martinsons (Lettország:) Egyenesen előre Ä y&tet-Mafwarorszw hétvégi mellélete Szabács várának ábrázolása Schedel krónikájából (1493)
