Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-12 / 60. szám
1994. morális 12. Geszler Mária: Magányos pad, portré Az újrakezdő Székhelyi Szovjet orvtámadás anno 1956 A záhonyi blokk következtébep a vonatszerelvények egészen Kijevig összetorlódtak Péreli Gabriella Budapest (MTI - Press) — Székhelyi József a pályán eltöltött huszonkét év alatt bebizonyította, hogy remek és sokoldalú színész; tábora nagy létszámú, hűséges és lelkes. Ebben szerepet játszik az is, hogy amit csinál, szeretettel teszi. És amit nem szeret? — Azt előbb-utóbb faképnél hagyom. Például 83-ban másodszor is a Madáchoz szerződtem, néhány évi Nemzeti Színházi kiruccanás után; kerek évtizedet töltöttem itt. De mivel mindinkább úgy éreztem, hogy nem aknázzák ki a képességeimet, igyekszem másutt folytatni, alkatomhoz méltóbban. Ideje, hiszen negyvenhét esztendős vagyok. Számára ez a periódus a változtatások, újrakezdések évadja. Új házba költözött, amit maga varázsolt otthonossá, szebbé. Olyan körülményeket és légkört kell teremtenie, amelyben nyugodtan, békésen élhet kilencedmagával: balettáncosnő feleségével, kettejük két-két gyerekével és három, másmás méretű és fajtájú kutyájával. Nem rámenős típus, nem robosztus alkat, személyét valami ellenállhatatlan derengés veszi körül a színpadon is, az életben is. De valami szüntelenül fűti, mindig újabb feladatokat tűz maga elé. Most például új szerepkörben is tevékenykedik: az Újpest Színház művészeti vezetője. — Újpesten annyian élnek, mint, mondjuk, Kecskeméten; és ez a százharmincezer ember hiányolja a saját színházat. Tudom, hálásak lesznek, ha elkészül, akárcsak annakidején az angyalföldiek a József Attila Színház létrejöttekor. Napjainkban nemigen vállalja az autó nélküli, városközponttól távolélő ember a késő esti tömegközlekedést, egy bármily élményszerű színházi est után. Egy év óta alkalmi nagyszínházi előadásoknak ad helyet az Újpesti Művelődési Ház, de folyik a közeli, egykori IPOSZ Kaszinó átépítése igazi polgári kulturális centrummá. Lesz itt színház, étterem, kávéház. Tárlatokat máris láthat a galérián a közönség, ha igaz, az idén elkészül. Szerencsére sokat segít anyagiakban is a fővárosi, meg a IV. kerületi önkormányzat. — A mostani szerepeim? Tognazzi egykori szerepét kaptam meg az Újpest Színházbeli Jöjjön el egy kávéra hozzám! című fergeteges vígjátékban; Sopronban a nemrég megnyílt Petőfi Színházban óriási feladat Fitz-Simmons Edmond Kean című monodrámája. Nehéz műfaj, de sok remek produkció sikere bizonyítja, hogy a közönség szomjazza a személyes hangnemű, közvetlen, indulattal, gondolattal, érzelemmel telített monodrámákat, mert átélhetők. Sajnos, napjainkban a kínok is személytelenné váltak. Meggyőződésem, hogy a jelenből és a jövőbe vetett hitből kell — és lehet — élnünk. A hit ereje hegyeket mozgat meg. És hinni nemcsak vallásban lehet, hanem hivatásban is. Az orvos felírhatna az elkedvetlenedet- teknek sok-sok Széchenyit, a színház dolga pedig az, hogy ráhangolódjon mindenre, ami érték. Minden erőmmel ezen dolgozom. Meggyőződésem az is, hogy nem az amerikai stílus jól-rosszul sikerült másolása a dolgunk, hanem az, hogy találjunk a mi tájékunkhoz illő elixireket. Nagy a színház felelőssége. Nagy a lehetősége is. Hiszen a színház a közérzet temploma, ahol derűs miséket is celebrálnak. A humor minden nehézségen átsegít. Búcsúzásunk után hozzáfűzi: csaknem kifelejtette, másik kisszínház is épül, a budapesti Asbóth utcai Zu- boly miniteátrum, ahol szintén többféle minőségben hasznosítja magát. Fazekas Árpád KM, | Qo Nyíregyháza Záhony község 1956-ban csak kb. 2000 lélekszámú település volt a kisvárdai járás területén. A záhonyi állomásfőnökséghez tartozó 4500 főnyi vasutas közül csupán mintegy 100 dolgozó lakott családjával együtt az 1948-49-ben épült ún. Gerő- telepen, míg a többiek bejártak a környező községekből (Győröcske, Tuzsér, Komoró, Zsurk, Tiszabezdéd, Eperjes- ke, Tiszamogyorós, Mándok, Kisvárda stb.). Záhony közúti hídját (4-es főút) 1944-ben felrobbantották a németek, csak egy hídroncs maradt vissza a magyar oldalon. A kissé feljebb elhelyezkedő jelenlegi vasúti ösz- szekötő hidat 1945-ben még a szovjetek kezdték építeni, s ezen 1956-ban egy nyomvonalon normál és széles nyomtávú vágány haladt, egybeépítve. A záhonyi MÁV-állomás területén a jó együttműködés érdekében szovjet parancsnokság (kirendeltség) is működött a fizetési és számfejtési osztály épületében. Ennek a rendkívül fontos vasúti gócpontnak volt az állomásfőnöke 1954 év augusztusától kezdve Szűcs Sándor, aki előzetesen állomásfőnök- helyettesként / már dolgozott itt, de az AVH elüldözte. Szűcs Sándor 1956-os tevékenységének nem az a lényege, hogy a MÁV-állomás már 1956. október 24-én megválasztott 14 tagú munkástanácsának, a záhonyi nemzetőrségnek és a záhonyi katonai nemzeti bizottságnak az elnöke volt, hanem az, hogy vasutas létére jelentős haditettet vitt végbe. Nevezetesen: a széles nyomtávú pályaudvar bejáratánál lévő vágányszintbeni keresztezést már 1956. október 29-én felrobbantatva egyszerűen lezárta Záhonyban a közlekedést. A záhonyi blokk következtében a szovjet vonatszerelvények kitérő hiányáehet, hogy a bolL dogság csak illúzió. Valójában nem is létezik, csak az ember alkotja meg magában, mert áhítozik, vágyakozik valami után. De az a valami nem, vagy alig-alig érhető el. Az ember mégis kitartóan hajszolja, miközben talán számtalanszor megéli azokat a pillanatokat, amelyek akár a boldogság érzésével is felérnek. Csak nem tud róla. A boldogságot egy nagy- nagy csodának véli, s keserűen legyint a kisebb csodákra, amelyek a boldogság aprócska téglái. De ki tehet róla, hogy le vagyunk zárva a saját személyiségünk burkába, börtönébe. Közöttünk jócskán vannak olyanok, akik képtelenek a boldogságra, míg mások a boldogság morzsáiból is megélnek. Felcsipegetik, ösz- szeszedegetik mint a mindennapi szellemi, érzelmi oxigént, elraktározzák, gondosan táplálják az életenergiát, amely megmenti őket a mindennapos földhözragadástól. Az életunt- ságtól. Idáig jutott a szokásos meditációban. De hová tartozik ő, aki lassan betölti a negyven- harmadik évét. Tíz éve vált el, ban (ti. ilyeneket a szovjet vasút nem épített) mintegy 1200 km hosszúságban, Kijevig összetorlódtak. Szűcs Sándor tehát a vasúti forgalom műszaki megbénításával arra kényszerítette a szovjet hadvezetést, hogy sürgősen katonai pontonhidat létesítsen a Tiszán. Fel is építették az 1944-es hídroncs közvetlen közelében 1956. október 26-a(!) és 31-e között ezt a pontonhidat, amelyet már november 2-án kipróbáltak. A vasúti híd és a pontonhíd közötti szovjet Tisza-parton összevont háromezer egységből álló gépesített tüzérség és páncélos jármű áradata november 4-én itt kelt át, a szabadság eltiprására. Szűcs Sándor állomásfőnök és parancsnok legfőbb segítőtársa a katonai helyettese: Könczöl Ernő határőr hadnagy (zöld ávós) volt, aki kezdettől a forradalom mellé állott és ki is tartott mellette! Az oroszok számára nehezen kimondható neve egyes iratokban: Ganczör-ként szerepel. Ugyanígy Szűcs Sándor oldalán állott az első perctől kezdve a MÁV-ál- lomáson működő vasúti katonai kommepdás (VVK) hivatal vezetője: Kalapos főhadnagy is. Az előbbieket nem lehetett elmondani a záhonyi laktanya tisztjeiről. Ekkor itt a Légvédelmi Tüzér Ezred működött (Honvédség Záhony Pf. 3922) Dudics József százados parancsnoksága alatt, s a miskolci 19. Honvéd Légvédelmi m Tüzér Osztály (parancsnok: Zombori alezredes) alárendeltségében. ezen alakulat mintegy 900 fővel növelte Záhony említett lélekszámát, s tulajdonképpen jelentős katonai erőt képviselt volna. Sajnos ebben a laktanyában nagyon rossz volt a katonák hangulata, mert a tisztek többsége lelketlenül és embertelenül bánt a harcosokkal, kívánságaikat meg sem hallgatták és elzárták őket minden tájékozódástól. A legénység forraegyedül, apa nélkül nevelte fel a fiát, aki most töltötte be a tizennyolcadik évét. Úgy érzi talán most már a saját életét is élhetné. Három éve szűnt meg a cége, ahol adminisztrátorként dolgozott. Egy évig bírta a kényszerű tétlenséget, a munkanélküliséggel járó lelki-szellemi leépülés lassan, alattomosan a sejtekbe is beívódó kártevését. Barátnője biztatására szánta rá magát, hogy kiváltsa a vállalkozói engedélyt. Kölcsönpénzből vette meg a villanyvarrógépet ! egy csendesen duruzsoló, korszerű masinát, amely nem okoz zajt a vékonyfalú bérházban. Lassan két éve varrja a szebbnél szebb női blúzokat, a megrendelők butikosok, akik az anyagot, a mintát, a divatlapokat adják. Változóan három-négy száz forintot kap blúzonként, amit a butikokban két-háromezer forintért árusítanak. Néha éjfélig duruzsol a varrógépe, álmosan, holtfáradtan dől az ágyba. De úgy érzi, még így is megéri. Tartásdíjat már nem kap a fiú után, a lakásrezsit fizetni kell. A fia néhány hónapja kapott egy szerényen dalmi és hazafias hangulatával ellentétben állt, hogy a tisztek kommunista felfogásúak voltak és a laktanya előtti útszakaszon vonuló szovjet alakulatok tisztjeivel barátkoztak (irodájukban ezekkel koccin- gattak)! Brejdner honvéd, Makra szakaszvezető, Ricó tizedes, Tarr őrvezető, Harangi Sándor és társaik feltörték a fegyver- és lőszerraktárakat. Felszerelkezett nyomban 90 katona és önkényesen 3 tehergépkocsin, valamint 1 Wip- ponnal Miskolcra távoztak a hadosztályhoz. Különben az igazi laktanyaparancsnok Dudics József százados 1956. október 23-31. között szolgálati úton volt Budapesten a Haditechnikai Intézetben. Október 31-én már csak egy visszainduló civil autóbusszal tudott eljutni Miskolcra, s 18 órakor jelentkezett a hadosztály parancsnokságon. Nagyot nézett, amikor itt közölték vele a rendkívüli eseményt: a záhonyi laktanyából 90 elégedetlenkedő katonája a hadosztályhoz dezertált. Bár Legenyei őrnagy, a hadosztály törzsfőnöke nem javasolta a harcosok visszavételét, sőt a még ott lévő alegységek ide rendelését látta indokoltnak, mégis a tájékozatlan és a forradalmi események iránt érzéketlen Dudics százados kieszközölte Zombori alezredestől a hazamenetel engedélyezését, így november 1-jén 11 órakor indulva Miskolcról, s érintve Szerencs, Sárospatak, Cigánd és Dombrád helységeket 18 órára a záhonyi laktanyába érkeztek. Előzetesen Legenyei őrnagy parancsára fel kellett varmia az új rangjelzést Du- dicsnak. Ettől kezdve a bizonytalankodó Dudics százados látszatra a forradalom oldalára állott: még este meg választatta a laktanyai Katonai Forradalmi Tanácsot, s másnap 8 kifogásolt tiszt közül 2 tisztet családjával együtt szabadságra küldött (Papp Sándor hadnagyot és Harsányi főhadnagyot), 6 tiszfizető munkát, villanyszerelő egy kft.-nél. Nem panaszkodik, nem kilincsel szociális támogatásért, nem vár csodákat az élettől. Keményen, kegyetlen munkatempóban dolgozik, bár az ő varrógépe üzemel, kopik, a cérnát is ő veszi a blúzokhoz, az áramszámla is őt terheli, mégis hoz egy kis hasznot a bérmunka. Előnye is van, nem kell utazgatni, akkor hagyja abba, amikor akarja. Persze ez nem ilyen egyszerű. A napi öt-hat blúzt meg kell varmia, különben nem tudja tartani a határidőt. A butikusok óramű- pontossággal csöngetnek, dudálnak és már rakják is a kocsiba a gyönyörű blúzokat. ■ Néhányszor eljátszadozott a gondolattal, mi lenne, ha a saját lábára állhatna, ha ő vehetné meg az anyagokat, ő adhatná el az árut. De ehhez nincs pénze. Még annak is örülni kell, hogy az egyik butikos, látván, hogy igen lelkiismeretesen, szépen dolgozik, száz forinttal megemelte a blúzokért járó darabbért. De a lelkére kötötte, nehogy elszólja magát a többi varrónő előtt, mert azoknak maradt a régi fizetség. Soha nem volt ennyire egyetet pedig más beosztásba helyezett. Figyeltette a református templom tornyából és tovább jelentette Tóth főhadnagy révén a szovjet csapatok mozgását a Tisza túlsó partján. A záhonyi végjáték azonban már elkezdődött: az elkészített pontonhidat kipróbálták, s az eseményeket ekkor már helyben nem lehetett befolyásolni. November 3-án éjjel már Szűcs Sándor sem aludt Záhonyban, hanem Fényeslitkén húzódott meg állomásfőnök- helyettese, Révész István szüleinél. November 4-én 6 órakor a rádióból hallva a Kádár kormány programját, nyomban fellélegzett és csatlakozott ehhez a laktanya tisztikara. Szűcs Sándor pedig egyedül, motorkerékpáron 6-7 óra között elment még Záhonyba, s néhányan az állomás óvóhelyén húzódtak meg. Ugyanis a kb. 1 kilométernyire lévő laktanyából jól hallatszott, hogy a körbe állított tankok 7 órától mintegy 25 percig lőtték az épületeket. Szűcs Sándort ezután a MÁV állomáson 8 órakor már elfogta egy szovjet ezredes. A szintén foglyul ejtett Du- dics József százados a MÁV- állomás stúdiójából hangos bemondó útján adott parancsot laktanyabeli katonáinak az azonnali fegyverletételre. Nagy szükség "nem volt azonban e parancsra, mert a szovjet orvtámadást észlelve, aki tudott menekült a Tisza árterületére. A laktanyai magyar veszteség: 5 halott (Pórjai Gyula főhadnagy, felderítő tiszt; Steigelmaier Géza hadnagy, pénzügyi szolgálatvezető; Lengyel József szakaszvezető; Kocsány Imre őrvezető, a harcosok szószólója; és Virág Ferenc honvéd), 29 súlyos sebesült és 350 fogoly magyar honvéd. A sebesültek a kisvárdai járási közkórházba kerültek. dűl, mint most. Tulajdonképpen egész nap, egész este a varrógép az egyetlen társa. Ez a társ néma és kegyetlen is, nem engedi elkalandozni a gondolatait, máris figyelmezteti a hibára. Mégsem lehet rá panasza. Ha a gép nem is tudja megérteni és méltányolni a lelki állapotát, legalább nem szól vissza, nem tesz fel újabb és újabb kérdéseket. Mert igazában feltehetne. Olyanokat, amit gyakran ő is feltesz magának. Hogyan is rontotta el az életét. Miért nem vállalta annak idején a szülői akarattal szemben a férfit, akit teljes szívvel szeretett. Milyen erő sodorta később ahhoz a férfihez, akinek a hangzatos szövege, látványos fellépése egy időre lenyűgözte, hogy aztán még fájóbb, még kegyetlenebb legyen a felismerés. A nagy szavak mögött nincs más, mint kalandorság, üresség. De akkor már kimondták a boldogítónak aligha nevezhető igent. Hamar kiderült, hogy a férjének százszor többet érnek a barátok, a jövés-menés, mint ő, a feleség, majd a megszülető kisgyermek. Minden az ő vállára nehezedett. De évekig bírta, mert úgy gondolta, máA varrónő _ ^ .......■, ..........— ----------------------------—-———— ; IZ ,T %$Cet-Mapyarorszá# fiétvéfji meOéíjíete _____
