Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-20 / 16. szám
1994. január 20., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJÁBÓL Pokol a belvárosban Újra „F" Érdeklődéssel figyeltem az Ablak legutóbbi adását. Pedagógusok és a közalkalmazotti törvény. Időszerű, zűrös téma, lehet vele foglalkozni. Most aztán megtudhatjuk az igazságot. A főtisztviselő elmagyarázta. A pedagógusok fizetése nem lesz kevesebb, mint december 31-e előtt volt. Micsoda megnyugtatás. Szerinte azzal, hogy nem számítják a második diplomát ilyen-olyan esetekben, azzal is a pedagógusok jogos követelését elégítik ki. Nem volt aki elmondja a főtisztviselőnek — ha már ő nem tudja —, hogy mi a pedagógusok fő problémája. Azt, hogy a korábban „F’ kategóriába sorolt pedagógusokat minden szó nélkül minősítették vissza a törvényalkalmazók, nem firtatta senki. Azt, hogy korábban elismerték jó munkájukat „F’-be sorolással, és most fittyet hánytak erre a dokumentált véleményükre is—nem feszegette senki. Illyés úja a Bartók című versében: „Mert növeli, ki elfödi a bajt.” Az Ablak ezt tette. Ha az alapproblémáról nem beszélünk, a gondok sem oldódnak meg. Legfeljebb a szerkesztőség kipipálhatja, hogy foglalkozott a témával, s a főtisztviselőt is vállon veregethetik főnökei: milyen ügyesen válaszolgatott. Tóth László tanár Nyíregyháza Köszönet Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Felső-Tisza vidékén az utóbbi száz év második legnagyobb árhulláma vonult végig 1993 decemberében, komoly vészhelyzetet teremtve. A szokatlan időben jött áradás több száz dolgozót szólított a gátakhoz. Az árvízhelyzet érzékenyen érintette a környező települések lakosságát. Ilyen esetben fontos, hogy a közvélemény gyors és pontos tájékoztatása megtörténjen, bemutatva a mindenkori védelmi helyzetet, védekezési tevékenységet. Nagy segítséget jelentett számunkra, hogy naprakész információkat közvetítettek a tömegkommunikáció eszközével. Ezúton fejezem ki köszö- netemet Önnek és munkatársainak, hogy a hiteles, színvonalas tömegtájékoztatás megvalósult. Munkájuknak köszönhetően a készült dokumentumok igazgatóságunk archívumát is gyarapítják. Továbbra is készségesen állunk rendelkezésükre. Fazekas László igazgató Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság Nagy érdeklődéssel olvastam a Kelet-Magyarországban január 4-én megjelent úást (Tüskés sarok). írásának nemcsak minden szavával, hanem minden betűjével egyetértek. Sajnos — legalábbis Nyíregyházán — a hirtelen ránkszakadt demokráciával egyszerre megszűnt az állampolgárok önkontrollja, teljes csődöt mondott az állampolgári fegyelem, mert nemcsak a karácsonyi bevásárlás időszakában, vagy az új esztendőt megelőző napokban ordít a hangszóró, a duda, hanem január 1-től december 31-ig, naponta 0 órától 24 óráig tart a csend- háborítás, mások nyugalmának zavarása. 1. Karácsonyi udvar. Nem tudom kinek volt olyan bölcs ötlete, hogy éppen a Zrínyi Ilona utcába és a Kossuth térre kell telepíteni azt a bazárt (sok külföldi nagyvárosban a bazár periférikus helyen van), ahol üzlet üzlet hátán. Hogy a zajkeltés éjszaka se szüneteljen, legutóbb a sátrak őrzésével megbízott kommandósok (az „újabb divat” szerint így voltak öltözve) vérebeinek csaho- lása is besegített Tisztelettel és őszinte elismeréssel köszöntőm a küllemében, tördelésében és tartalmában megújult kedves lapunkat, és annak egész szerkesztő bizottságát. Örömmel és meglepődéssel vettem kezembe a megszépült újságomat, érdeklődéssel olvasom az érdekes kishíreket, mindenki igényét kielégítő sokszínű információt a legkülönbözőbb rétegeket érintő tájékoztató jellegű és ismeretterjesztő rovataikat. Minden elismerésem és köszönetem az Önöké, akik a mai közismert nehéz gazdasági helyzetben — egyelőre — árváltozás nélkül is újítani tudtak, színessé, élvezetesebbé tenni közkedvelt megyei lapunkat, mely tudomásom szerint is a megyei lapok között az országban dobogós helyet foglal el. Fogadják őszinte gratulációmat úgy a magam, mint nagy számú ismeretségi köröm részéről is. Szívből kívánom, hogy az új év az Önök részére is sikeres, eredményes legyen, és minél nagyobb olvasótábornak nyújtsanak nemcsak mindig friss információt, hanem élményszámba menő szellemi kincseket továbbra is! A lap indulása óta előfizetője vagyok a Kelet-Magyaror- szágnak. Szerény nyugdíjamat úgy osztom be, hogy az újságjukat ne nélkülözzem, ha már sok más kulturális és egyéb javakról le is kell mondanom. Önöknek még nem írtam levelet, de személyesen már többször voltam a szerkesztőségben, ahol kedves és figyelmes fogadtatásra találtam minden alkalommal. Hálás köszönet ezért is! 2. Szilveszteri zajkeltők árusítása. Évek óta azzal „etetik” a lakosságot, hogy szigorúan fel fognak lépni a petárdado- bálók ellen, mert még annak tulajdonlása is állítólag bűn- cselekmény, de legalábbis szabálysértés. Nevetséges ijesztgetés az egész, hiszen a rendőrök szeme láttára csinálják azt, s azoknak a szerencsétlen rendőröknek nincs joguk az ilyen garázda kezére ütni a gumibottal. 3. A nyári garázdák. A kiültetett virágok, díszfák, tördelői évek óta űzik „kedvenc” szórakozásukat büntetlenül. Az elmúlt nyár egyik igen meleg éjszakáján álmatlanság miatt az erkélyen tartózkodva szemtanúja voltam a következőknek: 4-6 főből álló fiatalok egyik férfi tagja a tőlük körülbelül 20-30 méterre álldogáló rendőrök szeme láttára taposta össze a virágládában lévő virágokat. * Annak sincs „fékezője” hogy késő éjszakába nyúlóan gőzös fiatalok (laza erkölcsű csavargók, lumpenek) összeverődve hangos röhögéssel, üvöltözéssel, borjú nagyságú kutyáik ugattatásával, görMost egy elgondolkodtató kéréssel keresem meg Önöket, influenzából kilábalóban. Azt hiszem, nem vagyok egyedül, aki vidékről, a megye más tájairól került be Szabolcs „fővárosába”. Jómagam beregi születésű vagyok, és aktív életemet az urammal együtt nagyrészt Gyürében éltük le. Nem kell részleteznem, menynyi szál köt ahhoz a tájhoz, Vásárosnaményhoz, a Tisza- tájhoz, Kisvárdához, ahol lakásunk is volt korábban. Nagy fájdalmam, hogy annak a tájnak — Bereg, Rétköz, Felső-Szabolcs — híreit, képeit, közelebbi eseményeit, amit a KisKelet tartalmaz, nélkülöznöm kell. Nyíregyházi híreket olvasok szinte állandóan, a regionális körzetét kevéssé ismerem, — és legyek őszinte? — kevéssé is érdekel. Annál jobban viszont a szülőföldem és az otthagyott falum vidéke, azok sorsa, azok eseményei. És bizton tudom, ebben nem vagyok egyedül. Hogyan lehetne megoldani, hogy akik igénylik, annak a vidéknek a regionális (brrr!) mellékletét kaphassák, amelyik őket érdekli, amit összegyűjt, amiből képeket, cikkeket kivág, eltesz a gyermekeinek, unokáinak emlékül? — Féltve őrzök egy tavalyi Kis- Keletet, melyet egy naményi meghívásom alkalmával kaptam, melynek címoldalát a fa- tornyos szülőfalum fényképe díszíti. Elküldtem Pesten lakó testvérbátyámnak, aki fénymásolás után visszaküldte. Kérte, „rendeljem meg” ezt az újságot a részére is... Hát igen. Ezt szeretném én is, megrendelni. Ha anyagi áldozat árán is. Szívesen válladeszkáikkal zajongva zavarják az ott lakók nyugalmát, közben kárt is okoznak azzal, hogy a „fürdőző nők” talpazatára ugrálnak, letördelve a talpazat szélét, vagy éppen a szobrok döntögetésével — társaik hangos röhögése közben — fitogtatják erejüket büntetlenül. Vagy a legnagyobb kora esti forgalomban a sétálóutcában ön- és közveszélyesen száguldoznak a kerékpárokon. 4. A modem koldusokról. Vajon kinek az ötlete alapján kapnak működési engedélyt a ki tudja a világ melyik részéből itt csámborgó doboló, sípoló és zajongó kéregető fiatalok. Félreértés ne essék, nem a kulturáltan és művészi színvonalon, fülbemászó, kellemes dalokkal szórakoztatók ellen emelek kifogást, mert a mai életünkben egy városnak az lehet — ha kulturáltan teszik — tartozéka. Tisztelt Szerkesztő Úr! Kérem Önt, hogy felvetését ne hagyja „kialudni!” Ebben bízvást, számíthat a Zrínyi Ilona utcában lakók minden segítségére. Zrínyi Ilona utcai lakos lom az esetleges külön költséget is, ha a beregi, rétközi, felső-szabolcsi táj kedves KisKe- letét olvashatnám a nyúségi helyett. Egy-két nap késéssel se bánnám! Tisztelt Szerkesztőség! Kérem, szíveskedjenek kérésemet fontolóra venni és nemcsak szerény személyem, de a többi előfizető részére is lehetővé tenni a szabad választást. (Esetleg szavazólap, hirdetés formában, amit kivágva bektildhetnének). Hiszen tudom, hogy Önök értünk vannak, értünk dolgoznak és mindenben — a mostam megújult, szép kivitelű, színes, érdekesebb, kitűnő szerkesztésű lapjukkal is — a kedvünkre kívánnak tenni, vonzóbbá, személyes jellegűvé tenni az olvasóval való kapcsolatot. A szabadon választott KisKelet ezt a kontaktust még hatékonyabban szolgálná, remélhetően sokunk örömére. További munkájukhoz sikerekben gazdag évet, az elkövetkező választási időszakban az eddigiekhez hasonló elfogulatlan hozzáállást és szemléletet kérve és kívánva, őszinte tisztelettel köszöntőm a szerkesztő bizottság minden tagját: Fülöp Jánosné Nyúegyháza, Rövid u. 25. (Tisztelt Előfizetőnk! Köszönjük kedves, elismerő sorait, fontos biztatás ez nekünk. Kérése teljesítésére megtesz- szük a lépéseket a kézbesítői szervezetnél. Türelmét kérjük, a megoldás kidolgozásáig is módot keresünk rá, hogy esetenként hozzájusson az Ön által óhajtott KisKelethez. A szerk.) Színes lap és a KisKelet Eltört, kitépett selyemvirágok Talán elcsépelt téma ami miatt tollat fogtam. A temetőkről van szó. Szomorú látvány fogadott január 8-án délután a temetőben. Édesapám 2 hónapja halt meg. A súokról (2 sor szinte még frissek voltak) feldúlva, összedobálva, a fejfák közül volt amit úgy megrongáltak, hogy eltört, mind ellopták a selyemvirágokat a csokrokról, koszorúkról. Szomorú látvány és egyszerűen gyalázatos. Nagyon sajnálom, hogy nem tudnak ez ellen tenni semmit. Akár évekig vérző seb az ember lelkében az elvesztett, drága családtag, s még ilyen dolgok is felzaklatják mellé az embert. Ottjártunkkor éppen kint volt a rendőrség, biztos vagyok benne, hogy kevés remény van arra, hogy a tettesek kézre kerüljenek. Megdöbbentő, hogy az ember nem vihet ki olyan virágot amilyet szeretne, mert már nemcsak lopnak, hanem tömek-zúznak. Jó lenne tudni mit kezdenek ennyi selyemvirág bimbóval, hiszen amit a koszorúkról tépnek le, azt vázába nem tudják tenni, miért pont csak ezt lopják, kinek hoz ez hasznot, mire jó ez? Jó lenne már tenni valamit, hogy halottaink tényleg békében nyugodjanak, hiszen ők már nem bántanak senkit. Én szigorú büntetést rónék arra, akit tetten érnék amint épp súokat gyaláz meg. Azért azt még megemlíteném, hogy a nyúbátori Pócsi utcai temetőről van szó. Bákonyiné Brátis Zsuzsanna Nyírbátor Senki többet... Az ügyfélfogadás ideiglenesen szünetel! Ezzel a felirattal találja magát szemben a kárpótlásban érintett ügyfél, ha a megyei kárpótlási hivatalt felkeresi. Kívülről még az ünnepi csendesség honol, de a falakon belül Molnár Gábor és tisztes csapata lázasan végzi munkáját, hiszen a licitálásnak és azt megelőző egyeztetéseknek az újesztendőben is folyamatosnak kell lennie. A kárpótlási földalapot az utolsó talpalatnyi területig el kell árverezni, illetve mindaddig, amíg van rá igény. Amint azt a múlt évben lezajlott licitálások mutatják: van keletje a termőföldnek, tanyán, falun és városon egyaránt. Szeretnénk, ha az jó és hozzáértő kezekbe kerülne, hiszen a mezőgazdaság talpraállásának a tőke mellett ez is igen fontos tartozéka. A részarányi földalapok kijelölésével, birtokba illetve tulajdonba adásával és az árverések során keletkezett tulajdonjoggal óriási lett a föld mozgása. A régi szövetkezeti és földtörvények értelmében évtizedeken keresztül ki lett vonva a forgalomból, meg lett fosztva a legalapvetőbb jogától, a szabadságától. A kárpótlási, az átmeneti, a vagyonnevesítési és az 1993. évi n. tv.-k, valamint azok végrehajtási utasításai azt a célt szolgálják, hogy a földek, ingatlanok méltó tulajdonosaikhoz kerüljenek, legyen az a régi, vagy az új tulajdonos. Ez a nagy föld és tulajdonosi mozgás a legnagyobb figyelmesség ellenére is magában hordja a vélt, vagy a jogos sérelmeket. A törvények nem az eredeti állapot visszaállítását határozzák meg, hanem a privatizáció alapgondolatát foglalják magukban. A kárpótlási eljárás során előfordul, hogy olyan területek is licit alá kerültek, vagy kerülnek, amelyek már korábban és törvényszerűen jogos tulajdonban voltak, illetve vannak. A kárpótlásban eljáró hatóságoknak és az érintett személyeknek közös feladatuk, hogy a jogszerűség helyreálljon és a tulajdon szentsége csorbát ne szenvedjen. A földkiadó és földrendező bizottságoknak is komoly erőfeszítést jelent a földterületek kijelölése, valamint az azzal kapcsolatos egyeztetések. Mindezek ellenére a földalapok kiosztását a lehető legrövidebb időn belül el kell végezni. Véleményem szerint a termőföldet ebben az évben már azoknak kell művelniük, hasznosítaniuk, akiket a hatályos jogszabályok feljogosítanak. Még akkor is, hogyha a tulajdonosi bejegyzések a következő gazdasági évre át is húzódnak. A létbizonytalanság így is nagy a mezőgazdaságban az eladás és a kereskedelem ellehetetlenülése végett, és ezt a tulajdonosi bizonytalanság még csak fokozza. A cél nem lehet más, mint ennek az áldatlan helyzetnek a javítása, megszüntetése. Skolnyik András Nyúegyháza A kabinetiroda elfelejtett főnöke Manapság, amikor gyakran szóba kerül az ENSZ, és értelmesen vagy értelmetlenül gyakran emlegetjük a trianoni békeszerződést, nekünk, szabolcsiaknak, eszünkbe kellene jutnia egy névnek, Ambrózy Gyula nevének, ha el nem felejtettük volna. Ő volt ugyanis az 1920- as éveknek az egyik legmarkánsabb nemzetközi jogi úója, aki egyrészt a Nép- szövetséget, másrészt a trianoni békeszerződést korhűen, magyarul és jogi alapon először értelmezte. A nemzetközi szerződések kötelező ereje (Bp. 1925.) című munkájában fejti ki elgondolásait A hazánkat oly súlyosan és tragikusan érintő trianoni békeszerződéshez már a kezdet kezdetén megadta jogi észrevételeit A magyar békeszerződés tervezetének jogi vonatkozásai az entente válaszjegyzéke alapján (Bp. 1920.) címen. Ambrózy Gyula neve és munkássága, bennünket szabolcsiakat azért is érdekelhet mert / ő megyénk szülötte. Az Életrajzi lexikon annyit elárul róla, hogy 1884. február 12-én született Nyúegyházán. Azt is közli, hogy jogi tanulmányait Budapesten végezte, 1906-ban búói szolgálatba lépett 1914-től az Igazságügyi Minisztérium alkalmazottja volt, 1921-től pedig a kormányzói kabinet- úodában működött előbb mint helyettes, később mint főnök. Talán ez utóbbi munkahelyéből adódik, hogy az Életrajzi lexikon Ambrózy Gyula 1945 utáni életéről semmit sem közöl. Halálának helyét és idejét is csak egy nagy kérdőjellel jelzi. Pedig Ambrózy Gyula nem ment külföldre, nem is tűnt el, hanem ott élt fővárosunkban még a Rákosi-éra alatt is. A nemrégiben megjelent Magyar Nagylexikon (Bp. 1993.1., 715.) közléséből tudhatjuk meg hitelesen, hogy 1954. március 2- án Budapesten halálozott el. Ha már évtizedeken át hallgattunk is róla; nevét, munkásságát, emlékét egy rosszindulatú és káros eszme hatása alatt a feledés porával takargattuk, most, a születés és elhalálozás közelgő évfordulóján próbáljunk meg őszintén emlékezni! Hiszen Ambrózy Gyula a mi megyénk szülötte! Balogh László
