Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-22 / 299. szám
HAZAI HOL-MI 1993. december 22., szerda Tüskés sarok __________________ Sárból a Patyolatba Kállai János rp sősbe fordult a közbe till/ közben alaposan ránk- cserdítő tél. A latyak napjait éljük. Caplatunk a tengernyivé növekedett tócsák között, kerülgetjük a saras helyeket, igyekszünk megőrizni lábbelink és ruházatunk tisztaságát. Már amennyire tőlünk telik, illetve amennyiben tőlünk függ. A váratlan szituációkat persze nem tudjuk programozni, s így aztán megeshet, hogy alaposan beszennyeződünk jártunk- ban-keltünkben. Vegyük a leghétköznapibb példát! All az emberfia vagy lánya mondjuk egy nyíregyházi buszmegálló járdaszigetén. Gyanútlanul, elmélázva várakozik. De legyünk konkrétabbak! Történetünk főszereplője: a ciklámenkabátos hölgy. Szóval: áll és vár. De hol? Uramfia, a „szigetecske” legszélén, a perem peremén. (Hogy miért éppen ott? Titok.) Előtte, közvetlenül a betonszegély alatt tükröző vízfelület, kissé távolabb, az úttest közepe tájékán szintén fodrozódó tavacskák. Kikerülhetők, ha valaki óvatosan hajt, de az úrvezetők többsége ezekre az időjárásos bosszantókra nemigen figyel. Áramlik a forgalom, kocsi kocsi után közelít a buszmegálló magasába. A lassúbb járásúakkal nincs gond, ám hirtelen felbukkan a kanyarból egy sportoselegáns. Húz, mint a rosszbaj, és mintha még gyorsítana is a járdaszigethez érve. Hátraugrani sincs idő: hatalmas sugarakban fröcs- kölődik szerte a sárral tömé- nyített esővíz. Mondanom sem kell: a lilásrózsaszín kabát szemvillanás alatt pöttyösbe vált, amolyan leo- párdósba. A „meglepetéstől" eláll a nő lélegzete, még a szitkozódó felháborodás szavait sem tudja kipréselni sírásra görbülő ajkai közül. Mert tehetetlen. Még csak a rendszámot sem tudja leolvasni. Világos. Az elbámészko- dók „bűnhődjenek”. Figyeljenek jobban! Ne álljanak az útperemre a vizes napokban. (Az eresz alá főleg ne!) A kérdés csak az: hányán lehetnek az álmodozók, és hányán a sárdobálók? Az arányokkal lehet valami probléma, mert mostanság egyre több, egyébként normális és magára vigyázni tudó ismerősöm veszi az irányt a Patyolatba, mivelhogy a kéretlen zuhanyokból ők is kaptak. Valamennyien bambák lennének? Vagy a pocsolyarodeó- sok száma nőtt meg ugrásszerűen? Ez utóbbira tippelek. Mindenféle KARÁCSONYI KONCERT. A nyírbogdányi református templomban december 23-án rendeznek ünnepi hangversenyt. Közreműködik a tiszaújvárosi Énekszó Baráti Kör. A koncert 17 órakor kezdődik. KARÁCSONYI ÜNNEPSÉGET rendeznek a gyermekek számára a Jósa Xnd- rás Múzeumban december 22-én 10 órától. A Műsorban fellép: Peremartoni Krisztina és a Dongó együttes. VÉRADÁS. Életmentő véradás lesz december 22- én, szerdán Nyíregyházán a Vay laktanyában és a nagy- szekeresi művelődési házban. SZÍNHÁZSZÜNET. A Móricz Zsigmond Színház tájékoztatja a közönséget, hogy december 22-27. között nem tartanak előadásokat. A Hittudományi Főiskola első és második éves hallgatóinak, akik a közelmúltban több irodalmi programnak is részesei voltak. Az évente megrendezett szavaló verseny napokban megtartott döntőjén elsődíjas lett: Rozsán István, Papp Tibor, Demkó Balázs. Második helyezett: Pallai Béla. A további helyezési sorrend: Marosi István, Makkal László, Ruszónyuk Zsolt, Haramura Béla, Lukács Imre, Kudla György és Stahala Tamás. Az idei versenyt anyagilag az Anyanyelvápolók Szövetsége országos elnöksége is támogatta. Rendezvények Mozi KRÚDY MOZI: A nagy durranás 2. Előadások kezdete: 16, 18 és 20 óra. BÉKE MOZI: Aladdin. Előadások kezdete: 16 és 18 óra. Jurassic Park. Előadás kezdete: 20 óra. MONTÁZS (ART) MOZI: Nagy durranás 2. 10 és 14 óra. Vük. 16 óra. Életben maradtak. 18 és 20 óra. Kiállítások A Nyíregyházi Városi Galériában Balogh Géza festőművész legújabb festményeiből nyílt kiállítás. Petkes József festőművész tárlata Nyíregyházán, a református egyház Bessenyei tér 7. szám alatti gyülekezeti helyiségében látható december 25-ig. Mátészalkán, a Szatmári Múzeumban Csongrády Márta fotóművész kiállítása tekinthető meg január 31-ig naponta 8-tól 16 óráig. Forró László nagykállói festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás a nyíregyházi Tiszti Klubban. A táj, csendélet és zsánerképekből álló tárlat december végéig tekinthető meg naponta 10- től 22 óráig. A nyíregyházi Jósa András Múzeumban az állandó kiállítások mellett az 1956 tiszteletére rendezett képző- művészeti, és „Biedermeier szobabelsők” című képző- és iparművészeti kiállítások láthatók. D. Horváth Gézával, a Magyarországi Romák Liberális Szervezetének elnökével beszélget Cservenyák Katalin Nekünk itt keli kilombosodni Nyíregyháza (KM) — Hétgyermekes dombrádi zenész család sarja, de már 25 éve a fővárosban él Dombrádi Horváth Géza. Eredeti szakmája szobafestő, mázoló, tapétázó, de mindig közel állt szívéhez a zene, a képzőművészet. Szabad iskolákban képezte tovább magát, s most festészettel és versírással foglalkozik, legfontosabb tevékenysége azonban a kisebbség támogatása. Cigány származású, de — ő úgy mondja, benősült — magyar asszonyt vett feleségül. Szomorúan teszi hozzá, velük is ugyanaz történt, ami általában szokásos a vegyes házasságoknál: feleségét szülei kitagadták, három unokájukról tudni sem akarnak. Gyermekei a cigányok közt magyarok, a magyarok közt cigányok... A közelmúltban több napig járta a megyét Horváth Géza, a Magyarországi Romák Liberális Szervezetének elnöke. Ekkor beszélgettünk. □ Valaha nagy tiszteletnek örvendett a cigány vajda, vitás kérdésekben ő tett igazságot, s egyben rendet is tartott a cigányok között. Vajon miért szűnt meg mégis ez az „intézmény” ? — Ez ősi, kultikus dolog, ami idejét múlta. A letelepedéssel a befogadó állam erkölcsi normáit, törvényeit kell elfogadni. Itt már nincs helyük kiskirályoknak. A közösségnek kell formálnia a cigány tudatát. □ Mégsem sikerül igazán a beilleszkedés. Ennyire nehéz? — Nem. Akarni kell. A cigányzenészek főúri kastélyokba voltak bejáratosak. Kiemelkedtek a többiek közül. Ők lehetnének a híd a magyarság és az autentikus cigányság között, s ezen a hídon lehetne közlekedni. Mi annyira vagyunk cigányok, mint a többiDombrádi Horváth Géza Szekeres Tibor felvétele ek, de a magyar Himnusz nekünk is szól. Szokásai minden népnek vannak, de a törvényeket, az együttélés normáit mindenkinek be kell tartania. □ Sajnos, ez nem mindig sikerül. Gondolok itt arra, hogy elég magas a cigány bűnözés aránya, a segélyeket pedig sokan — bár ezzel nincsenek egyedül — a kocsmában dor- bézolják el. — Mindenki nagyon jól tudja, hogy az 1960-as évek elején Amerikában is voltak nagyon súlyos gondok a négerekkel. Meg kellene mutatni: vannak a cigányok között is tehetséges vállalkozók, politikusok. Nem vagyunk annyira tanultak, mint a magyarok, de részfeladatokat ránk lehet bízni. Pozitív példákat kell felmutatni. A többségnek teret kellene nyújtania minden olyan fórumon, ahol meg tudnánk nyilvánulni, ahol a pozitív példák láthatóvá válnának. Ez szemléletváltást kezdeményezne. Hiszen a rendszerváltásnak együtt kell járnia a szemléletváltással. Vannak bizonyos célirányos összegek, amelyekhez hozzá kellene juttatni a cigányokat. Ezek külföldről érkező támogatások, a kormánynak csak az elosztásban van szerepe. Meg kell adni az esélyt, kínálják fel a lehetőséget, s olyan feltételeket szabjanak, amiket be is tudunk tartani. Az esélyegyenlőség számunkra nem ugyanaz, mint annak, akinek az iskolai végzettsége, képzettsége magasabb. Pozitív diszkriminációra lenne szükség. Amíg nincsenek feltételek, addig a többségi társadalom nyakán teher lesz a cigány. Nem a szociális háló emeli ki. Nagyon fontos feladatuk van az önkormányzatoknak, hogy saját területükön megoldjanak bizonyos munkaügyi feladatokat. Mert az önkormányzat nagyobb garancia, mint a kisvállalkozás, ami könnyen „befürödhet”. Mezőgazdasági területek hevernek parlagon, épületek mennek tönkre, s ez sokkal nagyobb kárt okoz, mintha termelnének rajta, benne. Állami földalapot kell létrehozni. Kapjon belőle az, aki művelni akarja. A segélyekkel csak a tüzet olthatjuk. A gyökereken kell változtatni. Gyors rehabilitációs programot kell kidolgozni a cigányságnak. Iskolába kell járatni a gyerekeket. A jó szándékú magyarság segítségével lehetővé tenni, hogy bejárhassanak az iskolába. Aki szakmát tanult, kapjon kisipari engedélyt. □ Azok a cigány származásúak, akik kiemelkedtek, egzisztenciát teremtettek maguknak, mennyire érzik feladatuknak, hogy társaikon segítsenek?“' — Van rá példa. Csak az a baj, hogy a sajtó is hamarabb harap a rosszra, mint a jóra. Ha egy cigány a putri után épített magának házat, sikeres vállalkozásba kezdett, presz- szót nyitott, s van egy metál- fényű kocsija, arra miért kell irigykedni? Nem mindenki lopásból szerezte a vagyonát. Egy részük vállalja a cigányságát. De van, aki nem. Az, aki jól asszimilálódott, be is nősült, a rassz-jegyei sem erősek, könnyebben kapott munkát, hamarabb beilleszkedett. Legkönnyebb helyzetben a muzsikusok voltak, ők kerülhettek közel igazán a magyarokhoz, mert őket eleve pozitívan kezelték. Egy részük vagyonos ember volt, de fokozatosan elveszítik a munkájukat. Féltik az eredményeiket, a muzsikus rétegnek nincs gazdasági érdeke abban, hogy közösséget vállaljon a szegényebb réteggel. A szegényebb pedig nem tehet mást, mint cigánynak vallja magát. Az a tapasztalatunk, hogy az ország sorsáért felelős nem cigány származású emberek többségében segítőkészek. □ Nagy baj, hogy sokszor egymással sem egyeznek a különböző cigányszervezetek. — S vannak, akik szidják a magyarokat. Az oda-vissza való szitkozódás nem szül jót. Magyarországon soha nem volt cigányüldözés. Voltak atrocitások a közelmúltban. A demokratikus gondolkodásba a szélsőséges megnyilvánulások is beleférnek. A skinhea- dek mozgalmának politikai háttérszínezete van. Á velük való szembenállásunk emberjogi kérdés, ezt a kormánynak kell rendbe tennie, hogy egyik népcsoportot se érje sérelem. Visszaüthetnénk mi is, de nem tesszük: a skinheadeknek is vannak szüleik, testvéreik, akik siratnák őket. Mi itt vertünk gyökeret, itt kell kilombosodnunk, mint a fának. Egyedüli lehetőségünk a beilleszkedés. De beilleszkedni csak úgy tudunk, ha nem távolítanak el minket a perifériákra, és nem kényszerítenek bűnözésre, tehetségünket és akaratnyilvánításunkat inkább szimpátiával kísérik, nem pedig tétlenül szemlélik. Ez össztársadalmi üggyé kell, hogy váljon. Színház és pedagógusképzés Érdekes írások a Pedagógiai Műhely legújabb számában Nyíregyháza (KM — K. J.) — Haszonnal forgathatják a szakmabeliek és az érdeklődő olvasók a napokban megjelent Pedagógiai Műhely ez évi hatodik számát. A nyitóírás — Szövényi Zsolt minisztériumi főtanácsos tollából — a pedagógusképzés aktualitásait veszi számba, különös tekintettel az átalakulóban levő felsőoktatási struktúrára és a társadalmi igényekhez igazodó oktatási tartalmakra. A Művelődéspolitika rovatában Margócsy Klára a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház két, szezonnyitó bemutatójáról mond véleményt, Kecskés Mihály pedig az MTA megyénkben működő tudományos testületét mutatja be. A Múltunk-jelenünk című rovat mindhárom írása forrásértékű adalékokat is közöl: egy elfelejtett akadémikusról, Magda Pálról, az immár nyíregyházi iskolanévadóvá lett Apáczai Csere Jánosról és a híres kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó iskolaépítési programjáról. A Szemle rovat recenzensei közérdekű könyvekre, kiadványokra és eseményekre hívják fel a figyelmet. Nyíregyházán az értelmi fogyatékosok napközi otthonában a 17. Számú Általános Iskola tanulói kedveskedtek karácsonyi műsorukkal Harasztosi Pál felvétele Rászorulók Nyíregyháza (KM) — A Magyar Karitász Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegyei Szervezete a hajléktalanok és rászorulók részére karácsonyi ünnepséget tart a nyíregyházi MÁV pályaudvar csarnokában december 24-én fél 3-kor. A műsor után teával kínálják meg a vendégeket. A szervezők szívesen vennék az élelmiszergyártó vállalkozók adományait, akik a helyszínen adhatnák át a péksüteményeiket vagy egyéb adományaikat. Ügyeletek : Sürgős esetekben Nyíregyházán a Szent István út 16. szám alatt este 7-től reggel 7-ig látják el a betegeket. Az ügyeletes gyógyszer- tár a megyeszékhelyen este fél 9-től reggel 8 óráig a Szt. István út 61. szám alatt kereshető fel. Gratulálunk láss