Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-15 / 293. szám
1993. november * ------------------r MEqYÉN INNEN, MEGYÉN TÚL Kelet-Magyarország 9 Vélemények a miniszterelnök-jelöltről Az átmeneti helyzetben Boross Péter a legalkalmasabb — véli több képviselő Dombtovszky Ádám Budapest (ISB) — Hétfőn a késő esti órákban döntötte el a Magyar Demokrata Fórum frakciója, hogy a három jelölt (Boross Péter, Für Lajos és Szabó Iván) közül végül is Boross Pétert jelöli miniszter- elnöknek. E döntésről kérdeztük a különböző pártok északkelet-magyarországi ország- gyűlési képviselőit. Balázsi Tibor, MDF: — Minden átmeneti korszakban nagyon megnő az egyes személyiségek szerepe. Egyetértek Kövér László megfogalmazásával, azaz: Antall nagysága abban mérhető le, thogy halála után is működnek az általa létrehozott intézmények. Az ország elsőrendű érdeke, hogy minden tovább működjön. Ez a tény döntő hatással volt a hétfő esti döntésünkre. Azaz: minden áron fenn kell tartani a folytonosságot. Ezért szavazott a többség Boross Péterre, aki az elmúlt hónapokban már betöltötte ezt az űrt, s azt hiszem, hogy ezt megfelelően tette. Szabó Iván is alkalmas lett volna a miniszterelnöki posztra, de az említett szempontok Boross mellett szóltak. A nagy nemzeti cél végül is egységessé tette a frakciót. Sőt, az egész koalíciót, mert értesültünk róla, hogy tőlünk függetlenül a KDNP és a kisgazda 36-9k is Boross mellett döntöttek. így a három egybehangzó javaslaton már nem is nagyon van mit „egyeztetni”. Kosa Lajos, Fidesz: — Mi jobban szerettük volna, ha nem Boross Pétert jelöli az MDF. Természetesen ellenzékiként — akárkit is neveztek volna meg — nem tudnánk támogatni, hiszen a Fidesz elképzelései egészen mások, mint a mostani koalícióé. De talán lehetett volna Borossnál jobb jelöltet találni. Például Szabó Iván biztosan alkalmasabb lett volna. Boross sajnos nem tette meg, amit egy miniszterelnöktől elvárnánk, azaz, hogy mindig mindenfajta szélsőségtől határolja el magát. A Belügyminisztérium részvétele a Göncz Árpád elleni emlékezetes atrocitásban legalábbis kétséges. Komoly a veszélye annak, hogy az MDF a választásokig veszít abból a centrumpolitikából, amit Antall József neve fémjelzett, s adott esetben akár kibékül azzal a jobboldallal, amelyik az MDF-ből nem is olyan régen kivált. Zsupos Lajos, MDF: — Mindhárom jelölt minden szempontból alkalmas lett volna a feladat betöltésére. Én a magam részéről gazdasági szakemberként voksoltam. Azt néztem, hogy ma mire van az országnak a leginkább szüksége. Ezért szavaztam Szabó Ivánra, de nem keltett csalódást a végső döntés. Alávetem magamat a többség akaratának, és a parlamenti szavazáskor nyilván Boross Pétert támogatom. Nyilvánvaló, hogy itt csak árnyalatnyi különbségek voltak a jelöltek között. Boross Péternek megvan a maga előnye: ő hallatlanul ismeri saját szakterületét, magabiztos, mindenkivel szót tud érteni. Szűrös Mátyás, MSZP: — Közös érdekünk, hogy mielőbb legyen az országnak választott miniszterelnöke. Teljesen természetes, hogy — hiszen még ebben a parlamenti ciklusban vagyunk — a 90- es választásokon legjobb eredményt elért párt, a Magyar Demokrata Fórum jelöli újra a miniszterelnököt. Logikusnak tartom, hogy Boross Péterre esett a választás, hiszen eddig is helyettesítette Antall József miniszterelnököt. Most már a köztársasági elnökön a sor, hogy minél előbb terjessze az Országgyűlés elé az ő személyi javaslatát. Véleményem szerint Boross Péter személyével a folyamatosság van biztosítva. Szerencséje az országnak, hogy a demokrácia intézményrendszere működik, s ezt kell a továbbiakban is biztosítani. Semmiféle törésre, sőt lényeges változásra sem számítok. Gáli Ákos, KDNP: — A Kereszténydemokrata Néppárt frakciójában is volt szavazás, ahol egyhangúan Boross Pétert támogattuk. így nincs szükség újratárgyalásra, további egyeztetésre. Mindenképpen Boross Péter a legalkalmasabb arra, hogy most — átmenetileg — átvegyem miniszterelnökséget. Hangsúlyoznám: itt rövid távon egy űrt kell betölteni, a választásokig el kell vezetni az országot. Ehhez olyan ember kell, akinek megvan a kellő személyes gyakorlata, tekintélye. Magatartása, habitusa alkalmas arra, hogy ebben a rövid időszakban összetartsa a koalíciós erőket. Szeretném hangsúlyozni, hogy Boross Péter szerepe kizárólag arra vonatkozik, hogy a választásokig elvigye a kormányzást! Vékony Miklós, MDF: — Boross Péter belügyminiszter eddig is a miniszterelnök helyettese volt, s Antall József távollétében eddig is ellátta a miniszterelnöki feladatokat. Tulajdonképpen az MDF itt egyfajta jogfolytonosság mellett foglalt állást. Ez a döntés nem jelenti azt, hogy a 94-es választásokon a párt szintén őt állítaná miniszterelnök-jelöltnek. A hétfői döntés tehát semmilyen ilyen jellegű elkötelezettséget nem jelent. Tehát pragmatikus döntés született. Nem kívántuk a jelenlegi struktúrát megváltoztatni. Minden az alkotmányosság szellemében történt. Antall József úgynevezett politikai végrendelete is csak erre vonatkozott, semmilyen személyekre szóló utalás nem volt benne. A döntés is ennek szellemében, mindenfajta presszió nélkül született. Karácsonyi vásárt nyitottak kedden Nyíregyházán a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. A mintegy 70 cég több mint egy hétig kínálja portékáit Elek Emil felvetele Ha kell szolid, ha kell erélyes, fenyegető Pásztor Zoltán M ár két órája várunk. Semmi eredmény. A hatalmas körfolyosó egyik oldalát lezárták, a „kordonon” belülre csak az MDF választmányának és parlamenti frakciójának tagjai léphetnek. Teljes a hírzárlat. Hétfő este van, kilenc óra. A képviselői irodaház első emeletén, a budapesti Jászai Mari tér szomszédságában dől el: a legnagyobb kormányzópárt kit jelöl Antall József utódjául. Javában tart a szavazás. Az aula emeletéről a bejárat is jól látható. A kormányőrök éppen egy most érkezett vendég táskájában kotorásznak, majd a belépőjét vizsgálják. Egy férfi megáll és meghajol az elhunyt kormányfő fényképe előtt, amelyet az előtérben helyeztek el. Pár szál virág■ és három gyertya az arckép mellett. Szünet. Szabó Iván mosolyog, ingre vetkőzve sétál a folyosó túloldalán. Egy hajdú-bihari képviselő megöleli, valamit a fülébe súg. Számlálják a szavazatokat, mindenki izgatottan várja az eredményt. Néhány vendég és újságíró fogadásokat köt a „befutóra". Orosz pezsgő Borossra, francia a pénzügyesre. Fürt nem tartja esélyesnek senki, pedig sejthető: a választmány jó része az „alapító atya” mögött áll. Majdnem háromnegyed óra múlva folytatódik a tanácskozás. Valaki hozza a hírt: Für kiesett! Távolabbról egy hang kommentálja a történéseket a Varsóról szóló hadügyminiszteri megnyilatkozás mintájára: „Für elesett" . Néhányon röhögnek, a többiek sietnek a telefonhoz. Az elérhető közelségben lévő egyetlen készülékért megindul a harc. Más hitetlenkedik: biztos, hogy Für a harmadik? Mindenki gyorsan szeretné továbbítani a friss információt a szerkesztőségeknek. Néhány perc múlva az egyik rádió már bemondja: Herényi Károly szóvivő szerint Antall József politikai végrendeletének nyilvánosságra hozatalához szükséges a család beleegyezése is. Később Lezsák azt nyilatkozza, hogy nincs semmilyen végrendelet. Múlik az idő. Mivel egyik jelölt sem kapta meg a szükséges többséget, újabb forduló következik. Az első „menet” eredménye: Boross 89, Szabó 79, Für 62 szavazat. Éjjel tíz óra elmúlt. Megint szünet. Megkezdik a második forduló szavazatainak össze- számlálását. A túloldalon ügyvezető pénzügyminiszter, ügyvezető külügyminiszter és ügyvezető igazságügyminiszter tűnik fel. „Aki Für Lajosra szavazott, az most nem szavaz Szabó Ivánra — a nyakamat rá..." — mormolja valaki, s ebben benne van: „papírforma” várható. Az pedig Borosst jelenti. Nem lesz politikai „földrengés", nem lesz meglepetés. A volt belügyminiszter a legesélyesebb, az ő neve kapja a legtöbb pezsgőt a folyosói fogadások során. O az, aki egyesek szerint azt cselekszi, amit elvárnak tőle. Ha kell szolid, ha kell erélyes, esetleg fenyegető— vélik többen is. Tizenegy óra közeleg. Elfogyott a türelem. Átmászunk a torlaszul szolgáló asztalokon, a kijáratnál várjuk a jelöltet. A kamerák, a fényképezőgépek készenlétben, a diktafonok kézben, „akcióra" készen. Egy őr megpróbálja a lehetetlent: visszaküldeni az újságírókat a terem másik oldalára. Üvegajtó és csaknem húsz méter hosszú folyosó választ el minket az ülésteremtől. Bent feltűnik az egyik kormánypárti lap újságírója. Úgy látszik, mégsem teljesen zártkörű a rendezvény. Egy „ismerős” bentről jelez, erősen gesztikulál. Megvan a döntés. A szóvivő mindenkit sajtótájékoztatóra hív. Megint várunk, hosszú percek telnek el. Tudjuk: aki most belép az ajtón, az Magyarország miniszterelnök-jelöltje. Szabó vagy Boross? Fényképezőgépek vakui villannak. „Jó estét kívánok!” — mondja az ajtóban megjelenő férfi. Boross Péter rezzenéstelen arccal lép a terembe... Kommentár Karrierek Ráthy Sándor / elentős ívű, gyors politikai pályát futott be az elmúlt négy évben Boross Péter. A hatvanötéves, jogi végzettségű belügyminiszter vendéglátósból lett előbb a miniszterelnökség államtitkára, majd tárca nélküli miniszter. De hasonlóan jelentős ívű és gyors politikai pályát futott be Szabó Iván is. Az ötvenkilenc éves, építész- mérnök diplomát szerzett pénzügyminiszter előbb az Országgyűlés gazdasági bizottságnak elnöke, majd az ipari és kereskedelmi tárca első számú embere volt. S itt van harmadikként a hatvanhárom éves történész, az alapító atyaként számon tartott, ma honvédelmi miniszteri pozíciót betöltő Für Lajos. Hétfőn este még mind- hármójuk előtt új, eddig ismeretlen magásságokba vivő utak látszottak megnyílni: a tét a miniszterelnökségre való jelölés volt. Vajon melyikük lett volna az igazi miniszterelnök-utód? E kérdésre azonban már sohasem kapunk igazi választ, hiszen a nagy ugrás csak egyiküknek sikerülhetett: hétfőn este az MDF választmánya és parlamenti csoportja a második fordulóban úgy döntött, hogy Boross Péter legyen Antall József utódja. De vajon mit várhatunk a kormány eddigi második és az MDF „erős” emberétől? Attól a leendő minisztereiKónya a kormányban? új kormányfőt. Ehhez az összes képviselő 50 százaléka plusz egy szavazat, azaz abszolút többség szükséges. A koalíciónak jelenleg háromfős többsége van, köszönhetően annak, hogy a Fideszből távozott három politikus helye még nincs betöltve. A kormányfő megválasztása alkalmával az ellenzék nyilvánvalóan „nem”-mel fog voksolni. Egy ellenzéki „igen”, sőt talán még egy tartózkodás is ebben az esetben majdnem egyenlő lenne azzal, hogy az illető megtagadja saját pártját. Úgy, hogy egy ellenzéki távol marad a szavazástól, ez esetben nem tud „segíteni” a kormánynak, mert 193 „igen” szavazatra mindenképpen szükség van. Az teljesen mellékes, hogy menynyi az ellenszavazók száma. A MIÉP Jeszenszky Géza és Szabó Tamás leváltásához kötötte „Igen”-jét. Nyilvánvaló, hogy ezt a feltételt Boross Péter nem fogadja el, miként nem reménykedhet a Torgyán vezette héttagú kisgazda-csoport támogatásában sem. A koalíció tehát csak magára számíthat. A hétfő esti MDF-frakció ülésén mindenesetre száz százalékos volt a részvétel, s ez nyilván egy kormányfő-szavazásnál is így lesz. A KDNP és a 36- os kisgazdafrakció is „teljes mellszélességgel” Boross Péterre fog szavazni, hiszen csak ez állhat érdekében. Mégis elképzelhető: minden azon múlik majd, hogy hányán szavaznak a függetlenek sorából a Boross Péter vezette kormányra. Dombrovszky Ádám Budapest (ISB) — Ki lesz Boross Péter utódja a belügyminiszteri székben? Ez tűnik pillanatnyilag a leendő kormányösszetétel legizgalmasabb kérdésének. A parlamenti tájékozódás során úgy tűnik, kezd kikristályosodni az a változat, miszerint Boross Péter kormányában a Magyar Demokrata Fórum elképzelései szerint a jelenlegi frakcióvezető, Kónya Imre kapná meg a belügyi tárcát. Más változatok szerint Kónya igazságügyminiszter lenne, s ebben az esetben Balsai Istvánnak jutna a belügy vezetése. Az tehát majdnemhogy bizonyosra vehető, hogy Kónya Imre már tagja lenne a Boross-kormánynak. Ebben az esetben információnk szerint Kulin Ferencnek lenne a legnagyobb esélye a frakcióvezetői címre. Noha Kulin a nemzeti liberálisokhoz tartozik, akik közül nem is olyan régen Debreczeni József és Elek István kizá- rattatott a frakcióból, de neki komoly tekintélye van, s nem könnyű hozzá hasonló kaliberű politikust találni a legnagyobb kormányzópárt frakciójában. Emlékezetes, hogy két esztendeje Balás István lett volna Kónya alternatívája, de akkor nem sikerült a „puccs”, s Balás szerint annak az esetnek nem kis része van abban, hogy ma már ő sem tartozik az MDF képviselőcsoportjához. Mindezekhez persze először arra van szükség, hogy a parlament megszavazza az nőktől, aki belügyminiszterként az erős államban és az erős rendőrségben látja az ország fejlődésének zálogát. Talán jobban jártunk volna, ha a pragmatikus, kompromisszumkész gazdaságpolitikus vagy a fórumon belüli többség rokonszenvét bíró Für Lajos nyeri el pártjának miniszterelnökségre jelölő bizalmát? S jóllehet a szubjektív választ csak az idő múlásával formálhatja meg önmaga számára az állampolgár, annyi bizonyos, Szabó Iván gyakorlatiassága igencsak kelendő lett volna a miniszterelnöki székben is egy mély gazdasági válsággal sújtott országban. Finánc miniszterek azonban nemigen nyerik el a demokratikus kormányok vezetői posztját. Ez a lehetőség inkább a belügyminisztereknek adatik meg. Boross Péter habitusát sokan sokféleképpen ítélhetik meg: ám mai viszonyaink között a legtöbbet az árulhatja el e keménynek és zárkózottnak mutatkozó személyiségről, hogy lemond-e a belügyminiszterségről akkor, ha a T. Ház koalíciós többsége megválasztja miniszterelnöknek? A kérdésre eddig még nem született egyértelműfelelet. A belügyminiszter ugyanis a választmány előtt egy ezzel kapcsolatos felvetésre csupán dodonai választ adott: minden a körülményektől függ.
