Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-11 / 290. szám

Aktuális kérdések____________________________ Környezetünk ártalmai Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Napjainkban egyre hango­sabbak azok, akik környeze­tünk védelméért szállnak síkra. Talán nem véletlenül, hiszen a környezetvédelem sokszor háttérbe szorul, még nem került az őt joggal meg­illető helyre. Parragh Dénessel, a Felső- Tisza-vidéki Környezetvédel­mi Felügyelőség igazgató-he­lyettesével megyénk gondjai­ról beszélgettünk. — Bár Szabolcs-Szatmár- Bereg nem az iparosodott me­gyék közé tartozik, gondok azért itt is bőven jelentkeznek — kezdte a beszélgetést Par­ragh Dénes. — Klasszikus té­ma, s talán lerágott csontnak tűnik, mégis a vizek állapotát említem elsőként. Felszíni vi­zeink külföldről érkeznek, kü­lönböző vízminőséggel. S bár némi javulás történt, azért a Szamos és a Kraszna azon fo­lyók közé tartoznak, melyek gyakori fejtörést okoznak. Elég, ha csak a legutóbbi pa­kuraszennyezésre gondolunk. Kiemelt figyelmet kell fordí­tani védelmükre, hiszen Szol­nok és Debrecen vízellátásá­ban a Tisza meghatározó sze­repet játszik. □ Újabban a talajvíz csök­kenése is problémaforrás... — Valóban. Ugrásszerűen megnőtt az igény a felszín alatti vizek felhasználására, ráadásul éppen a csapadékhiá­nyos években. Fel kellett füg­geszteni, s átgondolni az en­gedélyek kiadását, mert a túl­zott felhasználásnak a mező- gazdasági kultúra összessége láthatja kárát. Sajnos azonban a törvényi szabályozás nem követte a körülmények válto­zását, így igen nehéz a kömye­Parragh Dénes Harasztosi Pál felvétele zetvédelmi szakmai szempon­tok, illetve a hatályos jogsza­bályok között lavírozni, meg­teremteni az egyensúlyt. Gon­doljunk csak arra: mostanában az öntözéses dohánytermesz­tést ösztönzik, ehhez viszont jelentős vízigény társul. □ Á „megkövült” jogszabá­lyok más gondokat is jelent­hetnek. Hiszen a gazdaságban és a társadalomban jelentős változások mentek végbe. — Amikor a környezetvéde­lem szervezeti egységei kiala­kultak, akkor még nagy állami vállalatok voltak, egyszerűbb volt az ellenőrzésük is. Azóta számtalan kisebb-nagyobb vállalkozás jött létre, amelyek környezetvédelmi problémá­kat is hordoznak, így megnőtt a munkánk. A levegőtisztaság, a zaj, a környezetre ártalmas hulladékok elhelyezése mind­mind nagy odafigyelést kíván. Fokozott propagandával, gya­kori ellenőrzések eredménye­ként kialakulhat az a kultúra, illetve ismeretszint, hogy a vállalatok, vállalkozások ne feledjék kötelezettségeiket. Problémák persze bőven akad­nak. Elég, ha csak arra gondo­lok: az elhasznált akkumuláto­rokkal gyakorlatilag nem lehet mit kezdeni... Sajnos a kör­nyezetvédelemre vonatkozó jogszabályok jelentős része elavult, nem tartottak lépést a fejlődéssel, a változásokkal. Késik a környezetvédelmi tör­vény, amire pedig nagy szük­ség lenne. □ Számos veszélyes hulla­dék elhelyezését is meg kellene oldani, s az úgynevezett kom­munális hulladékok lerakása is gondokkal jár. E téren mit lehet tenni? — A kommunális hulladé­kok kérdésköre az önkor­mányzatokhoz tartozik, hoz­zánk a „veszélyes hulladék” kategóriába soroltak. Ezek egy részének elhelyezése elég jól, újrahasznosításuk részben megoldott. Más kérdés, hogy jelentős költségigény jelentke­zik, mely a termelőknek nagy terhet jelent. Érdemes a hulla­dékszegény technológia irá­nyába elmozdulni, hisz a ban­kok is nézik: egy-egy termék gyártásakor milyen környezet­védelmi előírásokat kell betar­tani. Számos olyan — gyakran a fővárosból kitelepített — gyár működik, melyek múlt századi színvonalú technoló­giával rendelkeznek, s gaz­dasági gondjaik miatt nem jut elegendő pénzük a környezet­védelemre. Elég, ha csak: a galvánüzemekre gondolunk. Visszatérő problémát okoznak a kőolajvezetékek, bár öröm­teli, hogy a MÓL mindent megtesz a korszerűsítés érde­kében, a közeljövőben például hosszabb csőszakaszt cserél­nek ki térségünkben. A kom­munális hulladékok elhelyezé­se különböző színvonalú. Nyíregyháza szigetelt szemét­teleppel rendelkezik, az új tál­ca építése jövőre kezdődik. A kistelepülések sajnos maguk akarják megoldani a szemétel­helyezést, azonban egy-egy te­lepülésnek nincs elég pénze a megfelelő színvonalú telep kialakítására. Célszerűbb len­ne összefogással kistérségi szeméttelepeket létrehozni. □ A kórházi veszélyes hulla­dékok is sok fejfájást okoznak. Lehet ezen enyhíteni? — Megsemmisítésük első­sorban égetéssel lehetséges. A hazai jogszabályok rendkívül szigorúak, alig van olyan ége­tő, amely e célra alkalmas len­ne. A megyei kórházunk finn égető berendezést igyekszik megszerezni, remélhetőleg si­kerrel. A kórházak és az alap­ellátást végző rendelők mellett az új magánrendelőkben kelet­kező veszélyes hulladékok ár­talmatlanítása is az új problé­mák egyike. Szerencsére most már van olyan cég, mely ezen hulladékok gyűjtésével foglal­kozik. Fokozott ellenőrzéssel az eddigi tűrt állapotokat is igyekszünk megszüntetni. □ Milyen az összhang a kör­nyezetvédelemmel foglalkozó szervezetek között? — A társhatóságokkal jónak ítélem meg a kapcsolatot. Per­sze sokat javíthatna munkánk hatékonyságán, ha a környe­zetvédelemhez kapcsolódó jogkörök nem lennének ennyire felszabdalva. Az ön- kormányzatok kiemelten fon­tosak, hiszen nemcsak jogal­kalmazók, hanem jogalkotók is, jó rendeletek alkotásával sokat tehetnek saját helyzetük javításáért. Végezetül annyit jegyeznék meg: az elmúlt év­tizedek gazdasági eredményei jelentős környezeti károkat okozva jöttek létre, a számlát most kell megfizetni. így a mai Magyarország eleve meg­határozza* a lehetőségeket. Mert hiába szigorúak a jogsza­bályok — sokszor szigorúb­bak, mint Nyugat-Európában —, ha nincs meg a pénzügyi fedezet, a gazdasági erő a megvalósításhoz. A TARTALOMBÓL: 9 Vendégként itthon • Pablo Picasso Budapesten! • Szelíd lányok nyitott ablaka • Éldegélnek a domb mögött 1<M galéria (PaßCo (Picasso művei j f Xpresszionizmus, faibizmus, dadaizmus, a faffa a fL rózsaszín, a „néger", az antifaés barobkps-szürre- ' * áfís megböbfaentésű faorszabpfa a nonfiguratív áb- rázoíasmód, és még sot-sofa a XX. századművészetét jel­lemző fogaíom: ez mindBabCo (Picasso, afai nélküla modem művészetet megérteni nem Cefiet. Pl rendkívül sokoldalú, spanyol művész (Malagában született 1881-6en. Apja rafz- tanárvolt, de(PabCofestői indíttatásában mégsem ő, banem a nagy előd, (PaulCézanne játszotta a meghatározó szere­pet. Picasso csodagyerekként tűnt fela barcelonai Xepző- művészeti (Főiskolán. ‘Iizenkilenc éves korában Párizsba ment, ahol expresszionistajellegű képeketfestett. Mámoro­sán a primitívfestészetfelé fordult, melyre vélhetően (jau- gin hívtafel afigyelmét. A csaknem az egész századot át­ívelőpályáján számtalan „izmus "hatását ötvözte képein, megtartva mindig a csak őt jellemző, összetéveszthetetlen sajátosságokat. 1973-ban hunyt el, szinte még ma is fel­mérhetetlen gazdagságú életművet hagyva az utókorra. (Most 'Budapesten nyílt kiállítása, ez alkalomból bpzöíjüfa rajzait és a kiállítás kritikáját. Civilizációs viharfelhők gyűlnek Angyal Sándor A kadálytalanul pusztít vé­gig a civilizációs vihar a Felső-Tisza mentén — kesereg megyeszékhelyi értelmiségi is­merősöm, aki — bár az ország más tájáról való, de az évek során beleszerelmesedett ebbe a páratlan szépségű vidékbe, amely „ vetekszik Európa bár­melyik folyó menti tájával, s néhány éve még bátran az élre állhqtott volna”. Korábban az ugornyai „tengerpartra" járt ki szabadsága idején nyári pi­henéskor, arra a selymes fö­vényre, amelyet bármelyik igazi tengerpart megirigyel­hetne, de odaérkezett először ez a bevezetőben említett civi­lizációs tornádó, zajt és füstöt okádó autók képében, sebté­ben összetákolt hamburgeres bódék, meg talponálló ivoldák kíséretében. O menekülni kényszerült valahová távo­labb, ahol még valóban hábo­rítatlan a természet és meg­nyugtató a csend. Tivadaron kötött ki. „Vet­tem is ott egy kis telket a falu­ban, már épül a hármas tago- zódású, hamisítatlan paraszt­házam pitvarral, tisztaszobá­val, meg hátsószobával, tor­náccal, s talán veszek hozzá egy kis kertet, nyugdíjas ko­romban megtermelni magam­nak ott a zöldségfélét meg a vi­rágokat.” Itt is jó volt pár évig, de — mint legutóbbi nyá­ri emlékeit felidézi — a Tiszá­nak ezen a partján is megje­lent a civilizációs • rémület: uralkodik a diszkótéboly, pö­fögnek a motorok, az autók egészen le a vízpartig, aggre­gátor zúg szünet nélkül, hogy hűteni tudja a sört, mosolyog és dörzsöli markát a nagyvá­rosból ideérkezett vendéglős és kereskedő, aki egy valósá­gos természetrontó birodalom „egysége", de ez még mind semmi! „Azt látni kell, hogy strand­időben miként szlalomoznak a motorcsónakokkal a fürdőzők között, halálrémületet keltve, nagy röhögések közepette! Csaknem tettlegességre került sor köztem és egy vadorzó kö­zött, aki sportot űzött mások bosszantásából." Felidézi mind eközben azt a nem is olyan régi tokaji esetet, ami­kor az egyik motorcsónak tu­lajdonosa saját lánygyermeke fejét trancsírozta szét „mutat­ványszáma” közben,... Ami még ennél is fájdalmasabb, hogy őshonos madarak mene­külnek a tájról. Nemcsak azért, mert tenyérnyi parcellá­kat osztogatnak az árterületen, irtják az ősbozótot, hanem, mert a motorizált természetél­vezet hullámai átcsapnak a madárfészkek fölött, s a kisál­lat félelmében nyugalmasabb helyet keres. Szívbemarkolóan fájdalmas képet fest tapasztalatairól, s nem tudja mit kellene tenni még most, talán a 24. órában, hogy útját lehessen állni ennek a környezethalálnak. Ha nem történnek lépések, akkor elér­heti a végzet a folyó további szakaszát, mint megtörtént a legutóbbi nyáron is: érkezés után sarkon fordult a német turista, akinek pedig olyan re­ménye volt, hogy 2 hétre leg­alább elmenekül a gépekkel, a füsttel, a zajjal mérgezett Eu­rópából erre a vadregényes tájra. Tenni kellene valamit, ebben rögvest egyetértünk, de hát mit? Mit lehet tenni akkor, amikor a környéken az egyik polgármester azt tanácsolja a vállalkozónak: menjen minél messzebb a falutól, vigye az üzletét a vízpartra, ne verje fel a falu csendjét. Mit lehet tenni akkor, ami­kor csak a reprezentatív lapok exkluzív vezércikkeiben olvas­hatók lelkesült szavak a falusi turizmus térhódításáról, s eközben fehérholló még ezen a vidéken az összkomfortot nyúj­tó falusi porta, ahol szívesen megszállna a Nyugat-Európá- ból vagy csak a hazai nagyvá­rosokból érkezett urbánus vendég is: lenne fürdőszoba, netán égicsatornás televízió és Westel telefon. De hol él ma­ga, uram? — érkezik azonnal a felvetés naivságát elmarasz­taló kérdés, hiszen mindez nem fillérekbe kerül. Persze, mindez pénzbe kerül, s nem is kevésbe. Mégis: akad már pél­da hasonló költséges célok összefogással történő megol­dására (gáz-, telefonprogram, vízvezeték). Nemcsak beszélni kellene már közép és felsőbb szinteken a falusi turizmusról, hanem—s nem csupán a természetvéde­lem érdekében, üzleti szem­pontból is — kedvező hiteleket juttatni a vállalkozó szellemű falusiaknak, hogy fürdőszobát építsenek, hogy gépesítsék ház­tartásukat, szépítsék meg por­táikat. Fel lehetne éleszteni a sétakocsikázást éppúgy, mint a lovaglást. („Ne hajtson le ko­csival a vízpartra, vegye igény­be a romantikus lovaskocsit!") Aztán nemcsak az állambácsira kellene sóvárgó tekintetet vetni, hanem össze lehetne és kellene trombitálni a környékbeli fal­vakfelelős vezetőit, polgármes­tereit, hogy mit tehetnek hely­ben a természetvédelemért, a szépség megőrzéséért. Mindezt persze tudományosan is meg kellene alapozni—mondja idé­zett értelmiségi ismerősöm —, nagytekintélyű szakemberek elemzéseivel, megvalósítható javaslataik összegzésével. Pá­lyázatfigyelő szolgálatra lenne szükség, s megragadni minden lehetőséget a százezrek, a mil­liók elérésére, megkülönbözte­tett kedvezményben kellene ré­szesíteni a jó szándékú befekte­tőket, akiket nem a gyors meg­gazdagodás, hanem a tisztes nyereség, a szakma és a ma­gyar vidék szeretete, féltése is vezet. „Szentségtörés talán, de miért engedjük nyakló nélkül a Felső-Tisza vidékére a McDo­nald’s gyorsbüféket, amikor e tájnak a konyhaművészete is utánozhatatlan vonzerő lehet? Tehát: jöjjön a civilizáció is, de maradjon meg szépségében a gyönyörű Felső-Tisza tája, ha kell nyilvánítsák a törvény ere­jénél fogva is védett területté, a nemzeti park részévé, s az érte tenni tudó felelősök program­jaikba ötvözzék az errefelé szá- molatlanul sok történelmi és műemlék szervezett meglátoga­tását is. Ez lenne igazán nagy üzlet, uraim! A KM hétvégi melléklete Picasso: Pán síppal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom