Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-03 / 257. szám

1993. november 3., szerda Kelet-Magyarország 7 Mindkettő fizet Az ez év szeptember negye­dikén készült szabályos adás­vételi szerződés tanúságaként a saját tulajdonomban lévő személygépkocsi utánfutóját eladtam. A kötelező biztosítást mindig rendben kifizettem, persze áz 1993. év harmadik negyedévére is. A szerződés megkötése után két nap múlva bementem a Állami Biztosító fehérgyarmati fiókjához az átírás, a kötelező biztosítás törlése végett. Kiderült, hogy hiába fizet­tem ki előre a biztosítást szep­tember harmincadikáig, az új tulajdonosnak is ki kell fizet­nie szeptemberre a biztosítási díjat. Ezt nem tartom én igaz­ságosnak! Azaz azt, hogy a biztosító egy tárgyért ugyanar- ■ ra az időre kétszeres díjat szed be! Vajon jogos volt a bizto­sító eljárása, nekem nem jár visszatérítés arra a huszonhat napra, amikor már új tulaj­donosa volt az utánfutónak, aki szintén fizetette érte a biztosítást? Nagy Béla Fehérgyarmat (Az AB AEGON Területi Igazgatóságának igazgatója dr. Kanyuk János a következőt válaszolta olvasónknak: ha az üzembentartó személye meg­változik — adásvétel, ajándé­kozás miatt —, akkor a bizto­sítót annak a hónapnak a végéig illeti meg a díj, amely­ben a tulajdonjog átszállt, vagyis a jármű átadása meg­történt. Ha negyedév közben, vagyis a tárgyhónap 15-ig lesz valaki a gépjármű üzemben­tartója, akkor az új tulajdonos szintén köteles a biztosítási díj befizetésére.) Menjen a piacra Minálunk virágot árulni sem szabad, jutott eszembe a régi sláger elfelejtett szövege, né­mi szóváltoztatással, egy ko­rábbi esemény kapcsán, amelynek szemtanúja voltam. Öreg néni árult virágot egy forgalmas belvárosi ABC előtt. Öltözékéből ítélve na­gyon szegény lehetett, nem „hivatásos” kistermelő. Reg­geltől állt ott a bolt előtt, de kevés eredménnyel. Dél körül megjelent a „min­denhatóság” embere, az ön- kormányzat ellenőre, és a kö­vetkező felszólítással űzte el a nénit: Vagy összeszedi a virá­gait és elmegy a piacra árulni, vagy itt megbüntetem. A néni sírva összepakolt. Hol van a piac? Ahol el lehet adni az áruinkat. Vajon azért a pár csokorért, amit a néni kínálga- tott, a piactól távol lakók el­mennek a piacra? Nem. Ott veszik meg, ahol útjukban meglátják és netán szándékuk még segíteni akarással is páro­sul. Az a véleményem, hogy ilyen válságos időben nem azon kellene lovagolni, hogy egyes rendszabályokat aggá­lyosán betartsák, hanem be­csülni kellene az emberek élni (túlélni) akaró szándékát. Ér­tékelni, hogy nem az önkor­mányzatok nyakán csüngenek, nem segélyekből, hanem saját munkájukból kívánnak meg­élni. Azzal egyetértek, hogy rendet kell tartani, de ne az ilyen szerencsétlen kisembere­ken mutassanak példát. Úgy látszik, addig szíveseb­ben büntetünk elesett embere­ket és közben némelyek kiül­hetnek koldulni (amíg'elzavar- ják őket, sok pénzt bezsebel­nek); uram bocsá”, szemet há­nyunk a lopások felett. A ma­gyar embernek van egy na­gyon rossz tulajdonsága: sze­ret nagyon sajnálkozni, de se­gíteni még akkor se hajlandó mindenki, amikor valaki már a „padlóra került”. Még az jutott eszembe: a törvényben tiltott koldulással szerzett jövede­lemből vajon ki fizet adót? Tóth József Nyíregyháza, Ungvár sétány Válaszol az illetékes Trükkök helyett passzusok A' Kelet-Magyarország szeptember 8-i számában „Könyves trükk” címmel megjelent olvasói levélben kérték nyilvános válaszra a Nyíregyháza Város Polgár- mesteri Hivatalát. A kérdést talán így foglalhatnánk össze: Miért kerültek debreceni vál­lalkozók kezére ügyes csellel, jogi .trükkökkel a megyeszék­hely belvárosában lévő köny­várusstandok, miért nem él­vezhettek előnyt a nyíregyházi vállalkozók? Sem a kérdés, sem a felvető indulata — szerintünk — nem megalapozott. Az önkormány­zat, ezen b *ül a közgyűlés, a hivatal, s a konkrét üggyel megbízott vagyon- és vállal­kozási iroda megtett mindent azért, hogy a 120 ezer város­polgár érdekeit szolgálja. A város képviselő-testülete azért alkotta meg az idevonat­kozó rendeletét, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújtók kerüljenek a belváros közterü­leteire, valamint a standokért a piac diktálta bérleti díjakat fi­zessenek. Arról is a testület rendelke­zett, hogy nyilvános pályázat­tal, licitálás után köttessen szerződés a legtöbbet ígérővel, így vált minden adottá a piaci működésre. De! Már itt tett az önkor­mányzat ésszerű engedmé­nyeket a könyvet árusítóknak. Az érdekképviseletük kérésére a 32 elárusítóhelyből tizenötöt ők kaptak meg. További korlá­tozást maga a vagyoniroda léptetett be, amikor csak nyír­egyházi vállalkozóknak en­gedte meg a licitálást, illetve még egyszer licitálni nem en­gedte azt, aki a korábban el­nyert bérleti jogot vissza­mondta. A hivatal jogi szakemberei ezen rendelet passzusainak megfelelően cselekedhetnek, cselekedtek. így ha a pályázók érvényes, s Nyíregyházán vál­tott vállalkozói engedéllyel rendelkeznek, akkor azt nem vizsgálhatják, hogy ki a szállí­tó, melyik érdekeltségi körbe tartoznak a pályázók. Ha a pá­lyázó visszalép (jelen esetben az említett S. B.), akkor koráb­bi szállítója pályázhat a helyé­re (a levél szerint ez F. S. volt). Ha a pályázat egyéb pontjaiban jogszerű, a hivatal azon a címen nem emelhet ki­fogást, hogy ő volt a korábbi szállító. Ha a cikkíró feltéte­leinek meg akartak volna fe­lelni, akkor név szerint kellett volna kijelölni azokat, akik egyáltalán licitálhattak volna. Ha valaki felmondja a bér­letet, újabb pályázatot kell ki­írni s újabb licitálás követke­zik. Furcsa volt, hogy a máso­dik fordulóra nagyon kevesen jelentkeztek, és a levél írója ál­tal hiányolt „tősgyökeres” nyíregyháziak nagyon ala­csony összegeknél abbahagy­ták a licitálást. Ezért történhe­tett meg, hogy a korábban havi 40 ezer forintért bérbe adott hely a második körben csak 7500 forintot ért! Úgy nem lehet piaci viszo­nyokat kialakítani, hogy köz­ben ennék is, annak is kizáró­lagos jogokat adunk. Most mégis kivételezett volt a könyvárus közösség, hiszen ők jobban illenek a belváros forgalmához, mint más áru­sok. De a standjaikon lévő könyvek többségükben ki­mondottan piaci áruk. Nem a támogatásra szoruló szépiro­dalom termékei, hanem nagy példányszámú „népmesék”. Nincs ok a további kivétele­zésre. S végezetül, ám elsősor­ban, nem 15-20 ember érde­keit, hanem 120 ezerét kell néznie a várost irányítóknak. Az övék pedig az, hogy minél olcsóbban juthassanak a köny­vekhez. Külön kölcsön Férjemmel falun élünk, sze­retnénk házat venni. Van egy lakáscélú ifjúsági takarékbeté­tem, amelybe 1985 januárja óta rendszeresen havonta elhe­lyezek egy bizonyos összeget. Állítólag ezzel a lakáscélú be­téttel semmit nem érek, vagyis semmilyen kedvezményes kölcsönt nem igényelhetek — írta lapunknak egy nyírségi fi­atalasszony, és felvilágosítást kért, mivel a kötvény szerint viszont nyújtható külön köl­csön. Egyúttal arra is választ várt, hogy hol és milyen eset­ben kaphat lakásvásárláshoz szociálpolitikai kedvezményt? Az OTP Bank Rt. Hálózati Osztálya az alábbiakról tájé­koztatta levélírónkat: A lakás­célú megtakarítások után (ifjú­sági betét) a szociálpoliti­kai kedvezményre jogosító la­kásépítéshez, lakásvásárlás­hoz, továbbá toldaléképítés­hez, valamint nem lakás céljá­ra szolgáló helyiség lakássá történő alakításához és az 1987. december 31-ig megkö­tött ifjúsági takarékbetétek után a magánforgalomban tör­ténő lakásvásárláshoz a saját anyagi eszközök kiegészítésé­hez a betét összegének fel- használása mellett az egyéb feltételek megléte esetén az igénylők fizetőképessége és fizetőkészsége alapján nyújt­ható külön kölcsön. Ennek mértéke a hetedik és nyolcéves takarékossági idő­szak esetén a betét és kamat összegének száz százaléka, maximum azonban 300 ezer forint. A kölcsön havi részle­tének megfizetéséhez az állam támogatást nyújt, amelynek mértéke a törlesztés első öt évében a havi részlet 70 száza­léka, a második öt évben 40 százaléka, míg a harmadik év­ben 15 százaléka. A kölcsön kamata változó, jelenleg 28 százalék, a kamaton felül 1 százalékos kezelési költséget számítanak fel. A tervezett lakásépítéshez javasolják, hogy az ifjúsági betét utáni külön kölcsönt igé­nyeljen olvasónk az OTP Bank területileg illetékes fiók­jánál, ahol készséggel állnak a rendelkezésére. A külön köl­csön lakásvásárláson túl az ad­ható külön kölcsön Összegén belül felhasználható még áru- vásárlási célra is. Az így igénybe vehető külön kölcsön összege maximum 60 ezer fo­rint. A szociálpolitikai ked­vezmény nyújtását a lakáscélú támogatásokról szóló, több­ször módosított 106/1988. (XII. 26.) sz. rendelet szabá­lyozza. A rendelet szerint ked­vezmény nyújtható magánla­kás-építésre, értékesítés céljá­ra épített és építtetett lakás megvásárlására, továbbá az ér­tékesítés céljára lakást építő, építtető gazdálkodó szervezet­től olyan lakás megvásárlásá­ra, amelyet az a másik vevőjé­től vett meg... stb. Szociálpolitikai kedvez­mény nem nyújtható a magán- forgalmú lakásvásárlásokhoz. Mivel magánforgalomban kí­vánja lakásproblémáját meg­oldani, ebbén az esetben a ter­vezett lakásvásárláshoz ked­vezmény nyújtására sajnos, nincs lehetőség. Majoros István tiszakóródi lakos ujjai alatt gyönyörű virágok nyílnak. A gyermekkora óta mozgáskorlá­tozott férfi megtanult hímezni, ügyességével ma már sok asszony tudását felülmúlja Harasztosi Pál felvételem Szerkesztői üzenetek Danes Sándorné, Nyírbá­tor: A jelenleg érvényben lé­vő jogszabályok alapján a gyermekgondozási díjat az igénybevétel első napját megelőző naptári évben elért bruttó keresete figyelembe­vételével állapítják meg. „Egy kft. vezetője”, Nyír­egyháza: A munkáltató tör­vényadta lehetősége, hogy a dolgozót kártérítésre köte­lezze, ennek azonban meg­vannak a maga eljárási sza­bályai. Kárigényét a Munka­ügy ife íróságon keresztül ér­vényesítheti. Előbb azonban köteles a munkavállalóval egyeztető eljárást lefolytat­ni. Amennyiben ez nem vezet eredményre, illetve a dolgo­zó nem hajlandó a kár ösz- szegét megfizetni, ezt köve­tően fordulhat keresettel a Nyíregyházi Munkaügyi Bí­rósághoz. Azt azonban bizo­nyítani kell, hogy gondatla­nul vagy szándékosan okoz­ta a kárt. A kár mértéke a munkavállaló egyhavi illet­ményének ötven százalékáig terjedhet, ha a kárt gondat­lanságból okozta. Jogásszemmel Az üzletrészről Dr. Kovács Mihály Egy pusztadobosi olva­sónk kívülállóként jutott szövetkezeti üzletrészhez, miután tagsági viszonyát há­rom évvel ezelőtt megszün­tette. Üzletrészére vevő je­lentkezett, de mielőtt eladta volna neki, megkereste a szövetkezetei, hogy az nyi­latkozzon, visszavásárolja-e tőle a szövetkezeti üzlet­részt. Az írásos nyilatkozatban nyolcnapi határidőt adott a válaszra. Aztán szóbeli ér­deklődésére a szövetkezet vezetőitől úgy értesült, hogy a válaszadás határideje har­minc nap, illetve, hogy az üzletrészét nem adhatja el. Megnyugtathatom olva­sónkat, hogy a szövetkezet vezetői tévesen informálták mindkét feltételről. A szö­vetkezeti üzletrész — füg­getlenül attól, hogy kívülálló részarány-tulajdonosé, vagy tagi üzletrész — harmadik személyre átruházható és örökölhető. Olvasónk az előbb leírtak szerint tehát nyugodtan elad­hatja bárkinek az üzletrészét, ha ezt a szövetkezet nem vá­sárolja vissza. Az üzletrész eladása csak annyiban van kapcsolatban a kiválással, hogy a kiválás esetén az üz­letrészének megfelelő értékű vagyont kellett kiadni, és a kiválás határidőhöz volt köt­ve — 1992. december har­mincegyedikéig —, amely után, a jelenleg hatályos szö­vetkezeti törvény kiválásra nem ad lehetőséget. Egy szatmári olvasónk sa­ját és társai ügyében, rész­arány-tulajdonuk miatt for­dult lapunkhoz. A részarány- tulajdonuk kiadását kérték 1993. március 23-ig, azon­ban a szövetkezet vezetősé­gének kérésére úgy döntöt­tek, hogy nem veszik birtok­ba a tulajdonunkat, hanem bérleti díj ellenében a szö­vetkezet használatába adják. A közelmúltban a szövet­kezet vezetői kijelentették, hogy nem fizetnek bérleti dí­jat a szövetkezeti tagoknak, mert sok föld parlagon ma­radt. Levélírónk azt is sérel­mezi, hogy a szilvás bérleté­ért túl sokat kér a tsz; még nem fizetett a vagyonjegyre osztalékot; és a kárpótlásra jogosultak olcsóbban jutnak hozzá a szilváshoz, mint a részarány-tulajdonosok. Olvasónk és társai nyu­godtan követelhetik a szö­vetkezettől a bérletet, ugyan­is annak kifizetését nem be­folyásolja az, hogy a bérbe vevő esetleg nem hasznosí­totta a bérbe vett területet. A szilvás bérletéért fize­tendő összeg, művelési költ­ség szintén kétoldalú szerző­désen alapul, ennek mértékét vezetőségi határozatban, minden bérlőre nézve azo­nos feltételekkel kell megha­tározni. Ennek törvényessé­gétől a vezetőségi, vagy köz­gyűlési határozat áttanulmá­nyozása után meggyőződhet. A vagyonjegy után oszta­lékot mindig a zárszámadás, év végi közgyűlés döntése szerint kaphatnak, abban az esetben, ha a szövetkezet te­vékenysége nyereséges volt az előző évben. A kárpótlásra jogosultak a kárpótlási földalapba bevitt és licitálásra kijelölt ingatla­nokból olyan áron szerezhet­nek tulajdont, ahogy abban egyezséget kötöttek, illetve ahogy a licit összege alakul. Ez aranykoronára lefordítva azt jelenti, hogy az aranyko­rona értéke ötszáz forinttól, akár nyolc-tízezer forintig is terjedhet, attól függően, hogy hányán kívánják az adott földterületet megsze­rezni. Az oldalt összeállította: Tóth M. Ildikó Gyér a forgalom a tarpai „KGST”-piacon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom