Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-27 / 278. szám
Ä ‘Kekt-jtfagyarország hétvégi me(íél{(ete ] 1 1993. november 27, Kemecse 48-as honvéd tábornoka gyártják is. Cégek, sorozatgyártó vállalkozások vannak mögöttük. Ebből következik, hogy nem múzeumi célra készült művésztervek, egyedi darabok a kiállítás tárgyai, hanem művészileg megformált használati célra szánt lámpák, tálak, edények. Üvegből, porcelánból, fémből, műanyagból. Negyven különösen szép és praktikus tárgy sorakozik a múzeum első emeleti csarnokában. Van köztük tükör, gyümölcsöstál, levélnehezék, tojástartó, cseppes pohár. Meg zsebkés és késkészlet. Bármilyen lakásban jó szolgálatot* tehet a vékony, függőleges fémcsövekből álló esemyőtar- tó. Csakúgy, mint az asztaldíszként is felfogható edényalátét vagy tányérmelegítő. Legtöbb tervezőt foglalkoztató tárgy a lámpa. Itt is tizennégy változatot láthat a közönség. Álló és asztali lámpákat. Az egyik gyertyatartót formáz, miközben van igazi gyertyatartó is kiállítva, a másik világító oszlopként magasodik. A harmadik Aladdin lámpája nevet viseli, a negyedik a fény „súlyával” játszik. Van köztük klasszikusan egyszerű forma és keletiesen Borek Sipeh: Tál Budapest (MTI-Press) — Ismét egy utazó kiállítás, és ismét Franciaországból. Az is ismétlődő, hogy a Pozsonyt, Prágát, Bécset és Budapestet érintő vándorkiállítást a francia állam, a francia külügyminisztérium, az érintett országok francia intézetei és nagykövetségei finanszírozzák. Ismétlendően céljukat: a francia kultúra minél alaposabb megismertetését a világgal, Európával. Most egy iparművészeti tárgyú tárlat érkezett hozzánk, stílszerűen az Iparművészeti Múzeum fogadta a Mai francia formatervezők című, január 5-éig látogatható kiállítást. Az ugyancsak francia installációban, amelyet Eric Gizard tervezett, minden tárgy különös hangsúlyt kap. Lévén, hogy mindegyik cég tennékei egy-egy világító, függőleges polcos állványon vannak elhelyezve. S egy-egy, Veronique Bigo festőművész által festett zászló mutatja be a cégeket, egyik kiállítási tárgyuk ábrázolásával. Merthogy itt csupa olyan tárgy látható, amelyet nemcsak elképzelt, megtervezett a dizájner, hanem mindegyiket díszített. Laurent Beyne szellemesen betűfalónak nevezi asztali lámpáját. Pascal MourMTI-felvételek A forma, ha francia Negyven különösen szép és praktikus tárgy sorakozik az Iparművészeti Múzeum tárlóiban A kutatás hitelét egy magánlevélben Kosáry Domokos, az MTA elnöke is megerősítette Balogh László Ha csupán az Életrajzi Lexikon kétes és gyakran megbízhatatlan adataira támaszkodnánk, bizony alaposan megcsappanna megyénk neves szülötteinek a száma. Az még megjárja, hogy a nyír- tassi születésű Simonyi óbestert Nagykálló szülöttének mondja ez a lexikon. Isten neki! Megyén belül marad! De az már sok a jóból, hogy a nyírpazonyi Színi Károlyt egyenesen Pozsonynak ajándékozza. Az ilyesmikből adódik Horváth József kemecsei nyugdíjas postás minden keserve. Évek óta gyűjtögeti faluja neves szülöttének, Répásy Mihály 48-as honvéd tábornoknak az adatait, de mindhiába. Kételkednek felhalmozott dokumentumainak hitelében, mert abban a fránya Életrajzi Lexikonban az áll, hogy Répásy tábornok Nagyváradon született. Pedig ez nem igaz! Bona Gábor jeles művében hitelesen kimutatta, hogy Répásy tábornok Kemecse szülötte. Ennek hitelét egy magánlevélben Kosáry Domokos, az MTA elnöke is megerősítette, sőt kifejezésre juttatta azt is, hogy a téves adat, vagyis a nagyváradi születés, először a Pallas Lexikonba került, s onnan vették át kritikátlanul és ellenőrizetlenül a későbbi lexikonok, így az Életrajzi Lexikon is. E tudós kutatók véleményét Kemecse egyházi anyakönyve is megerősíti, minthogy Répásy Mihályról ez áll benne: született 1800. január 26-án, anyja Marosi Olasz Mária, apja Répásy József. Répásy Mihály 48-as honvéd tábornok tehát elvitat- hatatlanul Kemecséé. Nincs szándékom a már említett kemecsei Horváth Józsi bácsi fáradságos munkájának az eredményét kisajátítani, ezért Répásy tábornokról csupán néhány fontosabb adatot közlök. A többit kérdezze meg az érdeklődő Józsi bácsitól. O tudja jobban, ő hivatott a válaszadásra. Répásy Mihály 48-as honvéd tábornok tősgyökeres kemecsei nemesi családból származik. Tudomásom szerint ősei kriptája és szülőháza ma is ott áll Kemecsén. A Sárospataki Református Kollégiumban tanult, aztán katona lett. Volt testőr őrmester, dragonyos őrnagy, császári ezredes. Mikor 1848-ban a haza szólította, az elsők között tért vissza Bécsből a forradalom és szabadságharc szolgálatára. Előbb a lovasság főparancsnoka, majd a tartaléksereg parancsnoka lett tábornoki rangban. Bár Bölöny József „Magyarország kormányai 1848-1992” (Bp. 1992) című munkája nem tesz róla említést, bizonyítható, hogy 1849 májusában Répásy Mihály látta el a hadügyminiszteri teendőket. Nem érte meg a bukást, 1849. július 30-án végzett vele a kolerajárvány Szegeden. Ott is temették el katonai dísz- pompával. Haláláról az Aradon sebesülten fekvő Degré Alajos, aki huszárkapitánya volt Répásynak, így ír „Visz- szaemlékezéseim” (Bp. 1983. 276. o.) című munkájában: „Itt vettem hírét, hogy Répásy tábornok meghalt Szegeden. Mennyire fájlaltam őt, a kedélyes, derék öreg huszárt, kit az ágyúgolyók megkíméltek, s a járvány áldozatául esett. Később hányszor felsóhajtottam: milyen jól járt, nem érte meg a leggyászosabb napot, s elkerülte a bakó kezét.” Horváth Józsi bácsi jóval többet tud mesélni'' erről a tragikus sorsú katonáról. De szerintem már ennyi is elég ahhoz, hogy Kemecse lakói szívükbe zárják Répásy tábornokot, és komolyan elgondolkozzanak azon, hogy illendő lenne végre valamilyen maradandó emléket állítani a számára. Az idők ilyen hosszú távolából ehhez nincs szükség már kerek évfordulóra várni, megteszi azt az a pillanat is, mikor az utókorban felbuzdul az emlékezés. Kívánom, ez az emlékezés mielőbb buzduljon fel Kemecse lakóiban! Közbeszólás ________ Pezsgős alma Máthé Csaba 5 ontsunk pezsgőt invitált barátom annak apropóján, hogy az összes almáját sikerült eladnia. Nem kilogrammokban számolt, hiszen az összes termés több száz mázsa súlyt nyomott, amit három helyre tudott eladni. Egy fillér nyereséget sem tudott kaszírozni, de legalább az megnyugtatta, hogy a befektetett pénzét egyösszegben viszontlátja. A feltételes mód még mindig érx’ényes, hiszen a leadott alma árának nagyobbik részét már kézhez kapta, a kisebbiket karácsony előtt várja. Ketten azon morfondíroztunk, kevés hasonló szabolcsi ember bonthatna pezsgőt annak örömére, hogy nagy tételben el tudta adni. az almáját. A többiek újabb körüket róják a megyében, teherautóra pakolt almazsákokkal járnak egyik almafeldolgozótól a másikig. A pótkocsis Ifák, traktorok pedig ott dekkolnak az út szélén, némelyiket már a hó teljesen belepte. Sokszor a színültig megpakolt pótkocsit leakasztják a gépről, már nem hurcolják egyik helyről a másikra. November végén szinte csak az lebeg az emberek szeme előtt, legalább léalmaként sikerüljön valahogy beszuszakolni a leszedett gyümölcsöt valamelyik üzembe. Ez is pénz, valamicskét legalább javít a család költségvetésén. Idén újra felboly dúlt a megye. Tanár, orvos, katona, rendőr, segédmunkás és még sorolhatnánk a foglalkozásokat napestig, ahogy a korábbi években, idén is bérbe vette azt a pár sor vagy akár néhány hektáros almást. Már a tervezett bevételt is régen elköltötték, persze papíron, hiszen minden forintnak helye van. Ebből a tervezett pénzből lehet mondjuk a kocsit kicserélni, a régen ígért mosógépet megvásárolni, vagy például a karácsonyi ajándékokat kifizetni. Ok nem 10 forint aluli árral kalkuláltak, hanem átlagban alsó hangon 12 forinttal. Ebbe már beletartozott a termés egy része, amelyet léalmaként terveztek továbbadni és a másik része, amit étkezési almaként kívántak eladni. Az átlagos nyolcforintos ár viszont jobb esetben minimális nyereséget hoz, az ennél alacsonyabb ár viszont jó ha az önköltséget visszahozza a termelőnek. Ilyenkor pedig csak egyet lehet tenni: le kell faragni a tervezett vásárlások jelentős részét. Hosszú, forró ez az ősz. Az előbbi jelzőt az eladásokra, az utóbbit a termelők homlokának hőmérsékletére értem. Már javasoltak almabörzét, alakul a terméktanács, államközi szerződés is létezik jelentős tételre, a képviselők is aktívan mozgolódnak, de a felsorolás még mindig nem elegendő. A lassan végéhez közeledő almaszezon tanulsága ezúttal is az: több a fóka, mint az eszkimó. Éledő láncolat 17» vek óta tervezik a Er megyében azt a feldolgozó láncolatot, amely a szabolcsi gazdasági fejlődés egyik útja lehet: az itt megtermelt mezőgazdasági javakat helyben dolgozzák fel, és innen szállítják bel- illetve külföldre. Mindez egy olyan nyersanyagbázisra épül, amely adott a megyében. Ha az őstermelők ugyanis látják, hogy megfelelő áron, a leszerződött mennyiségben és biztonságosan veszik át tőlük a terményt, akkor ők is belelendülnek. A feldolgozó üzemek még a régi vertikum szerint épültek ki, de kellő mennyiségű tőkeinjekcióval fel lehet tuningolni őket. A második lépcső a felszámolás, csőd alatt lévő üzemek megvásárlása, a feldolgozó gépek felújítása, pótlása, kiegészítése, amely jelentős összegeket emészt fel, de ahogy a megyei példák mutatják, néhány magánvállalkozónak megérte ez a beruházás. Ahogy lépkedünk felfelé a képzeletbeli lépcsőn, egy újabb nehéz fokhoz érünk: a piac felkutatása, megszerzése, megtartása. Ehhez kapcsolódva lassan már elcsépelt fogalom az, hogy az elmúlt években a gyors meggazdagodás miatt létrejött kft.-k alaposan elrontották a honi élelmiszeripar renoméját. Akik megmaradtak, kevesen vannak ugyan, de korrekt partneri viszonyt alakítottak ki elsősorban a német partnerekkel. Bár a nyersanyagpiac felosztását durva lenne behatárolni, de kezd körvonalazódni a megyében a feldolgozó bázisokhoz kapcsolódó termelőbázisok. Ami még kimaradt ebből a körből, az a fehérgyarmati körzet, ahol a felszámolás alatt lévő Zöldért helyi konzervüzemét ismét meghirdették eladásra. Az egész struktúra kialakításának legfontosabb mozzanata: a láncolat létrehozásának és működésének finanszírozása. Ezek a közepes nagyságú konzervüzemek éppen a finanszírozás hiánya miatt óvakodnak a belföldi szállításoktól, ugyanis képtelenek fél éven keresztül úgymond meghitelezni a saját termelésüket és még néhány hónapot várni, míg a terméket a kiskereskedelmi hálózaton belül eladják. A szabolcsi konzerv azért utazik a tengerentúlra, Angliába és Nyugat-Európába, mert az ottani vevők előfinanszírozzák a megyében működő konzervüzemeket, tőkével segítik a felvásárlást, a beszerzést, a gyártást. Az üzlet az üzlet és jelen pillanatban ez a nyerő, hiszen hiába sopánkodnánk a keleti piac összeomlása, az áldatlan hazai finanszírozási gondok miatt, csak még jobban elkeserítenénk a termelőket, akiknek ebben az évben tényleg kijutott minden rosszból: kezdődött a meggymizériával, jött a paradicsom, a paprika, majd az alma. Idén a sláger az uborka volt, ezt favorizálták volna a feldolgozók is, de fele sem volt annak a mennyiségnek, amit át tudtak volna venni. Csak reménykedünk, hogy újabb feldolgozóbázisok lépnek be, amelyek az idén felesleges zöldség-gyümölcsöt is fel tudják vásárolni. Elizabeth Garouste: Aladdin lámpája gue pedig az Üti forma címet adja munkájának. Pascal Bauer Bretagne-i kísérletnek nevezi lámpáját, míg Chritian Ghion és Patrick Nadeau tervezte lámpa címe Sogun. Franciaországban két vállalkozási típus alakult ki. Az egyik, amelyik meghatározott anyaghoz és gyártási technológiához kötődik (üveggyártás, alumíniumöntés), a másik a francia iparművészekre épülő cégek csoportja. Ez utóbbiak teremtenek kapcsolatot az alkotók, gyártók és forgalmazók között. Ám egyik fajta vállalkozás sem nélkülözi a formatervezők közreműködését. Ellenkezőleg, rájuk épül tevékenységük. Hiszen Éranciaország- ban már régen rájöttek, hogy a forma olyan minőségi tényező, amely nélkül nem lehet eladni. így aztán jól felfogott üzleti érdekből, meg a hagyomány okán széles teret nyújtanak a formatervezői fantáziának.
