Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-16 / 268. szám
1993. november 16., kedd MEGYEN INNEN, MEGYEN TÚL Kelet-Magyarország 9 Sztrájkoltak a vasutasok Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Csípős hidegre ébredtünk hétfőn hajnalban Nyíregyházán. A MÁV-állomás környékének szokatlan csendjét csak időnként szakította meg a hangosbemondóban egy női hang: az utasok megértését kérte a sztrájk miatt. A váróteremben ülők fázósan, de türelmesen húzták összébb kabátjukat. Kis csoport beszélget a terem közepén, valamennyien vasutas egyenruhában, majd’ mindegyikük karján világoskék szalag. Ezzel jelzik, csatlakoztak a sztrájkfelhíváshoz. — Nem lesz elég a két óra — feleli kérdésemre, hogy vajon elérik-e céljaikat, Orosz Zoltán vonatvezető, a Vasutas Dolgozók Szabad Szakszervezetének választmányi tagja. — A vasút vezetése és a kormányzat nem fogja teljesíteni követeléseinket. — Nem csak a béremelésről van szó! — veszi át a szót Papp Zoltán vonatvezető (nem tagja egyik szakszervezetnek sem), s a bejárati ajtóra kifüggesztett felhívásra mutat. Amiből kiderül: szeretnék megakadályozni az idei vonatcsökkentések után a jövő évi négyszáz személyvonat megszüntetését, s azt, hogy több települést kizárjanak a vasúti közlekedéséből. Szeretnék továbbá elérni, hogy ne romoljon a vasúti közlekedés biztonsága és színvonala. A Debreceni Üzletigazgatóság területén 76 személyszállító vonatot érintett a sztrájk. HIRDETÉS Nyílt pályán egyetlen vonat sem vesztegelt, valamennyi a legközelebbi állomáson állt meg. — A vasutasok szakszervezete ugyan nem támogatta a sztrájkot — mondja Orosz Zoltán —, de a másik négy szakszervezet leállt, így ők sem tudnak mit csinálni. Nem volt jogszerű, hogy Papp Pál külön megállapodást írt alá Schamschula György miniszterrel. Ugyanis a munkáltatóval, nem pedig a tulajdonossal tárgyaltunk. Jászai Sándor állomásfőnök szerint nem a sztrájk a megoldás, az semmit sem old meg. Csak a tárgyalás vezethet eredményre. A szakszervezetek megállapodást kötöttek, hogy együttesen lépnek fel — ez nem sikerült. írásban kértük dolgozóinkat, nyilatkozzanak, támogatják-e a sztrájkot vagy sem. A munkában lévő 47 főből 32-en (zömmel a VSz-ta- gok) nem támogatták. Fél hét tájban már egyre többen gyülekeznek a váróteremben. Ugyan mindenki tudott a sztrájkról, a biztonság kedvéért azonban a menetrend szerinti indulásra kijöttek. — Tízre Debrecenben kell lennem — mondja V.-né —, s tegnap este azt mondták az információban, az IC bent fog állni. Ehelyett sehol semmi. A százharminc forintos pótjegyet viszont meg kellett válta■ ni! Nem értünk a politikához, nem tudjuk, kinek van igaza. Piros kis vicinális vesztegel a második vágányon. Ketten ülnek a mozdonyvezető fülkéjében, s intenek, menjek csak fel bátran. Kínkeservesen felkapaszkodom a keskeny, haEgy perc múlva vége a szrájknak Harasztosi Pál felvétele vas lépcsőn, s csak odabent derül ki: ugyan mindketten a mozdonyvezetők szakszervezetének tagjai, de nem nyilatkoznak. Kérdésemre, nem lehetett volna hamarabb megmondani, a válasz: legalább láttam mozdonyt belülről. De kérdezzek meg mást, ha gondolom. Bevallom őszintén, nem volt kedvem tovább keresgélni, feleslegesen lépcsőt mászni pláne. Maradtam hát a földön. Már csak azért is, mert épp mellettem kezdte a váltó tisztítását Tóth László tolatás- vezető (Vasutasok Szakszervezete). Támogatja a sztrájkot, de a síneket akkor is meg kell tisztítani, hiszen hatalmas késések lehetnek a havazás miatt. Kiss Zoltán mozdonyvezető (nem szakszervezeti tag) 5 óra 3 percre hozta be a záhonyi vonatot, de a helyén maradt, támogatja a sztrájkot. — Semmi plusz követelésünk nincsen, csak a korábbi megállapodás betartását szeretnénk. Papp Pál, a vasutas szakszervezet elnöke pedig Amikor felbőgnek a motorok.. Önnek is ott a helye A Kossuth EXTRA Nemzetközi Teremcross Versenyén, mintegy 10 ország legjobbjainak a bajnokságán, Nyíregyházán, a Bujtosi Szabadidőcsarnokban, november 20-án 17 órától és 21 -én 11 órától, valamint az edzőfutamokon 20-án 11 órától és 21-én 8 órától. Jegyek a helyszínen elővételben is válthatók. szerintem elárulta a tagságát. Schamschula György azt nyilatkozta, nem óhajt beleszólni a vasút vezetése és a szakszervezet közti tárgyalásokba, ennek ellenére Papp Pál feljogosítottnak érezte magát a vele való tárgyalásra. Eszenyi László, a Vasutasok Szakszervezetének helyi titkára úgy fogalmaz: ők nem támogatták, elviselték a sztrájkot. Pénteken visszavonták a sztrájkfelhívást, az egyénekre bízták, csatlakoznak-e mégis. — Nem tartom „jó húzásnak” elnökünk különmegálla- podását, a tagságtól ezt a megbízást kapta, de szerintem korán „dobta be a törülközőt”. Bár az is igaz, ismemi kell a körülményeket, hiszen ha Schamschula úr azt mondta: most ilyen feltételek mellett megköti az alkut, de egy óra múlva már nem, az egészen más. A szakszervezetek között egyébként soha nem volt megállapodás. Egy oldalon ültek a tárgyalásokon, de külön nyelvet beszéltek. Fegyver helyett lángos Budapest (ISB- K. Zs.) — Ha férfiak találkoznak, nagy az esélye, hogy rövid időn belül katonaidejükről kezdenek élménybeszámolóba. A letöltött idő anyagilag sokba kerül a családoknak, a besorozott if- jakban pedig kialakul egyfajta ellenállás az egyenruhával szemben. Az alapprobléma: különböznek a sorkatonák és a hivatásosak érdekei. Ilyen hadsereggel nehéz a hazát védeni. A változtatás szándékával tömörültek ligába a már működő erőszakellenes szervezetek. Nagyszülők, szülők, ifjú hölgyek és fiatalemberek is szép számmal eljöttek szombaton a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának alakuló ülésére. Nem hadseregnélküliségről van szó — hangsúlyozta Farkas Henrik, az Erőszakellenes Fórum elnöke. Az alapszabály kimondja, hogy kizárólag a sorozott katonaságot ellenezzük és ezt az egy ügyet vállaljuk fel. Tiszteletben tartjuk azoknak a fiataloknak a törekvéseit, akik a hadsereg soraiban szeretnének dolgozni. Bródy János (dalszövegíró): — Úgy gondolom, hogy az általános hadkötelezettséget ellenzők érveinek, gondolatrendszerének olyan széles körben kell elterjednie, hogy a parlamenti képviselők egy ilyen törvényt megszavazzanak. Merza József (Bokor katolikus báziskor): — Terveink között már szerepel olyan csereakció, amely keretében a gyermekek játékfegyvereikért mondjuk lángost J kapnának cserébe. A torta legyen nagyobb Surján László miniszter válasza Dr. Mihályi József úrnak Tisztelt Kolléga Úr! A1 Kelet-Magyarország 1993. október 7-iki számában „Szóltam, mindhiába” címmel megjelent írására kívánok reagálni. Mindenekelőtt szeretném leszögezni — mint ait már számtalan nyilatkozatomban tettem —, hogy magam is méltánytalannak tartom az egészségügyi dolgozók helyzetét, s minden lehetőségem szerint igyekszem érdekeiket képviselni. Félreértésen alapulhat tehát az a megfogalmazás, hogy én kértem a költségvetéstől 0 százalék bért és 0 százalék dologit. A költségvetési területen meglévő bérfeszültségek mérséklése érdekében azonban az Országgyűlés elfogadta a 10 milliárd Ft kihatású központi bérintézkedési keretet (ennek ágazatok között történő szétosztása a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa — KIÉT — hatáskörébe tartozik), amelynek teljes egészében az egészségügyi ágazatban történő felhasználását kezdeményeztem, éppen az egészségügyi dolgozók közismerten és méltánytalanul bérhelyzetének javítása miatt. A KIÉT döntése (a többi ágazat gondjait is méltányolva) az egészségügyi ágazatban mindössze az Ón által nehezményezett 6,81 százalékos béremelés végrehajtását tette lehetővé. A nemzetgazdaság alacsony jövedelemtermelő képessége miatt a felosztandó torta nagyon kicsi, mindenki nagyobb szeletet szeretne a saját számára kivágni belőle. Ezt azonban csak mások (oktatásügy, rendőrség, honvédség stb.) rovására teheti. Az egész társadalomnak az az érdeke, hogy maga a torta legyen nagyobb, induljon meg a gazdasági fellendülés. Az egész közalkalmazotti törvénnyel ugyanis ez a legfőbb gond. Amikor a parlament megalkotta, az volt a jogalkotói szándék, hogy a közalkalmazottak fokozott megbecsülését, védelmét törvényben is rögzítsük. Az, hogy ez a megbecsülés — ami az anyagi vonatkozásokat illeti—még várat magára, azt jelenleg a közalkalmazottak negatívumként élik meg, és a pozitívumokat nem szokták megemlíteni. Engedje meg, hogy azért most ezekből is felsoroljak néhányat: az alapszabadság 15 napról 20 napra emelkedett; a végkielégítés mértéke nőtt; a jubileumi jutalom jogcíme bővült, mértéke emelkedett; az illetményrendszer bevezetése az iskolai végzettség és szakmai képesítés alapján differenciált, és garantált összege az anyagi megbecsülésfokozásának irányába hat; a túlórakorlát életbe lépése nem a gondok fokozódását, hanem a dolgozó védelmét szolgálja (talán foglalkoztatáspolitikai szempontok is szerepet játszottak ezen elem beépítésében). Itt külön szeretnék reagálni az Ón túlóradíjjal kapcsolatos véleményére, amely tévedésen alapul. Az orvosi munkakörben a túlóra fogalma sohasem fordult elő, a törvényes munkaidőn túl végzett tevékenység díjazása korábban is ügyeleti díj formájában történt. Az érvényes munkaügyi rendelkezések keretei között az ügyeleti díj mértékét nem központilag szabályozzák, hanem a Kollektív Szerződésben kerül megállapításra. Azt hiszem, avval a lakosság nagy része tisztában van, hogy a forintleértékelésnek elsősorban külföldi valuta vásárlása esetén van jelentősége, ez a mindennapjainkban itthon alig jelentkezik. Az Állami Vagyonkezelő Rt. alkalmazottainak magas végkielégítése érthetően keltett felháborodást. Magam a társadalmi szolidaritás elvével összeegyez- hetetlennek tartom, hogy az ország jelen gazdasági helyzetében ember milliós nagyságrendben élvezzen jövedelmet akkor, amikor a társadalom nagy többségének több évi összjövedelme meg sem közelíti ezt az összeget. Az csak némileg enyhíti a helyzetet, de alapjaiban nem változtatja meg a véleményemet, hogy a sokat emlegetett 60 millió valójában, mire kézhezvették, felére olvadt az adók miatt. Az is sajnálatos, hogy szép számmal élnek az országban olyanok, akik szintén milliós jövedelmeket élveznek, de a törvények kijátszásával ezek után nem fizetnek adót. Ha a társadalom összefogásával ezeket a jövedelmeket az adózás révén vissza tudnánk a költségvetésbe forgatni, akkor nem lenne gond a közalkalmazottak fizetésemelése. Levelem terjedelme meghaladja egy újságcikk kereteit, azonban fontosnak tartottam véleményem részletes kifejtését. Egyben szeretném Ónt arról is tájékoztatni, hogy ezen írásomat elküldtem a Kelet-Magyarország szerkesztőségének is. Az AV Rt.-ügyben az illetékes miniszter vizsgálatot kezdeményezett. Ez — úgy látszik — elhúzódik, így válaszommal nem várok tovább. Magán- vélemény: ha a „végkielégítésben” részesültekben lenne társadalmi felelősség, az így kapott milliókat közcélokra fordítanák. Budapest, 1993. november 3. Dr. Surján László népjóléti miniszter üres polcok egy belgrádi ABC-ben AP felvétel MOTOCROSS
