Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-04 / 231. szám

]2 Kelet-Magyarország IKBKtttNkHHHHI KULTÚRA 1993. október 4., hétfő Nyíregyházi színház-centenárium Nyíregyháza (MTI) — Százéves lesz hamarosan a nyíregyházi színház. Meg- építtetését 1893-ban nem a város, hanem a polgárság egy része vállalta. A szer­vező Somogyi Gyula, a tele­pülés első közjegyzője és Kubassy Gusztáv ékszerész volt, s ők ajánlottak fel tel­ket is az építkezéshez; a költségeket részvények ki­bocsátásával teremtették elő. A színház terveit Alpár Ignác építész készítette, aki a nyíregyházi megyeházát és a város központi evengé- likus iskoláját is tervezte, így kézenfekvő volt, hogy őt bízták meg. Minden bizony­nyal igaz az a ma is élő szóbeszéd, hogy Alpár iro­dájában éppen volt egy kész színházi terv az egyik ten­gerparti városka részére, s a sietős nyírségi szervezkedők kapva-kaptak azon. 1893 jú­liusában ki is írták az építési versenytárgyalást, s a nyer­tes, a híres helyi vállalkozó Vojtovics és Barzó cégnek hat hónapos határidőt adtak a munkára. Az építők tel­jesítették a feladatot, s 1894. február 6-án megnyílt a nyír­egyházi kőszínház. A gyö­nyörű épületben — melyet 1960-ban korszerűsítettek — közel kilenc évtizedig vendégművészek léptek fel, majd 1981-ben megalakult a város önálló társulata. A színházi centenáriumról október 30-án emlékeznek meg Nyíregyházán, ahol ki­állításon mutatják be a nyír­ségi teátrum egy évszázados tárgyi emlékeit. A most ala­kuló helyi művészkör évfor­dulót ünneplő rendezvényén lesz továbbá színész-közön­ség találkozó, irodalmi est és koncert is, valamint egy pre­mier: a társulat ekkor mutat­ja be O' HirsonSchwarz- Emőd: „Pippin” című zenés játékát. A Móricz Zsigmond Színház százesztendős épüle­te Bakti Károly grafikáján Balázs Attila reprodukciója Magyar osztály Huszton Huszt, Nyíregyháza — A Kárpátaljai Magyarok Kul­turális Szövetsége huszti alapszervezetének az elnö­ke, Udut Sándor hozta a hírt az örömteli eseményről: negyvennyolc évi szünetel­tetés után az idén először sikerült magyar osztályt szervezni a huszti 1. számú középiskolá-ban. Az ukrán közoktatási törvény rendel­kezéseinek értelmében nem­zetiségi osztályt már nyolc tanuló jelentkezése esetén lehet indítani, s mivel náluk ennél többen nyilvánították ki szándékukat — nevezete­sen: magyar nyelven tanulni —, létrehoztak egy tizenöt fős tanulócsoportot. Udut Sándor — aki egy­kor maga is a helybeli is­kolában tanult, majd ott dol­gozott a politechnika tan­tárgy oktatójaként — el­mondta: ez idáig az ezres tanulólétszámú intézmény­ben csak ukrán osztályok voltak. (Igaz, 1939-től 44-ig működtek magyar oktatási nyelvű csoportok, de őket a szovjet rendszer megszün­tette.) Jelenleg a magyarul tanítás és tanulás személyi feltételei az iskolában meg­vannak, és úgy tűnik: a gyer­meklétszám utánpótlásával sem lesz gond, hiszen a huszti óvodákban immár öt csoportban magyar nyelven foglalkoznak a gyermekek­kel. — Reneszánszát éli mi­felénk a magyar nyelvhasz­nálat — említette a nyugdí­jas pedagógus —, még arra is tudok nem egy példát em­líteni, hogy ukrán és ruszin gyerekeket akarnak a szüle­ik a magyar osztályba beírat­ni. A hároméves előkészítő munkánk — tette hozzá — most érett be, csak hát a tár­gyi feltételeinkben is előbb­re kellene lépnünk. Tan­könyvekre, segédletekre, szemléltetőeszközökre egy­aránt szükségünk lenne. Ezért kérjük az anyaország intézményeit — iskolákat, óvodákat —, ha valamiből számukra nélkülözhető fölöslegük van, küldjék el Husztra. (Cím: Udut Sándor, Huszt, Druzsba utca 6. Tel.: 3816) East-West Jazz Nyíregyháza (KM - K. J.) — A nyíregyházi városi művelődési központban ok­tóber 9-én, 19 órai kezdettel láthatják a szép és változatos dinamikájú táncok, a látvá­nyos koreográfiák kedvelői az East-West Jazz Tánc- együttes műsorát. A EWJT olyan táncstílust alakított ki, amelyben az érzéseken ala­puló mozgások vannak túl­súlyban. Felhasználják a musical, a néger, a jazz-tánc, az afro és a folklór (magyar, spanyol, stb.) tánc- és moz­gáskultúra elemeit. Két részből álló prog­ramjukban bemutatnak — többek között — funky- dance-t, argentin tangót, mambót, show-táncot, és teszik mindezt kitűnő szer­zők zenéjére. Kárpát-medencei oktatási fórum Baktalórántháza, Nyírbá­tor (KM - K. J.) — A bak- talórántházi Regionális Köz- művelődési Központ — a művelődési tárca Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosz­tálya, valamint az Országos Közoktatás Szervezési In­tézet támogatásával — meg­rendezi a Kárpát-medencei Magyarság II. Közoktatási Fórumát. Az ötnapos — október 10- én kezdődő — konferencia résztvevői a kisebbségi ok­tatás nemzetközi és nemzeti hátterének jogi szabályozási és gyakorlati kérdéseit fogják megvitatni. A tanácskozásso­rozat — melynek helyszíne a nyírbátori polgármesteri hi­vatal díszterme lesz — meg­nyitóját október 11-én, 9 óra­kor tartják. Ezen a napon kapnak szót a környező országok tanügyi vezetői, hogy — többek között — beszámoljanak az állami és kisebbségi oktatásért felelős tanügyi szervek munkakap­csolatáról, a kisebbségi ok­tatás autonómiájának helyze­Véget ért a délutáni pihenő a mezővári (Kárpátalja) óvodában A szerző felvétele téről az állami oktatásügy keretein belül. A délutáni programban a nyugat-európai kisebbségi szervezetek delegáltjainak előadásai hangzanak el, majd 18 órától a református temp­lomban a nyírbátori Tinódi Kórus és Nagy Csaba táro­gatóművész hangversenyét élvezhetik a fórumra érkezett vendégek. A határon túli magyar peda­gógusszövetségek képviselői október 12-én tartanak előadá­sokat és korreferátumokat, 13- án pedig — 9 órától — a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztérium főosztályvezetője, dr. Töttössy Istvánná fogja taglalni a kisebbségi oktatás autonómiájának problemati­káját a közoktatási és a kisebb­ségi törvények tükrében. A ta­nácskozás három szekciójában szó lesz a határon túli magyar pedagógusok hazai tovább­képzésének gyakorlatáról; a művelődési anyag kiválasztá­sának alapelveiről a határon túli magyar iskolákban, vala­mint a pedagógiai szolgáltatá­sok és a tanügyirányítás auto­nómiájáról. A Kárpát-medencei Ma­gyarság II. Közoktatási fóru­ma október 14-én délelőtt — megfogalmazva állásfoglalá­sát — fejfezi be munkáját. A tanácskozáshoz kapcsolódó rendezvényként nyitják meg október 10-én, 18 órakor a nyírbátori polgármesteri hi­vatal dísztermében Szejke Vil­mos erdélyi festőművész kiál­lítását. A szeretet tudatos hírvivői A messengerizmus nemcsak a festészetben, minden emberi cselekedetben megnyilvánulhat Bihari Levente „Üzenet egy Dali-kép hatására” című olajfestménye Amatőr felvétel Dankó Mihály Nyíregyháza (KM) — A művészetekben, így a fes­tészetben is folyton változ­nak az irányzatok. Új és új stílusok tűnnek fel. A kor, az ízlés, a technika, a festés „érése” mind elősegítik a változásokat. A művészem­ber sohasem elégedett, kere­si az új formát, szeret kísér­letezni, egyedit, de mégis örököt alkotni. A fenti gondolatok egyfajta bevezetőül szolgáltak abban a beszélgetésben, amelyet Bi­hari Leventével, Bihari Cson­gorral és Mónos Jenővel foly­tattam nemrégiben Nyíregy­házán, a DOTE Egészségügyi Főiskolán nyílt kiállításuk megnyitója után. Téma akadt bőven: a festők személye, munkájuk és az általuk elindí­tott új irányzat. Szép, harmonikus, közérthető képek — Siófoki festőkként öröm­mel jöttünk Szabolcsba. Azon­kívül, hogy sok barátunk él itt, rokoni kapcsolatok is fűznek bennünket, pontosabban ket­tőnket a megyéhez, hisz éde­sapánk újfehértói születésű — kezdte a bemutatkozást Le­vente, aki a csoportban egyfaj­ta szószólói szerepet is betölt. — Sokan felkapják a fejü­ket, amikor irányzatunkról, a messengerizmusról hallanak. Engem a nonfiguratív és az absztrakt festészet sohasem vonzott. Meggyőződésem, hogy amit ki akarunk fejezni, azt csak a legprecízebb apró­lékossággal, mesterségbeli tu­dással tudjuk megvalósítani. Sok hagyományos próbál­kozás után 1990-ben alakítot­ták meg a Messenger-csopor- tot, aminek annak idején úgy határozták meg a lényegét, hogy szép, harmóniát és békét sugárzó, közérthető képeket akarnak festeni. Levente ezt egy erről írt tanulmányában meg is fogalmazta. Eszerint „A messengerizmus nem más, mint tudatosan hirdetni a sze- retetet, a szépet, a békét, a har­móniát. Maga a kifejezés hír­vivőt jelent, aki az én értelme­zésem szerint a jó hírt viszi. A biológiából ismert Messenger RNS nélkülözhetetlen és jó az élet számára, ugyanígy a mes­sengerizmus is nélkülözhetet­len a szellemi élet fejlődésé­hez.” Messenger zene, irodalom, tudomány — Messenger-alkotások lét­rehozásában részt vesz a tudat, a tudat alatti, az érzelem és maga a fizikális valóság — vette át a szót a testvér, Cson­gor. — A tudat az, ami emberi alkotássá teszi a képet. A tudat alatti az a rejtett, sokszor a művész által sem ismert való­ság, melyet a képen kifejez. Az érzelmi megjelenítés ma­gában foglalja, hogy a festő kellemes érzéseket közvetít. A fizikai valóság maga a kép megalkotása, technikai felké­szültség, egyszóval maga az alkotás. Természetesen messenge- rista nemcsak a festészet lehet, hanem minden emberi csele­kedet. A zenében, az iroda­lomban, de még a tudományos kutatásban is, annak nyilvá­nosságra hozatalában, a sze­retet kifejezésre juttatása je­lenti a messengerista szemlé­letet. A régi festő nagyságok közül rám a legnagyobb hatást Dali munkássága tette — foly­tatta Levente. — O jegyzi meg egy helyen „Bár csak olyan erős lenne benső világunk, hogy át tudná alakítani külső világunkat!” Nálunk nagy sze­repet kap ez a belső világ. A messengerista módszer alap­vetően a jóból indul ki. Mivel az egész Universum ősi, egye­düli létbentartója nem a pusz­títás és a nihil, hanem az építő, a harmóniát és békét tartal­mazó szeretet. Ebből követke­zik, hogy a szeretet is képes a világot átalakítani. Ebben ko­moly szerepet kaphat a hit, Is­ten és Jézus. — A társaságunknak eddig számtalan tagja volt, jómagam is csak később csatlakoztam a csoporthoz, de mára csak hár­man maradtunk — kapcsoló­dott a beszélgetésbe a Vár­palotán élő Mónos Jenő. — A távozók nagy része nem tudott azonosulni a munkánkkal. Ki érdeklődésből, ki érdekből jött hozzánk. így természetes volt a lemaradásuk. Nem a műkritikának festenek — Nincs szándékunkban senkit sem kérni, hogy fogad­jon el bennünket, legyen tár­sunk. Viszont bárkit, aki szí­vesen fejtené ki szeretetét má­sok javára, barátunknak tekin­tünk. Hogy milyenek a ké­peink? Az ember bensőjében olyan élmények jelentkeznek, melyek mélyebbek, stabilab­bak az ún. tudat alatti ösztön­életnél, s ezek vetülnek ki ké­pek, jelképek formájában. Pél­dául a hegyek, a nap, a hold, a piramis, a kereszt, a sárga, a zöld. Az utóbbi domináns szín a munkáinkban, mert ez fejezi ki az életet, a békét, a nyugal­mat. A tudati tapasztalati ké­peink főleg a kritikai művein­ken láthatók. Egy messenge­rista' kompozíció nemcsak misztikus vagy szürrealista lehet. Egy tájkép, egy csendélet is kifejezheti azt az örömöt, megelégedettséget, amit a művész számára jelent a ter­mészet látványa. Fenntartjuk a lehetőségét annak is, hogy — képeinket látva — mindenki szabadon gondolkodjon, fan­táziádon, érezzen. A köznapi emberhez akarunk szólni, nem a szakmának és nem a műkri­tikának festeni. Ezért vál­lalkoztunk arra, hogy ilyen messzire eljöjjünk. Hírt vi­szünk, s remélem jót — fejezi be hangos gondolkodását Le­vente.

Next

/
Oldalképek
Tartalom