Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-09 / 236. szám
A KM hétvégi melléklete Aktuális kérdések ______________________________ Tisztább levegőt a Nyírségben Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Nem véletlen, ha netán sokak számára ismerősnek tűnik a fényképen látható arc. Dr. Jenser György ugyanis hosz- szú évekig volt a Kertészeti Vállalat igazgatója szülővárosában, Nyíregyházán. Tizennégy évvel ezelőtt elköltözött a megyéből, s a múlt év végi nyugdíjba vonulásáig a Vácrátóti Ökológiai és Botanikai Kutató Intézet főmérnökeként dolgozott. Amikor egy évvel ezelőtt megalakult a megyéből elszármazott neves kutatókat, szakembereket magába tömörítő MTA Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Tudományos Testületé (ATT), Jenser György is örömmel fogadta a grémium megkeresését: venne részt a szőkébb haza, a megye fejlődését szolgáló munkában. Az elmúlt hét végén, a Nyíregyházán rendezett ATT tudományos ülésen a másfél évtizede Nyíregyházán végzett kutatásainak eredményeit ismertette. Témája, amelyről mi is beszélgettünk a szerzővel, ma még aktuálisabb mint valaha: a zöldfelületek és a Nyírség erős porszennyezettsége következtében fellépő károk megelőzése. □ Mekkora veszélyt jelent az emberekre nézve a levegőben található por? — Az ember ipari és mezőgazdasági tevékenysége, civilizált életmódja, napról-nap- ra hatalmas mennyiségű mellékterméket bocsát gáz, valamint apró szennyező részecskék formájában a légkörbe. A légszennyezettség fokozódása növekvő veszélyt jelent az emberiség számára. Rövid távú következményeit saját szerDr. Jenser György Harasztosi Pál felvétele vezetünkön is lemérhetjük, de hosszú távú súlyos kihatásait már előre jelzi a tudomány. Különösen sok por van a városok levegőjében. A felmérések szerint egy liter tiszta levegőben 70-250 porszem lebeg. Ez a szám forgalmas útvonalak környékén 700- 1600-ig emelkedhet, ami már eléri, sőt meghaladja az ember számára kellemetlen hatást kiváltó 1000 porszem/liter mennyiséget. A por káros mikroorganizmusok hordozója is lehet, gondoljunk csak az influenzajárványokra, vagy az ismét terjedő tbc-re. □ Miben különbözik a Nyírség levegője más tájakétól? — Napjainkban a portól még a magas hegyvidékek és a sarkvidék levegője sem mentes. Hazánk különböző tájain végzett megfigyelések döntő részben ipari eredetű szennyezéseket tártak fel. A mi vizsgálataink szerint a Nyírségben az ipartelepítés ártalmai még nem olyan fenyegetőek, viszont számolni kell a kvarchomok jelenlétével, amelynek ártalmai egyáltalán nem elhanyagolhatóak. A környezeti ártalmaknak ez a válfaja már korábban is meg volt, ugyanakkor ma az urba- nizálódással hatványozottabban jelentkezik. Az esetenkénti porviharok mellett állandósult a porártalom a növekvő számú közlekedési jármű által felkavart óriási mennyiségű talajrészecske formájában. Például Nyíregyházának egyes pontjain a mért szeny- nyezettség háromszorosa volt már 15 éve is a megengedett értéknek. □ Milyen lehetőség kínálkozik a porszennyezettség csökkentésére? — Az erősen légszennyező fűtési és ipari technológiák fokozatosan környezetkímélőbbre cserélése mellett, ha nem is gyors, de hatásos eredményt ad a biológiai védekezés, vagyis a zöldfelületek tudományosan tervezett növelése. A por mennyiségi jelenlétére utaló vizsgálatok azt igazolják, hogy a porszennyeződés a fák lombkorona szintjén jelentős. Ezért tanulmányozni kell a városi ökoszisztémákat, a növény társulásokat, hogy felismerjük, milyen fafajok szükségesek a por minél nagyobb részének megkötéséhez. Figyelembe kell venni a jellemző éghajlati, időjárási viszonyokat is, s ahhoz alkalmazkodni képes növényeket kell kiválasztani. □ Nem mindegy tehát, hogy milyen fákból áll a városi zöldfelület? — Egyáltalán nem. A Nyírség éghajlata kontinentális, talaja változatos összetételű. Egyre gyakoribb a szárazság, ami a kimondottan szeles klíma mellett növeli a levegő porszennyezettségének esélyét. Éppen ezért mindenekelőtt szárazságtűrő növényekből kell a zöldfelületet kialakítani. Ilyen, a Nyírségben is jól díszlő fajok például az ezüst- és a platánlevelű hárs, a nyírfa, a fenyőfélék közül pedig fekete- és az erdeifenyő. Kiválóan tűri a városi és ipari ártalmakat az érdemtelenül mellőzött bálványfa, másnéven ecetfa. Száz évig élve a nehézfémeket is képes károsodás nélkül megkötni az ostorfa. Ilyen és ehhez hasonló széles ökológiai igényű fajokat kellene kiterjedtebben alkalmazni. Az eddigiektől is kevésbé ismert tény, hogy a fafajok pozitív és negatív aktivitású csoportba sorolhatók. Az előbbi csoport tagjai jelentősen csökkentik, míg az utóbbihoz tartozók növelik a levegő porszennyezettségét. A fajok ilyen irányú sokfélesége lehetőséget ad a zöldfelületek kialakításánál a célnak megfelelőbb tervezésre. □ Ön elkészítette a Nyíregyháza levegőjének portalanítását szolgáló zöldfelületi modellt, amelyet fel is ajánlott hasznosításra a városnak. — A több éven át végzett mérések alapján a várost három sávban elhelyezkedő fás vegetációnak kellene határolnia észak-északkeleti irányból. Az uralkodó széljárás útjában a kívül a kis aktivitású akác, nyár és japánakácfajok kötnék meg a nagyobb méretű szilárd szennyeződést, a második sávban a közepes aktivitású kőris-, hárs- és platánfa- jók kerülnének, míg a legbelső sávban a nagy aktivitású — évente, egyedenként akár fél tonna port is megkötő — juhar- és olajfafajok kerülnének. Egy ilyen modell megvalósításához persze városi földtulajdonra, a megfelelő fajok nagy tömegű faiskolai előállítására, no meg pénzre lenne szükség. Ám az is biztos, hogy jelentősen mérsékelné az egyre veszélyesebb méreteket öltő környezeti károkat. Hl Isertofin6ól A tűgyár mintakönyve Balázs Attila felvétele fr*gyetlen száí varrótűt Hozott magával, és JLr ajándélpzta nyíregyHázi vendégfogadó partnerének. (férd Scfiöfer, Iserloíin városi múzeumánál, igazgatója az itteni Jósa András íMúzeumlan megrendezett Kiállításon. Az az egy száltű is lépes reprezentálni egy város jellegzetességét, a tűgyártásfejlődését. A Kezdeti manufaltúrás termelés után volt olyan idó- szal amilpr 40 tűgyártó üzem műlpdott a városBon, majd az idÓlfolyamán ezzel a termélüllel a világ számos országá6a is ejutottal A 9jytregyfiázára Hozott Kiállítás a testvérvárosgazdasági, társadalmi és ipartörténeti-Kulturáűs életéSe enged Bepillantást. KM galéria A TARTALOMBÓL: ________________ • A menedzser szerepe • Mit érek szárnyak nélkül? • Guba gubával, suba subával Magéimékmény Határainkon innen és túl Marik Sándor M ár megint a határontúli- ak, mikor itthon is megannyi a baj! — hallom időnként a méltatlankodást. Máskor egyemberként fognak ősz- sze kisebb-nagyobb csoportok, hogy segítsenek határontúli honfitársainknak. Ebben is, mint sok minden másban nagyok a szélsőségek, nem mindenki találja meg azonnal a helyes arányokat. A Magyarok Világszövetsége jóvoltából most újabb lépést tettek az árnyaltabb, reálisabb kép kialakítása érdekében: e héten tartották a külhoni magyar újságírók első találkozóját, amelyen tizenöt országból mintegy ötvenen vettek részt. Kétnapi közös tanácskozás, ismerkedés, véleménycsere után pedig szerdán magyar újságírók népes csoportjával folytatták a megbeszéléseket, miként lehetne valóban alapos, reális képet kialakítani mindkét „fronton". Mert egyként fontos az, hogy jól lássák hazánkat, a mai itthoni gondokat a távolban élők, s ne alakuljon ki torz vélemény itthon, sem a határainkon kívül, vagy éppen kontinensnyi távolságokban vagy még messzebb élő magyarokról. Első hallásra is nyilvánvaló: legalább két részre kell osztani a tennivalókat, hiszen más problémák foglalkoztatják a szomszédos országokban, a Kárpát-medencében — többnyire egyben szülőföldjükön élő—magyarokat, mint a Magyarországról menekült, kivándorolt, letelepedett honfitársainkat, netán azok leszármazottad , esetleg a már harmadik generációs, de az óhazához kötődő ifjabb korosztályokat. Az utóbbi években alapjaiban változott meg a határon túl élő magyarokkal kapcsolatos hivatalos politika is. Azokról a kérdésekről, amelyekről korábban szinte szó sem eshetett, ma nyíltan lehet beszélni, mi több, vitázni. Mindezek ellenére még most is nagyon sok a megoldatlan, „ kibeszéletlen”, feszültségkeltő dolog. Megdöbbentő példák vannak. Alig akartam elhinni, hogy például a Magyar Állami Népiegyüttes csak az idén juthatott el először Kárpátaljára, s csak tavaly mutathatta be műsorát Erdélyben. Szinte hitetlenkedve hallja az ember, hogy magyar külügyminiszter csupán néhány hete járt először Marosvásárhelyen. Több száz magyar nyelvű újság jelenik meg szerte a nagyvilágban. A környező országok nagyobb lapjainak szerkesztői persze ismerik egymást, hiszen például Pozsonyban Dobos László parlamenti képviselő, Bukarestben Gyármath János lapja politikai tényező. Helyzetük ennek ellenére korántsem irigylésre méltó, hiszen rendkívül sikamlós pályán kell egyensúlyozniuk. Egy biztos: a külföldön megjelenő magyar lapok nagyon sokat jelentenek az illető országok magyarjainak, legyen az olyan nagy létszámú csoport, mint az amerikai, ausztráliai vagy kisebb, mint a svédországi vagy éppen uruguayi. Ezért is volt nagyon értékes, hogy a legfőbb közjogi méltóságok is fogadták a külhoni magyar újságírók népes csapatát; mindhárman adtak arra, hogy első kézből informálják azokat, akik a külföldön élő ötmillió magyar érdeklődő részéhez szólnak több-kevesebb rendszerességgel. „Ne féljünk ütköztetni a nézeteket, de legyünk türelmesek” — mondta Göncz Árpád. „Kiépítettük a jogállam pilléreit, s mindenképpen folytatni kell az átalakulást" — fogalmazott Szabad György. „Nem igaz, hogy nálunk előzmények nélküli a demokrácia, hiszen 1232-től vannak önkormányzati vármegyék ebben az országban, s kimutatható, hogy ez a nép mindig képes volt élni a demokratikus jogokkal, még ha külső hatások oly sokszor érintettek hátrányosan bennünket” — hangsúlyozta Antall József, hitet téve a további demokratizálódás mellett. Önkényesen kiragadott félmondatok ezek, amelyek legfeljebb részben adhatják visz- sza azt az őszinte, barátságos érdeklődést, kapcsolatot, amely a rövid, de lényegre törő beszélgetéseket jellemezte. Tisztázódtak olyan kérdések is, amelyek ma itthon vitát kavarnak, mint például a külföldön élők szavazati joga. Nem arról van szó, hogy mindenki korlátlanul szavazhatna, hanem azok irányába tenne gesztust az ország, akik külföldön is megtartották magyar állampolgárságukat, s kötődnek az országhoz, kérik a szavazati jogot. Vagy arról, miként is ,,marad(t) le” Antall József ominózus mondatának eleje: „lélekben és érzésekben” kíván tizenötmillió magyar miniszterelnöke lenni, nem pedig közjogi értelemben. Mit adhat végül is egyetlen hazai földön tartott találkozó most a külhonban élő magyarságnak, amikor például kellő alappal jelenthető ki, hogy szinte minden régióban az elsorvadás veszélye fenyegeti a határon túli magyar sajtót? Úgy vélem, alkalmat arra, hogy ki-ki elgondolkozzék erről, s véleménye, vérmérséklete, lehetőségei szerint cselekedjék: segítsen, vagy csak bólintson, ha egyetért. Halvány remény azonban máris körvonalazódik: az MVSZ alakuló információs rendszeréhez kapcsolódva — az MTI szolgáltatásait igénybe véve — sajtó- és dokumentumtárat valamint önálló hírszolgálatot kívánnak létrehozni, a rászoruló külhoni magyar lapkiadók, szerkesztőségek és újságírók anyagi gondjait pedig egy tervezett alapítvány révén kívánják enyhíteni. Újabb lépések ezek a nemes cél érdekében: magyar nyelvű sajtótermékekhez a világon bárhol hozzá lehessen jutni, ahol magyarok élnek.
