Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-07 / 183. szám
~^r~| Aktuális kérdések_____________________________________________________ SÄ szerződések értéke Máthé Csaba Nyírtass (KM) — Megyénkben az egyik legdinamikusabban fejlődő magánvállalkozás a zöldség- gyümölcs felvásárlást és feldolgozást végző nyírtassi Papp-Ker Kft., amely idén 500 dolgozót foglalkoztat. Kállai Mihállyal, a társaság termelési igazgatójával a szezon eddigi tapasztalatait értékeltük. □ A zöldség-gyümölcs szezon kezdetére sokan még csak a terveiket sorolták, közben már megkezdődött a felvásárlás. Önöknél mikorra realizálódott a termelési terv? — A szezon kezdetére, május 15-re már elkészítettük a komplett termelési tervünket, amely a nyírtassi és a vajai konzervüzem kapacitásának jelentős részét lefedezte. Ekkorra már tudtuk, mennyi egrest (420 tonna), málnát (240 tonna), meggyet (3000 tonna) és uborkát veszünk át a termelőktől illetve a kereskedőktől. A felvásárlási elképzelések mellé már akkor csatolni tudtuk az eladási szerződéseket. A pritaminpaprikára és a zöldségfélékre 80 százalékos a kapacitás lekötésünk, de mindennap újabb szerződéseket írunk alá. A pritaminpapri- kánál például 4-5000 tonna készterméket tudunk gyártani, most 3200 tonna készterméket már eladtunk. Ezen a téren még vannak szabad kapacitások. Újdonság még, hogy az almapiacon is jelen leszünk, 1000-1500 tonna sűrítmény eladását tervezzük, ugyanennyi mennyiségű pudingalma feldolgozásra is van igény, illetve 3-4000 tonna étkezési alma oroszországi eladásáról is tárgyalunk. □ Egy kézfogás elég és az üzlet megköttetett, halljuk a nyugati példát. Idehaza lassan nemhogy a kézfogás még a Kállai Mihály A SZERZŐ FELVÉTELE szerződés sem elég. Önöknél melyik érvényes? — Manapság Magyarországon a szerződésnek nincs jelentősége. Részünkről is egyoldalú, hiszen fix árakon nem kötjük meg a szerződést, ugyanis amikor felajánlottuk partnereinknek, hogy az egész szezonban mondjuk 22 forintért veszzük át a meggyet akkor is ha az 17 forint és akkor is ha annak piaci ára 28 forint, nem fogadták el. Egy-két példa azért van a fixáras szerződésre, de ezek a lekötések elenyésző mennyiségek. Emiatt a szezon beindulásakor szinte naponta egyeztetjük a beszállítókkal az árakat. A szerződés csak annyit ér, hogy mennyiségben és minőségben tudjuk, hogy például Hodá- szon 50 vagon meggy terem, vagy Gacsályon 3 hektár kor- donos területen termesztik az uborkát. De hogy holnap azt a 100 mázsa uborkát kinek adják, azt nem tudom. Aki pár forinttal többet ígér, illetve azonnal készpénzzel fizet, akkor annak adják a terményt, hiába velem kötöttek szerződést. Ahol a szerződéses fegyelem kialakult, mint például Nyírtass környékén, ott azért beszóltak, hogy a leszerződött 20 mázsa helyett csak 8-at tud szállítani. Mi az oka? Nem nyomozunk utána, hogy esetleg másnak adta el, vagy tényleg ilyen volt a termés. □ Nagyon sokan tudják, a konzervfeldolgozás a megye adottságát figyelembe véve jó üzleti lehetőség, viszont a megoldatlan finanszírozás miatt egyre nehezebb akár egy kisebb üzemet is működtetni. Önök hogyan oldották meg a finanszírozást? — A 0KHB nyírbátori fiókja nagyon korrekt partner amellett, hogy rendkívül szigorúan számonkéri, mire költöttük a pénzt, a nyersanyagra kifizessük a pénzt, utaljunk az üveggyárnak, a cukorgyárnak és a lapkakészítőnek. A termelésünk közel 85-90 százalékát a német REWE cégnek szállítjuk, ezt a REWE-csoma- got finanszírozza a bankgarancia alapján az OKHB. Az egresnél valamint a meggyszezon elején és végén a kertekben, a fa alatt fizettünk a gyümölcsért, később a felvásárlónknál, az üzemben fizettünk, vagy kiutaltuk a pénzt. Sajnos hiába hívtuk fel korábbi újságcikkben a termelők figyelmét, legyenek a meggyszedésnél türelmesek, ne kapkodják le a szezon elején a gyümölcsöt, fokozatosan szedjék, mert ha nem, egyszerre akkora döm- ping alakul ki, hogy képtelenek leszünk átvenni. A figyelmeztetés ellenére mindenki egyidőben hozta a meggyet, emiatt a szezon végén 250 tonna meggyet kénytelenük voltunk az ország más részeiből felvásárolni. Annak ellenére, hogy 14-15 forintért is vették a meggyet, a kft. vezetése úgy döntött, hogy 17 forint alá nem megyünk, a szezon végén a megyehatáron kívülről viszont 20-24 forintért vettük át a meggyet. □ Miért nem léptek be a meggytermelők szövetségébe ? — Nem tartjuk még olyan kiépített, jó szervezetnek a szövetséget, hogy meggyfronton sokat tudna tenni. □ A termelés 90 százalékát exportálja az Önök társasága. Ennyire kockázatos a hazai piacra való termelés, hogy emiatt csak minimális mennyiséget szállítanak a belföldi kereskedőknek? — Meggyből 3,8 millió üvegre szerződtünk a REWE céggel, legyártottunk 4,8 millió üveget, amit szintén eladtunk. Ezen felül csak akkor termeltünk, ha aláírtuk a külföldi partnerrel a szerződést, illetve a finanszírozás megoldott volt, tehát vagy már átutalta a partner a szerződésben leírt összeget vagy a pénz már úton volt. A belföldi piac továbbra is kockázatos a vásárlóerő csökkenése miatt. A hazai gyártásnál elsősorban olyan termékekre kell orientálódnunk, amelyeknél tudjuk, rövid időn belül sikerül eladni. Hamarosan néhány kelendő termékkel és a JONACO márkanévvel fogunk a hazai piacon megjelenni. □ Igazán dinamikusan fejlődött az elmúlt két évben a Papp-Ker Kft. Nincs Önökben olyan félelem, hogy a pesti példákhoz hasonlóan az egyre terebélyesedő piramis egyszer csak összeomlik? — Természetesen van ilyen irányú félelmünk, hiszen idén a nyírtassi üzem mellett előbb a vajait béreltük ki, majd a meggyszezon végén a fehér- gyarmati Zöldért üzemben is beindítottuk a termelést. Igyekszünk csak olyan árut termelni, ami eladható és aminek a finanszírozása vagy a termelés elején vagy menet közben adott. Ehhez hozzátartozik a jó minőségű termelés is. □ Ön szerint mennyire igaz az, hogy a megyében a zöldség-gyümölcs piac újrafelosztása megtörtént? — Teljes egészében még nem, az irányvonalak kezdenek kialakulnak, de korai még a piac teljes felosztásról beszélni. □ Köszönöm az interjút. A TARTALOMBÓL: ____________ . • A földművelésügyi tárca a kormányé • Közép-európai barokk éve ’93 (3.) • A Sóstó Nyíregyháza ligete C ~\ KM galéria Hfyrüíő ferenc festményei Ház kerítéssel November /Tf gávavencselloi rajztanár művészi pályafutása 1964-6en ✓ I kezdődött. 'Bár elsósorlan pedagógusnak vallja magat— erre méltánfefjogosítja karom évtizedes tanarí tevékenysége — minden szakad percét a festészetnek szented. Mkotói munkájákan nem a kiállításokon való részvéteksarkallja, Hanem a megélt és megérteit éímények művészi megjelenítésének, izgalma. ,Hz egyszerű dolgok igazságát keresem — vallja ars poet- icájákan —, a szülőföld(egegyszerű66 részleteinekfeszültségét, dinamizmusát, azét a tájét, akal élünk alkotunk vatameny- nyien. ’ íMúvészefelfogása alapvetően realista, éket- és emberközpontú mondandójának megjelenítéséken, kifejező eszközeit is ennek jegyéken válasz ja meg. Tájképeken, csendéleteken kívül szívesen festi meg egy-egy emkeri arc drámáját, szépségét. V__________________________________) íhiagmmeíewmiitj g^élcscncl után valódi tétek Marik Sándor T~i gy hosszasabb beszél- JZt getés végén mintegy befejezésként azt mondta nekem a minap egy megyénkbeli kormánypárti képviselő: ő egy kiszámíthatatlan hevességű választási kampányt vár. Egy ellenzéki honatyától úgy tudom, ő arra számít, hogy kíméletlen hetek, hónapok jönnek. A politikától távolabb állók közül viszont sok úgy nyilatkozik, nem izgatja semmilyen választási kampány, inkább azt várja, hogy életünk egy kicsit jobbra forduljon... Vitathatatlan: egyelőre még csak az eljövendő választások előszelét érezzük. Látjuk: a Fidesz rajtolt legkorábban. A Köztársaság Párt is rákapcsolt— belső választási stábja már át is alakult. Politikusok, pártok választási koalíciógyanús kapcsolatai kerülnek nyilvánosságra. Halljuk a kombinációkat, hogy ki, kivel és kivel nem köt megállapodást, kivel nem lép együtt a választás első fordulójáig és kivel hajlandó azután. Persze lehet, hogy mindezek ellenkezőjén sem kell majd meglepődnünk 1994 késő tavaszán. Várható viszont, hogy a mostani nyári politikai apály után hamarosan felgyorsul a közélet, ez szinte biztosra is vehető. És nem véletlen, ha két — közélet iránt kicsit is érdeklődő — ember szót vált, már most a közeljövő eshetőségeit kutatja. Természetesen én is így vagyok ezzel — nagyon kíváncsian várom, mit hoz a politika következő néhány hónapja. Kíváncsi vagyok a nagypolitika útjaira is,’de még inkább arra, hogy helyi, megyei, városi, községi szinten miként alakul szűkebb pátriánk sorsa. Legesleginkább azonban azt szeretném tudni, mit jelent mindez lapunk számára. Kétségtelen, a többpártrendszer működésének négyévnyi tapasztalata birtokában arra számítok, zajossága ellenére is tisztább, kiszámíthatóbb lesz a politika útja. Bár sokan azt mondják: az új elit megérezte a hatalom ízét, és jó néhányon — mai befolyásuk birtokában — minden követ megmozgatnak majd, hogy továbbra is a T. Ház mandátumának tulajdonosai maradhassanak. Ha pedig személyes egzisztenciákról van szó, sok minden keményebb formában jelentkezik, mintha elméleti hatalomról, általában vett közéleti szereplésről kellene dönteni. Nehéz lesz tehát annak is, aki a nyilvánosság segítségére számít, de talán még nehezebb annak, aki munkája révén a televíziók, a rádiók, a lapok különböző posztjain dolgozik. Teljesen természetes igény ugyanis, hogy a pártok bemutathassák jelöltjeiket, programjaikat, politiakai céljaikat. Ugyanakkor az is alapvető, hogy ez ne uralkodjék el a sajtó egésze felett—magyarán: a választási kampány idején is olvasható újságok, nézhető tévéműsorok, hallgatható rádióprogramok készülhessenek. A legfontosabb mégis az lehet, hogy megegyezés alakuljon ki a politikai aréna résztvevői és a küzdelmekről tudósító sajtó képviselői között arról: a kampány a pártok, illetve az egyes jelöltek programjáról szóljon és semmiképpen se torkolljék egymás becsmérlésébe, ne legyen a felek célja a másik lejáratása. Régi vitatéma az arányos szereplés. De mit kell értenünk majd ezen 1994-ben? A mai pártok megosztozását a lapok választási rovatain, a tévék, a rádiók műsoridején? Mennyi helyet kapjanak az újak? S mennyit egy „nagy” párt és mennyit egy (ma még) „ kicsi”, netán egy baráti társaságból álló fantompárt? Függjön-e a terjedelem a hangos szótól, vagy a szerénységtől, esetleg attól, kinek van jobb médiamenedzsere, kampányfőnöke? Es mi legyen a fizetett politikai hirdetésekkel; kapjon-e a gazdag nagyobb esélyt csupán azért, mert több a pénze, módosabb a szponzora? Mind megannyi kérdés, amely válaszra vár. S most még nyugodtan fel lehet tenni, most még lehet ilyeneken meditálni, de — mint a legutóbbi tapasztalatok mutatják — néhány hónap múlva már nemcsak barátságos, meghívót hozó pártaktivisták jönnek, hanem „patikamérlegen” készült kimutatásokkal érvelők, pártjukat „megillető" sorokat, cikkeket kérők, számonkérők, követelők is. AT em véletlen tehát, hogy 1V nemcsak a politikusok, a pártok készülnek, hanem a sajtó is. Jó lenne, ha a következő választások „játékszabályairól" minél hamarabb közmegegyezés születne. Még azelőtt, hogy a mandátumokért folytatott küzdelem célegyenesébe fordulnának a politikai küzdőfelek. Mert a voks értéke valódi, s a tét: nagy.
