Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-18 / 192. szám
12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. augusztus 18., szerda ^ Jegyzet __________________________ Nem kell megint tanú Nagy Tibor n acsó Péter új filmet ké- JD szítene a Megint Tanú című könyvéből, ha tudna. De nem tud, mert nincs aki támogassa a film elkészítését, legalábbis így nyilatkozott a népszerű rendező a ívben. Pedig a Tanú című film nagy siker volt, már amikor hozzá lehetett férni, és állítólag még ma is szeretik a fiatalok. Akkor miért nem támogatja senki az új filmet? A rendező nem tudja a választ a kérdésre, hisz a film kasz- szasikernek ígérkezik. Adható egy megdöbbentően hihetetlen, de logikusnak tűnő válasz. A Tanú létrehozását sem azok támogatták, akikről szólt. Tehát nem a Bástya és a Virág elvtársak, hanem egy későbbi hatalom. A Megint Tanú létrehozását úgy látszik, nem akarják a Virág urak támogatni. Aki olvasta a könyvet, az tudja, hogy a Megint Tanú ugyanolyan görbe tükörben mutatja be napjaink hatalomra éhes személyiségeinek manipulációit, mint a Tanú az ötvenes éveket. A különbség az, hogy napjainkról szóló regényben már elkülönül a gazdasági, és a politikai hatalom, legalábbis elvileg. Pont az a gazdasági erő finanszírozhatná, hogyan tör politikai hatalomra, méghozzá negyven évvel korábbról ismert módszerekkel. A konklúzió ijesztő. Eszerint most is működne valamiféle cenzúra? Nem mint formális hatalmi intézmény, de mint a mecénások spontán kialakult (nem csak gazdasági) érdekszövetsége. Remélem csak rémeket látok, és előbb-utóbb lesz valaki, aki üzletet érez a film támogatásában, és nemcsak egy újabb rendszerváltás után. Nemcsak azért, mert a filmet szeretném látni, hanem azért is, hogy ne legyen igazam. Ne legyen igaz az én logikám sem, és ne létezzen az a logika, amit feltételezek vele. Múzeumavató beszéd Máriapócson Máriapócs (KM) — Éppen évtizede annak, hogy dr. Dudás Miklós hajdúdorogi püspök úr szülőházának egyik szobájában összejött a magyarországi volt bazilita rend négy szerzetese, egykori tartományfőnökük vezetésével. Egyetlen meghívott vendégük volt, akivel arról beszélgettek, hogyan maradjon fenn Nagy Szent Bazil, s kései szolgáinak emléke itt Máriapócson, ha már a rend három évtizede nem működhet, s tagjainak életkora is túl van a deleién. Abban állapodtunk meg, hogy létrehozzuk a papíron már létező Görögkatolikus Egyháztörténeti Gyűjtemény máriapócsi filiáját, így legalizálva a hatóságok előtt a működésünket. Nem szeretném most, ez ünnepi pillanatokban felidézni mindazt a gáncsot, amely a következő napokban, hónapokban, sőt években ért bennünket. Sokszor hangzott el hivatalosok szájából, hogy Máriapócson nem lesz múzeumi kiállítás. És mégis: Bertalan atya pénztárcájába mélyen belenyúlva előbb megindíthatta e kiállítóépület tervezését, majd kivitelezését, előbb- utóbb elkészült a villanyszerelés, a szép üvegmozaik, s folytathatnám a sort. A mostanra elkészült mű önmagáért beszél. Méltó helyre került a magyarországi bazilita rendhez, s a máriapócsi kegytemplomhoz kapcsolódó muzeális anyag, s emellett megmentésre került a századforduló népi építészetét lassan egyetlenként reprezentáló paraszti lakóház, mely egyúttal a hajdúdorogi egyházmegye második püspökének a szülőháza is. A kegytemplom — bár az ország egyik nevezetes műemléke — a hívő ember lelki épülésének a színhelye. Az viszont, hogy hogyan lett Máriapócs a csodák színhelye, a kis faluból a XIX. század elejére mezőváros, hogy kik azok a bazili- ták, akik a rend 1950-ben történt feloszlatásáig negyed évezreden át végezték száz meg százezrek lelki gondozását, a település és a környék lakóinak az iskoláztatását, azt itt, a régi Dudásportán álló múzeumépületben tanulmányozhatják, s egyúttal betekinthetnek az egyháznak magas méltóságokat adó egyszerű parasztcsalád életébe is. Köszönet érte mindazoknak, akik ennek megteremtéséért áldozatot vállaltak, elsősorban a Nagy Szent Bazil Rend tagjainak, köztük is P. Dudás László Bertalan atyának, nyugalmazott tartományfőnöknek, aki negyven éven át megőrizte a rend dokumentumait. Köszönet Máriapócs nagyközség ama vezetőinek és lakosainak, akik segítsége lehetővé tette e mai nap bekövetkeztét, s végül, de nem utolsósorban Puskás Bernadett művészet- történésznek, aki anyasága mellett vállalta e gazdag gyűjtemény osztályozását, kiállításra való előkészítését, s magának e kiállításnak édesapjával, s a rendtársakkal együtt történő szakszerű összeállítását, megrendezését. Tíz év munkájának a gyümölcse érett be a mai napon. Ám csak ez a kezdet. Ahhoz, hogy Máriapócson ne csak egyháztörténeti kiállítás legyen, hanem a Nagy Szent Bazil Rend múzeuma, még sokat kell tennünk. Ehhez kérem a Mindenható segítségét, hogy törekvéseinkhez adjon erőt, egészséget, szerencsét a többi pedig már rajtunk, halandókon múlik. (Németh Péter megyei múzeumigazgató beszéde — elhangzott augusztus 18-án Máriapócson.) Az ezermester orvos-muzeológus Jósa Andris bátyánk, a hóbortos és európai tudós, a nyírségi honfoglalók sírásója Baranyi Ferenc Nyíregyháza — Jósa András orvosi, régészeti, közéleti tevékenységéről már sokat hallhattunk. Nálam sokkalta avatottabb tollú emberek írtak róla, megemlékezve a „...hóbortos és európai tudós”-ról, a „nyírségi honfoglalók sírásójáéról (Krúdy Gyula: Nyíri pajkos, Nyírvidék, 1918. szept. 14.), aki ezreket mentett meg a korai haláltól, aki múzeumot alapított (ebben az évben ünnepeljük fennállása 125. évfordulóját), s aki szabad idejében színészkedett, zenélt, orgonát készített, s ki tudná felsorolni, hogy ezenkívül még mennyi mindennel foglalkozott. Pezsgő társasági élet amelyre a barátok már jóval november 30-a előtt készülődtek, ajándékokkal, névnapi köszöntőkkel. Ezek közül Jósa Jolán közöl egy csokorra valót, amelyeket egy emlékalbumba kötve nyújtottak át az 1880-as évek elején a nagykál- lói barátok Jósa Andrásnak. A tréfás versek az ezermester Jósát mutatják be, miközben a nyíri vinkóból „cham- pagnert” készít, vagy amikor dohány simító gépet fabrikál, stb. A baráti szúrkálást befejezve egy igazi csattanóval: „Kívánjuk azt is... bár mi dőre / Az az csak úgy ha szereti, / Hogy e szép naptól esztendőre / — Imádság tán kiviheti?!—/ Adjon Isten egy szép fiút! / Am Jósa mindent mégse tud!!!” (Ekkor Jósának már öt lánya volt.) Jósa Jolán édesapjáról szóló könyvéből ezenkívül megismerhetjük azt a pezsgő társasági életet, amely a nagykállói és a nyíregyházi Jósa-házra is oly jellemző volt. Többek között megemlékezik a híres András-napi mulatságokról is, Névnapi köszöntő Bizonyára jó néhány névnapi köszöntőt kapott élete során Jósa András, csak alkalmisá- guk, címzettre komponáltsá- guk, s a szerzők poétái hajlamainak hiányosságai, nemigen tették alkalmassá őket a fennmaradásra. Az alább közlésre kerülő vers azonban túlélte társait (JAM. Irodalmi Gyűjtemény. 92.31.1.) Szerzője Dömötör György tiszalöki plébános, akiről azonkívül, hogy a századelőn a Nyírvidékben jelent meg néhány verse, szinte semmit sem tudunk. De jó barátja lehetett Jósa Andrásnak, amire a megszólítás hangvétele valamint a vers utolsó két sora enged következtetni: „Addig vígan mondja hogy: / Jó barátim kitye-kotty!”. Ezt Jósa Jolán visszaemlékezése igazolja, aki ezt írja könyvében apja vendégeit jellemezve: „Volt olyan vendége is, aki egy kissé le is nézte a nyíri vinkót. Miután semmibe se vette, túl gyakran engedett a „kitye-kotty” felszólításnak. Ki nem elégítette, így mindig fenékig ürítette a poharát. Ez is olyan kicsi, amiből a sok mégis megárt. Az ilyenre aztán rámondta Jósa András, „még nem szokta meg az éghajlatot.” (Jósa Jolán: Dr. Jósa András és elődei. 1934.) Érdekességként közöljük az egész verset, ami egy kis ízelítőt nyújt a korban divatos, és közkedvelt névnapi köszöntőkből. Továbbá annak reményében, hogy ha csak pillanatra is, de a közöltekkel felidézhettük Jósa András alakját, jellemét. Zöngé a löki pap Névnapi köszöntő Dr. Jósa Andris bátyánk tiszteletére. Zöngé a löki pap: Éljen soká dr. Jósa / Ki senkinek sem adósa. / Sőt adósa mind, ki él; / Róla hálásan beszél; / Mert a szíve vert arany.I Keble folyvást tűzbe van. / Tűzbe jött most a hazáért, l Melyet annyi cudarság ért / Napjainkban fájdalom! ISzíve-lelke lángra lobban. / ír, beszél, küzd — senki jobban — / Vízen úgy mint szárazon. / Vágjon, üssön bátran addig, / Míg a német nem vonaglik / S azt nem mondja: fáj nagyon I Hogyha fejét majd lehajtja / Későn édes nyugalomra, / Lássa népén boldogan: / Végre szabad honja van! / Addig vígan mondja hogy : / Jó barátim kitye-kotty! Alázatos szolgája: Dömötör György Elektronikus tolmács Budapest (MTI) Egy japán és egy német üzletember tárgyal egymással, mindegyik az anyanyelvén beszél. Köztük az asztalon áll egy hordozható számítógép, amely szimultán fordítja a beszélgetést. így írta le a DPA német hírügynökség munkatársának Hans Kamp professzor, a Stuttgarti Egyetem tanára, a Verbmobil nevű program végső célját. Ezen a programon évek óta dolgoznak, de a startlövés most dördült el azzal, hogy a német közoktatási és tudományos ügyek minisztériuma négy éven át 60 millió márkával támogatja a fejlesztést. Ä tudósok már két év múlva be akarják mutatni a „Demonstrátor” nevű készüléket, amely képes arra, hogy találkozók időpontjáról szóló beszélgetéseket tolmácsoljon. Négy év múlva készen kellene állnia az első olyan készüléknek, amely tolmácsol, ha két különböző nyelvű személy közös utazás tervét akarja elkészíteni. Ehhez — mondják a kutatók — elegendő, ha a tolmácsgép 1500 szóval rendelkezik. Az elektronikus tolmács kifejlesztésének igazi nehézségei abban állnak, hogy a különböző nyelvekben a szavaknak többféle jelentésük lehet. Az, hogy egy számítógép ne csak programok olvasására legyen képes, hanem az emberi hangot is hallja, már nem okoz nehézséget. A stuttgarti szakértők derűlátóak, s úgy vélik, hogy néhány év alatt megoldanak minden nehézséget. Egy dolog azonban szükséges: minden beszélgetőnek valamelyes angol nyelvtudással kell rendelkeznie. Ez biztosítja az ellenőrzés lehetőségét. Egy német üzletember, aki egyetlen szót sem ért japánul, nem venné észre, ha a számítógép tévesen tolmácsolná szavait. Az angol fordítás révén adott az ellenőrzés lehetősége. Erdélyi pedagógusok tábora Budapest (MTI) — Erdélyben élő és oktató pedagógusoknak rendez negyedik alkalommal továbbképző tábort a Magyar Nemzeti Múzeum, illetőleg a Magyar Színháztörténeti Intézet és Múzeum, augusztus 10. és 20. között. Az erdélyi tanárok hagyományossá váló nyári képzését anyagi támogatásban részesítette a Soros Alapítvány, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. A magyarországi táborozáson évről évre mintegy 60-70 oktató nyerhet bepillantást az ország kulturális életébe, ismerheti meg a magyar főváros történelmi múltjának fordulópontjait, irodalmi és művészeti hagyományait. Ezenkívül előadások hangzanak el a nemzetiségek helyzetéről, életéről, a kisebbségi sors mindennapos gondjairól. A tíznapos programban szerepelnek kirándulások is, így például Szentendrére látogatnak el a tábor hallgatói. Az erdélyi pedagógusok budapesti tábora Szent István napján fejeződik be. Nyíregyháza város díját három itt élő és alkotó képzőművész, H. Németh Katalin, Nagy Lajos és Soltész Albert kapta meg a Debrecenben megrendezett nyári tárlat alkalmából Harasztosi Pál felvételei
