Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-01 / 151. szám

10 Kelet-Magyarország IDEGENFORGALOM 1993. július 1., csütörtök Jegyzet ___________________ Hurrá, nyaralunk! Györke László A mikor elindultam, hogy mai tematikus olda­lunkhoz anyagot gyűjtsék, nem gondoltam, hogy a bő­ség zavarával fogok küsz­ködni, mikor a feldolgozás­ra kerül sor. Hál’ istennek, mondhatnák, hisz megyénk­ben egyre több helyen, egyre magasabb színvonalon — és még mindig az országos át­lagnál alacsonyabb áron — lehet kellemesen eltölteni a szabadságot, a vakációt. Mondom, nem gondoltam, hogy a felgyújtott anyag egy része végül is nem kerül be az oldalba. Pedig meg­kérdeztem a lehetőségekről Szigligeti Imrét, a Nyírtou- rist, Aranyossy Mihályt, a Tourinform megyei irodájá­nak vezetőjét is. Szigligeti úr az olcsóság mellett még el­mondta, hogy a megyében a szállodák, panziókon kí­vül kollégiumokban mintegy 4000 férőhely is a bel- és külföldi turisták rendelkezé­sére áll. Az egynapos kirándu­lás legkedveltebb útvonala a Harangod-Máriapócs- Nyírbátor-Szatmárcseke -Túristvándi-Tarpa-Tá- kos-Vásárosnamény (eset­leg Kisváráéval kiegészülve a színházi fesztivál idején). A helyszínek, amelyek ma ezen az oldalon szerepelnek, nagyon különböznek egy­mástól. Egyben azonban azonosak: valamennyi cso­dálatos, kellemes kikapcso­lódást nyújtó környezetben található. Persze, nem is törekedhet­tem a teljességre, hiszen ar­ra egy egész újságszám ke­vés lett volna, hogy minden pihenésre kiválóan alkalmas megyei helyszínre „elvezes­sük” a kedves olvasót. Nomádoknak ajánlott Itt még sekély és tiszta a Tisza Szatmárcseke (KM) — Az emberek igényei nagyon is különböznek egymástól. Meg a pénztárcájuk vas­tagsága is. Szatmárcsekei „kirándulásom” eredménye azok számára jelent „érté­kes” információt, akik a no­mád életmódot szeretik, hi­szen a Tisza-part itt még nincs „közművesítve”. Az önkormányzat nemrég tette rendbe a folyóhoz vezető utat annyira, hogy esős idő­ben is meg lehet közelíteni a strandolásra is alkalmassá tett „porondot”. Sarkady Pál polgármes­tertől és dr. László Imrém­től, a polgármesteri hivatal referensétől, aki a turizmus koordinálásával (is) foglal­kozik, megtudtam, hogy tíz önkormányzat polgármeste­re Tiszabecstől Panyoláig azon fáradozik, hogy turista- paradicsommá „varázsolja” a Felső-Tisza vidékét. — Kiadtunk néhány is­mertetőt is — mondja dr. László Imréné — a magunk szerény lehetőségei szerint. Jó lenne, ha minél többen tudnának rólunk az ország­ban, hiszen biztos, hogy vannak, akik a csendesebb helyeket keresik, ahol a ter­mészet még szinte érintet­len. Szatmárcsekén lényegé­ben most kezd kibontakozni a falusi turizmus. Tíz család kapcsolódott be a hálózatba, melyek közül hatan már most is tudnak fogadni ven­dégeket. Egyébként a szál­lási lehetőségek már most sem rosszak a faluban, hi­szen a Kölcsey fogadó negy­venhat férőhelyes (350 Ft/nap, diákoknak 50 száza­lék engedmény), az iskolát (80 fős, 130 Ft) is átalakítják nyárára szállássá, ahol vi­zesblokk biztosítja az elfo­gadható körülményeket. A már most fogadóképes há­zaknál 40-50 főt tudnak el­helyezni napi 300-400 fo­rintért személyenként. Mércse József is az új vendéglátók közé tartozik, aki lekísért egészen a Tisza- partra. Most ment el az első vendége, de már várja a kö­vetkezőt. Mivel vendégszo­bája jól fűthető^ télen is fenn akarja tartani. Ősszel a vadá­szokra számít. Lenn, a parton most nem nagy a forgalom. Két vállal­kozó azonban már üzemelte­ti büféjét. A Nyárfást Ga- rancsi András: — Sajnos, elég nehéz a kezdés — mondja a tulajdo­nos. — Egyelőre még ára­munk sincs, így kénytelen voltam beszerezni egy agg­regátort, hiszen a büféhez villany kell. Ezért nem tu­dunk olcsóbbak lenni. (Áraik így sem magasab­bak a tivadarinál.) Elsősorban a Tisza-túrá- sokra számítanak. Most is volt ott egy csapat. Nagy előnye a szép ligetes part­nak, hogy egyelőre a kem­pingezésért nem kell fizetni. Igaz, a két büfén kívül más szolgáltatás nincs is. Persze, gondolom, ez is csak idő kérdése. Ám aki a csendet, a nyugalmat szereti, annak ideális hely a szatmárcsekei — és környékbeli — Tisza- part. Az oldalt összeállította: Györke László Sóstó a csoda és az enyészet földje Most jön a java © Szolid árak • Száműzetésben a patina © Visszatérő lengyel turisták A Krúdy-teraszt az enyészet vette birtokba Ny íregy háza-Sóstófürdő (KM) — Áhhoz aligha férhet kétség, hogy megyeszékhe­lyünk egyik legkedveltebb idegenforgalmi nevezetes­sége, része Sóstófürdő. A parkfürdő és a tó köré épült szállodák, kempingek, a nyaralófalu lehetővé teszik, hogy főidényben sok pihenni vágyó találja meg zsebének, igényeinek megfelelő szál­láslehetőségeket, szolgáltatá­sokat. „Felderítő” körutamat júni­us végén tettem, épp amikor a kánikula szünetelt. Csoportoknak kedvezmény A Paradise Szálló és turista­telep tulajdonosa az Esélyt az Ifjúságnak Alapítvány, mely­től a Hotel Paradise és Center Kft. bérli. Nemcsak a nyara­lóknak nyújtanak szálláslehe­tőséget, de konferenciák, többnapos szakmai értekezle­tek lebonyolítására is nyílik itt lehetőség. Agárdi Bélától, a Paradise vezetőjétől megtudtuk, hogy a turista részen 250 embert tudnak elhelyezni. 34 pavilon­ban turista B kategóriásak a szállások. Csoportok esetén egy főre itt a szállásdíj 290 és 320 forint között mozog a ké­nyelmi fokozattól, az itt töltött időtől függően. Június végén nem volt telt ház, de ez „ideig­lenes” állapot, hiszen a fő­idényben aligha lesz szabad helyük. A múlt héten például az alkoholellenes klub orszá­gos szervezete, jövő héten pe­dig az ÉFOÉSZ tagjainak egy csoportja tartja itt rendez­vényét pihenéssel egybekötve. A hotel és turistatelep tagja a Magyar Ifjúsági Szállások Szövetségének, valamint a nemzetközi turista- és szállo­dahálózatnak. A szálláson kívül a vendé­gek igénybe vehetik a sportpá­lyát, a katlanszínpadot, a sza­lonnasütőket, az éttermi szol­gáltatásokat is. Aki csendre, nyugalomra vágyik A Motel Bungaló pár lépés­re van a Paradise-tól, egy kes­keny út vezet a telepre az erdő hűvösében. Az üdülő a FEFAG tulajdona — Papp László üdülővezető is az erdészet alkalmazottja —, ám a korábbi gyakorlattól eltérő­en, immár két esztendeje, nemcsak a vállalat dolgozói előtt van nyitva, hanem bárki számára. Aki idejében jelent­kezik, foglal itt bungalót. A vi­szonylag kis területen lévő üdülőben ugyanis mindössze 22 személy elhelyezésére nyí­lik lehetőség négy kis (2+2 személyes) és egy nagy (hat- személyes) bungalóban. Ez utóbbiban éppen németek lak­nak, s szemmel láthatólag jól érzik magukat a kevésbé jó idő ellenére is. Hisz ideális itt a csend, a nyugalom. A motel vendégei az étke­zést maguk ,,intézik”, rendel­kezésükre áll a fedett szalon­nasütő, a bogrács. A bungalók nem drágák, hiszen a négysze­mélyesben 1500 forintba kerül egy éjszaka, a nagyért pedig 3 és 4000 között. A lengő- és a „rendes” teke­pálya mellett röplabda- és te­niszpálya is várja a vendége­ket. Nemcsak főidényben tar­tanak nyitva, hanem áprilistól október végéig. Akár horgászhat is a vendég Az Igrice nyaralófalu mote­le egész évben nyitva tart, ahol negyvenkét vendéget tudnak elszállásolni 2 (742 Ft), 3 (954 Ft) és 4 ágyas (1166 Ft) szo­bákban. A bungalók május el­sején nyitottak, mivel ezek nem fűthetők. Huszonhét má­sod- (2120 Ft) és öt harmad- osztályú — ez utóbbi komfort nélküli — bungalójuk (1590) van. A kempingben sátor (106 Ft) és lakókocsi (212 + elek­tromos csatlakozás 100 Ft). A klubtagok 20, a diákok 50 szá­zalékos díjkedvezményt él­veznek. Jellemző, hogy rendszere­sen vannak lengyel turisták a nyaralófaluban, de a nyugati vendég sem ritka, főként a hollandok. A kempingrész közvetlen a tó partján fekszik, akinek van horgászengedélye, befizeti a 250 forintot, akár kifoghatja az ebédjét is, amit bográcsban meg is főzhet. — Ha van szerencséje — teszi hozzá Koncsek László, a Nyírtouristhoz tartozó nyara­lófalu vezetője. Árnyékos oldal Aligha van turista, akinek ne tűnne fel a néhány lerobbant, gazdátlannak tűnő patinás épület. A fürdő rendbehozata­lához már hozzáláttak, de a Svájci-lak, ahol egykoron Krúdy Gyula is nyaralt család­jával — bizony siralmas álla­potban van. Hasonló sorsra van ítélve a híres Krúdy Szálló is? (A kérdőjel a mondat vé­gén arra utal, hogy e sorok író­ja reméli, hogy nem.) A terasz kövei közül már magasra szökött a gaz. Az enyészet je­lei mutatkoznak magán az épületen is. Minél tovább rom­lik, annál többe fog kerülni a felújítása. Ezt a nem szakem­ber is tudja... Üdülőparadicsom a Tisza-parton Vasúti kocsi mint vendégcsalogató □ Európai színvonalú szolgáltatások □ Zimmer frei Most nyílt meg a vasúti kocsibüfé A szerző felvételei Tivadar (KM) — Három éve jártam utoljára itt, s meglepett, mennyi új nyara­ló, vendéglátó egység „nőtt ki a földből” azóta. A tivada- ri Tisza-parton. az árterüle­ten az erdő egyre fogy, ter­peszkedik az üdülőtelep. A cölöpökre, „gólyalábakra” épült nyaralók egyike-mási- ka valóságos kacsalábon for­gó kastély. Ezekhez hasonló­ak épülnek benn az erdőben is. — Nem nagyon örülünk a bővülésnek — mondja kalau­zom —, mert könnyen oda­juthat a telep, ahová a gerge- lyiugomyai. Túlzsúfolt lesz. Ezt eredményezi hát a profitorientált szemlélet, a pi­acgazdálkodás. Egyre-másra adják el a telkeket, háttérbe szorul a természetvédelem (is), hiszen azzal, hogy fogy az erdő, fogy a csodálatosan tisz­ta levegő is. A kőművesek pe­dig szorgalmasan dolgoznak... Az üdülőtelepet ma már so­rompó választja el a külvilág­tól. Mellette rögtön feltűnik egy régi. zöldre pingált vasúti kocsi. Harsányi Béla és néhai Munkácsi Zoltán nyíregyházi vállalkozók ötlete volt, hogy a rozsdás, muzeális értékből bü­fét eszkábáljanak. Június 29- én, épp ottjártamkor nyitott a hangulatos „vendéglátó egy­ség”. A bejárattól balra, hatalmas diófák árnyékában néhány sá­tor, lakókocsi. — Épp most szedték fel a „horgonyt” — mondja stílsze­rűen Koncz László, a Diós kempinghez tartozó büfé ve­zetője. Megtudom, hogy dr. Horváth Tiborné ceglédi lakos bérli a kempinget. Kissé meg- hökkenek, beszélgetőpartne­rem rögtön helyreigazít: — In­nen, Tivadarból származik az egész család. Édesanyám, öz­vegy Koncz Istvánná az üze­meltető lánya. Megtekintjük a kempinghez tartozó vizesblokkot, amely európai színvonalú. A lakóko­csikba beköthető a 220 voltos áram. Vízibicikli, kajak és ke­nu bérelhető (ezer forint egész napra). A csodás diófák bizto­sítják a tiszta, „rovarmentes” levegőt, aki főzni, sütni szeret, arra is nyílik lehetőség. (A sá­tor- 100, a lakókocsihely 170 Ft, a sátras utánfutóért 140 forintot kémek egy napra, az áramért pedig 60-at.) Aki nem szeret bíbelődni az elemózsi­akészítéssel, kaphat kész ételt is. Persze nemcsak itt, hiszen szinte se szeri se száma a vendéglátó egységeknek az üdülőtelepen. A telepen kiadó nyaraló is van: Kovács Béla tarpai polgármester négyszo­bás, nyolcszemélyes nyaralója bérelhető napi 3000 forintért. A többi üdülő magántulajdon. Ugyanakkor kempingezési lehetőség nyílik az üdülőte­lepen kívül, a faluban, a Kati­ca kempingben is, ahol kint- jártamkor telt ház volt... Tivadarban hárman adnak ki vendégszobát a falusi turiz­must kedvelőknek. A legna­gyobb tapasztalatokkal Koncz Istvánná rendelkezik, aki már 15 éve fogad vendégeket. — Nemrég ment el egy német család, akik nagyon szerették a főztömet. A kisfiú nem bírt jóllakni a tejfeles csirkével — mondja. Etelka néni már ki sem teszi a táblát, hogy „Zimmer frei”, hisz ismerik, sok a visszatérő vendége. A lakosztály 500 forint személyenként, de ha nagyobb a család, a gyerekek után nem kér díjat. Egy ebéd 250 forint, de annyit eszik a kedves vendég, amennyit kí­ván. Nagyétkűek előnyben! Sőt, ha falusi reggelire, va­csorára is van igény — semmi akadálya plusz 100 forintért. — Ha látom, hogy nem túl pénzes a család, vagy hosz- szabb időt töltenek itt, ked­vezményt is adok — teszi hoz­zá Koncz Istvánná. — A fő­szezonban nem sokat áll üre­sen a ház, bár néha nem árt egy kis szünet, hiszen rendbe kell szedni. Mindkét szobában van tévé, az „régiben” még video is. Megkapó volt a kontraszt — a magasra vetett dunnás dupla­ágy és a video.

Next

/
Oldalképek
Tartalom