Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-20 / 167. szám
12 Kelet-Magyarország 1993. július 20., kedd Kettesben önmagunkkal Nagy Zsuzsanna / ómúltkorában a tv-ben körkérdés hangzott el a versolvasásról. A pesti emberek általában felkészültek, megszokták már az ilyesmit, de most mintha nem értették volna a dolgot. Még magát a kérdést sem tartották aktuálisnak. Azt hitték, nem jól hallanak: nem regény, nem újság, hanem vers. Olvas- nak-e verseket? A válaszok rövidek: Nem. És semmiféle szabadkozás nem jön utána. Nem fogják a kevés időre, a könyv- és pénzhiányra. Egyszerűen csak nem, és visszakérdeznek: Minek? Mi értelme lenne? És ha egy jelenség ennyire általános, talán lehet, hogy nekik van igazuk, és az az őrült, aki verseket betűz? Az érettségin még versidézetekkel is megtűzdelik a diákok feleleteiket. Aztán hová tűnnek ezek a sorok? Belőlünk vagy a versekből hiányzik valami? De hát nemcsak a mai költőkről van szó, hiszen a líra évszázados, még itt, nálunk is: gondoljunk az Omagyar Mária- siralomra, a fájdalom csodaszép soraira. Talán ma már nincs fájdalom, nincs szenvedés? Nem úgy tűnnek a mindennapok. Babits szavaival: „Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull. És nem kérdi, mire jó." Nem is kell ezt kérdezni, szabadjára kellene engedni egy kicsit érzelmeinket. De ezt rohanva, buszon, megállóban, strandon, diszkóban nem lehet! Ehhez csendre van szükség, arra, hogy a külvilág eltűnjön, a lélek belső hangja megszólaljon. Hány percet töltünk önmagunkkal a szobánkban? Félünk egyedül maradni, mert azt hisszük, az már a magány. És attól rettegünk. A világot teljességgel nem birtokolhatjuk. Erre már rájöttünk. Vissza kell hát vonulni! Belső életünk megmutatja: képesek vagyunk-e önmagunk egyenrangú partnere lenni. A versek pedig erről szólnak: a félelem örömeiről, a hallgatásról, a várakozásról, a közöny meglepetéseiről, a szeretet másnapjairól. A versek áttörnek a tényeken: a tudós tűhegyen nézi a pillangót, a költő a röptéről ad hírt. Nem kell tökéletesnek lenni! Jók vagyunk és rosszak, szépek és rútak, vágyakozunk és közönyösek vagyunk. Az éppen hiányzó rész is a mienk lehet, ha megtaláljuk az odaillő verssort. Persze, ha keressük. Mindenki szeret magával foglalkozni, akkor miért nem merünk egyszer kettesben maradni önmagunkkal? Talán félünk, hogy nincs mit mondani belső énünknek? A megtalált verssorok beszélnek helyettünk, és megnyitják az utat nemcsak magunkhoz, hanem a másik emberhez is. Nemzetközi Bartók Fesztivál Szombathely (MTI) — A múlt hét közepén megnyitották a hagyományos Nemzetközi Bartók Fesztivált a szombathelyi Bartók Teremben. A nyitó koncerten a Szombathelyi Szimfonikus Zenekart az ír származású Robert Houlihan vezényelte. A programban, amely július 24-ig tart, fellépnek a nemzetközi Bartók-szemi- náriumon részt vevő hallgatók is, akik Ausztráliából, Japánból, Koreából, Mexikóból és a világ sok más országából érkeztek. A záró- hangversenyt, július 24-én tartják. Nyelvrendszerváltás Minya Károly Nyíregyháza — Közismert, hogy a rendszerváltás óta történelemtankönyveink ’45 utáni része használhatatlan. Új fejezeteket, könyveket kellett írni. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a politikai megújulás, változás a történelemtudósokra ró és rótt nagy feladatokat. Vajon elmondható-e mindez más tudományról, tantárgyról is? Például a nyelvészetről, a magyar nyelvtanról? Természetesen kisebb igazításokra itt is szükség van. Nézzünk két példát arra, amikor észrevehetően igyekezett a politikai hatalom saját magát láttatni a nyelvrendszerben is. Egy általános nyelvészeti könyv a következőt írja: „A nemzeti nyelv egysége csak az osztály nélküli szocialista társadalom viszonyai között valósulhat meg teljesen, amikor eltűnnek az ellentétek a város és a falu, az ország fejlett és elmaradott részei, a szellemi és fizikai munka között; csak ebben a társadalomba válhat a nemzeti nyelv fenntartás nélkül az egész nemzet nyelvévé.” Ugye, ismerős az egypárt- politikai retorika? Cinikusan ma már megkérdezhetjük: ha eltűnt az osztály nélküli szocialista társadalom célképe, akkor le kell mondanunk a nemzeti nyelv egységéről is? A másik példa egy egyetemi jegyzetből való. A szóhangulat forrásainak tárgyalásakor a szerző első helyen említi meg a szó jelentéstartalmát. Tehát a szavak már csupán azzal kellemes vagy rossz hangulatot keltenek, hogy a bennük tömörített tartalom, jelentés tetsző, pozitív vagy visszatetsző, negatív. A tetsző szavak sora a következő: béke, szabadság, haza, hős, tavasz, szerelem, rózsa. Azonban csonka maradt volna a sor — a korábbi gondolkodás szerint —, ha a felsorolásból kimaradt volna a „szocializmus” szó. De nem, természetesen ez is ott szerepel. Azonban egy kérdőjel maradt még. Vajon sokat kellett a szerzőnek vitatkoznia azért, hogy a negatív hangulatú szavak sorából kimaradjon a „kapitalizmus”, vagy egyszerűen figyelmetlenségről van szó? Rocknyomozás Liverpoolban Előadásokkal kezdődött, kiállítással folytatódott, most pedig: irány Anglia! M lyidiiiiu^duius ncA, a weauuui i. ncA ma mai icyeiiuaa ivcuusc. mitKcy nini qa a harmincévesen elhunyt Marc Bolan Balázs Attila reprodukciója Kállai János Nyíregyháza (KM) — Nézegetem Farkas Tibor rocktörténeti tévésorozatának a skiccét. Sok-sok ismerős név. Együttesek, énekesek a beat- hajnaltól egészen a máig. A nyíregyházi városi televízióban már lementek a huszonöt részes széria bemutatkozó adásai. Hírlik, kedvező volt a fogadtatás. Hogyan született meg e nem mindennapi vállalkozásnak az ötlete? — kérdezem a városszerte Sulcznak becézett rocktörténészt. — A megyei könyvtárban 1976 óta rendszeresen tartottam rocktörténeti előadásokat. Tavaly pedig a magángyűjteményem anyagából rendeztem egy kiállítást. Egy kiállítás tárgyai Az volt a célom, hogy a rockrajongókban dokumentumokkal erősítsem meg mindazt, amit szóban hallottak. Közszemlére tettem a lemezeimet, könyveimet, fotókat, plakátokat. Kézbe lehetett őket venni, alaposan megnézhetett mindenki mindent. Nos, a kiállítás vendégkönyvében olvasható bejegyzések arra inspiráltak: tovább kell fejleszteni ezt a rockismertetési dolgot, a vizualitás irányába. Élőben, mozgás közben megmutatni a hajdanvolt sztárokat. Merthogy őket több generáció sohasem láthatta koncerteken. □ Van-e megfelelő minőségű és mennyiségű filmes anyag a sorozathoz? Egyáltalán: mit és kiket láthat a közönség a két hetente sorra kerülő harminc perces adásokban? — A sorozatot stílusonként, korszakonként, egymásra építkező logikai rendszerben terveztem meg. Megkezdtük a blues-nál, aztán jön a country and western, a rock and roll, a beat és a Beatles, a liverpoo- lik, a Rolling Stones, egy blokkban a Kinks, a Yard- birds, a Pretty Things, és így tovább, a U2-ig, a Guns’n Ro- ses-ig. Olyan hatalmas a rocktenger, hogy egészen természetes: lesznek sokan, akik kimaradnak. A rockrobbanás hiányzó filmjei Ami pedig a dolog technikai részét illeti, nagyon nehéz pl. bluesfelvételeket beszerezni. Kevés és rossz minőségű, ami hozzáférhető. A ’60-as évek „robbanása” nem volt igazán filmeken rögzítve. így a képernyőn megjelenő látvány filmrészletekből, könyvek, újságok képeiből alakul ki. A hitelesség érdekében a napokban Londonba és Liverpoolba megyünk, és az eredeti helyszíneken filmeket forgatunk. □ Hová, milyen „kegyhelyekre" mennek el? — Csak Londonban mintegy 300 rockhelyszín jöhet számításba. Helyek, ahol ez a zene „megtörtént”. A Marquee Club a „bölcső” Elterveztem, térkép alapján, hová és miért megyünk. Csak ízelítőképpen: meglátogatjuk azt a házat, ahol Brian Jones (Rolling Stones) lakott, vagy ahol megalakult a Sex Pistols, elmegyünk a Soho-ba, a Ken Colyer Jazz Club-ba, az EMI székházba, a Wembley-be, és természetesen a Marquee Club-ba. Liverpoolban azt fogjuk kutatni, nyomozni, hogy miért éppen ott ringott a rockcsoda bölcsője. A motívumokra, az indítékokra vagyunk kíváncsika. Élővé akarjuk tenni a „holt” relikviákat. □ Bizony, ez nem lehet valami olcsó és egyszerű buli! Honnan van minderre pénz? — Hát, ez az! Minden, amit a néző lát a képernyőn, a saját archívumomból való. Az utunkhoz pedig a nyíregyházi InterEuropa Project Kft.-től és a Screen International Kft.-tői kaptunk támogatást. És alaposan benne van az egészben az én pénzem is! De megéri, mert a gyűjtőút filmjeivel teljesebbé, élőbbé, hitelesebbé tudom tenni a sorozatomat, ami ettől kap mobil jelleget. Vagyis: lesznek kisebb-nagyobb eltérések az eredeti tervtől. Persze, ez csak a javára válhat ennek a szép, de nehéz kísérletnek. Fényes szelek — kereszttűzben A film körüli vita leghangosabb résztvevői az egykori NÉKOSZ képviselői voltak Hamar Péter Fehérgyarmat — A hazai rekordok könyve még nem készült el a Guinnes mintájára, de ha majd lesz, akkor a Fényes szelek biztosan szerepel benne. Ez az a film, amely a legnagyobb hírlap- ill. folyóiratvitát kavarta a magyar mozgókép történetében. Jan- csó Miklós alkotásának a sok gáncsoskodás sem tudott ártani, és a közelmúltbeli tévéfelújítás is igazolta, nem vesztett hatásából. A Fényes szelek forgatása éppen negyedszázada zajlott, bár a 25 éves évforduló csak a jövő év elején esedékes, a bemutatóra 1969-ben került sor. A Népszabadság vitaindítója A vitát Fekete Gyula Nép- szabadságban közölt cikke robbantotta ki: „Olvasom a filmkritikákban, milyen szi- várványos színekben tündököl a király ruházata. De bármer- ről nézem: ez a király meztelen. Hogy Fekete milyen „mélyen” értette a filmet, azt ilyen megközelítései igazolják: „...a tigris helyett a macskát még csak-csak elfogadhatjuk jelképnek, de kukorékoló bivalyokkal, turbékoló keselyűkkel, cincogó elefántokkal nem tudunk mit kezdeni.” A kritikus félreértései Vagy: ennek a harcnak az Jellegzetes Jancsó-beállítás a Fényes szelek forgatásán Archív felvétel erkölcsi győztese az ultralink szektásvezér lány, aki ugyan megfogyatkozott híveivel már nem gyújthatja fel a templomot, de emelt fővel vonulhat a vörös zászló alá szeretkezni.” Vörös zászló tényleg van a filmben, szeretkezés azonban nincs, a sorokból pedig az derül ki, hogy Feketének inkább a szeretkezéssel van gondja, nem a vörös zászlóval. (Mai megnyilatkozásai ennek éppen az ellenkezőjéről vallanak.) A Fényes szelek új nézői számára tulajdonképp az az izgalmas, hogy egy jelentősen megváltozott ideológiai-politikai erőtérrel kell szembesíteniük a film történelemszemléletét. A szárnysegéd „helyre tesz” Aczél György ideológiai számysegédje, Rényi Péter így „tette helyére” a 69-es vitában a rendezőt: „Jancsó... még mindig egy hamis szemlélet rabja. Jóllehet tudja, hogy a reakciós és haladó hatalom között alapvető különbség van (és hogy a szocialista, a népi hatalom önmaga harcol a defor- málódások ellen!) mindeddig nem tudta érzelmileg túlhaladni azt, amit egyébként már túlhaladt.” Azaz: ami akkor bírálat volt, ma enyhén szólva dicséretnek tekinthető. Hátha még Rényi pontosan értette volna Jancsót? A vita leghangosabb résztvevői az egykori NÉKOSZ képviselői voltak. (Mellesleg: a mozgalom tagja volt Fekete is, Jancsó is!) Hiába mondta nekik a fehér asztal mellett zajló eszmecsere során egykori főtitkáruk, Kardos László: „...nem is azt akaijá bemutatni Jancsó, hanem a NÉKOSZ egy epizódján keresztül a forradalom modelljének eldefor- málódását.” KULTÚRA W
