Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-20 / 167. szám

TÚL A MEGYEN Kelet-Magyarország 9 Őrizetben a szökevény Budapest (MTI) — Az ügyeletes katonai ügyész fegyelmi okból őrizetbe vette Bor József honvédet, akit lakossági bejelentés alapján július 19-én hajnal­ban fogtak el, miután 16-án este alakulatától fegyveré­vel együtt megszökött. A bűnügyben szolgálatban el­követett kötelességszegés és önkényes eltávozás miatt rendeltek el nyomozást — közölte dr. Székely György ezredes, a Budapesti Kato­nai Ügyészség vezetője. Az ezredes elmondta: Bor József 1993. február­ban vonult be a honvédség­hez. Július 16-án pénteken mint felállított őr teljesített szolgálatot gépkarabélyával és a hozzá tartozó 30 lő­szerrel a gyáli alakulatnál. Este 9 és 10 óra között el­hagyta őrhelyét. A katona vallomása szerint szomba­ton és vasárnap Pestszent- imre környékén egy búza­táblában, illetve Budapes­ten, a Határ úti kiserdőben bujkált és pihent. Vasárnap este elhatározta, hogy haza­utazik vidéken lakó szü­leihez, s a 182-es busszal a Nyugati pályaudvarra ment, ahol egy külső vágá­nyon álló vasúti kocsiban elaludt. A rendőrök hétfőn 2 óra 40 perckor fogták el. Bor József az ügyészségen kijelentette: a lőfegyverét nem használta, nem is akar­ta. Nem tudja miért szökött meg, emlékezetkiesésre hi­vatkozik. Napirenden a gabonaipar Fontos nap a mai: eldől, kié lesz, kik üzemeltetik a vállalatot Budapest (KM - K. É.) — A Nyídofer privatizációját parlamenti interpellációban támadták nemrég a képvise­lők. Úgy tűnik, a megyei vál­lalatok magánkézbe adása körül a közeljövőben sem számíthatunk csendre. A Szabolcs-Szatmár Me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat ügyében most két, ezúttal megyénkben MDF-es képviselő, Szűcs M. Sándor és Takács Péter tett lé­péseket. Amint Szűcs M. Sándortól megtudtuk, több hete kísérik figyelemmel a vállalat magán­kézbe adásának útját, mert úgy találják, súlyos visszaélések tapaszatalhatók a privatizáció körül. Mostanra rendőrségi feljelentésre is sor került, je­lenleg ügyészségi vizsgálat, il­letve polgári peres eljárás is folyamatban van. A Gabonai­pari Vállalat a Konzumbankot jelentette fel, mégpedig azért, mert a vállalat 153 milliót érő közraktárjegyeit mindössze ötvenötmillió forintért adta el, s ezáltal az állami vállalatnak közel százmilliós kárt okozott. Ugyanakkor a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát a Sza­bolcs Megyei Gabonaforgal­mit jelentette fel azért, mert a vállalat visszatartotta, nem szállította le a megrendelt árut. A képviselők tehát úgy tartják, nem minden tiszta a vállalati privatizáció körül, szerintük a bank arra játszik, hogy a szabolcsi pályázók ne nyerjenek, kibukjanak, miköz­ben a bankok egyezkedése a háttérben csendben zajlik. Az MDF-es képviselők szeretnék elkerülni, hogy az egykor jó­nevű cég bizonyos csoportok kezébe kerüljön, s elérni, hogy senki ne juthasson megenged­hetetlen előnyökhöz. Simon György, a vállalat je­lenlegi igazgatója kérdésünkre az üggyel kapcsolatban el­mondta: fontos nap a mai, hi­szen a pályázat második for­dulója zajlik, így eldől, kié lesz, kik üzemeltetik a jövő­ben a vállalat termelőüzemeit. Az igazgató reméli, olyanok nyernek, akik az üzem műkö­dését, folyamatos termelését garantálni tudják. Fontos ez a partnereknek, a dolgozóknak is, hiszen ettől függ, miképpen működhetnek együtt a termelők és feldolgo­zók, s hogy lesz-e munkája an­nak a hatszáz embernek, akik jelenleg a cégnél dolgoznak. A közraktárjegy értékesítése a bank részéről 1992 augusz­tusában történt, azóta nincs pont az ügy végén. A Konzum Bank annak ellenére értékesí­tette ezeket a jegyeket, hogy a vállalat a visszavásárlásra kedvező ajánlatot tett. Osztrák fegyveres támadók A nyílt utcán — feltehetően leszámolási kísérlettel — lövöldöztek Szombathely (MTI) — Nem mindennapi, már-már vérfagyasztó krimibe illő je­lenet játszódott le vasárnap­ra virradóra Szombathelyen a Prága utcában, ezúttal azonban szerencsére áldoza­tok nélkül. A Magyarországon tartóz­kodási engedéllyel élő H. Grubbauer osztrák állampol­gárt és családját a nyílt utcán — feltehetően leszámolási kísérlettel — osztrák állam­polgárok megtámadtak. A menekülő család autóba ült. A gépkocsi után az egyik támadó pisztolyból több lövést adott le, egy másik támadó pe­dig kézigránátot dobott a me­nekülők után. Szerencsére sérülés nem történt, de a kézi­gránát felrobbanása miatt elszakadt egy villanyvezeték. Az országot időközben elha­gyó támadók kézrekerítésére a Vas Megyei Rendőr-főkapi­tányság forró nyomon indított akciót, értesítve az osztrák ha­tóságokat. A stájerországi csendőrök a gyanúsítottak közül azóta letartóztatták Roland Palzer és Gerhard Uits osztrák állam­polgárokat. Az ügy kivizsgá­lására szombathelyi nyo­mozók utaztak hétfőn Auszt­riába. Készül a gáztörvény 'Budapest (ISB - R. S.) — Biztonságos, gazdaságos és energiatakarékos gázszol­gáltatás, illetve a fogyasztói érdekvédelem megvalósítá­sa — ebben foglalható össze a készülő gáztörvény lénye­ge. A törvénytervezet egyik passzusa szerint például a szolgáltatónak minden fo­gyasztói igényét kötelezően ki kell elégítenie. A törvénytervezet részle­tesen meghatározza azt is, milyen kötelezettségei lesz­nek a gázszolgáltatóknak és a gázértékesítőknek, s hogy kik tekinthetők háztartási fo­gyasztóknak. A javaslat ki­mondja: a fogyasztói pana­szok kivizsgálására létre kell hozni az Energia Közszol­gáltatási Hatóságot. A szervezet amellett, hogy engedélyezi a gázértékesítői tevékenységet, javaslatot tesz a továbbra is hatósági áras gáz díjának nagyságára, s ellenőrzi, érvényre jutnak- e a megszabott díjalkalma­zási feltételek. A törvényja­vaslat például kötelezi a gáz- szolgáltatókat és a gázérté­kesítőket: elszámolási rend­szerüket tegyék átláthatóvá úgy, hogy a különböző fo­gyasztási kategóriák szol­gáltatási ára könnyen nyo­mon követhető legyen. A fogyasztók szempontjá­ból lényeges kérdés: várha­tóan miképpen emelkedik a gáz ára az elkövetkezendő években? Mindez azért is fontos, mert az önerős hálózatépítések átlagosan 100-200 ezer forinttal terhe­lik meg egy-egy háztartás kasszáját. S ha a gáz ára a közeljövőben elér egy bizo­nyos árszintet, akkor már nem biztos, hogy ez lesz az egyik legolcsóbb energia- hordozó hazánkban. Éppen ezért nem árt megfontolni egy ekkora összegű beruhá­zást: érdemes-e éppen gázra alapozni a háztartás fűtését és részbeni működtetését? Az ipari tárca államtitká­rának ezzel kapcsolatos vé­leménye: a lakossági gáz­szolgáltatás árait emelni kell, ez azt jelenti, hogy dur­ván háromszor 15 százalék­kal szükséges növelni a gáz jelenlegi átlagosan 9 forin­tos köbméterenkénti díját. Pohankovics Istvántól meg­tudtuk, gázfogyasztásunk felét importból fedezzük, s arra kell számítani, hogy nő­ni fognak a behozatali árak. A gáz árrendszerével kap­csolatban a legégetőbb prob­léma az, hogy nem tükrözi a piaci viszonyokat. Ellent­mondásos, miközben a szi­lárd és folyékony energia- hordozók árát liberalizálták, addig a vezetékes energia- hordozók továbbra is ható­sági áras termékek. Ennek következtében ez utóbbiak­nak jóval alacsonyabb a bel­földi, mint a világpiaci ára. A jövő hazai tarifarendsze­rét kalkulálhatjuk, ha tudjuk: két évvel ezelőtt Nyugat-Eu- rópában — forintra átszá­mítva — már 25 és 38 forint közötti áron adtak egy köb­méter gázt, s hazánkban, a Világbankkal kötött megál­lapodás értelmében, ’95 vé­géig kell kialakítani az ér­tékarányos energia-árrend­szert. Kenderestől Fiúméig Tengerészkadétként Fiúméban Archív felvétel Budapest (MTI Press) — Nagybányai Horthy Miklós­ról a fiatalabb nemzedékek alig tudnak valamit. Pedig 1920. március 1-jétől 1944. október 15-éig kormányzó államfőként állt az ország élén. Horthyt, az Osztrák Magyar Monarchia hadi­tengerészetének tisztjét, pa­rancsnokát még kevésbé is­merik. Holott 50 éves koráig a tenger és a flotta töltötte be egész valóját. Részleteket közlünk a Zrínyi Kiadó kö­zeljövőben megjelenő köny­véből. Horthy Miklós a család ötö­dik gyermekeként 1868. jú­nius 18-án született Kende­resen. Élete szokványosán in­dult. Az elemi iskola első két évét itt, a következő kettőt Debrecenben végezte, majd szülei beíratták a soproni La- ehne-nevelőintézetbe, hogy a kor szokása szerint elsajátítsa a német nyelvet. A soproni gimnázium négy esztendeje után, 14 éves korában vált Horthy a fiumei császári és királyi Haditengerészeti Aka­démia növendékévé. Kisdiák korától megma­gyarázhatatlan vágy vonzotta a tenger és a tengeren túli ti­tokzatos világ felé, amelynek eléréséhez akkoriban egyet­len út vezetett: az osztrák-ma­gyar haditengerészet tisztjévé kellett lennie. E pályához azonban ki kellett erőszakolni szülei beleegyezését. Ugyanis a családban már volt valaki — négy évvel idősebb bátyja — Horthy Béla, aki két hó­nappal tengerész hadapróddá — kadéttá — avatása előtt, 1880. május 29-én, egy gyakorlatnál, 18 esztendős korában életét vesztette. A kérdés azóta sincs megfejtve: ugyan milyen ti­tokzatos erő csábí­tott egy magyar alföldi középbir­tokos nemesi csa­ládból csaknem egyszerre két ifjút a tengerre? „Feltételezhet­tem-e hát szüléim­ről — írja Horthy az Emlékirataim­ban —, hogy még egy második fiu­kat is a tengeré­szeihez engedjék, amikor ez a hi­vatás már ilyen nagy áldozatot kö­vetelt? Anyám­nak mégis sikerült atyámat áthangol­ni, és én, szüleim emlékét áldva, szívem mélyéből hálás vagyok ne­kik, hogy szá­momra elérhetővé tették azt a hi­vatást, gyermekkorom álmát, mely végül is vágyakozásom beteljesülését jelentette. Sze­retetem és lelkesedésem a pálya iránt sohasem szűnt meg...” Az akadémia volt a Mo­narchiában az egyetlen intéz­mény, amelyben a haditenge­részet hivatásos tisztjeit ké­pezték 1918-ig... Az akadémia növendékei a gyakorlati képzést hajón kap­ták. A képzés négy évig tar­tott. A negyedik évfolyamot sikerrel végzetteket II. osztá­lyú tengerészkadétokká avat­ták, majd beosztották őket va­lamelyik hajóra, s újabb vizs­ga után léptek elő I. osztályú tengerészkadéttá, és kaptak tiszti beosztást... A tengerész- kadét-avatás mindig ünnepé­lyes külsőségek között, vala­melyik Fiúméban horgonyzó hadihajó fedélzetén játszódott le. A jelentkezők alapos válo­gatáson estek át. „...Az én 1882-es évjáratomból — írja Horthy — mindössze csak 42 jelöltet vettek fel, holott a je­lentkezők száma, ha jól em­lékszem 612 volt. A követel­mények szigorúságára jellem­ző, hogy a négy év folyamán negyvenkettőnk közül több mint egyharmada kiválni kényszerült s végül is csak huszonhetünket avatta hadap­róddá...” Horthy 1882-1886 közötti akadémiai életéről csak any- nyit tudunk, amennyit ön­magáról elárul: „Mi tagadás, nem tartoztam a szorgalmas tanulók közé, inkább a gya­korlatias dolgokat kedveltem. Minthogy évjáratomban a legkisebb voltam, de egyúttal jó tornász is, a gyakorlatozó­árboc csúcsán teljesítendő szolgálatra osztottak be.” Előfordult, hogy az egyik gyakorlaton azt a kötelet, mely a vitorlarudat vízszin­tesre rögzíti, tévedésből ki­bontották és Horthy a 20 méteres magasból leesett. Az árboc mentén zuhanva a köte­lekben akart megkapaszkod­ni. Ezzel ugyan leégette a tenyerét, de megmentette az életét. Természetesen kórház­ban foltozták össze, mert jó néhány töréssel maradt a fedélzeten. Kérésére szüleit nem értesítették, nehogy ag­godalmat okozzanak nekik. Szerencsére Horthy sérülései nem voltak olyan súlyosak, mint Béla bátyjáé. Az isko­laév szokás szerint két hóna­pos Földközi-tengeri beha­józással végződöt, ez időre a csontjai is összeforrtak. Horthy — amint Kőnek Emil altengemagy elbeszéli —, előzékeny, vidám egyéni­ség volt. A nyári behajózáso­kon senki nála nagyobb örömmel és odaadóbban nem végezte a vasfegyelmet köve­telő nehéz szolgálatot. Köny- nyen teljesített minden fel­adatot. A legzordabb időjárás, a legerősebb hullámverés sem szegte kedvét. Ha szakadó esőben kellett négyórás fedél­zeti őrséget állni, ha félelme­tesen hullámzó tengeren neki kellett, mint kadétnak, vasár­nap este csónakkal a hajóra hozni a szárazföldre szabad­ságolt legénységet, amikor nemcsak az erősen beszeszelt matrózok veszélytelen be­rakásáért felelt, hanem a fe­gyelemért is, mindig nyugod­tan, mosolyogva végezte fela­datát. Ha viharban, az öreg Erz­herzog Friedrich vitorláinak vad csapkodása közben ott csüngött a szédítő magasban, a legfelső árbockeresztrúd végén, lábát nekivetve a keresztrúdra erősített, ívben lecsüngő kötélnek, karjával átölelve az árbocaidat, mi­közben a két csücskével már felvont vitorla vászonöblei kegyetlenül csapkodták, ak­kor is nyugodtan, mintaszerű­en látta el a dolgát. Az újdonsült kadétokat rö­vid szabadság után különböző hajókra osztották be. Horthy Miklóst a három egységből álló téli hajóraj zászlóshajójá­ra, a Radetzky gőzfregattra vezényelték. A Radetzky az akkori hajóépítési elvek sze­rint épült 1870-73 között Tri­esztben. Háromárbocos, teljes vitorlázató fregatt volt, ame­lyet azonban felszereltek már gőzgéppel is, de széntakaré­kosságból főleg csak vitorláz­tak. Előfordult, hogy a régeb­bi időkből származó parancs­nokok, amikor valamilyen szűk bejárató kikötőbe akar­tak bejutni, megállították a gőzgép hajtotta hajócsavart és inkább a vitorlához folya­modtak, mert abban bizto­sabbnak érezték magukat. A nyolcvanas-kilencvesen években a cs. és kir. haditen­gerészetben az volt a rend, hogy a nyári hónapokban, májustól szeptemberig a nyá­ri, októbertől áprilisig a téli hajóraj volt felszerelve. A téli hajórajt régi vitorlások, gőz­fregattok és gőzkorvettek al­kották, tehát olyan vitorlások, amelyek már időközben kap­tak gőzgépet vagy eredetileg is gőzgéppel épültek. A vitor­lásszolgálatot azért tették télre, hogy az minden szem­pontból edzze a tengerésze­ket. Az időjárás viszontagsá­gainak zokszó nélküli elvise­lésén kívül ez az évszak te­remthet olyan helyzeteket, amelyek a habozás nélküli, odaadó kötelességteljesítés és egyéni ügyesség maximumát váltják ki a tisztekből és a le­génységből egyaránt. Hatal­mas hullámverésben, amikor még a nehéz fregattokat is úgy hajigálja a tenger, mint a dióhéjat, bizony kemény és keserves volt a szolgálat min­denkinek. Olyan iskola volt ez, amely egész emberré nevelt... Ezt az iskolát Horthy Miklós is ki­járta. Talán eme alapkikép­zésnek hatására rajongója lett a vitorlás hajóknak és a vitor­lás sportnak. Egyik megalapítója volt a kilencvenes évek elején a Jacht-hajórajnak és már egészen ifjú tisztként vett részt a regattákon saját vi­torlás jachtjával, a Kin­csemmel, majd az Arámmal, s e versenyeken számos díjat nyert. Következik: A flotta huszá­rainál 1993. július 20., kedd Horthy, a tengerész (1.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom