Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-29 / 124. szám
1993. május 29. Bajor Gizi emlékezete Az életben is inkább csak játszott Barabás Tamás Budapest (MTI-press) — Száz évvel ezelőtt született, május 19-én. Beyer Gizellának hívták, így járt a Színiakadémiára, és a pályát is így kezdte. Aztán felcserélt néhány betűt a nevében, és Bajor Gizi néven vált minden idők egyik legnagyobb primadonnájává. Az előtte a Nemzeti Színházban egyeduralkodó Jászai Mari képletesen neki adta át a stafétabotot. Aztán évtizedeken át Bajort tartották a magyar színészet királynőjének, a közönség bálványozta, a hatalom megbecsülte, minden rendszerben a legmagasabb kitüntetésekkel halmozta el. A stafétabot-szindrómát erősíti az a dedikáció, amelyet Jászai egy cintányéros zenebohócot ábrázoló porcelánfigurára írt, s azt Bajornak ajándékozta: „Küldöm Neked emlékül kis pajtásodat a Te nagy jóságodért és megható hűségedért. Szívből ölel szerető Jászaid. — 1926. febr. 9.” A figura és felirata ma is megcsodálható Budán, a Bajor egykori villájában Gobbi Hilda által alapított Színészmúzeumban. A Szentivánéji álom Titániájától Rómeó Júliáján át A makrancos hölgyig, a Kék róka Ceciljétől az Amerikai Elektra Iviniáján át A néma levente Ziliájáig, Nórától Kleopátrán át A kaméliás hölgyig és — utolsó szerepként — az Ármány és szerelem Lady Milfordjáig a világ drámairodalmának szinte minden álomszerepét eljátszotta, annyit, hogy egy egész újságoldal is kevés lenne puszta felsorolásukhoz, és olyan sikerrel, amelyhez erőtlenek a szavak. Pályatársak csakúgy, mint kritikusok sokszor próbálták megfejteni a Bajor Gizi nevű tünemény titkát. Persze akárhány próbálkozás vázlatos maradt, néhányat hadd idézzek mégis. „Mi volt az új Bajor játékában? Nehéz lenne válaszolni. Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy az emberek, akiket életre keltett, „emberszabásúak” voltak. Nem istenek, nem ördögök, többek és kevesebbek, jobbak és rosszabbak — emberek” — írta egyik legnagyobb tisztelője s legkedvesebb barátnője, a színésznek ugyancsak elsőrangú Gobbi Hilda. „Sugárzó intelligenciájával, élénk szellemével és elmélyült drámaiságával a leg- varázsosabb emberi jelenségek egyike. Csupa természetes báj és kedvesség, az életben éppúgy, mint a színpadon. Valójában ott a színpadon élt ő igazán, olyan intenzíven, hogy nemegyszer úgy tetszett, az életben is inkább csak játszott” — ezt a kor egyik legjelesebb színi- kritikusa, Kárpáti Aurél fogalmazta róla. Fiatal festőknek volt mecénása, vallási üldözötteknek pártfogója és bujtatója, színészgenerációknak mestere. Tragikus körülmények között halt meg. Férje, dr. Germán Tibor fül-orr-gége professzor rajongásig imádta, és téves diagnózis alapján azt hitte, Gizinek rákja van, szenvedve hamarosan elpusztul. Ezért megölte, majd magával végzett. A boncolás kiderítette: a művésznő nem volt beteg, viszont a profesz- szor szenvedett olyan kórtól, amely az agyát, elméjét támadta meg. Bajor Gizit a temetésén rajongó közönségének hatalmas tábora, negyvenezer ember kísérte el utolsó útjára. Sigmond Géza: Sárkányröptetés A városházától a Meinl-házig Remélhető, hogy emléktábla idézi majd a megyeszékhely egykori híres, becses épületét Margócsy József Nyíregyházán a Kossuth tér és a Luther utca sarkán áll a Meinl-ABC. A tervek szerint a Meinl-cég a mostani, átmeneti épület helyére elegáns üzletházat emel. (Újsághír). Emléktábla hirdeti ennek a kis üzletháznak az oldalán, hogy nevezetes épület állt azon a helyen. Az 1968-ban fogalmazott szöveg Dienes Ö. Istvántól származik. Eszerint ott állt az első nyíregyházi városházaépület, az, amelyet már 200 évvel ezelőtt erre a meghatározott hivatalos célra emeltek. Eleddig ugyanis a mai Korona szálloda helyén állt városi épület adott alkalmi otthont az elöljáróságnak. — Az emléktábla utal arra is, hogy 1824-től itt működött a Magyar Korona cégérű gyógyszertár. Ugyanis 1840- ben a Felvidékről jött ide Benczúr Vilmos, megvette az egykori városházát, s 1842- ben miután a patika mellé „minden kömyülálláshoz szükséges szobákat építtetett”, családostul ide költözött. Másfél év múlva itt született már fiuk, Benczúr Gyula, a később híres festőművész. (A család 1847-ben Kassára költözött.) Ahol a császár felesége Is megszállt A negyedszázada elhelyezett táblán az is olvasható, hogy „itt szállt meg 1809-ben, a napóleoni hadak elől menekülő Ferenc császár felesége, a trónörökössel”. Ez valóságos történelmi tény. S ehhez kapcsolja a helyi legenda, hogy magukkal hozták a magyar koronát is, — ezt azonban a történelmi források nem erősítik meg. — Végül olvasható a táblán az is, hogy az 1790-es évek elején épült ház 1944 októberében, a háborús események során leégett, elpusztult. Tudnivaló, hogy miért adta el a város ezt az épületet. Azért, mert e régi épületben már nem fért el a város hivatala. Az 1837. évi királyi privilégium értelmében működött a külső és belső tanács, 60 ill. 12 taggal: a két testületnek egy- időben kellett ülésezni (külön- külön), s a polgármester adminisztrációja is kinőtte már a régi házat. 1842-re épült fel az új városháza, a mai központ helyén, s állt 1871-ig. AWcor ezt is lebontották és helyére az az emeletes ház épült, amely ma is ilyen célt szolgál — immár tizenkét évtized óta. A szerkesztő úr iskolája Kövessük előbb a házban volt patikák történetét: e sarkon 1944-ig mindig gyógyszertárt találunk. Így 1881-1898 között Léderer Ignác a tulajdonos. Róla Krúdy írásaiban gyakran olvashatunk: ő a Kereskedő Ifjak Egyletének elnöke és felvirágozta- tója is akkoriban. A patikus lakása és az Egylet néhány helyisége a szomszédos (Luther utca) 3. sz. ház, amelyik a Haujfel-Babicz család tulajdona. 1944. őszén ez is romba dőlt. A gyors helyreállítás előtt és után is itt rendelt a népszerű orvos, Babicz Béla, aki 1956 után elhagyni kényszerült szülővárosát: Dunakeszin lett körzeti orvos; ma, 85 éves korában Budapesten él. — Léderer fia Lázár Miklós, aki a lexikonok szerint neves író, híres ellenzéki fő- szerkesztő. Novelláiban, cikkeiben mindig melegen emlékszik egykori iskolájára, az evangélikus főgimnáziumra, kiváló tanáraira, a Sóstóra és a Bujtosra, a Krúdyval közös fiatalkori emlékekre. Lédererék távozása után rövid ideig Szopkó Dezső dolgozott itt, míg át nem került a Dózsa György (azelőtt Vay Ádám) utcai családi patikába: erre és a történelmi múltra viszont ott egy másik emléktábla utal, a Nyírtourist bejárata melletti falon. — Az első háború után itt Lányi Dezső a vezető, később Gonda Mihállyal társas viszonyban, az utolsó pedig Székely Rezső. A patika melletti kényelmes családi házból, nem sokkal Benczúrék távozása után vendéglőt alakítottak ki: ezt már 100 éve Kiskorona cégéréről ismerték a nyíregyháziak. Azért kis, mert a tér másik oldalán — lassan immár 100 esztendeje — ott áll Alpár Ignác tekintélyes építménye, a Korona szálloda és vendéglő; ehhez képest emez mégiscsak Kis Koronának nevezhető. Ezt kedvelték a helyiek, az idegenek: családias fűszerezésű ételeket főztek és mindig friss csapolással szolgáltak a „csak” zónapörköltre betérő, sietősebb vendégeknek is. Külön terme a század legelején, a Nyíregyházi Torna és Vívó Egylet (Nytve) tagjait szolgálta: hetenként kétszer fogadta a vívókardot forgató férfiakat. Az inflációs időkben, amikor nagy a pénz forgási sebessége, fővárosi színvonalú művészek „intim kabarét” mutatnak be, immár diszkrét tangófényben. A húszas-harmincas években gyakran színhelye vasárnap délelőttönként sakkversenyeknek, olykor egy-egy híresség szimultánt is adott. A hagyomány szerint a legeredményesebb magyar nemzetközi nagymester, Maróczy Géza is játszott itt egyszerre 40 táblán a helyi sakkozókkal, akik között a Kossuth gimnázium diákjai is részt vettek Schárbert Armin tanár úr szakvezetése mellett. Rákosi portréja disznózsírból A vendéglő dísztermében fogadta 1909-ben a hat évtizeddel előbb ott született, híressé vált festőművészt, Benczúr Gyulát, a megye és a város vezetői társaságában: akkor választották meg Benczúrt Nyíregyháza díszpolgárává, ugyanakkor a patika tér felőli oldalán felavatták a Kozák István művésztanár által tervezett és díszített emléktáblát a következő szöveggel: „Itt született Benczúr Gyula, a magyar festőművészet halhatatlan mestere 1844. január 28- án. A Nemzeti Szalon XXXIX. vidéki műkiállítása alkalmával ezt a helyet Szabolcs vármegye, Nyíregyháza és a Bessenyei Kör örökre megjelölték 1909. októberl7- én”. Ez a tábla roncsolt állapotban a Jósa András Múzeumban található meg. Végül idetartozik az is, hogy a háborús romok eltakarítása után nem maradt sokáig pusztán ez a saroktelek. Pontosan a sarokra egy vállalkozó kisebb barakkházat emelt, amelyben hentes- és mészárosüzletet nyitott. Egykorú nevezetessége, hogy a tér felőli kirakat 1952 márciusában, a nevezetes 60. születésnap hivatalos megünneplésére szervezett kirakatversenyben a tulajdonos disznózsírból képeztette ki Rákosi Mátyás portréját... * * * A belváros közepén immár három évtizede működő *$arki ABC népszerű bevásárlóhelye a nyíregyháziaknak. Mindenki érzi-látja azonban, hogy maga a kis üzletház csak átmeneti megoldás, nem illik már a megnőtt város, megyeszékhely központi terére. Ezért is örvendetes olvasmány a legelöl idézett újsághír. Reméljük, hogy a Meinl-cég terve valósággá válik, — azzal együtt, hogy legalább a most ott látható emléktábla felkerül majd az új épületre is, hogy városunk múltjának becses emlékét őrizze, hirdesse a következő évtizedekben is. 12 [ JA %eüt-Maflitarorszáfl hétvé/ji meííékfete _________ Sigmond Géza: A nagy bohóc
