Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-27 / 122. szám

1993. május 27., csütörtök TÚL A MEGYÉN JHkdct Magyarország Q Már nincs mit privatizálni Pongrácz Tibor: „Nem vagyok híve a feltétel nélküli vagyonosztogatásnak” Budapest (ISB - S. Z.) — Ma már gyakorlatilag nincs szabadon privatizálható va­gyon a magyar gazdaságban — állítja Pongrácz Tibor, az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnöke. Véleménye szerint az állami vállalatok adósságállományát, a bejegyzett jelzálogjogokat, valamint a szükségszerű pénz­ügyi reorganizáció költségeit is beleszámolva a szóba jöhető vagyonérték inkább negatív számmal írható le, semmint pozitívval. Az államtitkárt állításának bővebb kifejtésére kértük: — Amikor 1990-ben a né­metek felmérték a keleti tar­tományokban a szerintük pri­vatizálható vagyont, körül­belül 1300 millió márkára be­csülték az értékét — kezdte a válaszát Pongrácz Tibor. — Egy évvel később ugyanannak a vagyontömegnek már csak 600 milliós értéket tulajdoní­tottak, mára pedig már mínusz 250-270 márkánál tartanak. Az ok egyszerű: az egykori Kelet-Németországban kör­nyezetszennyező, drága, el­Megbírságol­ták a Kurírt Budapest (MTI) — A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa 1,5 millió forint bírsággal sújtotta a Kurír Rt.-t az általa korábban kiadott Európa Hírmagazin­ban megjelentetett tiltott do­hányreklám miatt — tájé­koztatta szerdán az MTI-t a Versenyhivatal illetékese. A több alkalommal megjelent egész oldalas, színes fény­képreklám a volt Egri Do­hánygyár által készített HB cigarettára hívta fel a figyel­met. A versenyhivatal abból indult ki, hogy a reklám ön­magában hordozza a fo­gyasztásösztönzés jellegét. Nem fogadta el az azzal kap­csolatos védekezést, hogy a reklám csupán a tulajdonos- változás miatti, új cégnevű gyár arculatának népszerűsí­tésére irányult, mert a fény­képreklám nem a cég arcu­latát, hanem a cigarettater­méket jelenítette meg. Regionális együttműködés Tatabánya (MTI) — Magyar és a szlovák határ­régiók együttműködéséről írtak alá szerződést szerdán Tatabányán a Csallóközi Városok és Falvak Társulá­sa, Újvár, Párkány és Su- rány környék városainak és falvainak regionális csopor­tosulása, a Párkány közpon­tú déli régió és a Hont- Ipoly menti régió, valamint Győr-Moson-Sopron, Ko- márom-Esztergom és Pest megye vezetői, képviselői. Az együttműködés kiter­jed az iskolák közötti kap­csolatokra, ifjúsági és sportrendezvényekre, kul­turális eseményekre, társa­dalomkutatásra, tudomá­nyos konferenciákra, gaz­dasági kapcsolatokra, a tö­megtájékoztatásra és kör­nyezetvédelemre. A szerző­dő felek — egyebek mellett — elhatározták, hogy két­nyelvű mesekönyvet jelen­tetnek meg. avult technikákat alkalmaztak, így a könyv szerinti értéket jó­val meghaladó összeget igé­nyel a vállalatok reorganizá­ciója. Nálunk is hasonló a helyzet: a jobb minőségű va­gyon mára már többségében gazdára talált, maradtak azok a cégek, amelyekre nagyon sok pénzt kell költeni, hogy eladhatók legyenek. — Mégis, mennyit? Egyál­talán, milyen pénzügyi lehe­tőségeink vannak ezeknek a cégeknek a talpraál 1 ítására? Például a hitelkonszolidáció? — Nehéz forintosítani a szükséges ráfordításokat. A hitelkonszolidáció pedig csak az egyik fele az érmének, mi­vel hiába reorganizáljuk a bankokat, ha ugyanazok a rosszul működő, hitelképtelen vállalatok maradnak a kun­csaftjaik, amelyek addig vol­tak — előbb vagy utóbb ugyanolyan rossz helyzetbe kerülnek, mint korábban. Te­hát egyúttal fontos a vállalatok reorganizációja is, amelyre lé­teznek megfelelő technikák. — Melyek ezek? Az biztos, hogy a hitellehetőségek — ép­Budapest (ISB - R. S.) — Nem mondhatunk le a külföldi tőke magyarországi befekteté­seiről, mert ha ezt tennénk, akkor gazdasági rezervátum­má válunk, az ország fejlődése megáll, s elvesztjük a nyu­gathoz való integrálódásunk esélyeit — állítja Bácskai Ta­más. A Nemzetközi Bankár­képző oktatási igazgatója az Invest ’93 fórumon tartott elő­adásában kifejtette: Magyaror­szágon a két világháború kö­zött az iparban 30, a mezőgaz­daságban pedig 20 százalékos volt a külföldi tulajdoni há­nyad, ma viszont — a 2200 milliárd forintos állami va­gyonhoz képest — csupán öt százalékot mondhat magáénak a határokon túli tőke. . Bácskai Tamás előadásában úgy ítélte meg, hogy a priva­tizáció rendkívül ellentmondá­sos folyamat, a gazdasági, politikai és társadalmi szem­pontok állandó súrlódásban vannak egymással, illetve sok­pen az ön által előbb elmon­dottak miatt — meglehetősen szűkösek. A bankok amúgy is csak azokat tartják hitelképes­nek, akiknek nincs is szüksé­gük hitelre — aki pedig pénzt akar kölcsönözni, az a pénz­ügyi szakemberek szerint csakis rossz adós lehet. — Részben igaza van, bár azért hoztuk létre a hitelgaran­cia intézményrendszerét, hogy segítsük azokat a vállalkozá­sokat, amelyek nem tudnak elegendő biztosítékot felmu­tatni, de életképesek. A folyó­toké nagyon fontos összetevő­je a reorganizáció és a privati­záció folyamatának, s remé­lem sikerül előbb-utóbb — talán még ebben az évben — olyan pénzügyi konstrukció­kat kidolgozni, amelyek lehe­tővé teszik a likviditási hiá­nyok megszüntetését. Különö­sen fontos lenne ez a mező- gazdaságban, ahol szintén fo­lyik a privatizáció. Elsősorban kamattámogatásokra és adó- kedvezményekre gondolok, ami — máris hallom az ellen- véleményeket — egyfajta szubvenció, állami rásegítés, szór ütköznek is a mögöttük álló érdekcsoportok. Ugyan­akkor a külföldi befektetések komoly nyereséget is jelente­nek az országnak: a pénz mel­lett fejlett műszaki techno­lógiát, termelési kultúrát va­lamint gyakorlati szervezési és vezetési ismereteket hoznak hazánkba. Bácskai Tamás vé­leménye szerint a multinaci­onális cégek megjelenésének nagy előnye, hogy általuk ná­lunk is teret nyer a verseny- képes termékeket gyártó ipar, s ráadásul még piacot is hoz­nak itteni vállalatainknak. Bácskai Tamás rámutatott: a világkereskedelem 50 száza­lékát multinacionális cégek bonyolítják le, és ezért ter­mészetes, hogy a külföldi cégek a saját szempontjaikat védik és érdekeiknek megfe­lelően tevékenykednek. A kör­nyező volt szocialista orszá­gokhoz képest jobban szak­képzett hazai munkaerő mel­lett Bácskai Tamás az ala­lentet meg a napokban, ame­lyek közül 13 rajta is van a könyvheti listán. Különösen izgalmas a Pilinszky-életmű három darabja: a széppróza­kötet, illetve két részben a ta­nulmányok, esszék, cikkek gyűjteménye. A kiadó a jövő évi könyvhétre tervezi a Pilin- szkyvel készített interjúk és beszélgetések gyűjteményét, majd a levelezésének publiká­lásával válik teljessé a Pilin­szky-életmű. (A verseket — a Századvég — az elmúlt évben adta közre.) Ugyancsak élet­mű-kiadással rukkoltak elő Hajnóczy Péter esetében, de a fiatalon meghalt író esetében ez az életmű két kötetet jelent. A halál szólt közbe Cseres Tibor könyvheti szereplései­be, hiszen még a dedikálok sorába is meghívták. így posz­tumusz kötet lett a Kentaurok és kentaumő című „tragiko- szatírából”, amelyet a Magve­tő jelentetett meg. A Püski Kiadó Sinka István összegyűjtött verseit adta közre, s a Móra három költő­nek is a „legszebb” verseit gyűjtötte egybe természetesen de nem szabad elfelejteni, hogy egy általános recesszió kellős közepén kell fellendí­tenünk a gazdaságot, s ez nem kis mutatvány. — Valóban nem az, érzik is ezt mindazok, akik belevág­nak a privatizációba. Mit vár­hatnak á leendő tulajdonosok egy olyan helyzetben, amikor csak negatív értékű vagyon­hoz juthatnak hozzá? — Ha nem sikerül számukra megfelelő gazdasági környe­zetet teremteni — az előbb említett technikák alkalmazá­sát is beleértve —, akkor gya­korlatilag tönkretettük a gaz­daságot. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vállal­kozói kultúra is eléggé siral­mas képet mutat, az emberek többségének nincsenek infor­mációi, éppen ezért a priva­tizáció meglehetősen belter­jes; Ám addig, amíg ez a hely­zet, semmiképpen nem va­gyok híve a feltétel nélküli va­gyonosztogatásnak, demagó­giának tartok minden ilyen jel­legű kezdeményezést. csony bérköltségeket említette meg fő versenyelőnyünként. Hozzátette, a külföldi tőke azért is vonzódik Magyaror­szághoz, mert hazánkban poli­tikai és monetáris stabilitás uralkodik. Az előadó beszélt a külföldi tőke térnyerésével kapcsolatos szociálpszicholó­giai érzetekről is: kiderült, egy tavalyi közvélemény-kutatás szerint a megkérdezetteknek csak a 7 százaléka támogatta a külföldi befektetéseket. Bács­kai Tamás elemezte azt is, miért nem célszerű ingyenes osztogatással privatizálni. El­mondta, egyrészt a korábban felvett külföldi hitelek hall­gatólagos fedezetét jelenti az állami vagyon, s így a szabá­lyok szerint nem szabad in­gyen „eladni” a hitel mögül a fedezetet. Másrészt az eddig privatizált állami vagyont át­lagosan a könyvszerinti va­gyonérték feletti összegért értékesítették: a szorzó 1,49 és 2,1 között mozog. külön kötetekbe (Tóth Árpád, Vajda János, Paul Verlaine). Nem hiányoznak ezúttal sem a szokásos antológiák. A Szép versek és a Körkép ezút­tal a Kisebbségi ének a beregi rónán című kárpátaljai írók an­tológiájával egészül ki. Itt szóljunk Görömbei András könyvéről. A debreceni iro­dalomtörténész Napjaink ki­sebbségi magyar irodalma címmel megjelent könyvéről. Ebben a szerző rövid portré és pályakép keretében ismerteti meg az olvasókat a szlovákiai, erdélyi, vajdasági és kárpátal­jai magyar irodalom jelentős alkotóival. Nem kis felelősség a köny­vek sorából bármelyiket is ki­emelni. Mi tegyük ezt még meg a debreceni Csokonai Ki­adó három újdonságával. A Nyírő-sorozat újabb darabja a Kopjafák az egyik legismer­tebb műve a szerzőnek. Sütő András naplóját Szemet szóért címmel jelentetik meg, a har­madik könyvük pedig Deb- reczeni Attila: Csokonai, az újrakezdések költője címmel lát napvilágot. Pénz és technika Az állami vállalatokat átlagosan a könyv szerinti érték felett adták el Felhívás A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere — a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség kezdeményezé­sére, az előző kormányok több évtizedes mulasztását pótolván — 1992. július 28- án kiadott 15/1992 számú rendeletével, a német meg­szállók elleni harcra önként jelentkezett magyar katonák érdemeinek elismerésére „Független Demokratikus Magyarországért” Emlékér­met alapított. Az emlékérmet azoknak adományozza, akik az Ideig­lenes Nemzeti Kormány to- borzó felhívására önként je­lentkeztek, majd 1945. május 9-ig felvétettek a Ma­gyar Honvédség állományá­ba, valamint a honvédség hadrendjén kívül szervezett náciellenes magyar katonai alakulatokba. Az emlékérem posztumusz is adományoz­ható a túlélő házastársnak vagy leszármazottjának. Az emlékérem adományozására első alkalommal 1992. de­cember 21-én, második al­kalommal 1993. március 11- én került sor. Az utolsó ado­mányozás ideje: 1993. de­cember 21. Ezért újra várjuk jelentkezésüket: 1945-ös Honvédelmi Minisztérium szervezőinek, beosztottjai­nak, a honvéd kerületi kie­gészítő parancsnokságok, bevonulási központok ka­tonáinak. A jászberényi 1., a pécsi 4., a szegedi 5., a deb­receni 6., és a miskolci 7. honvéd hadosztály; a debre­ceni 1. őrzászlóalj; az 1. vasút- és hídépítő zászlóalj; az 1. vasútbiztosító zászló­alj; a határportyázó száza­dok, a folyami flottila, az ak­nakutató alegységek, a kór­házak, szertárak, intézetek állományában szolgáltak­nak, valamint a magyar kirá­lyi honvédség 24. hadosztá­lyának átállt és Hajmáskérre elvonult tisztjeinek és kato­náinak. Továbbá: a hadren­den kívül alakult Budai Önkéntes Ezred, a Temes­vári 1. önkéntes magyar ha­dosztály, az 1. magyar vas­útépítő hadosztály, a 3. ma­gyar vasútépítő dandár, az 1. magyar távbeszélő-építő zászlóalj egykori tisztjeinek, tiszthelyetteseinek és hon­védéinek. A rendelet értelmében ki­zárólag a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség jogo­sult a felterjesztés előkészí­tésére. Ezért kérjük, hog^a kérelmet és a csatolt doku­mentumok xerox másolatát — lehetőleg 30 napon belül — az alábbi címre küldjék. Magyar Nemzeti Ellenál­lási Szövetség, 1054 Buda­pest V., Zoltán u. 16. IV. 425. Zugkereskedelem Budapest (ISB - S. Z.) — Körülbelül 100 milliárd fo­rint értékű forgalomkiesést okoz évente az illegális utcai kereskedelem a törvényes keretek között működő vál­lalkozásoknak — legalábbis az Országos Kereskedelmi Szövetség becslése szerint. Ez — az összes szóba jöhető terhet beleszámítva — mint­egy 30 milliárd forint be­vételkiesést jelent az állam­nak, ami éppen fedezné a pótlólag megállapított költ­ségvetési hiányt erre az évre. Ezért is sürget a szövetség ellenlépéseket a kedvezőtlen jelenségek visszaszorítására. A kereskedelmi szövetség elismeri, hogy sok ember megélhetése függ az utcai kereskedelemtől (a lakosság 20-25 százalékának jöve­delme létminimum alatti), ez azonban nem vezethet a jogszabályok megsértéséhez — hangzott el nemrégiben egy konferencián. Nem elég ugyanis, hogy az utcán árult termékek jó része után nem fizetnek adót, vámot, de pél­dául az élelmiszerek minő­sége és árusításuk körülmé­nyei sem felelnek meg az előírásoknak. A műszaki cikkek jótállási és garanciális kötelezettsé­gei kezelhetetlenek, s a bó­dék, sátrak elárusítóhelyek rontják a városképet, akadá­lyozzák a gyalogosforgal­mat. A törvénytisztelő — s ezáltal hátrányosabb hely­zetbe kerülő — kereskedők, s a sokszor becsapott vásár­lók érdekeit ugyanúgy sérti tehát a zugkereskedelem, mint az államét, az önkor­mányzatokét. Az önkormányzatok jelen­leg minden lényegesebb kö­töttség nélkül adhatnak ki területhasználati engedélye­ket. Az árusok egy része így vállalkozói engedély nélkül árusít a közterületeken, sok­szor az engedéllyel rendel­kezők között, megnehezítve ezáltal az ellenőrzést. Hiába az eddig hozott hatósági in­tézkedések — a helyszíni bírság (2000 forint), az en­gedély nélküli árusításért kiszabható pénzbüntetés fel­ső határának (30 000 forint) a felemelése, az áruk elkob­zása —, az utcai árusítás to­vább terebélyesedik. Első­sorban a főváros belső kerü­leteiben okoz problémákat, de a külső kerületekre és a vidéki nagyvárosokra is jel­lemző ez a tendencia. A megoldást sokan a szi­gorúbb jogszabályi feltéte­lek megteremtésében látják. Ez azt jelentené, hogy néhány kivételtől eltekintve gyakorlatilag törvényben kellene megtiltani az utcai árusítást. Az önkormányza­toknak pedig a területhasz­nálati engedélyek kiadása előtt kellene megvizsgál­niuk, vajon a kérelmezők eleget tesznek-e minden tör­vényes feltételnek — ren­delkeznek-e vállalkozói en­gedéllyel, fizetnek-e adót, stb. Ez a parlament hatáskö­rébe utalná a probléma meg­oldását, ám sok honatya úgy vélekedik, hogy az önkor­mányzatoknak saját hatás­körükben kell eljárniuk. Szigorítani kellene az ellen­őrzéseket — vélik —, illetve kijelölni jól elkülöníthető elárusítóhelyeket, ezáltal is segítve az ellenőrök munká­ját. Abban azonban mindenki egyetért, hogy amíg kínálat lesz az utcákon, addig ke­reslet is. De igaz ez fordítva is: amíg van kereslet — le­gyenek bármennyire is szi­gorúak a szabályok, az el­lenőrzések — lesz kínálat is. Ezért ezt a problémát csak a kínálati oldal megregulázá- sával sohasem lehet meg­oldani. 65 kiadó 155 kötete a könyvheti listán Budapest (ISB - D. Á.) — Június 4. és 8. között immáron a 64. könyvhétre kerül sor Ma­gyarországon. 1929 éta egy kis megszakítással minden évben megrendezik a könyv ezen ünnepét. Akkoriban Sup- ka Géza újságíró írta le, hogy ezáltal lehet a kortárs iro­dalomnak megmutatkozási le­hetőséget biztosítani. Mint Zentai Péter, a magyar Könyv­kiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke a szer­dai ez alkalomból rendezett sajtótájékoztatón elmondta, tavaly már soha nem látott am­bícióval lépett elő a könyv­szakma, hogy valóban értékes irodalom közreadásával je­lentkezzen. Idén ismét gazdag a termés. 60 kiadó 155 könyve szerepel a könyvheti listán, de összesen 285 könyv jelenik meg a napokban. Tarján Ta­másnak, a Könyvvilág főszer­kesztőjének az értékelése sze­rint a legigényesebb kiadvá­nyokkal idén az Európa, a Szá­zadvég, a Pesti Szalon és a Cserépfalvi Kiadó jelentke­zett. Ä Századvég csúcstelje­sítménye, hogy 23 könyvet je-

Next

/
Oldalképek
Tartalom