Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-04 / 102. szám

KÜLPOLITIKA Kelet-Magyarország 1 1 Borisz Jelcin a Moszkva melletti Zelenogradban töltötte szabadságát, ahol a város lakói szívélyesen fogadták Jelentős piaci könnyítések Végső formában a júniusi koppenhágai EK-csúcs részvevői hagyják majd jóvá Brüsszel (MTI) — A társu­lási szerződést aláírt kelet-eu­rópai országok importját sújtó EK-vámtételek tervezettnél nagyobb mértékű és gyorsabb leépítését javasolja az EK-bi- zottság abban a jelentésben, amelyet jövő hétfőn tesznek majd a közösségi külügymi­niszterek asztalára, s amelyet végső formájában a júniusi koppenhágai EK-csúcs rész­vevői hagynak majd jóvá. A közösségi piacok rövidebb időn belüli megnyitása mellett a bizottság jelentős beruházási támogatást kíván nyújtani a kelet-európai országok infra­struktúrájának fejlesztéséhez is. Az eredetileg a testület múlt heti ülésén megvitatott, de to­vábbi szerkesztési munkák miatt végső formájában hiva­talosan csak hétfőn közzétett EK-bizottsági dokumentum egyúttal „meghatározó fontos­ságúnak” minősíti, hogy a jú­niusi csúcstalálkozó — a ta­valy decemberi edinburghi csúcs ajánlásának megfelelően — világosan foglaljon állást ezen országok tagsági törek­véseinek közös célként történő elismerése mellett. A jelentés nem tesz különb­séget „visegrádi” és rajtuk kí­vül álló országok között, ha­nem összességében utal arra a hat államra (Bulgáriára, Len­gyelországra, Magyarország­ra, Romániára és a csehszlo­vák szerződés újratárgyalásá­nak sikerességét megelőlegez­ve Csehországra és Szlovákiá­ra), amely társulási szerződést írt alá az Európai Közösség­gel. Rájuk vonatkoztatva szor­galmazza, hogy — a külön szabályozandó acél- és textil­ipari import kivételével — iparcikkeknél a tervezett öt he­lyett már három év után tör­ténjen meg a vámtarifák teljes felszámolása. A kereskedelmi szempontból „érzékeny” cikk­nek számító acél- és textilipari termékek esetében öt helyett négy év alatt javasolja a tari­fák megszüntetését, oly mó­don, hogy a három éven át 20 százalékkal, a negyedik esz­tendőben pedig 40 százalékkal csökkentenék immár nullára a vámtételeket. Ugyanezen cik­kek beviteli mennyiségi kvó­táját Magyarország esetében 25 százalékkal ajánlják emel­ni. A közösségi piacokra szánt kelet-európai mezőgazdasági export esetében a társulási szerződés még ötéves távlat­ban helyezett kilátásba össze­sen 60 százalékos piacnyitást. A mostani bizottsági javaslat további 10 százalékos kvóta­emelést ajánl, a csökkentési időszak fél évvel történő kurtí­tása mellett. A jelentés egyúttal felveti, hogy a sokkal szigorúbb, túllé­pésük esetén azonnali szank­ciókat kiváltó mennyiségi „kvóta- rendszerről” a közös­ség a kelet-európai országok­ból származó import esetében is térjen át a lényegesen rugal­masabb „plafon- rendszer” al­kalmazására, amelynek esetle­ges meghaladása nem jár azonnali büntető ellenintézke­désekkel. Az EK bizottsága a további­akban hangsúlyozza a térség­ben lévő infrastruktúra — mindenekelőtt út- és távközlé­si rendszer — fejlesztésének fontosságát. Ennek támogatá­sához a jelentés szorgalmazza: a térség országainak térítés- mentes segélyt nyújtó PHARE-alap számára tegyék lehetővé, hogy maga is hozzá­férhessen a közösségi fejlesz­tésekért felelős Európai Beru­házási Bank forrásaihoz. A bizottsági jelentést — amely a tavalyi, edinburghi csúcstalálkozó elé terjesztett dokumentum időközi konzul­tációkat és értékeléseket is fi­gyelembe vévő, továbbfejlesz­tett változata — az EK-kül- ügyminiszterek május 10—11- ei tanácskozásának kell végle­gesítenie. Az ily módon is megerősített ajánlás kerülhet majd végső jóváhagyásra júni­usban, az EK tanácskozáson. Boszniai rendezés aláírás után Milosevic több érvet hozott fel, ami meggyőzheti a szerbeket Metrósztrájk Bukarestben Bukarest (MTI) — A szerdára meghirdetett álta­lános sztrájk előtt két nap­pal, hétfőn hajnali 4-től — munkakezdettől — sztrájk­ba léptek a bukaresti metró dolgozói, mert kudarccal végződtek a vállalat vezető­ivel és a közlekedési mi­nisztérium képviselőivel folytatott tárgyalásaik. A négyezer metróst képviselő szakszervezet által előter­jesztett 15 követelésből, amelyek a munkakörülmé­nyek és juttatások javításá­ra vonatkoztak, csak há­romban jött létre megegye­zés. Az igazgatóság hajnali 4-ig hiába várt a szakszer­vezet delegációjára. A bukaresti közlekedést alaposan zavaró munkabe­szüntetés délután 4-ig tart, majd éjfélig újra közleked­nek a szerelvények. Ha hét­főn nem születnék megálla­podás, kedden reggel ha­sonló formában folytatód­nék a sztrájk. Hétfőn a munkaügyi mi­nisztériumban, majd a mi­niszterelnökségen találkoz­nak a szerdára általános sztrájkot szervező hat nagy szakszervezeti központ, il­letve a kormány képviselői. Mint jelentettük, a múlt hét végén összesen 16 órán át folytak a tárgyalások a kor­mányfő és a szakszerveze­tek között. (MTI-Panoráma) — Nyolc hónapos szakadatlan tárgya­lás és fáradhatatlan közve­títések után végre a boszniai szerb fél is aláírta a Vance- Owen rendezési tervet, de az érintett felek egyáltalán nem látszanak megkönnyebbült­nek, a boszniai békéhez ne­héz és rögös út vezet. A legnehezebb helyzetben dr. Radovan Karadzic van: ne­ki kell rávennie a boszniai szerb parlamentet arra, hogy tíz napon belül hozzon új dön­tést, vonja vissza határozatát, amelyet egyhangúlag fogadott el a rendezési terv elvetéséről. Három egyenrangú nép alkotja az országot A költő-pszichiáter-hadve- zér-elnök most elveszti állam­fői ambícióit, hiszen a boszni­ai elnökségben egy lesz a há­rom egyenrangú nép vezetője sorában, elveszti a meghódí­tott területek csaknem felét, nem kapja meg a Nyugat- Boszniába vezető szerb fo­lyosót sem, s végül érezhetően meglazult kapcsolata eddigi patrónusával, Slobodan Milo­sevic szerb elnökkel. A boszniai muzulmánok nem is hisznek a szerb aláírás­ban, s azt hangoztatják, hogy katonai nyomás nélkül sosem írta volna alá Karadzic a ter­vet. Az athéni konferencia va­lójában az utolsó lehetőség volt számára — Warren Cris- topher amerikai külügymi­niszter arról nyilatkozott Lon­donban, hogy a katonai nyo­mást fenn kell tartani Szerbiá­val szemben, mert túl sok ígéretet szegtek már meg, s túl sok szenvedés volt már Bosz­niában. A boszniai muzulmánok eleve kétkedéssel fogadták a béketervet, Alija Izetbegovic elnök napokig tartó töprengés után írta csak alá New York­ban a dokumentumot, nem bí­zott annak megvalósíthatósá­gában, de nem akart a rendezé­si folyamat kerékkötőjévé vál­ni. Emellett ígéretet kapott Bosznia újjáépítésének segé­lyezéséhez is, sőt mi több — ő tudta, hogy a szerbek akkor nem fogják aláírni, tehát túl nagy kockázatot nem is vál­lalt. Elmarad az intervenció minden fajtája Most a szerb aláírás is meg­történt, s elmarad az interven­ciónak az a fajtája, amelyben a boszniai muzulmánok bíztak, nem kapnak hathatós segítsé­get tehát a „felszabadítási” harchoz sem, legalábbis Nyu­gatról nem. Ezek után követ­kezik az ENSZ-ellenőrzés alatti közös élet, amiben volta­képp senki sem hisz túlzottan. Szerbia számára azonban létfontosságú az, hogy a bosz­niai szerbeket rávegye a béke­tervre, noha ez nyilvánvalóan az eredeti belgrádi tervek ku­darcát, Nagy-Szerbia magva­lósításának halasztását, illetve elvetését jelentheti. Slobodan Milosevic televíziós-interjújá­ban energikusan síkraszállt azért, hogy a tervet végre fo­gadja el a boszniai szerb parla­ment is, s szorítsa háttérbe a radikális hangadókat. Vük Draskovics a lényegre tapintott A tűzszünet megsértőit pe­dig a legkeményebben elítélte: ők saját népük ellen követnek el támadást — mondta meg­sértve területi, államijogi és biztonsági megfontolásokat. Eszerint a területek 45 száza­léka szerb kézen lesz, semmi­lyen szín alatt sem gátolhatják a szerb területek kapcsolatát egymással. Vük Draskovic, a szerb ellenzék egyik vezetője tette fel a lényegre tapintó kér­dést: akkor miért is nem írták alá a tervet már április 26-án, a szankciók megszigorítása előtt? A világ minden békeszere- tő-országának népe az új béke­tervre figyel. Megvalósulásá­nak esélyei talán soha sem voltak ilyen nagyok. Remélhe­tőleg nem gáncsolják majd el nemzeti indulatok. Külpolitikai jegyzet _______________ A jó szomszédok Györke László kkor, amikor testvér­népek fognak egymásra fegyvert, amikor naponta rö­pítenek fel határincidensek­ről hírt a hírügynökségek, különös jelentősége van an­nak, hogy Ukrajna és Ma­gyarország konkrét lépése­ket tesz a jószomszédi vi­szony kialakítására. Ennek bizonyítéka volt a múlt pén­teki Antall József-Leonyid Kravcsuk találkozó is. Az alapvető kérdésekben nagy volt az egyetértés miniszter- elnökünk és az ukrán elnök között. Míg több ország vezetői­vel éppen a kisebbségi prob­lémák rendezetlensége miatt nem tud igazán jó kapcsolat kialakulni, itt nem volt vélet­len, hogy az alapszerződés ratifikálása előtti utolsó ta­lálkozóra éppen Kárpátal­ján, Ungváron került sor. A közös közleményből egyértelműen kiderül: Kár­pátalja és a vele határos ma­gyarországi területek az ed­diginél fontosabb szerepet tölthetnek be a két ország együttműködésében. Igen fontos a határ menti megyék, így Kárpátalja és Szabolcs­Szatmár-Bereg megye szem­pontjából, hogy mindkét részről tanulmányozni fog­ják a különleges gazdasági övezetek kialakításának le­hetőségét. Míg a sajtótájé­koztatóra vártunk, sikerült néhány szót váltani Fodó Sándorral, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövet­ség elnökével — ővele szin­tén találkozott Antall József négyszemközti megbeszélé­sen —, tőle tudom: a szabad gazdasági övezet esküdt el­lenségei is — úgy tűnik — változtatnak politikájukon. Miért tartjuk fontosnak, hogy Kárpátalja megkapja ezt a státust? Az övezeti stá­tus ugyanis lehetővé tenné, hogy könnyebb legyen a gaz­dasági, kereskedelmi és kul­turális kapcsolatok felvétele, bővítése, elmélyítése a keleti szomszéddal. gy érdekes mozzanat a sajtókonferenciáról. Antall József a személyi el­vű, a kulturális és a közigaz­gatási autonómiáról beszélt, amit ukránra—a harmadik, a közigazgatási esetében — „territoriális”, azaz területi autonómiára fordított a tol­mács. Mit mondjak, a kettő azért nem teljesen ugyanaz. Bős - Die Presse Bécs (MTI) — Vladimír Meciar szlovák kormányfő Bécsbe érkezésének napján a Die Presse budapesti tudó­sításban kommentálja az alávetési nyilatkozat aláírá­sát. A tényeket ismertetve a tudósító kitér arra, hogy a magyar környezetvédők a kormánynak felróják: két pontban túlságosan engedé­keny volt. Egyrészt—hivat­kozik az osztrák lap a köze­lebbről meg nem nevezett magyar környezetvédőkre —, az alávetési nyilatkozat nem tér ki a víz megosztásá­ra a meder és a csatorna kö­zött. A másik kifogás Nagy­marosra vonatkozik. Ha a nemzetközi bíróság az egész építkezésre tilalmat rendel el, akkor a Nagymaroson megkezdett létesítmény, amelynek lebontása eddig pénzhiány miatt elmaradt, szintén moratórium alá esik — és ki tudja, nem írják-e később elő megépítését a ká­rok csökkentése érdekében. A tudósító beszámol arról is, hogy a bíróság bármely döntése távoli ügy: előbb a Duna-meder kiszáradásának megelőzésére kell sürgős in­tézkedéseket hozni. E vonatkozásban is szem­rehányás éri az Antall-kor- mányt — írja a lap és felidé­zi: az intézkedésekről titkos kormányhatározat döntött, amit még a koalíciós pártok­hoz tartozó Győr-Sopron megyei köztársasági megbí­zott is értetlenül fogadott. A tudósító utal arra, hogy Ma­gyarországra várják Michal Kovác szlovák elnököt, aki — ellentétben Meciarral — több ízben hangsúlyozta: nem szabad hagyni, hogy Bős ügye befagyassza a kap­csolatokat a két ország kö­zött. Japánban a heves esőzések következtében sárten­ger lepte el a házakat Simabara körzetében. Két­százhuszonhat embert keilettt evakuálni, közülük senki sem sérült meg AP-felvételek 1993. május 4., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom