Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-22 / 118. szám
1993. május 22., szombat HÁTTÉR ........................................... Kelet-Magyarország 3 Változatok konyhára és ebédlőre A gergelyiugomyai iskolások érdekében kell kedvező megoldást találni Megérkezett az első csoport a még változatlan helyen „üzemelő” menzára Harasztosi Pál felvétele Kállai János Vásárosnamény-Gergelyi- ugornya (KM) — Mielőtt a cím alapján bárki valami formabontó zenei kompozícióra gondolna, tisztázzuk: a gergelyiugomyai általános iskolások menzagondjairól lesz szó az alábbiakban. Nevezetesen arról, hogy a régi konyha és étkezőhely „kiváltása” miképpen oldható meg rövid időn belül és minél kevesebb anyagi áldozat árán. A meglehetősen összetett és sok fejtörést okozó kérdésekről kérdeztük Hegedűs Antalt, Vásárosnamény polgár- mesterét. □ Mi is történt valójában a Petőfi Sándor Általános Iskola étkezdéje és konyhája körül? Mi okozott a szülők és a gyerekek körében riadalmat? — Gergelyiugomyán még a rendszerváltás előtti évben, 1990-ben épült fel az új iskola. Szép és praktikus építmény, tornateremmel, de étterme és konyhája nincs. A 120-130 gyerek étkeztetését egy, az iskolától kb. 6-800 méterre levő régi épületben oldották meg korábban. A konyha és a menza most is ott üzemel. Átadás 2000-ig, folyamatosan □ A helyzet tehát alapjaiban nem változott? — De igen, mivel az a bizonyos régi objektum valamikor a római katolikus egyházé volt, s mint ilyet az egyház az önkormányzattól — saját hasznosításra — visszakérte az ingatlant. A város képvise- lő-testülete tudomásul vette az igényt. Az átadásnak 2000-ig folyamatosan kell lezajlania. □ Ez eléggé hosszú idő ahhoz, hogy megoldást, találjanak a kisdiákok ellátása dolgában? Vágy netán „begyorsultak” a folyamatok? Sürgetővé vált a kiköltözködés? — Híre kelt, hogy^az egyház az épületben levő lakrészt kántorlakásként kívánja hasznosítani. Beköltözés esetén valóban nehézkesebbé válhatna az ott lakó kántor életvitelének és a gyerekek jelenlétének az „összehangolása”, vagyis előbb-utóbb megszűnne ott az étkeztetés. Nyilvánvalóan ez motiválta a szülőket, a helyi lakosokat — félvén a konyhát- lan-étkezőtlen állapot időnap előtti kialakulásától —, hogy 740 aláírással petíciót nyújtsanak be (ezt a testületi ülésen adták át), ösztönözve a polgármestert — engem — a mindenkinek tetsző megoldás keresésére. □ A jelenlegi, szűkös költségvetési helyzetben Ön és képviselőtársai látnak-e lehetőséget a konszenzusra? Átalakítás vagy új épület — Magam is érzem a felvetés, a lakossági igény jogosságát. Vannak elképzeléseink a helyzet rendezését illetően. Az egyik variáns szerint az új iskola melletti régi iskolaépületben levő szolgálati lakásból alakítanánk ki az éttermet és a konyhát. Jóllehet a lakásban jelenleg a volt igazgató özvegye lakik — egyedül. Ő maga ajánlotta fel nekünk: ha tudunk számára egy garzont adni, hajlandó kiköltözni. Az épület ugyan nincs valami jó műszaki állapotban, pénzbe kerülne a menzai célokra való átalakítása, de ez még mindig kisebb összeget tenne ki, mint új étkezdét- konyhát építeni. Persze a gondunk sokkal inkább az: nincs a városban olyan lakás, amit a néninek fel tudnánk ajánlani. Ennek ellenére próbálunk vele valamiképpen megegyezni. □ Ezenkívül mi jöhet még számításba, ami elfogadható válasz lenne a petíciót benyújtóknak? — Van alternatíva, bár jóval nehezebben kivitelezhető, mint az előbbi. Az új iskola közelében az önkormányzatnak van szabad, beépíthető területe. Oda lehetne felhúzni egy kifejezetten főzési és étkeztetési célokat szolgáló épületet, de erre az 1993-as költségvetésünkben nincs pénz. Jelenleg épül a gergelyiugomyai ravatalozó, elkezdtük a szennyvíztelep és -hálózat munkálatait. Meglevő anyagi eszközeink ezeket a beruházásainkat fedezik. Megnyugtató döntés még az idén Persze tudjuk, hogy a gondjaink ellenére az iskolai étkeztetés dolgában még az idén döntenünk kell. Felelősséggel a testület elé vinni a problémát, mert az emberek ezt várják tőlem, valamennyiünktől. ű£sa lakosság milyen áldozatvállalásra mutat hajlandóságot? — Gergelyiugomya polgárai kőműves-, ács- és más szakipari munkákat ajánlottak fel. A közös célokért való összefogás mindig jellemezte ezt a települést, úgyhogy biztos vagyok benne: amit ígértek, megcsinálják. Mert a segítőkészségüknél talán csak a tenni akarásuk az erősebb. Épp erre alapozva tudom mondani: meg fogjuk találni az elfogadható válaszokat a most még nyitott kérdésekre. Új értékpapír a Dunabanknál Csirkegyár Kálmánháza (KM-N. L.) — Harmincötmillió forintos költséggel új baromfifeldolgozó üzemet épített Kálmánházán egy magán- vállalkozó. A beruházást a munkahelyteremtő alapból hétmillió forinttal támogatták. A létesítmény műszaki átadására május 21-én pénteken került sor. Megyénk öt településén vásárolják fel az alapanyagot, az élő baromfit, így a „csirkegyár” több száz embernek ad munkalehetőséget. Nyíregyháza (KM) — Május 17-én új konstrukcióval, a Prémium letéti jegy II.- vel lépett a piacra a Dunabank Rt. Á letéti jegynek nincs meghatározott névértéke, a leköthető összeg 10 ezer forint fölött — ötezrenként növekedve — bármekkora lehet. Futamideje legfeljebb 2 év, bemutatóra szóló értékpapír, amely szabadon átruházható, változó kamatozású, az induló kamatláb évi bruttó 15 százalék. A letéti jegy 90 napon belüli visszaváltásnál nem fizet kamatot. S azon túl is csak a benntartott teljes negyedévekre jár kamat, a törtnegyedévekre nem. A bank minden negyedév fordulóján fenntartja a lehetőséget a kamatváltoztatásra, de aki egyszer a papírt megvette, annak a vásárlástól számított három hónapig a kamat fix marad. A májusban befektetők számára tehát három hónapon át változatlan marad a kamat, még akkor is, ha június végén a bank módosítana a meghirdetett kamatlábon. A Prémium letéti jegy ezen második sorozatához 9 darab kamatszelvény tartozik, amelyeket minden egész negyedév elteltével lehet beváltani. Ez az egyik lehetőség. Azok számára, akik a kamatszelvényeket nem váltják be, a kilencedik szelvény a váltás napján meghatározott fix kamatprémiumot biztosít (a két évre meghirdetett kamatprémium jelenleg a letéti jegy névértékének 4 százaléka).-------------------Tárca— A z öregember kissé bicegett a bal lábára. A járását nehezítette a vastag, még a télről rajta maradt kockás szövetkabátja is. Kezében újságot tartott. A park már ébredezett téli álmából, nagytakarítást végeztek a kertészek. Gyűjtötték az ősszel lehullott lombot, néhány helyen már elkezdték a virágok kiültetését is. Kicsit korai még ez — gondolta magában az öregember. A hideg hajnalokra gondolt, amikor még fagypont alá süllyed a hőmérséklet. Ok tudják — sóhajtott, s elindult a közeli pad felé. Leült, kinyitotta az újságot. Feltette a szemüvegét, olvasni próBált, de sehogyan sem sikerült. Csak a betűtengert látta maga előtt, nem tudta értelmes szavakká, mondatokká formálni. Két éve, amióta eltemette a feleségét, többször előfordult ez vele. Tavaly vette észre először, hogy kiSipos Béla Fekete hajú lány 1 hagy a gondolkodása, olykor nehezen érti meg a legegyszerűbb dolgokat is. Most úgy érezte, még rosszább. Fáradt volt, nagyon fáradt. Almos is, pedig éjszaka jól aludt. Arra gondolt, milyen jó lenne itt, ezen a pádon szundítani néhány percet. Leragadó szemhéját egy pillanatra még feltámasztotta, tekintetével megkereste a közelben játszó unokáját és nem tudott tovább parancsolni magának. Feje a mellére esett, elaludt... Egy fekete hajú lányról álmodott. Vékony, már-már sírásra forduló gyerekhang ébresztette. Neki úgy tetszett, mintha órákig aludt volna, pedig csak percekig tartott az egész. Nyújtózott egyet, megropogtatta a csontjait és felállt. Kicsit szédült, de erőt vett magán. Lassú, bizonytalan léptekkel elindult unokájával. Beszélgetettek, és azon versenyeztek, ki ismer több autómárkát. A kisfiú mindegyiket ismerte, de neki a Trabant az csak egy Strabanc. Hát persze, az apjának Opelje van, azt szokta meg. A délelőtti napsütésben már a kirakatokat nézegették. A játékmackót, a kisautókat és a villany vasutat. A kirakat üvegében hirtelen — mintha álmodna — felbukkant egy hosszú fekete hajú magas lány alakja. Az öregember nem tudott a látványtól szabadulni. Lassan megfordult és maga előtt látta az ötven évvel ezelőtti pillanatot: akkor ilyen lánnyal randevúzott. Erezte, ég az arca, szinte lángra lobbant. Bénultan állt, földbe gyökerezett lábakkal. r udta, csal az emlékezete, mégis jólesett. Nem tudott szabadulni a látványtól. Kábulatából ismét az unokája rázta fel. Gyöngéden megfogta a kisfiú kezét és elindultak a közeli cukrászda felé. Kommentár Forintra váltott szeretet Tóth Kornélia észletekben fizetik be a szülők több iskolában az év végi kirándulások nem csekély összegét. Az sem ritka, hogy a ballagás előtt hónapokon keresztül takarékoskodik szülő és diák, hogy az egyszeri, de tetemes kiadásokra gond nélkül jusson. Egy vidéki nagyközség iskolájában egy alapítvány forintra váltott gyermekszeretetéből ingyen osztanak tízórait, függetlenül a szociális helyzettől. S mennyire tudnak örülni ezek a gyerekek a pár falatnak! Többen akkor esznek először aznap... Gyermeknaphoz közeledünk. Május utolsó vasárnapját még nem sodorta el közülünk a rendszerváltás forgószele. Gyerekeink kedves arca mellett lopva tudatunkba kúszik a háború borzalmaitól szenvedő, a szüleit elvesztő bosnyák, horvát, muzulmán gyermekek képe. Nemrégiben még a világlapok címoldalon hozták a felpuffadt hasú éhező Szomáliái kicsiket. De nem kell más kontinensre kalandozni, hogy égbekiáltó ellentétek miatt porol jünk a sorssal. Hogy engedhet meg olyat a világ, hogy az egyiket tejbe-vajba fürdetik, míg a másiktól nemcsak a falatot, hanem az érvényesülést is megtagadja a társadalom. Gyermeki jogokra hivatkozik a civilizáltnak mondott világ fele, s mi ugyancsak kapkodhatjuk a fejünket, ki mellett sorakozzunk fel a képzeletbeli páston. Mert a pengeváltás elkerülhetetlen. A cseperedő kisgyermek igen korán a saját bőrén megtanulja, hogy az egyenlő esélyek, amelyeket még szüleiknek deklarált az atomjaira hullt társadalmi formáció, üres szócserepek. De hasztalan kutat helyette jobbat. Legfeljebb mélyen a zsebbe nyúl a szülő — ha egyáltalán talál valamit a lyukasban — és a diploma megszerzéséért mindent előteremt. Persze, a gyermek sem nézheti tétlenül az érte munkálkodó igyekezetei. Ambíciója átlendítheti az előtte tornyosuló akadályokon. Kiszivattyúzott pénzek Máthé Csaba n éhány év múlva Maly gyarország a harmadik világ szintjére fog jutni, ha továbbra is engedjük a vegyes vállalatok működését, amelyek kiszivattyúzzák az országból a pénzt, jelentette ki nem is olyan régen egy pénzügyi szakember. Szerinte az idehaza megtermelt nyereséget egyáltalán nem a hazai ipar fejlesztésére, a technológiák korszerűsítésére fordítják, hanem azonnal utalják külföldi bankoknak. Korábban ezt a folyamatot nevezték gyarmatosításnak. Csak részben értek egyet a pénzügyi szakemberrel, mert számos példát lehet arra hozni, hogy a vegyes vállalat külföldi tagja jelentős összeget invesztált az általa megvásárolt magyar cégbe, amelynek nyereségét további fejlesztésre fordítja. Az aranytojást tojó tyúkot nem az első évben akarja leapasztani, levágni, hanem gondol a jövőre, a folyamatos profitra. A háttérben valóban az olcsóbb munkaerő, a kedvező ár, a piacnyerés szerepel, de ez előre húzza a magyar gazdaság szekerét. A másik rész, ez a kisebbik, az azonnali és nagy profitra törekszik. Náluk az exportügylet első fele létezik, amikor a felvásárolt, feldolgozott áru elhagyja az országot és vevőre talál valamelyik nyugati cégnél. Az ellentételezés viszont már megakad a vegyes vállalat külföldi tulajdonosának határon túli bankjánál, a pénz már nem érkezik vissza. Idehaza pedig kifizetetlen számlák maradnak, pénzüket váró kistermelők, beszállítók zúgolódnak, sokszor tehetetlenül. Számukra minimális a lehetőség egy nemzetközi per megnyerésére, marad az átvételkori kész- pénzfizetés. Utólag persze könnyű jó tanácsot adni... A Rakamazi Cipőipari Szövetkezet ibrányi üzemében divatos női cipők felsőrészét varrják a dolgozók Elek Emil felvétele Nézőpont)
