Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-18 / 114. szám
12 Kelet-Magyarország KULTÚRA Erkel Ferenc életútja Tárcái Zoltán Nyíregyháza — Erkel Ferenc kivételes történelmi kor kivételes gyermeke. Olyan időben született, amely „vulkanikus kitöréshez hasonlóan ontotta a nagy embereket, olyan atmoszférában, melynek melegét ma is érezzük, jóformán abból élünk” — mondotta Kodály Erkel születésének 150. évfordulóján. Most, halálának 100. évében ismét többet emlegetjük, bár azon kevesek közé tartozik, akiket nem kell feltámasztani. A Hunyadi László, a Bánk bán mindennapjaink része lett, a Himnusz pedig Erkel zenéjének köszönhetően vált nemzeti imádsággá. Már ezzel is „ércnél maradandóbb emléket állított magának”. Életpályája muzsikus családból indult, melynek kiteljesedését a szülőváros, Gyula, majd Nagyvárad és főleg Pozsony zenei élete nagyban elősegítette. Alig 18 évesen kerül Kolozsvárra, Erdély szellemi központjába mint ígéretes zongoraművész. Itt aratta első sikereit és legendás barátságát is, a nála 10 évvel idősebb Brassai Sámuellel, zongorajátékának köszönhette. Megismerkedésük kedves történetét így örökítette meg a családi krónika: „Egyszer Brassai, szokott sétája közben, szép zongoraszót, csiszolt, virtuóz játékot hallott. Bekémlelt a földszinti ablakon és egy ismeretlen, zömök, szakállasbajszos fiatalembert látott elmélyülve saját játékában. Beszólt az ablakon: „Ki vagy öcsém?” — és megtörtént az életre szóló ismerkedés.” A kolozsvári időszak az érlelődés korszaka volt Erkel számára. Már kiforrott művész, amikor első hangversenyét adja a pesti Nemzeti Casinóban, 1834. május 4-én. Híre megelőzte, de nem is okozott csalódást. A Honművész kritikusa külön kiemelte, hogy „oly honi és tisztán magyarul beszélő hangászművészt” ismertek meg Erkelben, aki „csupán magyar és Erdély országban tökéletesítő magát remekjátszóvá.” Ettől kezdve — a házi tanítás mellett — részese lett minden zenei eseménynek. Mint zongorista új művek előadására is vállalkozott. Chopin e-moll zongoraversenyét ő játszotta először Pesten. Alig egy év múlva karmesterként is bemutatkozott. 1835. április 11-én Rossini: Sevillai borbély c. operáját vezényelte a Várszínházban. „A zenekar Erkel Ferenc úrnak, új karmesterünknek vezérlete alatt igen helyesen viselé magát.” — írja a Honművész. Később megemlítették a kórus színvonalának javulását, vagyis Erkel már a kezdeti időben igazolja rátermettségét az operai feladatra. További életének ez lesz egyik fő területe. A budai Várszínház társulata válságba kerül és ez Erkelt is válaszút elé állítja. Hosszas vívódás után elfogadja a Pesti Német Színház másodkarmesteri állását, de nem marad sokáig. 1837. augusztus 22-én megnyitotta kapuit a Pesti Magyar Színház, amely közadakozásból épült és hosszú ideig egyetlen otthona volt a magyar szellemi életnek. 1838. január 15-ei hatállyal kinevezik Erkelt a Magyar Színház első karmesterévé és ezzel új szakasz kezdődik Erkel életében. De ez már egy másik fejezet. (Folytatjuk) Az irodalom nem lóverseny Budapest (ISB - Domb- rovszky Ádám) — „A könyvlista készítésben azért vállaltam részt — mondta kérdésünkre Keresztúry Tibor — mert úgy gondoltam: egy ilyen irodalomkritikusok által összeállított értékrangsor orientáló szerepet tölthet be, áttekinthető módon helyettesítheti a rosszul funkcionáló irodalomkritikát.” Az Alföld kritikusa volt az egyike annak a negyvenegy- néhány irodalmárnak, akiket a Magyar Napló című kéthetente megjelenő irodalmi újság felkért, hogy rendszeresen jelöljék meg azt a tíz könyvet, amelyet a közelmúlt magyar szépirodalmi terméséből a legértékesebbnek tartanak. Összesen 34-en vállalkoztak is arra, hogy most első alkalommal az 1992-es év általuk vélt legjobb köteteit megnevezzék, majd az idei termés következik, s a harmadik alkalomtól fogva már valóban a legfrissebb könyvekre figyelve minden hónap végén egy valódi „bestseller listát” állíthat össze a Magyar Napló. Az újság megjelenésével egyidőben a lista közlésére lapunk is rendszeresen vállalkozik. „Az irodalom persze nem lóverseny — szögezte le Keresztúry Tibor — a minőségek ilyen módon nyilván nem mérhetők, nem dekáz- hatók, de ha a maga kissé primitív, leegyszerűsített eszközeivel is, e lista mégis csak jelez valamiféle értékrendet. A Magyar Napló törekvése mindenesetre az volt, hogy a legkülönfélébb korosztályból, más-más irányzatokat képviselő kritikusokat, irodalomtörténészeket szervezzen be e .játékba”. Az első alkalommal 68 szerző 73 könyve kapta a 340 szavazatot. Mivel 1992- ben csak a Könyvhét táján több mint 190 könyv jelent meg, e „szűk merítési kör” nyilván nem a kötetek csekély számát jelzi, hanem azt, hogy a kritika elég egységesen ítélkezik. íme tehát a Magyar Napló 1992-es „bestseller listája” 1. Bodor Ádám: Sinistra körzet (Magvető) 29 szavazat, 2. Kertész Imre: Gályanapló (Holnap) 20, 3. Nádas Péter: Talált cetli (Jelenkor) 17, 4. Krasznahorkai László: Az urgai fogoly (Széphalom) és Márton László: Átkelés az üvegen (Jelenkor) 16, 6. Tolnai Ottó: Árva- csáth (Orpheusz-Fórum) 14, 7. Mándy Iván: Huzatban (Magvető) és Orbán Ottó: Egyik oldaláról a másikra fordul, él (Magvető) 13,' 9. Marno János: Az albán szálló (Holnap) 12, 10. Rába György: Kézrátétel (Szép- irodalmi) 11. 1993. május 18., kedd Úritök lett a Ludas Matyiből Előfordul, hogy nemcsak a politikából hiányzik a humor, hanem az életből is Zöldi László Budapest — Vicces, ha egy szatirikus újság gazdag környezetben készül, elvégre a szatíra elemző hajlamú szegények műfaja. Márpedig az Úritok című vicclap Budán szerkesztődik, egy kacsalábon forgó villában; a kilátás pazar, a körülmények szinte főúriak. A humoristák mentségére szóljon, hogy a szerkesztőség nem egyszerűen egy német-magyar vegyesvállalat fényűzően berendezett székhelyén található, hanem a biliárdteremből nyíló cselédszobában. Itt dolgozik Balázs-Piri Balázs főszerkesztő, akit mi, olvasók eddig inkább karikaturistaként ismertünk, és helyettese, Münz András, a szöveges humor művelője. S mert a bejárat mellett az alapító, Arkus József színes karikatúrája látható, óhatatlanul adódik mindkettőjük számára a kérdés: hogyan lett a Ludas Matyiből Ürítők? — A Ludasból Új Ludas lett. Aztán megbuktunk. Amikor megújultunk, nem gondoltuk, hogy a régi Ludas megmarad. Ä piac megosztódott, ezt nem bírtuk ki. □ Ez 1990-ben volt, a rendszerváltozás idején. Lehet úgy fogalmazni, hogy az Új Ludas a régi rendszerrel együtt bukott meg? . — Lehet, de nem érdemes. Ebből csak annyi igaz, hogy a rendszerváltás megmozgatta a legtöbb közösséget, némelyiket polarizálta is. □ A Ludas Matyiét is? — Mi egy emberként álltunk fel, az adminisztratív munkatársak jöttek velünk. Ügyetlenül léptünk ki a kiadóból, pontosabban szólva: Horti úr, az újdonsült vezérigazgató ügyesebben ugrott ki a háborúból. Ügyetlenségünk persze azzal is magyarázható, hogy éppen azokban a sorsdöntő hónapokban Árkus József nagyon beteg volt. □ Nem is folyt bele az új vicclap szervezésébe? — Ő adta a címet. Hosszú idő után az egyik reggel beállított, s azt mondta, hogy megvan a cím: Úritök. □ Rögtön elfogadták? — Nem rögtön. Közszájon forgott a Bumeráng, a Lucifer, a Vitriol. Meg a Zabszem Jankó. □ Ez utóbbi utalás a múlt századi vicclapra? — Igen, a Borsszem Jankóra. És a mai ember helyzetére. □ Végül is miért kötöttek ki az Úritök mellett? — Az Árkus József iránti tiszteletből. □ Ma is felvállalják az elhunyt alapító-főszerkesztő örökségét? Ezt csak azért kérdem, mert akadnak olyanok, akik szerint Arkus József a letűnt rendszer embere volt. — Mi ismertük Árkus Jóskát. Vállaltuk és vállaljuk. Egyébként is gusztustalan, hogy rendszerváltás címén most elítélik azokat, akik szerették és színvonalasan művelték a szakmájukat. Eközben persze alkalmazkodtak. Ezen az alapon Illyés Gyula is kiszolgálta a Kádár-rendszert. Jóska nagyon várta az Úritököt. Halála előtt állandóan azt kérdezte, hogy van-e még öt hete, hogy megérje az indulást? , □ És volt? — Szeptember 28-án halt meg, az első szám pedig karácsonykor jelent meg. □ Azóta fél esztendő telt el. Vajon Arkus most elégedett volna Arkus csapatával? — Sokszor elmondta, hogy harapós vicclapot szeretne. □ Az Úritök kétségkívül vicclap, de nem túl harapós. — Kell-e mindenáron művelni a politikai humort? □ Kell? — A magyar sajtó két sikersztorija, a Kiskegyedé meg a Pesti Riporté arról árulkodik, hogy nem baj, ha az újság távolabb van a politikától. □ S az baj, ha a politikából hiányzik a humor? — Veszedelmesek azok az emberek, akiknek nincs humorérzékük. □ Ezek szerint a humoristák veszedelmesek? — Miért kérdi? □ Azért, mert a Szuhay Balázs szerkesztette Ludas Ma- tyiban azt mondta Zacsek Gyula MDF-es képviselő: „A politikából nagyon hiányzik a humor, de a humorból még jobban hiányzik.” — Úgy látszik, a piacügyekben különösen járatos képviselő úr nem olvassa az Úritököt. □ Miért olvasná? A kormánynak van saját vicclapja, a Ludas Matyi. Apropó, milyen viszonyban vannak egymással? — Zacsek úrral vagy a lu- dasmatyis kollégákkal? □ Nem is kérdeztem semmit, ha kollégáknak nevezik őket. — Nincs harag, kicsi ez a szakma. □ Az Arkus-féle Ludasban elsősorban a karikatúrákat szerették az olvasók. Most karikaturista az Úritök főszerkesztője, mégis mintha megváltoztak volna az arányok. A szöveg javára. — De még mindig a karikatúra van előnyben. A régi Ludasban hetven-harminc százalék lehetett az arány, az Úritökben hatvan-negyven körül van. □ £zű beszélgetés nem a fővárosi sajtóban jelenik meg. Milyenek az Úritök vidéki esélyei? — Jobbak, mint a pestiek. A terjesztési adatok legalábbis kedvezőbbek. Divat-trikó Lehoczki István karikatúrája
