Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03 / 78. szám
1993. április 3. A ‘Kelet-Magyarország hétvégi mdiékfzte 1 A Kossuth-nófa nyírmihálydi szerzője Balkányi Szabó Lajos népdalköltőt a forradalom és szabadságharc Pesten magával ragadta Balogh László Rohod — Újra meg újra belelapozgatok a jó öreg Szinnyei József hatalmas lexikonéba. Mennyi kincs, érték és elfelejtett ismeretanyag van felhalmozva ezekben a kötetekben! Balkányi Szabó Lajosnak, a népdalköltőnek a nevénél állok meg a lapozgatásban. Olvasom a jól ismert dalszövegeket, és már dúdolom is: „Káka tövén költ a ruca...”, majd pedig, hogy „Azt a kislányt nem az anyja nevelte...” De ekkor meghökkenve, hirtelen elhallgatok. Leveszem a szemüvegemet, alaposan megtörölgetem, és újra olvasom a következő dalszöveget: „Kossuth Lajos azt izente...” Nincs semmi félreértés! A Kossuth-nótát megyénk szülötte írta. És én erről idáig nem tudtam! Úristen! De vajon kik tudtak és hányán? Aztán, ha tudták, miért hallgattak róla? Lelkiismeretfurdalás között ragadtam meg a tollat, hogy megírjam az elmulasztottat, a mindenkinek tudnivalót. íme! A nemesi szülőktől származó Balkányi Szabó Lajos 1823. április 5-én született Nyírmihálydiban. Ügyvédnek készülve, jogot tanult a Debreceni Református Kollégiumban, aztán tanulmányait befejezvén, 1843-tól Pozsonyban lett táblai jegyző. Mikor pedig két év múltán sikeres vizsgát tett Pesten, és megszerezte az ügyvédi oklevelet, a fővárosban nyitott irodát. A forradalom és szabadságharc is Pesten éri, s mint sokan másokat, őt is magával ragadja: beáll nemzetőmék. A bukás után Debrecenben folytatja jogászi munkáját élete végéig. A közéleti szerepléstől hosszú időn át tartózkodik, csak a kiegyezés után, 1867-ben vállalja el a debreceni törvényszéken a bírói tisztet, amit 1872-ben a királyi aljárásbírói tisztséggel vált föl. Ebben a munkakörben éri Debrecenben a halál 1879. szeptember 24-én. Irodalmi pályafutását Vahot Imre Pesti Divatlapjánál kezdte népdalköltészettel. Számtalan dalát, köztük a Kossuth- nótát is, megzenésítették, s legtöbbjük ma is ott él az egyszerű magyar emberek ajkán. írt verses regéket is, ezek több kiadásban önálló kötetekben is megjelentek: Lehel kürtje (Debrecen, 1850.), Utazás a másvilágon (uo. 1855.), Kutasi Pista kulacsa (uo. 1871.). A hivatalos irodalomtörténet azonban máig hallgat róla. Az történt vele, mint ami manapság a politikában gyakori: címkézték. Ráütötték a „Petőfi utánzó” bélyegét, és azóta hallgatnak róla. Mert ugye, mit is lehet kezdeni egy Petőfi-epigonnal? Pedig Balkányi Szabó Lajos ennek ellenére ott van a magyar irodalomban« Ha mást nem írt volna is, csupán a Kossuth-nótát, már az előkelő helyet biztosít számára a nemzeti dalköltészetünkben. És a Kossuth-nótában nincs semmi petőfies, csak hazafias és forradalmi. Balkányi Szabó Lajos a versíráson túl, a tudománnyal is mélyreható alapossággal foglalkozott. Mikor a népköltészeti kincsek gyűjtését ép- pencsak elkezdték, ő már nemcsak összegyűjtötte, hanem öt kötetben Magyar ősmesék I-V (Debrecen, 1860- 75.) címen ki is adta népünk hitregéit. Tette ezt a világtörténeti összefüggések párhuzamainak olyan felmutatásával, ami a későbbi modem és tudományos mesekatalógus irányába mutatott. Mikor a névtudománynak még a fogalmát sem ismerték, Balkányi Szabó Lajos följegyzett és Debrecen helynevei (uo. 1868.) címen kiadott mintegy száz debreceni földrajzi nevet. De itt sem elégedett meg a puszta közléssel. Felkutatta a nevek történetét és eredetét, s a tudomány akkori legmagasabb szintjén történeti-etimológiai észrevételeket fűzött minden névhez. Egy ilyen életművet és annak megteremtőjét méltatlan lenne tovább is elhallgatni. Emlékezzünk hát megyénk emlékezésre méltó szülöttére! Múzsák, ha találkoznak Kállai János Oltalom fényfojtó telemben meghallgattál napjaim vigyáztad—őriztél akaratlan tudom: mosoly-szikráid nekem zuhogtak parázsló remények—szelíd megadások alattunk törtívű útjaink szétrebbennek a távolodások üveg-ideje érkezik de okos számvetéseidben hagyj miattam kérlek fontossá növesztő szép szorzójeleket óvni leparancsolt elfulladt lobogást néma könyörgést—fáj—úgy kellenéi sírni sem szégyellem e vágynál-több szerelmet százszor megtagadva — mégiscsak: az Szabó Gáspár: Jézus nyomában Közbeszólás ____________ A csalók ellen Kováts Dénes É rdeklődéssel olvastam a hírt a minap: a kormány hamarosan sürgős megvitatásra az Országgyűlés elé terjeszt néhány javaslatot a Büntető Törvénykönyv módosítására. Új bűncselekmények fogalma kerül nemcsak a köztudatba, de a jogszabályok közé is, mint például a tisztességtelen piaci magatartás, a hitelezési csalás, a számítógépes csalás fogalma. A kormányszóvivői tájékoztatón kifejtették: meg kell gátolni a pénzmosást. Haladunk a korral végre a büntetőjog terén is, s ez azért fontos, mert a számtalan kiskaput, joghézagot kihasználva sokan tettek szert — ha másképp nem, etikailag — megkérdőjelezhető módon, (de törvénytelenül is) hatalmas jövedelmekre az üzleti életben. Igaz, ebben nemcsak az elkövetők a ludasak, hanem bizonyos esetekben azok is, akiket megkárosítottak. A bűnügyi krónikákat olvasva például rendszeresen visszatérő téma: valakik nagymennyiségű árut vettek át (mosóport, italokat, s más árucikkeket), hogy majd fizetnek. Ez azonban elmaradt, s milliós nagyságrendű kár érte a gyártót, a forgalmazót. Talán a jogszabályok, talán a felelőtlenség okozhatta, de sok olyan ember jutott így áruhoz, aki eleve nem is akarta, esetleg nem is tudta kifizetni az ellenértékét. Mert azért vitte el, hogy az értékesítésből származó bevételt teljes egészében a saját céljaira fordítsa. Arra is jó néhány példát tudnánk sorolni, hogy a televíziós és újsághirdetésekben szuperminőségű műszaki cikkeket kínáltak kedvezményesnek tűnő áron, aztán kiderült: bepalizták a vásárlót, selejtet kapott modem technika helyett. Azaz: a nézők, olvasók (nem a médiák hibájából) megtévesztő tájékoztatást kaptak. Mert a reklámozott árut a KERMI nem ellenőrizte, nem volt engedély a forgalmazására, nem felelnek meg az előírásoknak, és így tovább. Aztán a vevők — ha tudtak, s lehetőségük volt rá — futhattak a pénzük után. De gyakran az is kiderült: a forgalmazó nem tud, vagy nem akar fizetni, esetleg elérhetetlen. Nem telne nagy fáradságba az sem, ha példákat akarnánk sorolni olyan, tíz- és százmilliókra rúgó hitelfelvételekre, amikor a hitelt kapottak semmilyen fedezettel sem rendelkeztek. De valahogy mégis pénzhez jutót-« tak... S zükség van tehát a gazdasági életet, a kereskedelmet, a pénzügyi tranzakciókat jobban kordában tartó jogszabályokra. De lehetőleg olyanokra, amelyek már kevésbé kijátszhatók. Vámolatlanul T anulságos, de nem lezárt vita, beszélgetés részese voltam a közelmúltban. Gazdasági életünk jellemzőiről, a kereskedelemről, az áruellátásról beszélgetve szóba került az úgynevezett KGST-pia- cok helyzete, s ezzel összefüggésben a vámosok, vámszervek tevékenysége is. Lehet szidni ezeket a piacokat, okolni a környékükön és a helyszínen kialakult, nem egyszer áldatlan állapotokat, de az is tény: jelentős vásárlói igény mutatkozik létük iránt. Hiszen számos dologhoz jóval olcsóbban juthatunk ott hozzá, s gyakran nem is rosszabb minőségűdéhez, mint amik — többszörös áron — a boltokban kaphatók. Ha például az italok minőségében már nem is bízhatunk meg igazán, a cipők, a ruhaneműk, a játékok és a cigaretták jó üzletet jelentenek a vásárlóknak is. Az megint más kérdés, hogy az „állam bácsi” hogyan vélekedik minderről. Mert egyrészt bizonyos vállalatok rosszul járnak, ha kevésbé kelendőek (drágábban megvehető) termékeik, másrészt a hírek szerint a vám és az adó nem fizetése miatt az állam is jelentős bevételektől esik el. Igaz, a vásárlót, ha olcsóbban veszi meg ezeket az árukat, mindez nem érdekli. Hiszen a létminimum határán, vagy az alatt tengődök (legyenek kisnyugdíjasok vagy nagy- családosok), a munka nélkül élők, de talán még az úgynevezett középrétegek számára sem mindegy, mit menynyiért vesznek meg. Volt aki felvetette: érdekes elemzés tárgya lehetne — a szigorítások ellenére is — alaposabban megvizsgálni a vámszervek szerepét. Mert igaz ugyan, hogy nem minden beérkező autót, kamiont képesek tüzetesen átvizsgálni (erre talán idő és létszám hiányában sem képesek), de mindenképpen furcsa: mi mindent, s milyen tételekben kaphatunk meg ezeken a piacokon. S manapság nem egyszer halljuk a híreket: személyautókat, kamionokat ellenőrizve nagy zsákmányt fedeznek fel rendőreink. De ezek valahogy mégis bejutottak az országba... Bár számos tapasztalat mutatja: magán- vagy társas- útón sokminden behozható kis hazánkba, csupán szervezés vagy ügyesség kérdése, talán felelőtlenség és jogtalanság lenne kategorikusan azt állítani: a vámszervek „közreműködése” is kell ehhez. Tény azonban: ezeken a piacokon mindig árubőséggel találkozunk, azaz a jelek szerint nem jelent nagy gondot behozataluk sem kisebb, sem nagyobb tételben. E z többeknek jó, másoknak kevésbé. Az engedéllyel vagy anélkül kereskedők, s a vásárlók mindenesetre jól járnak. S ez is egy szempont lehet, ha a témáról beszélünk. Arról pedig, hogy kinek az érdeke fontosabb, megoszlanak a vélemények.
