Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-03 / 78. szám

12 ni Xeíet-aÍMuarország hétvégi mdíéicCete 1993 ápritis 3. Virágvasárnap Dr. Csonkaréti Károly Budapest (MTI) — „...A tanítványok elmentek — ol­vassuk a pálmaszentelés evangélumában, amelyet Máté evangélista vetett pa­pírra —, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. El­hozták a szamarat, s csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pe­dig felült rá. A nép közül so­kan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördel­tek a fákról, és az útra szór­ták. Az előtte járó és az utána tóduló tömeg így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Ál­dott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. Ki ez? — kérdezgették. Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből — felelte a nép.” Jézus jeruzsálemi dicsősé­ges bevonulásának napját hívjuk virágvasámapnak, mert a nép üdvrivalgás köze­pette virágokkal hintette tele előtte az utat. Vannak nem­zetek, ahol pálmavasámap- nak nevezik ezt a napot, amely az ünnepélyes bevo­nuláson kívül Jézus szenve­désének, tehát a nagyhétnek , a kezdetét is jelzi. Igazán nagy fénnyel csak a keresztényüldözések meg­szűnése után a IV. századtól lehetett megünnepelni. Elő­ször az Olajfák-hegyén gyűl­tek össze a Jeruzsálemben lakó keresztények, és felol­vasták a szentírás fent idézett részét, majd pálmaágakkal, olajágakkal kezükben be­vonultak ők is püspökükkel és papjaikkal a városba. A VÜI. századtól nevezik e napot Dominica (in ramis) Palmarum-nak. Ettől az idő­től vált szokássá a pálma­ágak megszentelése, a „szá­raz mise” (missa sicca). Ez olyan szertartás, amely litur­gikusán úgy van felépítve, mint a szentmise rítusa: de a kenyér és a bor helyett a pál­maágakat ajánlja fel a pap. Ezt követik a pálmaágszen- telési imák, az ágak meghin- tése szenteltvízzel, és meg- füstölése tömjénfüsttel. Ná­lunk, valamint azokban az országokban, ahol nincs pál­mafa, az olaj- és pálmaá­gakat a barkák helyettesítik. „Hozsánna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jő!” — zúg az ének, miután a hí­vek a megszentelt pálma­vagy barkaágakkal kivonul­tak a templom elé, amelynek ajtaját azonban visszavonu­lásukkor zárva találják. Belülről ünnepélyes ének hangzik: „Dicséret, tisztelet és öröm legyen neked, Krisz­tus Király...”, amelyet a kí- vüllevők többször megismé­telnek. A keresztvivő ezután háromszor ráüt a kereszt nye­lével az ajtóra, amely kitárul, s a künnrekedtek ünnepélye­sen bevonulnak. A pálmaszentelő körmenet a VII. századtól válik ál­talánossá, bár már a IV. szá­zadtól ismerünk ilyen szer­tartást. A középkorban gyakran az evangéliumoskönyvet vitték, mint Krisztus szimbólumát. Később Jézus szamáron ülő alakját vitték magukkal, fel­idézve vele a jeruzsálemi bevonulás eufóriáját. Ezt követi a tulajdonkép­peni szentmise, amelynek keretében felolvassák vagy eléneklik Krisztus szenvedé­sének a történetét, a passiót, Szent Máté Evangéluma szerint. Nyelvőri ajánlás Helytelen a „médiák” használata Keresztessy Attila Nyíregyháza — Kisebb­fajta „médiaháború” folyik nyelvi berkekben is — cse­kély számú résztvevővel. A fontos fogalomra ugyanis igyekszünk használható és ragozható magyar kifejezést találni. Erről írt a Kelet-Ma- gyarország március 6-i szá­mában Minya Károly nyelv­őrtársam. Vele azon négyek közé tartozom, akik az Anya­nyelvápolók Szövetségének alakuló ülésén mint meghí­vottak részt vettünk, s az „al- kotmányozó” gyűlésen meg­szavaztuk az alapszabályza­tot. Nos, a küzdelem során újabb eredmények születtek, erről hadd számoljak be mint illetékes. A „hírközlő szerv(ek)” magyarítás való­ban hosszú kifejezés, nem is terjedhetett el. A székében használt latin szó azonban tarthatatlan, nem azért, mert latin (a templom, ceruza sza­vunk is latin, sok száz más jövevényszóval együtt). In­kább görög-latin szavakat használjunk modem fogal­makra, mint élő nyelvieket, de jelen esetben nyomós ok van a medium kerülésére (a latinban rövid e ejtendő!). A szó közvetítőt, közeget je­lent, így a sajtó, rádió, televí­zió rövid megnevezésére al­kalmas volna, csakhogy hal­latán elsősorban a hipnotizált személy „ugrik be.” Magyar többese (médiák) még hagyján volna, de a latin plurális (media) már alkal­matlan, tovább ragozni nem volna szabad, mégis „mé- diák”-at emlegetnek. Olyan nyelvi hibázás ez, mint az Alpes, eleve többes alakú (Alp és francia többesrag) földrajzi nevet Alpeseknek mondani (helyesen: Alpok). Emez alkalmatlanságok mi­att javasoltam Grétsy László tanár úrnak a magyarítási pá­lyázatot, melyet ő meg is hirdetett a televízióban. Né­hány hónap múltán elbírálták javaslatainkat, és elfogadták a hírközeg és a hírszerv sza­vakat, melyek rövidek és ra­gozhatok. Az utóbbit jobbnak érzem (az előbbivel szemben, me­lyet én küldtem be), és sze­retnék (az Álljunk meg egy szóra... tévéműsorral egye­temben), ha elterjedne az egyik vagy mindkét rövid, magyar szó. Rövidesen tanácsolom me- gyénkbeli képviselő bará­tomnak, hogy említse meg a Parlamentben a magyarítás ezen termékeit, hátha elfo­gadnák a honatyák, és a te­mérdek „médiák” hibás for­ma emlegetése helyett ezeket alkalmaznák. Nyerne ezzel anyanyel­vűnk, egyszersmind a sznob­ság leküzdését is szolgálná a lépés. (Grétsy tanár úr a pá­lyázat óta nyilvánosan a hírközeg kifejezését hasz­nálja már.) A Kínai Állami Népi Opera vendégjátéka egyik különleges eseménye volt a Debreceni Tavaszi Fesztiválnak. A több ezer kilométernyi messzeségből érkezett színészek művészetük hasonlóan távoli stílusát hozták magukkal. A hagyományos kínai opera nem azonos az általunk ismert opera fogalmával, több mint kétezer éves színházi és tánc- művészeti hagyományok folytatója. Ennek a legjellegze­tesebb képviselője a Pekingi Opera, amelynek négy darab­jából láthatott részleteket a debreceni közönség. A Pekingi Opera egy önmagában teljes színpadi rendszer, melyben keveredik az ének, a párbeszéd, a pantomim, az akrobatika és a harcművészet technikája. Kevés díszletet és kelléket használnak, ezeket mozdulatokkal jelenítik meg. Az előadás mégis színpompás, hiszen a színészek gazdagon dí­szített jelmezekben, festett arccal lépnek a közönség elé. A ruhák színe és formája, az arcfestés színe és jellege jelzik a színész szerepkörét. A darabok felépítésében, a mozdulatok hangsúlyozásában nagy szerepet kapnak a dobok, gongok és más ütőhangszerek. Szekeres Tibor felvételei Ferenczes István Azután élni U tánam jöttek... Ezzel a légszomjas, halkan elrebegett, semmibe lejtő tőmondattal állt elénk az alkonyodó erdő szélén édes­apám azon a nyárutói napon, mely legelső eltévelyedésem­nek, máig lázálmosító elbo- londulásomnak is a napja volt. Nyári tüzelőt gyűjteni indult el kora hajnalban anyai nagy­apám és édesanyám, s vízhor­dónak, tehénpásztomak vittek engem is, az alig ötéves gyer­meket, aki életében először szembesült a hatalmas, félel­metes, gyönyörű erdővel. Szerelmetes álmaimban időnként ma is látni vélem a sóhajtozó, tündérmesés, menyasszony árvaságú nyírfa­erdőt, amely a hajnali deren­gésben olyan sejtelmesen világított, mint a halottaknapi temető, s amelyen úgy im­bolygóit át velünk a két kicsi piros tehénke, akár egy Kor­mos István versen a delfinek. A Nyíres után hancúrozó mac­kóiskolának tűnt mogyoró­bokraival a verőfényes Mo­gyorós-oldal, serketáncos va­sárnap délutánnak, a kökény- bokros, kecskerágós, egres, cserjés Fábiánvölgy kitárulko­zása a Várdomb előtt, de nem hallgattak el jöttünkre a fekete fenyőkkel népesített Lucsos torokszorító, farkasámyékú rémmeséi sem, kik által teljes­sé, hatalmassá lett életem első Nagy Utazása, ki későbbi sor­saim szülőföldjévé tette Ro­binson szigetét és Afrikát. Anyám és nagyapám gallyat gyűjtött, esti tűzhöz könnyű rozsét, rakták a szekérre, én pedig őriztem a két tehént, amíg az egyik, az otthon ha­gyott kis borjáért nyugta­lankodó Virág nem függetle­nítette magát: felcsapott fa­rokkal bebogározott az er­dőbe. Kányádi Sándor riadal­masán gyönyörű verse, a Fá- tól-fáig történt meg ott velem, lettem az égtájtalan, úttalan, hatalmas bükkfaerdőben a poéma előtt vándorló, el­veszett lélekké, a vers terem­téselőtti káoszának egyik lehetséges víziója: „sírni kéne, énekelni /éjnek lenni /nem is lenni / csak ne kéne beljebb menni... /csak ne kéne lovait kereső /kisgyereknek lenni...” Nem volt út, és nem volt égtáj, nem voltak virágok, pillan­gók, madarak, csak huhogó kísértetek, ördögök, krampu­szok, ökörszemű békák, kí­gyók, nem voltak napsugár­ban fürdő lombok, ezüstfe­nyőágak, csak csattogó, fé­nyesen izzó farkasfogak, bo­szorka ormányok, villogó vadkanagyarak... És bénító, paraliktikus, kígyószem tükö­rébe fagyott félelem, ki úgy állított a hangtalan zokogás kivégző osztaga elé, hogy számba tömte az egyetlen szót is, mely megmenthetett volna; befele vérzett, s alvadt vér­rögökké némult az Édesanyá­mat kiáltó jaj... Az édesanya viszont hangosan sírt, rettegve kereste fél délutánon át az elveszett gyermeket, aki egy odvas bükkfa tövén várta a halált, s akit szűzmáriás örö­mében jól elfenekelt, mikor megtalált. — Hálistennek, hogy meg­van a gyermek — fogadott az útrakész szekér előtt nagytata, aki a riadalomtól még szó- fukarabb lett, s aki ezután csu­pán csak egyszer szólalt meg azon a napon, ott az erdőszé­len, ahol az utánajövők elől menekülő édesapám tőlünk elköszönt: — A gyermek megkerült, az apa elveszett... Az apa elveszett, öt hosszú esztendőre a gyermek árva lett, mert a sátánfattyak, a vö­rös postakocsi, a vászonfede­lű, mozgó siralomház érte jött. Érte jött, mert előtte való este a korcsmában, enyhén spicce­sen politizált... Azaz: szidta a népi demokráciát, köpött a béketáborra, gyalázta a népek atyját, a kommunista párttag­sága által kereskedővé avan­zsált analfabéta kocsmáros feljelentése szerint a népi Ro­mánia államrendjének meg­döntésére bújtogatott. Pedig csak annyit mondott, hogy le kellene venni az öreg Jóska képét a falról, mert légy sza­ros, s különt jn sem kocsma­töltelék, hogy egész nap itt lebzseljen. És az a hír járja, hogy meghalott, csak a lán­coskutya imperialisták megté­vesztéséért tartják titokban. íme, a történelem, a fin- torgó, a groteszk megismétli önmagát, dialektikusán fogal­mazva, azonos helyzetek, azonos cselekedeteket, törté­neteket szülnek: a derék ka­tona ama kocsmabéli esete reinkarnálódott ötven évekkel errébb, amelyben ugyancsak egy hirhedt Jóskának a portré­ja a főszereplő. Bár hajói utá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom