Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-29 / 99. szám
1993. április 29., csütörtök Keleí-Magyarország 7 Nyílt nap Igaz, hogy a következő tanév még messze van, de mint egy leendő elsős anyukáját mindennap foglalkoztat az iskolakezdés. Nagy segítséget nyújtott a nyíregyházi 5. Számú Általános Iskolában megtartott nyílt nap, amely betekintést engedett az iskola életébe. Könnyebb elképzelni az első időszakot az iskolában, mivel a nevelők játékosan, de nagy odafigyeléssel segítik át a gyerekeket az óvodai életből a komoly tanulásba. Szeretettel veszik körül a tanító nénik az apróságokat, amit a gyerekek nagyon meghálálnak. Ilyen pozitív élmények után, könnyebb szívvel gondolok az egyébként nem könnyű kezdésre. Köszönet az iskolának, ezért a lehetőségért. Egy leendő elsős anyukája Bitangó Szívesen olvasom lapjukat, valamennyi cikk, rovat, tárca, apróhirdetés, kultúra, politika, sport, Tüskés sarok és egyebek írásait. Április 14-én hiába kerestem az előkelő helyen, nagybetűkkel szedve a Tibor keresztnevet - melyet magam is viselem — nem találtam. Helyesebben megtaláltam a további névnapok után besorolva utolsóként. Az élenjáró Gusztáv egyik naptárban vagy kalendáriumban sem szerepel elsőként. Gusztáv ünnepelheti neve napját január 16-án, Stefánia társasá- gában.Tibor azonban a 365 napból csak egyet tudhat magáénak az árpilis 14-ét Színművésznőnk, Psota Irén is minden évben a rádión keresztül köszönti a „Tibi te bitangó”-val a Tibor névre hallgatókat, melyet minden évben ezen az egyetlen napon oly szívesen hallgatok a művésznő előadásában. Kedves Gusztávka, Guszti, Gusztó, úgy érzem Ti sem gondoltátok komolyan, hogy elorrozzátok tőlünk, Tiboroktól a hivatalosnak tartott egyetlen évnapunkat. Híve vagyok a reformnak, de nem mindenáron. Farkas Tibor Nyírtass (Ezekkel a sorokkal kérünk elnézést minden Tibor nevű Kedves Olvasónktól, annak ellenére, hogy az említett rovatot mi készen kapjuk, ám a figyelmetlenség a mi számlánkra írandó. A szerk.) A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje; A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a Szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Nem akarunk rezervátumban élni! Egy vélemény a másik oldalról is. Barabás és térsége egyelőre „csak” az ország legelmaradottabb részében található, sajnos ez tény, nem pedig lobby! Az itt élő emberek igenis hisznek abban, hogy egy autópálya, amely bekapcsolná az ország vérkeringésébe a beregi térséget, javítaná az itt élő emberek megélhetési gondjait. Köszönjük a Zöldek nagyfokú aggódását, de tudunk mi magunkra vigyázni! Úgy szeretnénk már mi is valami ellen védekezni, ami káros a környezetre, ami ugyebár abból áll, hogy van út, vasút, vízi út, telefon, turista, esetleg nyugati befektető. Sajnos ez nekünk nem adatott meg. Nálunk viszont van: munkanélküliség, rossz infrastruktúra, rossz út, és ami csak fokozza megdöbbenésünket — a zöldek szerint — nem mi mondjuk — Európában csak itt van őz, nyúl, fácán, kiszáradt patak. Kedves környezetvédők, reménykedem, hogy ott, ahol Önök élnek, tele jó vállalkozási lehetőségekkel, jól fizető munkahelyekkel, már csak a boldogsághoz a békabrekegés, a gólya kelepelése, a bagoly huhogása hiányzik. Egyébként ígérem, ha majd itt is nyugati színvonal, és autópálya lesz, szeretettel fogadunk minden környezetvédőt, talán akkor eljönnek, ugyanis ma még a rossz körülmények miatt csak az itt élő emberek élvezik a csendet, ami lassan átmegy jajkiáltásba. NEM AKARUNK REZERVÁTUMBAN ÉLNI! Daróczy Pál Barabás polgármestere Lopás miatt nő az áram veszély Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Kelet-Magyarország 1993. március 26-i számában Nyéki Zsolt cikket írt „Egyenes, ferde” címmel a „villanyoszlopok állásáról”. Ezzel kapcsolatban tájékoztatjuk Önt, hogy a cikkben említett Csaló közi betonoszlop helyreállítása 1993. április 01-én megtörtént. A többi tudomásunkra jutott, illetve bejelentett ferde oszlop helyreállítását is a meteorológiai viszonyok függvényében el fogjuk végezni. Az elektromos hálózatok és a közvilágítási lámpák tartóoszlopai vagy járművek okozta külső hatásra, vagy az évszakváltással összefüggő talajmozgások miatt mozdulhatnak el függőleges helyzetükből. Az oszlopok telepítési mélysége olyan, hogy nem borulhatnak ki, az elferdülés „csupán” esztétikai problémát jelent. A cikk végkövetkeztetését éppen ezért eltúlzottnak tartjuk, s az olvasók indokolatlan megfélemlítésének és félretájékoztatásának tekintjük. Örömmel vennénk (ameny- nyiben a szerkesztői szempontok ezt megengedik), ha az olvasókra, illetve valamennyi állampolgárra valóságos veszélyt jelentő villamosbizton- ság-technikai kérdésekre (is) ráirányítanák a közvélemény figyelmét, különös tekintettel az utóbbi időben egyre terjedő szinesfémlopásokra, rongálásokra és egyéb lopásokra. Bizonyára Ön is hallott már arról, hogy nemcsak a vasúttól, hanem az áramszolgáltatóktól is loptak már el sok mindent, pl. alumínium-elosztószekrény ajtót, aminek következtében szabaddá váltak a feszültség alatt lévő szerelvények, s ezáltal súlyos áramütésveszély keletkezett. De loptak már el üzemelői!) transzformátort, kisfeszültségű hálózatról vezetéket, vasoszlopról szögvasakat, hogy csak néhány példát említsünk. Ezek a tettek nemcsak a vétlen lakosságra, de a tolvajra is életveszélyt jelentenek, éppen ezért a tájékoztatás véleményünk szerint nagyon humánus megelőző funkciót tölthetne be. Amennyiben igénylik, ezekben a kérdésekben készséggel állunk az Önök rendelkezésére további tájékoztatással. Tárnok István üzletigazgató Pethő Imre műszaki ig. helyettes (Köszönjük a kritikus, de korrekt választ, a felkínált lehetőséggel — olvasóink érdekében — élni fogunk. A szerk.) Szobafoglalás Ozon-módra Tisztelt Főszerkesztő Úr! Harmadik éve tartózkodom Nyíregyházán, ahol az NSZK kulturális minisztériuma megbízásából, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán a német nyelvszakos tanárok képzésében veszek részt. Rajtam kívül az ország különböző egyetemein és főiskoláin tanítanak németországi nyelvtanárok. Pedagógiai tapasztalataink és aktuális feladataink megbeszélése céljából időnként Magyarország különböző településein tanácskozásra szoktunk összegyűlni. Az idei első közös tanácskozás megszervezésére és lebonyolítására én vállalkoztam. Ezt nem utolsósorban azért tettem, hogy a fővárosban és az ország egyéb nagy városaiban tevékenykedő kollégáim Magyarország eme régióját is megismerhessék. E célból már 1992 decemberében megkerestem a nyíregyházi Ózon panzió vezetőségét, hogy igényes vendégeim részére idejében biztosíthassak szállást és ellátást. Később egy kollégám társaságában rögzítettük a szobafoglalások időpontját. Tíz nappal a tervezett tanácskozás előtt ismét elmentem az Ózon panzióba, ahol legnagyobb megdöbbenésemre közölték, hogy az általam korábban rögzített időpontban mások részére adták ki szállodájuk szobáit. Tiltakozásom ellenére sem változtattak ezen, és másutt sem tudtak részünkre szállást biztosítani. Emiatt a tanácskozást — hacsak baráti segítség révén nem tudtam volna vendégeinket elhelyezni — táviratilag le kellett volna mondanom. Azt, hogy ez a fontos tanácskozás mégis sikeres volt, a megyei kórház orvos-igazgatója és egyik főorvos barátom segítő jóindulatának köszönhetem. Itt köszönöm meg ezenkívül a sóstói úti kórház élelmezésvezetőjének és a medikus szálló alkalmazottainak szíves magyaros vendégszerető gondoskodását, mellyel vendégeim itt tartózkodását igen kellemessé tették. Ignatz Imholte lektor Hátrányos helyzetben a Kisteleki szőlő Talán a tehetetlenség az oka, hogy tollat ragadunk, és az a remény, hogy valaki figyel erre az írásra. Egy olyan területről szeretnénk írni, amely — bár néha szóra érdemesítenék — évtizedek óta változatlan, mozdulatlan. Tanya a városban a Kisteleki szőlő. Igaz, nemrégiben vízvezeték épült, most a gázvezetés van soron, és egy bekötőút — viszonylag jó — a Debreceni út felől (a Palánta út). Mégis mostoha gyereke a városnak ez a terület. Igaz, itt a legszegényebb réteg él, sok a munkanélküli, az öreg kisnyugdíjas, akik kevés anyagival tudnak csak hozzájárulni a fejlesztésekhez. Pedig, lehetne ez is olyan szép városrész, mint a Ságvári kertváros vagy bármelyik. Sok üzem, gyár települt a környékre. Egyre több a vállalkozó, kft., de ezek is főleg a Debreceni út két oldalán nyitnak üzletet. Pedig, mennyivel szebb látvány lenne egy épülő, szépülő, zöldövezeti városrészt látni a Debrecen felől érkezőnek! Az itt lakók is igényelnének jó utakat, szép, önálló iskolát, óvodát, egészségügyi centrumot, bevásárló központot, stb. Nem értjük, miért nem ír ki ennek a területnek a fejlesztésére pályázatot az önkormányzat? Most divat az alapítvány is. Hozzanak létre a hátrányos helyzetű területek és az ott lakók segítségére is egyet! Egyetlen kultúrcentrum a 14. sz. általános iskola — tagiskolája, hangsúlyozom tagiskolája, hiszen ez önálló iskolaként működött, de a körzetesítés sajnos nem kerülte el, s azóta is hiába kérjük az önállósítást, pénz nincs rá. Pedig jó néhány kilométer választja el a tanulókat s a nevelőket is az anyaiskolától. Talán azt gondolják a város vezetői, hogy egyszerűbb, igénytelenebb emberek élnek itt — jó nekik, elég nekik ez is? — Az itt tanulók, az itt tanítók is szeretnének emberibb, szebb körülmények között élni, dolgozni! Egy tenni kész pedagógus munkaközösség Kistelekről Földhivatal: javuló feltételek Az F. M. Földügyi és Térképészeti Főosztályával együtt köszönettel vettük a Kelet-Magyarország 1993. április 23-i számában a „Tüskés sarok”-ban a földhivatalról írt elismerő, aggódó sorait, segítő szándékú észrevételeit, megkülönböztetett figyelmét. A pontos tájékoztatás kedvéért leírom, hogy négy felsőfokú végzettségű földmérő (nem üzemgazdász) hagyta itt a hivatalt. A Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetői — mert a szakmai és a pénzügyi irányítás főosztályhoz tartozik — szóban országos értekezleten tájékoztattak arról, hogy a földhivatali munka személyi, pénzügyi feltételeinek javítása érdekében a kormány elé írásbeli előterjesztés készült és mindent megtesznek — miniszter úr támogatásával — munkánk feltételeinek biztosításáért. Ez az előterjesztés még nem került megtárgyalásra, ezért nem kaptunk eddig írásban választ a többletfeladatok pénzügyi feltételeinek biztosításáról. Tisztelettel tájékoztatom még — az olvasókat, ügyfeleinket is — arról, hogy ebben az évben — a már korábban biztosított távmérő műszerek, számítógépek és digitalizálok mellett — az úgynevezett PHARE-program keretében minden földhivatal kap a munkájához szükséges számítógépet. Épül a körzeti földhivatal új épülete is Nyíregyházán, a Báthory utcában. Mindezekkel tovább javulnak ügyfeleink kiszolgálásának és munkatársaink munkájának a feltételei, és reményeink szerint bérezése is. Erre rendkívül nagy szükség van, mert a dolgozóink terhelése a cikkben említett feladatok miatt tovább fokozódik. Többen még a múlt évi szabadságukat sem tudták igénybe venni, a tisztesség és a becsület tartja őket a hivatalnál, a földtulajdonosok problémáinak átérzése, megértése és a lehető leggyorsabb megoldás szándéka mellett. Görömbei József a megyei földhivatal vezetője Ha megkérdeznek bennünket... A Nyírségi Nyomda Kft. szakszervezeti tagsága és a szervezetien dolgozók nevében közöljük, hogy a Kelet- Magyarország április 21-én megjelent Nyomda-privatizáció c. cikk általunk ismeretlen információk alapján íródott. A Nyomda Kft. szakszervezet vezetőségi tagjai, illetve a dolgozó tagsága nem találkozott Bársony András úrral, a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének elnökével, így nem tudjuk, honnan, kitől szerezte a személyes benyomásait. Egy-két ember kivételével nem is volt tudomásunk a nyomdában történő látogatásáról, az ügyvezető igazgatókkal sem kereste a személyes megbeszélés lehetőségét. A valótlan állításokkal szemben a dolgozók várakozással telve, folyamatosan dolgoznak. A két vállalkozótól minden esetben, a többszöri munkásgyűlésen kapott tájékoztatókon túl, az egyénileg is feltett kérdésekre korrekt, kendőzés nélküli válaszokat kapunk. A dolgozókat mind ez ideig semmiféle sérelem nem érte, tehát az érdekvédelem ilyen módon történő fellépése nem indokolt, amennyiben ez megtörténne, természetesen kérni fogjuk a segítséget. Megjegyezni kívánjuk, hogy a cikk felolvasása kapcsán, az abban szereplő „kemény dresszurának” való kitétel közfelháborodást keltett, hiszen éppen az ellenkezője volt tapasztalható az eltelt időben. Tudomásunk van arról, hogy a szerződésben rögzített beruházásokkal kapcsolatban tárgyalások folynak, előkészítés alatt van a dolgozók 15 százalékos béremelése a megígért időre történő kifizetésre. Végül kérjük az értünk újságban időnként aggódó nyilatkozókat, hogy a jövőben a nevünkben csak akkor nyilatkozzanak, ha megkérdeznek bennünket. Petró Ferencné Varga Csabáné (Bársony András nem kifogásolta a leírtakat, nyilván, mert az egyező a véleményével. A szerk.) „Gyógyító melódiák” A tavaszi szünetről visszatérve örömmel értesült tantestületünk arról, hogy április 9-én a Tiszalöki Általános Iskola és Diákotthon állami gondozott növendékeit a húsvéti ünnep alkalmából az ország „muzsikáló orvosai” igen gazdag játékcsomaggal ajándékozták meg. Együttérzésünkkel, törődésünkkel s e szép gesztussal igyekeztek a családi háttér hiányát ily módon is pótolni, illetve örömet szerezni a középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekeinknek. Áldozatos fáradozásukért, önzetlen segítőkészségükért ezúton fejezzük ki köszöne- tünket az intézet növendékei nevében. Szanyiszló Erzsébet igazgató Aranykorona, mint délibáb Tisztelt Szerkesztőség! Hallgattam a rádiót, és arra lettem figyelmes, hogy mondják, hogy a kárpótlásigénylést még 5-én éjfélig be lehet adni, illetve postára adni. Ez volt 2-án, azaz pénteken délben. Elmentem hétfőn a mátészalkai földhivatalhoz, és ott közölték, hogy ők erről semmit nem tudnak és semmilyen iratot ki nem adnak. Sajnos, az első igénylésből kimaradtam, mert kevés csipricsupri földek vannak, amit örököltünk, és mindennek utána jöttem rá, hogy ami a tulajdonunkban volt 600 négyszögöl gyümölcsös (amit még nemrég ajánlottunk fel a nagydobosi tsz- nek), azt is visszaigényelhettük volna. Tisztelettel: Kovács Istvánná Nagydobos
