Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám

T A '<v—.y,' rr 'r' ' v > I ^ Kelet-Magyarorszag KULTURA 1993. április 21., szerda I# ■■ ■■ r r r■ w Kozossegepito népfőiskola Nyíregyháza (KM — B. I.) — A közelmúltban zárta be kapuit Nyíregyházán a Kertvárosi Népfőiskola. A hallgatók ifjúsági, vállalko­zói és nyugdíjas tagozatban sajátíthatták el a különböző hasznos tudnivalókat. A szervezők több szempontot tűztek ki az iskola indítása­kor, egyaránt gondolva fia­talokra és idősebbekre. Kö­zösségépítő és erősítő prog­ramok, vállalkozói tevé­kenységet élénkítő szakmai képzések várták az érdek­lődőket öt hónapon keresz­tül. Az ifjúsági tagozat hall­gatói például a családalapí­tástól a háztartási alapisme­retekig számos előadást hallgathattak meg, olyano­kat, amelyek valóban hasz­nosak lehetnek számukra. A nyugdíjasok szintén az éle­tükben való eligazodáshoz kaptak sok tanácsot; az öreg­kor pszichológiai, orvosi problémáitól a szociális gondokig. A vállalkozók el­sősorban gazdasági és jogi ismereteket sajátíthattak el. Az előadásokat neves pszichológusok, orvosok, közgazdászok, közéleti em­berek tartották. Több olyan rendezvény is várta a részt­vevőket, amelyek oldottab­bak, szabadabbak voltak, így kirándulások, útiél- mény-beszámolók, és bálok is kínáltak hangulatos kö­zösségi programokat. A Kertvárosi Népfőiskola leg­közelebb ősszel indítja a kö­vetkező kurzust. A Szemle és a Műhely legújabb számai Nyíregyháza (KM) — A Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle ez évi első száma ju­bileumi megemlékezésekkel „nyit”. Németh Péter múze- umigázgató rendhagyó, sze­mélyes hangvételű írásában a nyolcvanadik évéhez érke­zett Balogh Istvánt, a nyu­galmazott múzeum- és le­véltárigazgatót, a Jósa And­rás Múzeum volt tudmomá- nyos főmunkatársát köszönti nemcsak a maga, hanem me­gyénk valamennyi, múzeu­mi dolgozója nevében. Egy életmű és utókora címmel közli Katona Béla irodalom- történész az alkalmi megem­lékezések gondolatvilágán messze túlmutató dolgoza­tát, melyben a fiatalon el­hunyt nyíregyházi író és publicista, Sipkay Barna ha­lálának negyedszázados év­fordulóján tekint vissza a kritika és az olvasóközönség tudatából eléggé „kiesett” alkotói hagyatékra. A folyóirat Hagyomány című rovata a piarista rend magyarországi megtelepe­désének 350. évfordulója al­kalmából rendezett konfer­encia résztvevőinek a tanul­mányait kínálja az olvasók­nak. A dolgozatok közül — melyek nagyrészt eredeti és új kutatásokon alapuló in­formációkat tartalmaznak — nagyobb érdeklődésre tart­hat számot Demeter Júlia írása, melyben a magyar nyelvű piarista iskolai ko­média sajátosságairól szól. Az Irodalom címszó alatt Karádi Zsolt Áprily-tanul­mányát és Matyasovszky Jó­zsef Rákos Sándor „meghar­colt halálfélelmeiről” szóló munkáját olvashatjuk. A Korjelző-ben kapott helyet N. Szabó József A tudomá­nyos elit és a rendszerváltás (1945) című tanulmánya. A Szemle első számát a Nyír­egyháza megyei jogú város közgyűlése által meghirde­tett, a városban felállítandó 1956-os emlékműterv-pá- lyázat fotói illusztrálják. A Pedagógiai Műhely 1993. évi első számának iga­zi szenzációját — nem ki­sebbítve ezzel a folyóirat más publikációinak az érté­két — a Művelődéspolitika című rovat tartalmazza. Itt jelent meg ugyanis a nyír­egyházi Móricz Zsigmond Színház új igazgatójának — Verebes Istvánnak — a pályázati dolgozata, mely rendkívül izgalmas és továb­bi elmélkedésre késztető gondolatfelvetésein kívül mint szépírói „teljesítmény” vagy nyelvészeti-stilisztikai barvúr is megállja a helyét. Margócsy Klára „megjegy­zései” a közelmúlt színházi bemutatóiról, valamint Pri- bula László összegző vissza­tekintése az 1992-es kisvár- dai színházi nyárra jó „hát­téranyagként” szolgálnak Verebes színidirektor kriti­kus hangvételű eszmefutta­tásaihoz. A Műhely többi ro­vata — a Közoktatás, a Múl- tunk-jelenünk és a Szemle — a korábban megszokott tematikájú írásokat adja közre. Nyitásra készül a Beatles-iskola London (MTI) — Paul McCartney, aki a Beatlessel Liverpoolból indult el a si­ker útján, kiérdemesült ze­nészként és gazdagon visz- szatér a kezdetekhez. A hű­séges diák kötelességérzete támadt fel benne, vagy a jó befektetés lehetősége, arra is gondolva, hogy a Beatles- nosztalgiával még mindig hatni lehet? Ki tudja. Tény, hogy sikerre vitte dédelgetett tervét: megnyit­hatja az első Beatles-iskolát abban az ódon elemiben, ahol valamikor az ábécével és a zene alapjaival ismer­kedtek a későbbi, világhírű együttes tagjai. A Liverpool Institute of Performing Arts (LIPA) — ez az iskola elne­vezése — gondolatát 11 éve hordozta, tervezte és szer­vezte a megvalósulást, nos, most elkönyvelheti a teljes sikert. Az Európai Közösség 4 milliója után a Grundig cég 2 millió fonttal járult az ötlet megvalósulásához. De ez még mindig nem ele­gendő. Útelágazás előtt a tanítás A tanuló minden szempontból érezze jól magát az iskolában Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Di­vat az alternatív tanítás. Egyre több iskolában kere­sik a korszerűbb, a gyakor­latiasabb oktatási formát. A nyíregyházi 2. számú gya­korló iskolában, az új tanév­ben például háromféle mód­szerrel is nevelik, tanítják majd az elsősöket. Mint Raffai Zoltánnétól, az iskola igazgatóhelyettesétől megtudtuk, az intézetben ősztől Zsolnai-, Tolnay- és Romanko- vits módszer szerint folyik majd ősztől az anyanyelvi oktatás. A szülők válaszhatnak A szülők a különböző típusú osztályok közül aszerint vá­laszthattak, ki mit tartott a leg­megfelelőbbnek a gyermeke számára. Legtöbben a Zsolnai­módszerre voksoltak, így ezt az osztályt a tervezettnél na­gyobb létszámmal kell majd indítani. Mi is ez a divatos Zsolnai-módszer, amelyet egyre több iskolában alkal­maznak sikerrel? A gyakorló iskola a múlt héten meghívta Orosz Zsuzsát, annak a török­bálinti iskolának az igazgató- helyettesét, ahol kidolgozták és több éve sikeresen alkal­mazzák ezt a módszert, ame­lyet más néven értékközvetítő és képességfejlesztő program­nak neveznek. Tőle, a leghite­lesebb szakembertől kértünk információt. A módszert három fontos dolog jellemzi. A tanulók egyéni képességére épül, nem­csak a tanterv követelményeit, hanem a kultúra teljességét próbálja közvetíteni, és nem osztály-, hanem iskolai prog­ram. Törökbálinton egyaránt alkalmazzák 4+8, illetve 6+6 osztályos rendszerben. A kreativitás fontossága A gyermekek a hagyomá­nyos tantárgyak mellett sok minden mást is elsajátíthatnak, így például kívánatosnak tartják a munka, az illem- és viselkedésmód és az önmű­velés tanulását, megismerését. Az iskolákban többnyire olyan, nem szokásos képes­ségfejlesztő dolgokat is taní­tanak mint a sakk, néptánc, virágkötészet, önvédelem. Az iskolában nem ismeret, hanem tevékenységi központú munka, mintakövetéses ta­nulás folyik. Rendkívül fon­tosnak tartják a kommuniká­ciót, a diákoknak el kell sajátí­taniuk a kulturált kommuniká­ció ismérveit. Bizonyára sok nebuló számára rokonszenves, hogy az első három osztálynak megfelelő képzés során nem lehet megbukni, és az értéke­lést sem bízzák a tanár esetle­ges szubjektivitására. Változatos tanórák A tanórák rövidebbek és változatosabbak, mint máshol, és nincs házi feladat, annak el­lenére, hogy idegen nyelvet és matematikát is tanítanak, ter­mészetesen a többi tantárgy mellett. A törökbálinti iskolá­ban nagy gondot fordítanak az iskola külsejére, belsejére, olyan intézményben kívánják a gyerekeket tanítani, amely­ben minden szempontból jól érzik magukat a tanulók. Mindezek a tanárokra is más­féle feladatokat rónak. Mint megfogalmazódott, lelkileg egészséges, szervezéshez, kommunikáláshoz remekül értő, jogérzékében fejlett, a művészetek és tudományok felé nyitott pedagógus tudja a programot megfelelően meg­valósítani. Persze minden is­kolában ilyen pedagógusokra lenne szükség, és több célki­tűzés is hasonló, e programtól függetlenül is. Rendhagyó óra az orosi általános iskolában Harasztosi Pál felvétele Művésztábor a tó partján A kép a tavalyi táborban készült Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM — B. I.) — Bizonyára sok alkotómű­vész gondol vissza szívesen Sóstóra, ahol több hetet az ot­tani alkotótáborban töltött. Az évek során több száz alkotó- művész fordult meg itt, gaz­dagította tudományát, és ké­szített jó néhány művészi ér­tékű érmét vagy kisplasztikát. Néhány nap múlva újra alkotóművészeknek ad otthont a festői szépségű tó mellett lévő ifjúsági tábor, megnyitja kapuit a Sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplaszti­kái Alkotótábor. Tizenhetedik alkalommal rendezik meg az idén Sóstón az alkotóművészek találkozó­ját. A hat hétig tartó tábor május elsején nyit, és június 12-én zárja be kapuit. A ha­gyományokhoz híven a ma­gyar művészek mellett külföl­di alkotók is kaptak meghí­vást, a hat hazai szobrász mel­lett bolgár, litván, kanadai és román vendég vesz részt a tá­bor munkájában. Minden szempontból hasznosak ezek a találkozók; hasznos a művé­szeknek, mert itt nyugodt, ideális körülmények között dolgozhatnak, sajátíthatnak el új fogásokat, s hasznos Nyír­egyházának, mert a művészek a vendéglátás viszonzásakép­pen a városnak adományozzák az itt készült alkotások egy részét. Mint ismeretes, ennek köszönhetően jött létre a Kö- zép-Európában is páratlannak mondható gyűjtemény, amely­nek egy része a Városi Galé­riában tekinthető meg. (Ezt az anyagot más városok rendel­kezésére is szívesen kölcsön­adja a város, külföldi vendég­tárlatokra is elviszik olykor. Ősszel pedig Budapesten láthatják majd a képzőművé­szetek barátai.) Talán éppen ezért, az idei évtől a Városi Galéria lesz az alkotótelep fő szervezője és házigazdája. Köszönet illeti a városi önkormányzatot is, amely a nehéz gazdasági kö­rülmények ellenére is fontos­nak tartja a tábor létét, fenn­tartását. Az idén kicsit színesebb is lesz a tábor élete, mint koráb­ban. Két tárlatot is rendeznek majd. Az egyik rendhagyó kiállításon szlovák nemzeti­ségű alkotók munkáit mu­tatják be. Hét olyan művészt hívtak meg, akik korábban már jártak a táborban. Ez a kiállítás május elején nyílik. A másik tárlat a szokásos bemu­tató, amelyet a jelenlévő mű­vészek itt készült alkotásaiból rendeznek. Szabolcsi nyelvtanárok Erdélyben Vigyázznak, hogy a nyelvtanítás politikamentes legyen Nyíregyháza (KM) — Az International Language School Kft. valamint a Heltai Gáspár Kft. a hozzájuk kap­csolódó alapítványokkal a kö­zelmúltban együttműködési szerződést írt alá, melynek ke­retében Romániában 12 isko­lából álló ILS-hálózat kezdi meg működését. Az iskolák létrejötte tízezer erdélyi ma­gyar és román diák számára lehetővé teszi, hogy románul illetve magyarul tanulhassa­nak. Két évvel ezelőtt az Erdélyi magyarok Kulturális Egyesü­letének egyik elnöke azzal a kéréssel kereste fel az ILS Alapítványt, hogy az erdélyi magyarok hagyományainak megőrzése érdekében vállal­ják a tanárok nyelvi képzését. Felismerve a lehetőséget, hogy ez a kapcsolat egyfajta híd-szerepet jelenthet, ezáltal csökkentheti a további elszi­getelődést, az ILS jelezte: a programot szívesen kiterjeszti, hogy ne csupán magyar érde­keket szolgáljon. Időközben a nyelvtanulás körének igénye is szélesebb lett, angol, német és francia nyelv oktatását is vállalta az ILS. A felkérések nyomán beis­kolázásokra került sor. Az ILS Alapítvány megoldotta az Er­délyből érkezett hallgatók szállását, ellátását és a képzés programjait, így az erdélyi iskolák működéséhez szüksé­ges oktatók jó része már meg­van, de további nyelvtanárok­ra van szükség. Májusban és júniusban már Erdélyben kerülnek megren­dezésre tanárképző kurzusok. A tanfolyamokon nyíregyházi ILS tanárok is részt vesznek, júniusban három szabolcsi nyelvtanár indul Kolozsvárra, hogy a nálunk már jól bevált módszer szerint készítsék fel a jövendő kollégákat. Az erdélyi tanárképző prog­ramban résztvevő jelöltek egyébként váltakozó életko­rnak, számos diplomás peda­gógus és lekész van közöttük, de festőművész is akad. A szervezők nagyon vigyáz­nak, hogy a nyelvtanítás telje­sen politikamentes legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom