Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-10 / 58. szám
Kelet-Magyarország 3 A holland VANBULEN cég megrendelésére folyamatosan dolgoznak a Kisvárdai Ruhaipari Szövetkezetben. Hetenként egy, másfél millió forint értékű terméket szállítanak az üzemből a holland megrendelőnek. Oláh Sándor csomagolás előtt minősíti a férfizakókat Elek Emu felvétele 1993. március 10., szerda HATTER A KEMÉV a jövőjét építi Csend van, hiányzik az élet, az építkezések megszokott lüktetése Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM) — A „kacsalábon forgó”, kilenc- emeletes irodaház kong az ürességtől. Megyénk legnagyobb vállalatának irodaháza a közeli napokban új funkciót kap: a KEMÉV szellemi dolgozóinak, irodistáinak helyét a megyei társadalombiztosítási igazgatóság ügyintézői foglalják el. Az egyre zsugorodó építő vállalat irányítóit a Tünde utcai telepen, az egykori munkásszálló épületében találjuk. Összehúzódva, bútorokkal elbarikádozva. Szinte az irodák ablaka alatt húzódik a valaha zsúfolt iparvágány. Most sehol egy vagon. A belső kövesutat sem koptatják nehéz teherautók. Csend van. Hiányzik az élet, az építkezések megszokott lüktetése. Azért jöttünk ide, hogy megrajzoljuk a cég jövőképét. Még mindig nagynak számít A cég pontos, a tevékenységre, a tulajdonra is utaló neve: Kelet-magyarországi Építőipari Vállalkozó Részvény- társaság. Dr. Pető András igazgató készséggel vállalkozik a tájékoztatásra: a KEMÉV bizonyította létjogosultságát. Ez a gyakorlatban azt jelenti — magyarázza kijelentését az igazgató —, hogy megyénkben a régi három nagy építőipari cég helyett csak ez az egy vállalat maradt talpon, pontosabban maradt egyben, a másik kettő kisebb egységekre bomlott, illetve bomlik. Mi több: a szegedi és a szolnoki nagy építő vállalatok is darabokra hullottak, a Dunán innen csak két nagyobb építő cég létezik: a Hajdú Megyei Építőipari Vállalat és a KEMÉV. S nagyobb munkák (mint például a nyíregyházi kórház építése) elvégzésére a kis „káefték”, néhány személyes építési vállalkozók nem alkalmasak. A nagyobb vállalat rendelkezik például toronydaruval, kellő személyi és technikai feltételei vannak a közepes és a nagyobb munkálatokhoz. A nagyságot érzékeltetve az igazgató közli, az rt. létszáma hatszáz, a kapcsolódó „káef- tékkel” ezren vannak. Nincs tehát szükség a kilencemele- tes, gigantikus irodaházra, amelynek az éves fenntartása nem kevesebb mint 15 millió forintba került! Az igazgató kéri: tudassuk a közvéleményBalázs Attila felvétele nyel, nem a régi értékek elkótyavetyéléséről van szó, az irodaházat többek közt azért adták el, hogy az árából tör- lesszék a tartozásaikat. Az irodaház árának egy részét a termelés finanszírozására fordítják, magyarán visszaforgatják ’ a termelésbe — mondja emelt hangon az igazgató. Szükség van a bankokra Aztán kimondottan a pénzre tereli a szót. Ez a leglényegesebb szerinte: — A székházon kívül további nélkülözhető eszközeinkből igyekszünk pénzt csinálni. A bankoknak sok pénzük van, de nem adják ki. Nem volna jó, ha a bankok kivonulnának a termelés finanszírozásából. Hosszú távra szóló, kedvezményes hitelekre lenne szükségünk. Ha pénzügyi injekciót kapunk, talpon maradunk, s jövőre már emelkedésről számolhatunk be. Az a bank, amely a termelést finanszírozza hitelével, az a foglalkoztatási gondokat is enyhíti. Szívesen látjuk az rt.-ben a kül- és belföldi befektetőket is. Munkánk van elég. A munkák, megbízatások felsorolása távirati stílusban. Építik a nyíregyházi kórházat. Mátészalkán OTP-székház építése jelent nekik feladatot. Szerencsen 300 milliós beruházáson dolgoznak, ez egy oktatási központ. Friss hírként említi az igazgató: Tengiz mellett egy kazah-amerikai vegyesvállalat 100-150 KE- MÉV-dolgozónak ad újabb munkát tavasztól. A többiek fagyszabadságon Gáli Józsefné, a közgazda- sági osztály vezetője az elmondottakat azzal egészíti ki, hogy a világkiállítás megrendezése a részvénytársaságnak is igen jól jöhet. Szerinte a pénzügyi politikánkon változtatni kell, s a gazdaság többi ágazatában is szükséges az élénkülés ahhoz, hogy jobban menjen az építőiparnak. A kórházépítésen csak néhány szakmunkást találunk. Művezetőjük Tisza József. Tőle a következőket halljuk: — A többiek fagyszabadságon vannak. Furcsa, hogy aki dolgozik, csak kb. 20 százalékkal kap több pénzt, mint az, aki otthon van. A pénzhiány miatt néha nincs építőanyag, nem tudunk munkát adni az embereknek. Mi dolgozók még nem érezzük magunkat igazi tulajdonosnak, részvényesnek. Több jó központi intézkedés kell ahhoz, hogy bízzunk a jövőben. Föld a láthatáron Galambos Béla A föld éve lesz ez az esztendő, mondják a szövetkezetekben, mert félő, hogy jó néhány helyen felizzanak majd az indulatok a földtulajdon és földhasználat kapcsán kialakult nézet- eltérések, érdekkülönbségek miatt. Bizony gyakori a zűrzavar a földek körül jó néhány településen. Ennek egyik forrása lehet például, hogy a földet azonnal kikérőket előnyben részesíti az új törvény a többiekkel szemben, így, aztán olyan furcsa helyzet is előállhat, hogy a szövetkezet meghatározott vagyontárgyainak árverésén vagyonjegyükkel gyümölcsöst vásárlók almafái alól most kirántják a ,,szőnyeget”. A földet ugyanis nem vehették meg, csak bérelhették a fák új tulajdonosai. Ugyanakkor a húsz aranykoronás tagi részaránytulajdonokat felvásárló vállalkozók, ha fantáziát látnak benne, megveszik (megvetetik) a már másnak eladott gyümölcsfák alatt lévő földet, az idegbajt hozva a fák tulajdonosára. Nem kis munka vár az effajta „fogós” ügyek miatt, a nemrégen megválasztott földkiadó bizottságokra, netán még a bíróságokra is. A föld tehát, legalábbis ami a tulajdonlását illeti, az érdeklődés és a falvakban zajló események középpontjába került. Még jó, hogy azért a legtöbb helyen igyekeznek a művelés előkészületeivel —gépjavítás, fejtrágyázás, vetőmag-beszerzés — is foglalkozni. Azonban sok felé a finanszírozási gondok okoznak komoly fejtörést. Szerencsére a „keményebb” termékek — így a gabonafélék, ipari növények — piacán idén várható keresleti pozíció, nálunk is érezteti jótékony hatását. Jelentkeznek cégek olyan ajánlattal, hogy a termelő számára megelőlegezik a számukra előállított növény költségeit. így, legalább a vetésterület egy részén van esély az idei növénytermelés munkálatainak a szakmai igényű megindítására. •Tárca A megyeszékhelyre érkező 38-as főút piactéri szakaszán a Zöldfény Kft. dolgozói forgalomszámláló berendezést építenek az útburkolatba. A Nyíregyházi Közúti Igazgatóság megbízásából épülő rendszer a gépkocsik számán túl méri a követési távolságot, és a sebességet is Balázs Attila felvétele A minap beugrottam a városba, hogy tisztázzam az adóügyeimet. Ahogy kiszállok a kocsiból a parkolóban felbukkant előttem Tibi, régi iskolatársam. — Szevasz, de rég láttalak, mi újság, kezdte a szokásos szöveggel. — Semmi különös — válaszoltam hasonlóan — és ti, hogy vannak a gyerekek? — 100 forintért megmondom — mondta váratlanul. — Na, ne bolondozz, csak nem te vagy a parkolóőr? Hidd el, befizettem az órába. / — Felőlem bliccelhetsz is. Én tisztességes munkanélküli vagyok. — Sajnálom öregem, de ha meg vagy szorulva, tudok kölcsön adni néhány százast, majd megadod, ha jobban mennek a dolgok. — Ne érts félre. Nem vagyok koldus, csak munkanélküli. Régebben üres üvegeket gyűjtöttem és beváltottam őket... Most meg csak egy üzletet ajánlok neked. Hidd el, megéri. — Jól van, de mondd már, miről van szó! — 100 forintért megmondom. — Ne őrjíts meg!.. Tudsz valamit - a csajomról? Esküszöm, csak egy futó kaland. Én csak a gyermekeim anyját — Én csak a temetői telkeket ismerem. — Megvan, tudod mi lesz a Dallas sorozatban a jövő hónapban Jokival. — Hideg, hideg, — még tévém sincs. — Mondd már meg, nincs Kulcsár Attila Száz forintért megmondom szeretem. Csak nem akarsz megzsarolni? — Hová gondolsz. Egy régi havert a IV. C-ből? — Akkor mondd már meg, mit akarsz, nincs időm kibar- kóbázni, de rákérdezhetek? — Csak tessék, de ne gondolj valami nagy dologra. — Megtudtad, ki lesz a focicsapat új edzője? — Hideg. Azt sem tudom, hogy most ki. — Valahol tudsz valami olcsó telket eladót? Látod azért többet is adnék. időm itt játszadozni. — 100 forintért megmondom, de ötvenért segítek, hogy világosságot gyújtsak az agyadba. Mondd, van buszbérleted? — Miért lenne!? Kocsival járok. El akarsz adni egy alig használt bérletet 100 forintért? — Dehogy akarok, csak segíteni szeretnék neked, na figyelj ide! Mit szoktál tenni, ha otthon kijössz a WC-ből? — Na, ne idétlenkedj! Hát, begombolom a sliccem, és kezet mosok. — És mit csinálsz még? — Hát semmit. Megiszok még egy sört és megint megyek... — Hát egy fontos dologról úgy látszik otthon is meg szoktál felejtkezni. — Meg itt is? — Vezetés közben nem iszom sört, és láthatod, a sliccem is be van gombolva. Na, mi a fenét akarsz mondani. Itt a 100 forint, csak bökd ki már! — Hát a villany... A WC- ből kijövet leoltod a villanyt. — Na és, hát persze, mi mást tennék! — Most meg égve felejtetted a parkolóban az autód reflektorát. Mire visszajössz, lemerül az akku és mehetsz segítségért busszal. / aj, kösz öregem, hogy szóltál. De ez a Kresz- módosítás... Már felgyújtom a lámpákat, de mindig elfelejtem eloltani, ha leállók. — Hála Istennek nem te vagy az egyetlen. Ma már ezzel a 100 forintos trükkel, itt a parkolóban, 5000forintot kerestem... Kommentár Bűn és Balogh Géza A mióta világ a világ összetartozik a bűn, s a büntetés. Olyan evidencia ez, mint hogy a napot az éj, a tavaszt a nyár követi. Csak a bűn megítélése változott időről időre. Az emberölést azonban ritkán hagyták megtorlatlanul. A társadalmak sokféle bűn fölött hunytak, s hunynak szemet, ám a gyilkosság ma is a legsötétebb gaztettek közé soroltatik. Talán a hazaárulás mellett a bíróságok is ezek elkövetőire sújtanak le a legkeményebben..., vulgárisán fogalmazva, működésbe lép a közösségek védekező reflexe. Olykor-olykor azonban, mintha nem működne igazán tökéletesen ez a mechanizmus, bizony megesik, hogy nevetséges a gyilkos büntetése. Legutóbb például egy tu- zséri férfi úszta meg egy ejnye-bej ny ével. Szokása szerint részegen tért be a kocsmába, zsebében a családi pótlékkal, ám mikor onnan kivezették, előkapta a kést, s szúrt..., bele a másik májába. Kapott másfél év börtönt..., felfüggesztve. Igaz, volt enyhítő körülmény: az öt kiskorú gyermeke. Csak éppen sokak szerint éppen a gyermek érdekében kellett volna lecsukni az apát. Mert míg börtönben ül, több pénz jut a családnak, hiszen nincs aki a korcsmába hordja a kenyérre valót. Egy példából természetesen nem lehet általánosítani, s nem szabad azt állítani, hogy a magyar bíróságok elnézőek a gyilkosokkal, a majdnem gyilkosokkal szemben. Születnek ott igen kemény ítéletek is, hosszú időre megszabadítván a közösséget a rájuk igen veszélyes elemektől. Ahhoz azonban egyetlen, a példánkban is szerepló eset is elég, hogy sokakban felmerüljön a kérdés: mennyit ér hát nálunk egy emberélet? Nézőpont j Épül a nyíregyházi kórház új szárnya
