Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-17 / 40. szám

12 Kelet - Magyarország KULTÚRA 1993. február 17., szerda Szülőföldünk irodalma, helytörténete Verseny Bessenyei szellemében Nyíregyháza (KM — Kál­lai J.) — A Bessenyei Társa­ság és a költő-filozófus nevét viselő középiskolai kollégium, Bessenyei György halálának 182. évfordulóján műveltségi versenyt rendez. A vetélkedő — melyen részt vehet Nyír­egyháza minden középiskolája ill. a kisvárdai Bessenyei Gim­názium és a tiszaberceli mező- gazdasági szakmunkásképző három tagú csapata — célja­ként szülőföldünk irodalmi ér­tékeinek és helytörténeti emlé­keinek népszerűsítését tűzték ki. A nemes versengésre febru­ár 24-én, 15 órától kerül sor a nyíregyházi városi művelődési központ kamaratermében. A benevezett nyolc csapat tagjai még a műveltségi vetélkedőt megelőzően koszorúzási ün­nepségen róják le kegyeletü­ket a magyar felvilágosodás kiemelkedő képviselőjének emléke előtt — 14 órától — a nyíregyházi „Morgó” temető­ben. A versenyzők a szervezők által kiírt témakörökből, java­solt szakirodalom alapján ké­szülhettek fel, és kaptak ún. előzetes, írásbeli feladatot is, nevezetesen Bory Zsolt Itt élünk mi című verséről kellett elemzést készíteniük (max. egy gépelt oldalnyi terjede­lemben). Hogy aztán kik kapják majd az OTP által is támogatott vetélkedő egy, két ill. há­romezer forintos könyvutalvá­nyait? Bízzunk benne, hogy a legfelkészültebbek. Azok, akik igazi elkötelezettséggel ápolják Bessenyei György szellemi örökségét. Magyar némafilmek Hollandiából Budapest (MTI) — Ma­gyarországon mintegy hatszáz némafilm készült egykor, ám az anyagnak csak kis része maradt meg. A Magyar Film­intézetben mindössze 18 — köztük több töredékes — régi némafilm található. Az intézet néhány éve kapcsolatba lépett a külföldi archívumokkal. Ta­valy Londonból, a közelmúlt­ban pedig Hollandiából érke­zett három régi magyar néma­film. A Magyar Filmintézet foly­tatja a Filmkultúra című lap megjelentetését, de megválto­zik a kiadvány profilja. Ennek oka: Magyarországon nem olyan aktív a filmtudomány, hogy havi, kéthavi folyóiratot „megtöltsön”. Az új Film­kultúra— a szakmai színvonal megőrzésével — közeledik a szélesebb olvasóközönséghez. A közelmúltban jelent meg a Filmspirál című folyóirat első száma is. Az intézet folytatja a hiány­pótló, ismeretterjesztő köny­vek kiadását. Idén kötetek je­lennek meg többek között a ’80-as évek dokumentumfilm­jeiről, a japán film történeté­ről, a magyar filmek doku­mentációjáról és némafilm történetéről. Simon és Garfunkel újra együtt Los Angeles (MTI) — Paul Simon és Art Garfunkel, a popzene történetének egyik legnagyobb kettőse március­ban jótékony célú koncertet ad együtt. A Reuter csütörtöki jelen­tése szerint a március elsejére tervezett koncert a Los Ange- les-i Dorothy Chandler Csar­nokban lesz, ahol 3200 néző­nek tudnak helyet biztosítani. A rendezők egymillió dollárt szeretnének a bevételből át­utalni a Paul Simon által 1987- ben létrehozott, árvákat segítő alapítvány számára. A két és fél órás műsorban fellép Neil Young énekes és Steve Martin komikus is. A je­gyeket hétfőtől árusítják száz, háromszáz és ötszáz dolláros értékben. A duó az utóbbi tizenkét évben most harmadszor áll össze. A Gyermekgyilkosságok sikere Jól döntött a 24. Magyar Filmszemle zsűrije Budapest (ISB - Domb- rovszky Ádám) — Ilyen egy­értelmű döntés előtt régen állhatott a filmszakma, mint amikor a 24. Magyar Film­szemle végén a Jókai Anna vezette játékfilmzsűri ered­ményt hirdetett. A mezőny­ből ugyanis annyira kiemel­kedett Szabó Ildikó Gyer­mekgyilkosságok című film­je, hogy szinte nem is akadt olyan általunk kérdezett szakember, aki ne ezt a mű­vet jelölte volna meg, a „me­lyik film tetszett a legjob­ban?” kérdésre. A Hótreál utáni második já­tékfilmjét készítő rendezőnő tulajdonképpen krimit forga­tott, s a 12 éves Balogh Zsolt történetét éppen ezért illetlen­ség is lenne csak úgy elmesél­ni. Igazi krimi A Duna-parton bolyongó magányos kisfiúról szóló fil­met egyébként az ismert fran­cia filmtörténész, Jean Pierre Jeancolas a Szerelmem, Hiro­simára című Resnais-remek­műhöz hasonlította. A cannesi fesztivál képviseletében a fil­mek sokaságát végignéző Pierre-Henri Deleau is hatá­rozottan Szabó Ildikó műve mellett tette le a voksát, han­goztatva, hogy ez az a film, amelyiket Cannes-ban is be szeretne mutatni, és ennek vannak „kereskedelmi esé­lyei” is. Ez utóbbi kérdés persze ala­posan meg is osztja a film­szakmát, hiszen sokan a keres­kedelmi esélyt valamiféle megalkuvással azonosítják. A kétségtelenül nélkülözhetetlen kísérleti filmek jelentős há­nyadával viszont az a problé­ma, hogy legfeljebb filmklu­bokban, szakmai közönség előtt számíthatnak sikerre. A „nézőcsalogató” művektől így nem csoda, ha egyes rendezők idegenkednek, az érem másik oldala viszont: mit ér a film nézők nélkül. Baj van a történettel „Lehet, hogy rendezőink nem tudnak történetet elmon­dani” — hallhattuk a kulcs­mondatot azon a szakmai be­szélgetésen, amelyet a szemle harmadik napján rendeztek kritikusok és művészek rész­vételével. Szomjas György szerint pedig e történeteket fel kellene vállalni, mert a társa­dalomnak szüksége van arra, hogy ezeket megkapja. Ehelyett azonban a filmek többségében a külsőleges lát­ványosságon van a hangsúly, a legtöbb film még a formakere­sésénél tart, olyan pedig szin­tén nem is egy akad, amelyet úgy hoztak erre a szemlére, hogy el sem készült, nincs is rendesen megvágva. Ez utób­bira a legjobb példa Szirtes András Sade márki élete című vállalkozása, mely egy rendőr­ségi kihallgatás keretében Sade márki életének fontosabb mozzanatait idézi fel. Az ígé­retes, sőt ilyen formában is gondolatilag roppant izgalmas művel a legnagyobb problé­ma: nincs még kész, nem érett még meg, nem lett volna sza­bad ezzel a töredékkel a nagy- közönség, illetve a szakma elé állni. Művész-film — nagyközönség-film Tény, hogy változatlanul jellemző; az úgynevezett nagyközönség-film, illetve a kísérleti film roppant élesen elválik egymástól. Kevés az a mű, amelyik mind a kettőt megérinti. E tekintetben még a leginkább a rendezőként most debütáló Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjét em­líthetjük. A vásári vállfaárusí­tó története elsősorban a színé­szi teljesítmények miatt művé­szileg is izgalmas, és minden bizonnyal a nagyközönség számára is élvezhető. (Koltai és a másik főszereplő, Szaba­dos Mihály ki is érdemelte a „várhatóan legnépszerűbb” filmnek járó különdíjat.) A nagyközönség számára tett „engedmények” negatív pél­dája viszont Bacsó Péter Live showja, amelyben a Tanú kitű­nő rendezője a nézettség ér­dekében nagyon messze kerül a „művész-film” kategóriától. Útszéli hangnem Vagy talán tényleg már itt tartanánk? Bacsó filmjéről ugyanis önkéntelenül a már említett szakmai vita jut az eszünkbe, amelyen némelyek olyan útszéli hangnemben nyilvánultak meg, hogy egé­szen elbizonytalanodott az ember. A dolog pikantériája, hogy egy statisztaszerepet ala­kító hölgy mellett éppen az a Szabó Ildikó szólt ilyen botrá­nyos hangnemben, akiről film­je alapján csak szuperlatívu- szokban beszélhetünk. A já- tékfilm-nagydíjat érdemlő rendezőnő — hogy „ízelítőül” csak egy nyomdafestéket tűrő minősítését idézzük — „sze­métládáknak” nevezte a film- kritikusokat. Ez tehát a magyar valóság — mondatjuk tömören, de ha a benevezett 70 órás doku- mentumfilm-mennyiséget vé­gignéznénk, akkor talán még közelebb kerülnénk hozzá. S különösen akkor, ha ez a hatal­mas mennyiség már valóban elkészült, letisztult film lenne. A témák persze már önmaguk­ban is izgalmasak: a vízierő­műről készült újabb Csillag Adóm-film, a Dunatorzó, a nyugat-európai emigránsok hazatéréséről szóló East- West... Home is Best című mű, a hajléktalanokról szóló Egy ember becsületéért, a „sá- tánizmus”(?) hatására öngyil­kosságot elkövető nagyková­csi gyerekek története vagy a hazánkba érkező menekültek sorsát ábrázoló Isten hozta Magyarországon. A magyar valóság E kategóriából emeljünk ki három filmet: egyrészt Sára Sándor háromrészes (egyes darabjait már az előző szemlén is láthattuk) Magyar nők a Gu- lágón című megrázó alkotását, mely a legjobb történelmi do­kumentumfilm címet érdemel­te ki. Csillag Ádám méltán ju­tott legjobb rendező díjhoz a hitoktatás bevezetésének problémaköréről szóló Szív utca című munkájáért. Nem érdemtelenül kapott a doku­mentumfilm kategóriában nagydíjat az Almási Tamás ál­tal rendezett Miénk a gyár cí­mű film. Az 1988 őszétől nap­jainkig forgatott mű az ózdi „szocialista gyáróriás” törté­netét mutatja be, választ keres­ve ilyen kérdésekre: Hogy le­het ötmillió forintért város­résznyi gyárat venni? Hogy le­het többmilliárdnyi vesztesé­get okozva teli zsebbel távoz­ni? Hogy lehet munkanélküli­ből polgármesterré lenni? Hogy lehet egy várost a tönk szélére juttatni? Hogy lehet 10 ezer munkanélküli egy 46 ez­res városban? Hogy lehet, hogy ez keveseket izgat? Bennünket képvisel Lippenyi Gabor (egyben vőle­génye) dalát előadja. A tervek szerint a TV2 19 órakor kezdődő műsorában — melynek zsűrielnöke Fride- rikusz Sándor — a hatodik lesz Matilda. A zsűri mellett a közönség szavazata is bejut­tathat versenyzőt a döntőbe. Nyílt levelezőlapon jelezheti a néző, hogy szerinte a harma­dik fordulóból ki kerüljön a döntőbe. Tény, van sokkal fontosabb is, mint egy pop­rock fesztivál. Ha viszont már ott vagyunk, jó lenne a győzte­sek között köszönteni a me­gyei versenyzőt; aki előre is köszöni a támogatást. Nagydobos (KM - M. K.) — Február 20-án 19 órakor harmadik fordulójához érke­zik a MITAX-ORGAN Pop­rock Fesztivál ’93. Sajnos a három elődöntő során a keleti országrészt csak egy debrece­ni, illetve a szombat estin egy nagydobosi versenyző képvi­seli: Matilda. Pénzes Matild diákként a megye különböző részein tűnt fel gitárjával, hogy dalba fog­lalja a fiatalság véleményét a világról, s az olyan fontos dol­gokról — mint például a sze­relem. Az előzetes meghallga­tások során érdemesnek tartot­ták a nagydobosi állandó lako­sú kislány produkcióját, ahogy Tánc ■ X K>. ■ I ■ ; ' ' > •• Ü&. S7FKFRFR TlRTIR FFI VFTFI FI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom