Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-09 / 7. szám
1993. január 9. " .................n:i:: : wr Mm. ** Szint, tál, cseresznye Réti János r ársaságban hallottam az év végi vendégeskedésforgatagában, hogy állítólag Angliában, egy ott dolgozó magyar értelmiségitől megkérdezték, miként fogja leszoktatni gyermekeit a kémkedésről. Igen, a kémkedésről a gyerekeit. A távoli érdeklődő azt hitte ezen felül, hogy mi itt Magyarországon oroszul beszéltünk. Eddig legalábbis. Ezt hallván eszembe jutott a régebben kalózfilmként videokazettán bekerült Rocky IV., amiben olyan bárgyú naivitással ábrázolták a szocialista blokkot, hogy tulajdonképpen csak röhögni lehetett rajta. Továbbá felötlött bennem az is, amit a határok mentén remélhető együttműködés kapcsán fogalmaztak meg szakemberek. Nevezetesen, hogy sokak szerint nem a lakosság, az egyszerű állampolgárok egymáshoz való viszonya teremt feszültséget szomszédainkkal, hanem a felső politika szintjén élednek az ellentétek. És a két jelenség tulajdonképpen egy. Azaz: szelíden fogalmazva, további finomításra, to- vábbhangolásra szorul viszonyunk a tőlünk (sajnos!?) oly távoli Nyugattal és a hozzánk (sajnos?!) oly közeli Kelettel egyaránt. Mert könnyen komoly csalódások, vagy kellemetlen meglepetések érhetnek bennünket azokon felül, amik már eddig is okoztak, okozhattak, vagy csak okozhattak volna némi meghökkenést köreinkben. Alighanem a legtöbb gondot ezen a világon a szintkülönbségek okozzák. Az, hogy van alsó, középső, felső és legfelső szint és ezen szinteken bizony nemcsak a rálátás más és más a jelenségekre, hanem a problémaérzékenység, az egyéni és csoportérdek szintúgy. És mivel a földkerekség ügyeit a hi- perfelső, az országét legfelső, az emberekét legalább felső, azaz politikusi szinten intézik, e felhőjárók minden igyekezete azon van, hogy elhitessék: a lehető legjobban gondolkoznak, terveznek, ítélnek, szeretnek, gyűlölnek. Helyettünk is, akiknek lentebb jutott hely a sors sikerlistáján. Ne csodálkozzunk hát, hogy a nyugati ember, mármint az utca embere, bennünket még mindig — és ki tudja meddig—valami Urá- lon túlról ittrekedt antropológiai érdekességnek tart, és nem feltétlenül akar egy tálból cseresznyézni velünk. Ezzel szemben a keleti szomszédok. mármint a gyalogosok szintjén, nagyon is jól tudják, hogy a felső és legfelső szinteken be kellene látni: történelmileg mégiscsak egy edényben kell kotorásznunk szemezgetni valóért. Mindenki által tiszteletben tartva a közös tálban folyó egy idejű cseresznyézés szabályait. Kontroll és tükör / gy év elején hajlamosak vagyunk, hogy bizonyos reformokat próbáljunk foganatosítani korábbi életvite- lünkhöz képest. Fellobban bennünk a vágy, hogy tiszta lappal kezdjük az új naptár első oldalát, legalábbis néhány vonatkozásban. Ilyenkor rendbe tesszük fiókjainkat, beírjuk adatainkat a zsebnaptárba és megfogadjuk: ettől az évtől kezdve pontosan vezetjük határidő- naplónkat, mert milyen jó, ha vissza tudjuk keresni benne ezt vagy azt az eseményt. Nem szólva arról, hogy regisztrálva tartalmasabbnak érezhetjük az egyébként megfoghatatlanul száguldó időt. Legfeljebb eddig jutunk el, tovább egy tapodtat se! Aztán január közepe előtt feladjuk az egészet. Holott mostanában csalhatatlan módszerek vannak arra nézve, hogy tényleg és tartósan új életet kezdjünk. A közelmúltban megjelent különféle kontrolikönyvek— úgymint agy-, test-, szex- kontroli — nagyszerűen útbaigazítanak bennünket túlhaladott életvitelünk teljes átalakítása felé. A módszer egyszerű, de nagyszerű: bizonyos időközönként odaál- lunk a tükör elé, és szabályosan bedumáljuk magunknak, hogy milyenek szeretnénk lenni. Erre agyunk szabályozhatatlan erői kapják magukat és sietve megkezdik átalakításunkat, vagyis az elhangzott parancs végrehajtását. Vegyük az én példámat: ha a tükörrel szembenézve kitartóan hajtogatnám. hogy ragyogóan érzem magam, mert tökéletes a testsúlyom, akkor az elmélet szerint hamarosan olyan lenne az alakom, mint egy fénykorát élő toronyugrónak. De szép is lenne! Es akkor nyomban javasolnám a módszer abszolút széles körű elterjesztését, mi több: kötelezővé tenném ezt a tükör előtti abrakadabrát. Teremtő Istenem, hogy megváltozhatna a világ, ha ki-ki mondogatná a magáét. Kü- lön-külön egyesével, majd csoportokban, sőt végül tömegesen is. Például: én vagyok a legjobb gyermek, a legjobb szülő, férj, feleség, barát, rokon, szomszéd. A legkedvesebb kolléga, a leginkább szolgálatkész és leg- alkalmazkodóbb munkatárs. Olyan főnök, hogy páromat ritkítom. A legnyíltabb, legtisztább szándékú politikus, aki ha jót akar, nem válogat az eszközökben. És mi vagyunk a legártatlanabb, és ezen ártatlanságunkban legkövetkezetesebb ország, ahol hiba, hála az egeknek, már megint nem fordul elő. Sem az egyik, sem a másik oldalon. Tartok tőle, csak azért nem kezdünk bele ebbe a mondogatásba, mert mindezt anélkül is szívesen elhisszük magunkról. Ä 9&fo-Ma#tjQms£á# Útvéffi meflíí&u I 1 Egy múlt századi számla nyomában Az akkurátus lakatos mester, az ótska zár és a csinos kults esete Dr. Láczay Magdolna Aki a történelmet azért szereti, hogy elődeink életébe bepillanthasson, annak még sokat keil kutatni. Kevés az olyan kiadvány, amelyik egy-egy szakma történetéhez kínálna forrásokat. A gépészet meg annyira átalakult a korai mesterségekhez képest, hogy nehéz is meghatározni, kinek a követői, utódai például a mező- gazdasági gépészet mérnökei, munkatársai. Bizonyára az elődökhöz sorolható azonban az a 19. század eleji lakatosmester, akinek egy számláját pedagógus kollégám kapta egy tanítványától, és ezúttal átadta, ha érdemesnek vélem, publikáljam. Az említett számlát 1827. december 14-én állította ki Torsok András Tekintetes Darvas Ferencné asszonyság kontójára. A benne felsorolt munkákat egy év alatt végezte, amiből bátran következtetheAlább írt Darvas Ferentzné Tekintetes Asszonyság részére következendő Lakatos munkákat készítettem u.m. 1826 W.W. Rtf. Xr. 18. máj. A kapuhoz2 kitámasztó horgokat 2 36 “ Az Ambitus öszve foglalására szükséges Schilsseisent * 28 ■50 “ Az ambitusra egy lámpát tartó csigát 22. máj. Az oldal ház ajtaja zárját levettem azt kitisztítottam és megreperálva új szegekkel felszegeztem l 15 Az első Ház ajtaja zárjához új diót tsináltam s újra felszegieltemt -36 2 9 “ A kémény alatt való konyha ajtóhoz új subriglit és zárt megreparáltam és felszegeztem - 3 6 8. jun. Az Ebédlő Ház ótska ajtaját újra szegeztem. a zárt új dióval és falui rugóval megreperáltam I 3 0 “Az Oldal Kamara ajtajához két új pántokat készítettem és annak ótska zárját újra reperáltam 2 “ ALusztemek Schroffal új horgát tsináltam 3 40 “ Két fél ablakokat kiakasztó korgokkal megvasaltam 5 30 " A keretre nyíló ajtóra egy duflafranteia zárt és ahhoz pántokat hozzá szükséges több vasalásokkal “ Ugyan oda külső ajtónak pántok horgok s több vasazása “ Egy kétfelé nyíló Pintze ajtót pántok, sarkok s karika és lefoglaló vasakkal “ A Padlás ajtóra 2 pántokkal sarkok és reteszek együtt 3 2 “ Az Árnyék szék ajtajaira a pántokat felszegeztem beakasztó horgokkal és csinos új kultsal elkészítettem 1 Az istálló ajtónak új ütközőt és a zárt megpreparáltam - 5 0 “ Az első szobába a Schnoblibet** alá 3 pallérozott szegeiket) - 45 “ A cselédház a jtajának új rugót tsimltam - 24 “ Hét pár csizmákat megvasaztama 15 Szatmárondecemberben 14-én 1827 Summa 43F27X Torsok András Lakatos mester * nyelv a zárban ** tolószerkezet % cavállalási forma mára elég ritka, bár módozatai azért fellelhetők a szervizek kínálatában. Azt nem sikerült megállapítani, hogy ki volt ez a mester. A számlát Szatmáron állították ki, de hogy a mester céhbe vagy mesterségét már más keretek között űző polerdemes szólni, aki Bonis Sámuelnek, Szabolcs megye 1825-ös országgyűlési követének a felesége, és aki férjét ide elkísérve az akkori titkos rendőrségi jelentésekben gyakran szerepel, mint olyan asszony, aki a magyarság felemeléséért küzd és társait magával ragadja. Ugyanezen asszonyság később leányát, Bónis Malvint feleségül adja Korányi Frigyeshez, ki még akkor csak ígéretes orvosi tehetség, de száműzve van Nagykállóba az 1848-as forradalomban vállalt önkéntes orvosi-honvédi szolgálata miatt. Tudjuk, mert fennmaradt és a nagykállói Korányi emlékházban ma is megtekinthető, hogy Korányi hosszabb ideig használta felesége nagyapjának, Darvas Ferencnek a szemüvegét, ahogy arról maga készített feljegyzést. Darvas ferencné lánya és unokája a magyar haladásnak két nagy tehetségű asszonya, kik a politikában és a családi életben egyaránt kiemelkedtek, mintegy mutatva, hogy szabad szellemben, új, emberibb célokért nevelték őket. A számla következő tanulságtétele az lehetne, hogy milyen munkálatokat kellett egy középbirtokos család számára egy év alatt elvégezni. Nos ez eléggé lehangoló. Le Play francia utazó leírásából idézzük, hogy mit talált egy hatvani gazda udvarán a földműveléshez szükséges eszközökből. „A földműveléshez való egy szekér és két szán, egy eke, egy borona s egy henger, csép és különféle földművelési eszköz, két ásó, három kapa, kasza és sarló.” A felmérés 1846-ban készült és természetesen csak eligazító a mi esetünkben, mert a felsorolt eszközök szama a birtok nagyságához igazodott, de, hogy a mezőgazdaság gépesítésének, eszközei korszerűsítésének még nincsenek nagy eredményei, az bizonyos. Az eke és a kasza akár századokkal korábbi is lehetett volna, és legfeljebb néhány, azóta elterjedő kultúrának voltak speciálisabb, néha korszerűbb eszközei, így például a dohányosoknak, gyümölcsvagy zöldségkertészeknek. Voltak már itt-ott kísérletképpen gőzgépek, de a szatmári, szabolcsi nemesi udvarokban ritkán tűntek fel. Torsok Andrásnak természetesen — mint lakatosnak — nem feltétlenül kellett volna a gépeket javítania, de ha lettek volna azon kisebb lakatosmunkák, úgy a számlán megtalálhattuk volna. Noha az elvégzett munkákról egyes szám első személyben szól a számla, valójában azt nem a mester írta, ezt elárulja a külső oldalon a saját kezű elismerés, ahol azt olvashatjuk: „kivan fizetve Torsok András” és a dátum. Ez az írás valamivel nehézkesebb, de szép, jól olvasható, tanult emberre vall. Mesterünk írása magasabb kulturáltságról „beszél”, különösen ha hozzátesz- szük, ez időben sok kisnemes még a nevét sem tudta leírni. A számla összegén javítások láthatók, ami nyilván a munkaadó és vállaló közötti alku eredménye, a végösszeg 43 forint 27 krajcár, aminek nagyságát úgy becsülhetjük meg, ha például tudjuk, hogy a szolgabírónak éves fizetése — megyénként kisebb eltérések ebben is voltak — 400 forint. Torsok András viszont nemcsak itt dolgozhatott, így innen húzott jövedelme, több mint egy szolgabíró egyhavi fizetése. tünk arra, hogy Torsok András a Darvas családnál házi mesternek számított, aki minden szükséges alkalommal a család rendelkezésére állt, de az elvégzett munkát csak évente fizették ki számára. Ez a mun' SMS j&jföjjS „ ísFt y ! gára volt-e a városnak, azt nem tudjuk. Egy bizonyos, nem volt úrbéres függésben a Darvas családdal. A másik izgalmas kérdés, hogy ki volt Darvas Ferencnél 1826-27- ben már inkább lányáról Szekeres Tibor: A tél virágai
