Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-06 / 4. szám

1993. január 6., szerda TÚL A MEGYÉN Kelet-Magyarország 9 Nincs túl a válságon az SZDSZ Vélemények az Szabad Demokraták Szövetsége állítólagos balra tolódásáról Budapest (ISB - Domb- rovszky Ádám) — Egységes, sikeres pártnak mondta magát a Szabad Demokra­ták Szövetsége az elmúlt évi küldöttgyűlését követően. A parlamenti frakcióban Bert­ha Zoltán és Mózes Mihály távoztával már csak két haj­dú-bihari ül, közülük Hó­dosán Róza épp e fentiek szellemében nyilatkozott la­punknak. Molnár Tiborról viszont tudtuk, hogy a választásokon a Polgári Demokrata Kör tag­jaként a későbbi nagy vesztest, Tölgyessy Pétert támogatta. Vajon miként illeszkedik Mol­nár Tibor s köre a Szabad De­mokraták Szövetsége új struk­túrájába? Erre voltunk kíván­csiak, amikor interjút kértünk Hajdúböszörmény országgyű­lési képviselőjétől. — Az SZDSZ a nyugat-eu­rópai típusú polgári demokrá­cia mellett állt ki 1990-es választási jelszavaiban — kezdte mondandóját Molnár Tibor. — A kampánynak elég kemény antikommunista szí­nezete volt, ami utólag nézve választási fogás lehetett. Ez alapján sokan úgy gondolkod- tuk, hogy az SZDSZ távol tart­ja magát a baloldaltól és egy erős polgári középpártot fog megjeleníteni. Ám furcsa mó­don egyszer csak észrevettük, hogy a párt elindult balra. Amikor Tölgyessy pártelnök lett, az ő deklarált liberális polgári közép-politikájában az összes meghatározó ügyvivő nem akart részt venni. Áz az egy év arról szólt, hogy mi­ként vegyék ki Tölgyessy ke­zéből a pártvezetést. Ezt na­gyon okosan meg is valósítot­ták. Pető Iván lett a pártelnök, s az új vezetés a balközépet célozta meg, és ebben a balt hangsúlyosan aláhúzom. — Ön, vagy mondjuk úgy: a polgári demokraták meddig tudnak ezzel lépést tartani? — A polgári demokraták, amikor Pető Iván megnyerte a pártelnökséget, elhatározták, hogy ettől függetlenül tovább dolgoznak a polgári demok­ratikus irányvonal erősítésén. Megpróbáltunk egy alterna­tívát megjeleníteni, hogy azok, akiknek az említett irányváltás mégsem fogadható el, találjanak maguknak poli­tikai érdekképviseletet az SZDSZ-en belül. Ám az egyik legjelentősebb vezéralak, Ká­dár Péter váratlanul távozott a Kereszténydemokrata Nép­pártba. Ez megnehezítette a helyzetünket. Az is megne­hezíti az elképzeléseinket, ahogy ez az új pártvezetés el­helyezkedett a hatalomban. A velük egyet nem értő aláren­delt alkalmazottak körében egy erőteljes csendes tiszto­gatást kezdett el. — Fazekas Zoltán esetére gondol? — A Hajdú-Bihar megyét érintő Fazekas-ügy és a Békés megyét érintő Dancs-ügy és az SZDSZ belső újságot érintő Béky Gabi főszerkesztőségről való leváltásának az ügye, és még sorolhatnám. Azaz a lé­nyeges posztokról a velük tö­kéletesen egyet nem értő em­bereket leváltják, kiszorítják. — A küldöttgyűlés után hal­latlan nagy egységről, egy si­keres párt újraindulásáról be­széltek, arról, hogy az SZDSZ túl van a válságon. Mi a véle­ménye erről az egységről? — Az SZDSZ nincs túl a válságon. Addig legalábbis, amíg azok le nem szakadnak róla, akik ezzel a politikai irányvonallal nem értenek egyet. Mert ez a frakción és a párton belül is egy jelentős tömeg. •— A vidéki párttagságot is­merve nem lepődöm meg azon, amit mond, de a frakcióban is így volna? Hiszen onnan már jónéhányan távoztak! — Igen, a frakción belül is. Vannak olyanok, akik ezt ma­gukban elfojtják, arra gondol­va, hogy másfél év múlva már egy új választásokon legfel­jebb nem indulnak, viszont vannak olyanok, akik gondol­koznak, hogy ebben a helyzet­ben mi a lelkiismeretüknek megfelelő teendő. — Az ön számára mi az? — A magam részéről azt tartom egy politikustól elvi ál­láspontnak, hogy pusztán azért, mert nem az ő általa fa­vorizált személy vezeti a pár­tot, még nem kell azonnal el­szaladni, hanem meg kell vár­ni, hogy mit csinál az új veze­tés. Ebben a helyzetben most én olyan tendenciákat látok^ ami nekem nem tetszik. El­csúsztunk balra. Fazekas Zoli­nak a szervezői székből való eltávolításával sok olyan szer­vezetet választottak le, akikkel mi 1990-ben együtt küzdöt­tünk. Ez engem mélyen érint, mert azokról van szó, akikkel a semmiből csináltuk az 1990- es kampányt. Ebben a helyzet­ben nekem el kell gondolkod­nom azon, hogy merre lépjek. — Milyen lehetőségei van­nak? — Talán még van esély arra is, hogy az SZDSZ tér vissza a 89-90-ben kitűzött céljaihoz. Konkrét választ éppen ezért e kérdésemre nem tudok adni. Tény, hogy figyelem az új pártkezdeményeket és itt van még az MDF januári országos nagygyűlése is, azon is sok múlik. Nem, arról nincs szó, hogy az MDF-be lépnék be, de elképzelhetőnek tartom, hogy az MDF-ből európai értékeket képviselő országgyűlési kép­viselők kiválnának. Vannak köztük olyanok, akikkel na­gyon hasonló nézeteket val­lók. Ha ez megtörténne, akkor anynyi képviselő szakadna el különböző pártokból, hogy ezek az emberek akár valami­lyen új csoportosulásban talál­nák meg a politikai helyüket. Csöndes napok a tőzsdén Irányadó árcentrum kezd kialakulni Budapest (ISB — Sinka Zoltán) — Alig több mint egy hónapja, tavaly december 1- jén vezették be a kárpótlási jegyet a tőzsdére. A szakem­berek nem vártak lényeges változást a papírok tőzsdei forgalmazásától — sem az árfolyam, sem a kereslet alakulása tekintetében — s ma már elmondható, hogy nem kellett csalódniuk. A tőzsdei nyitó ár a kár­pótlási jegy névértékének 79 százaléka volt. Ez nagyjából megegyezett a tőzsdén kívül már korábban kialakult árral, annál legfeljebb 1-2 százalék- ponttal volt magasabb. Tőzs­dei szakemberek szerint a for­galom nem jelentős, ami rész­ben annak tudható be, hogy a tőzsdén kívüli értékesítés kevesebb technikai bonyo­dalommal jár. Lazur László, a Budapesti Értéktőzsde osztályvezetője szerint a kárpótlási jegy mint értékpapír, forgalma elsősor­ban az Állami Vagyonügy­nökség által éppen felkínált ál­lami vagyon minőségével függhet össze. Megfigyelhető volt, hogy a Pick-részvények cseréjekor megugrott a forga­lom, de az adókedvezmények is sokakat ösztönözhettek az év végén ilyen jellegű befek­tetésre. Az, hogy a tőzsdén kívül jó­val élénkebb a kárpótlási je­gyek forgalma, többek között az országos tőzsdei hálózat hiányának köszönhető. A na­gyobb brókerházak többsége sem tart fenn vidéken irodát, így annak, aki nem akar Bu­dapestre utazni, marad a tőzs­dén kívüli, magánforgalom­ban történő értékesítés lehető­sége. A kínálati oldalon pedig szinte csak magánemberek, maguk a kárpótoltak jelennek meg — míg a vásárlók között elsősorban profi befektetők, intézmények, vállalkozások találhatók. Valószínű, hogy a magánemberek számára ked­vezőbb, ha azonnal és egysze­rűbben pénzzé tudják tenni a kárpótlási jegyet, még ha a tőzsdei árfolyamnál némileg alacsonyabb áron is. A Budapest Értékpapír és Befektetési Rt. a kárpótlási je­gyet forgalmazó konzorcium vezetője volt. Jasper Miklós, a részvénytársaság ügyvezető igazgatója a tőzsdei bevezetés legfőbb eredményének azt tartja, hogy kezd kialakulni egy jól látható árcentrum, amely mindenki számára irányadó lehet. Az egy hóna­pos árindex alapján megfi­gyelhető, hogy a tőzsdén ki­sebb a kárpótlási jegyek ár­folyamingadozása, mint a tőzsdén kívüli értékesítésben. A 79 százalékos nyitóár egy­ben a legkisebb mérték is, a legmagasabb ár azonban nem haladta meg a névérték 81 százalékát. (A tőzsdén kívül 78-82 százalék között inga­dozik az árfolyam.) Jasper Miklós szerint a tech­nikai akadályokon túl pszi­chológiai okai is vannak a nagyobb tőzsdei ügyletektől való tartózkodásnak. A nyil­vánosságot senki nem szereti — véli —, főleg nem, ha nagyobb összegről van szó. A pénzügyi szempontból jelen­tős üzletek elsősorban az első- és önprivatizáció során köttet­nek, ezek pedig értelemsze­rűen nem jelennek meg a tőzs­dén. Mindent összevetve: a szak­emberek úgy gondolják, a kezdeti csöndes napok után hosszú távon sem várható megrázkódtatás a kárpótlási jegyek tőzsdei forgalmában. Expo-menetrend 1993-ra Református tanítóképző Debrecen (MTI) — A Ma­gyarországi Rerformátus Egy­ház ez év január 1-jei hatállyal visszakapja a debreceni Köl­csey Ferenc Tanítóképző Főis­kola, az 1. számú gyakorló is­kola és a Maróthi György Kol­légium és Könyvtár tulajdon­jogát. A szerződés értelmében a Magyarországi Református Egyház vállalja, hogy az épü­letek tulajdonjogával együtt a főiskolát is átveszi, abban ta­nítóképzést folytat. Ezzel nemcsak a református szel­lemiségű tanítók képzésének lehetőségét kívánja megte­remteni, hanem — történelmi hagyományainak megfelelően — az állam és mások által fenntartott iskolák számára is képez tanítókat. Budapest (MTI) — Az 1996-os budapesti világkiál­lítás sikeres megrendezése érdekében mihamarabb szin­kronba kell hozni a főváros és a programiroda fejlesztési el­képzeléseit, s a sarokpontokat meghatározva rövid időn belül együttműködési megállapo­dást kell kötniük — véli Kas­sai Róbert, a Világkiállítási Fórum elnöke, aki kedden az idei esztendő világkiállítással kapcsolatos feladatairól nyi­latkozott az MTI munkatársá­nak. A legfontosabb teendők kö­zött szerepel többek között a IX. kerületi volt MÁV-pálya- udvar területének beépítéséről szóló tenderek kiírása. Mint ismeretes, az előzetes pályáza­ti felhívások már tavaly meg­jelentek, s azokra kellő érdek­lődés mutatkozott. Mintegy 300 pályázó jelentkezett a bu­dai oldal — a 36 hektáros tényleges világkiállítási terület — mélyépítési munkálatainak előkvalifikációs pályázatára is. Az 1,3 milliárd forint ér­tékű megbízásra rövidesen megjelenhet a végleges ten- deifelhívás. Még az idén versenyt kell hirdetni az expo ideiglenes épületeinek terve­zésére, illetve kivitelezésére is. Ez nem halogatható, hiszen az előregyártott panelek, vagy kész házak tervezése idő­igényes munka. Ismeretes, hogy az előhasznosításra ke­rülő három új egyetemi épüle­ten kívül a többi felépítendő pavilont és más létesítményt a rendezvény végeztével el kell bontani. Kassai Róbert szerint fel kell gyorsítani a lágymányosi híd építését, s végső döntés szükséges arról, hogy 1996-ig hány forgalmi sávval, illetve villamossal, vagy anélkül épül meg. A DBR-metró első sza­kaszát is be kell fejezni 1996- ig, hiszen nemcsak szükség van rá, de a világkiállítási te­rület közvetlen környéke a rendezvény alatt nem lehet építkezési terület. A szponzorálás tekintetében sürgős feladat, hogy egy lehe­tőleg multinacionális céget megbízzanak azzal, hogy a szerződéseket a programiroda nevében megkösse. Meg kell oldani továbbá az expo PR- tevékenységét, vagyis a meg­felelő médiákon keresztül, a megfelelő tájékoztatást meg kell adni. Csődegyezségi tárgyalások 94 milliárddal tartoznak a tb-nek Budapest (MTI) — A tava­lyi év során semmit sem csök­kent, sőt december végére a 94 milliárd forintot is meghaladta a társadalombiztosítás kintlé­vősége — tájékoztatta az MTI-t kedden az Országos Társadalombiztosítási Főigaz­gatóság sajtóirodája. E hatalmas adósságállo­mány csökkentése érdekében a szervezet tavaly is számos intézkedést tett — több-ke­vesebb sikerrel. Az utolsó hó­napokban 251 munkáltatóval sikerült ugyan megállapodni a tartozás átütemezéséről, ám ez mindössze 651 millió forintot jelent a csaknem fOO milliárd- ból. A kintlévőség behajtása érdekében áz OTF a legna­gyobb hangsúlyt az azonnali beszedési megbízásokra he­lyezte, helyezi. Csak az elmúlt két hónapban például 1705 in­kasszót bocsátottak ki az igaz­gatóságok, amelynek ered­ményeként 2,5 milliárd forint folyt be a Társadalombiz­tosítási Alapba. A hatalmas kintlévőséghez képest ugyan­csak „filléreket” hozott, mégis pozitívumként értékelhető a december elején megrendezett első tb-börze. Ezen az adósság fejében felajánlott vagyontár­gyak közül 100 millió forint értékű talált gazdára. Október közepétől a társa­dalombiztosítás jogosulttá vált a behajtási-végrehajtási tevé­kenységre is. E viszonylag rö­vid idő alatt a tb szakemberei 91 alkalommal foglaltak csak­nem 12,5 millió forint érték­ben. Ingatlanokra elsősorban Kecskeméten, Szombathelyen és Borsod megyében „tették rá kezüket” de néhány alkalom­mal a készpénzfoglalás is eredménnyel járt. Csődegyezségi tárgyalások során 386 munkáltatóval sike­rült megállapodást kötni. Ta­valy e tárgyalások eredménye­ként országosan 1,2 milliárd forintot fizettek be az adósok. Ennek 65 százalékát a Bu­dapesti és a Pest megyei igaz­gatóság javára teljesítették — tájékoztatott az OTF sajtóiro­dája. Húszezer magyar Suzuki Esztergom (MTI) — Ebben az évben 20 000 személygép­kocsi értékesítését tervezi a Magyar Suzuki Rt. Szerény mértékben ugyan, de megkez­di az autók exportálását is, ám az idei Swiftek nagyobb részét belföldön adja el. Az ezer és az ezerháromszáz köbcentis ko­csik folyamatos gyártása mel­lett a modell bővítését is ter­vezik. Újabb márkakereskedő­ket bíznak meg az árusítással, s az év közepén már 100 he­lyen foglalkoznak a hamar népszerűvé és keresetté vált Swiftek értékesítésével, szer­vizelésével és az alkatrészel­látással. A cél az, hogy az or­szág minden pontjáról fél óra alatt elérhetők legyenek a Suzuki gépkocsikat árusító ál­lomások. A szalagokról legördülő gépkocsikban jelenleg 35 szá­zalék a hazai részegységek, al­katrészek aránya, s a tervek szerint ez év októberére a magyar beszállítás értéke 50, az EK-ból érkező alkatrészek aránya pedig 10 százalékra emelkedik. Ebben az esetben a Suzuki gépkocsikat már mint magyar árut lehet exportálni. E cél érdekében folyamatosan bővítik a magyar gyártók kö­rét. Az esztergomi vállalat egyik japán részvényese, az ITOCHU Corporation vegyes vállalat alapítását készíti elő a japán Daikin és a magyar Bákány céggel kuplungszerel­vények gyártására. Az új üzem Tatabányán kezdi meg mű­ködését ez év augusztusában. Az esztergomi személygép­kocsigyárba tavaly 300 dolgo­zót vett fel a részvénytársaság. Az idén folytatódik a munkás­felvétel. Amikor már teljes ka­pacitással és két műszakban dolgozik az üzem, és évi 50 ezer gépkocsit állít elő, akkor 1200 embernek nyújt mun­kalehetőséget. De a háttéripart is beleszámítva, a foglalkozta­tottak tábora ennek tíz-tizenöt­szöröse is lehet. Széles kalapjáról, „kalapos festődként ismerik a szentesiek Berkecz István grafikus-festőt. A szente­si alkotó a tanyákon szerzett élményeit, tapaszta­latait eleveníti meg képein, esetenként különböző festészeti stílusban. Legutóbbi műveiben az eltű­nőben levő harmonikus-praktikus tanyasi életfor­mát szembesíti a lakótelepi lét sivárságával MTí-?otó

Next

/
Oldalképek
Tartalom