Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-07 / 288. szám
1992. december 7., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 A szeretet gazdagsága Emberi hajlék a rászorulóknak Pócspetri (KM — Kovács Éva) — Pócspetriben közel kétezer ember lakik, sorsuk, életük olyan, mint bármely más megyebeli falué. A különbség talán csak annyi, hogy az itt élők az átlagosnál is jobban figyelnek egymásra, saját, egyéni gondjaik mellett a közösség érdekeit is igyekeznek figyelembe venni. Ennek a felfogásnak ékes példája az a szeretetház, amelyet a napokban Surján László népjóléti miniszter jelenlétében vehetett birtokba a falu. Minden családot várnak — Az egész úgy kezdődött, hogy ez év tavaszán nálunk is megalakult a nagycsaládosok egyesülete — kezdi a történetet Mikula István, az egyesület elnöke. — Egyesületként pályáztunk, s nyertük azt a pénzt, amelyet közös elhatározás alapján egy közösségházra, vagy, ahogy ma már Petriben mindenki mondja, szeretet- házra akartuk fordítani. S hogy miért éppen erre? Mikula István szívesen válaszol. Mint mondja, szeretnék feléleszteni a régi hagyományokat, s elérni, hogy az egész világon, így az ő falujukban is, tapasztalható elidegenedés megszűnjön, az emberek megtalálják az egymáshoz vezető utat. Kicsik és nagyok egymásért — Ma mindenki megvan a maga bajával, este meg bezárkózik, nézi a tévét. Nincs ez így jól sehogysem — mondja az elnök —, jó lenne újra együtt, mint régen a tollfosz- tás, tengerimorzsolás idején. Ezért is remélik, hogy munkájukba nemcsak a nagycsaládosok, hanem minden család bekapcsolódik, függetlenül attól, valójában hány gyermeket nevel. A családon, nem pedig a létszámon van a hangsúly, mindenkit nagy-nagy szeretettel várunk. Az egyesület tagjai, a szeretetház megálmodói egyetlen percre sem tagadják, hogy a közösségi élet felélesztése mellett a segítségnyújtást, a különféle karitatív tevékenységet is zászlajukra tűzték. Ruhagyűjtést, az idős emberek támogatását tervezik, s elképzeléseikbe az is belefér, hogy a magukra maradt öregek portáján akár fát vágnak, tüzelőt aprítanak a fiatalok, bevásárolnak a gyermekek. Szeretnék gyárakkal, üzemekkel felvenni a kapcsolatot, s megpróbálják elérni, hogy a faluban termelői áron tartsanak majd különféle termékekből árusításokat. A polgármester is támogatja A nagycsaládosok egyesülete, az általuk megálmodott és létrehozott szeretetház ötlete mára szép elismerést kapott a faluban, s ez teljesen érthető. Az itt élők összefogását nemcsak szemléli, nagymértékben támogatja is a polgármesteri hivatal, s személyesen maga a polgármester is. — Anyagi, erkölcsi támogatást egyaránt szeretnénk nyújtani — mondja a falu szülötte, Somos József polgármester, aki talán mindenki közül a legszebben fogalmazta meg, miért is lett az új létesítménynek épp szeretetház a neve: — Azért, mert a házzal kapcsolatos mindenféle tevékenységet, szellemi és fizikai munkát nem magukért, hanem önként, a mások iránti szere- tetből teszik az emberek. Épp ezért úgy gondolom, egy ilyen kezdeményezés a falu életének fundamentuma lehet. Olyan cselekedet, ami nem is anyagiakban, inkább lélekben, az itt élők hangulatában jelenthet sokat. A polgármester joggal örül a (kezdeményezésnek. Mint mondja, bármennyire is szeretnék, a megfelelő anyagiak hiányában, sajnos, nem tudnak minden rászorulón segíteni, pedig teljes működési költségüknek tizennégy százalékát, idén ötmillió forintot fordítanak szociális célokra. Szénből van elég, fuvar nincs A választék azonban az elmúlt évhe2 képest is csökkent. Ennek oka egyrészt a bányák bezárása, másrészt az egyre meghatározóbbá váló ár, hisz a tüzépek lassan nem szenet, hanem árat adnak el. Képünkön az egyik jellemző: ha nincs az olcsó cseh szén, akkor egy kicsit megcsappan a forgalom, így Lakatos Ignácnak is áll a fuvar Balázs Attila felvételé Ki marad a betegágy mellett? Megnyugtató válasz az illetékestől Megyénkben az egészség- ügyi középfokú képzés nagy hagyományokkal rendelkezik, hiszen a szakiskolai oktatás 40 éve, a középiskolai képzés 25 éve adott és ad megfelelő szakképesítést az ápolónőknek. Megdöbbentő a hír (KM — K. É„ 1992. december 3., csütörtök), amely szerint megszűnik ez a képzési forma, hiszen létbizonytalanság érzését keltheti pedagógus, iskolai dolgozó, tanuló, szülő oldaláról egyaránt. A megszűnésről szóló hír alaptalan, hiszen az országos főhatóság eddig semmi jelét nem adta megszüntető szándékának, és az iskolánkat fenntartó Nyíregyházi Megyei Jogú Város Önkormányzata sem tervezi azt. Az európai színvonalhoz való közelítés szükségessé teszi az egész középfokú képzés átformálását. Ez tény. Hazánkban jelenleg az történik, hogy világbanki pályázatot elnyerve tucatnyi iskola kísérletet folytat, amelyben néhány ún. követő iskola — financiális támogatás nélkül — is részt vesz. A kísérlet lényege az érettségit követő többéves szakirányú képzés. A követendő megoldások kimunkálásához, országos méretű kiterjesztéséhez azonban több évre van szükség. A helyzet kezdeti állapotát, kimunkálatlan-; ságát megfelelő módon demonstrálhatja, hogy jelenleg még alaptanterv nincs, amelyet a helyi igényekhez igazítottan lehetne használni. Fentiekből kitűnik, hogy a hazánkban működő 58 középfokú oktatási intézmény megszüntetése évenként mintegy 2000 ápoló kiesésével pótolhatatlan hiányokat okozna. A fokozatos megszűnés helyett a fokozatos átalakulás az egyetlen megoldás, amihez a Népjóléti Minisztérium támogató ígéretét megadta. A képző intézmények szakoktatóinak átképzése azonban energia, pénz, idő kérdése, amihez a megfelelő megoldásokat még nem sikerült eddig megtalálni. Könnyen belátható, hogy a jövőben sem lesz nélkülözhető a középfokú képzési modell alapján történő nagy létszámú ápolóképzés. Az természetesen csak évek múlva derülhet majd ki, hogy az érettségi utáni egy-kettő, illetve három év szakirányú képzés után lesz-e a pályának vonzó ereje, megtartó képessége; kik lesznek azok a tanulók, akik vállalják az érettségi utáni tanulást, és nem főiskolai szintű képesítő birtokában megmaradnak-e a betegágynál, nehéz szellemi és fizikai munkát végző ápolóként. Szeretném megnyugtatni az iskolánk iránt érdeklődő szülőket, és a hozzánk felvételiző tanulókat, hogy 3 szakközépiskolai és 2 szakiskolai osztállyal az 1993/94-es tanévben új évfolyam képzése kezdődik meg a Zay Anna Egészségügyi Szakközépiskolában és Szakiskolában Nyíregyházán. Héczei Béla igazgató Orvosviccek Álomkór Egy színésznő lelki problémáival fordul a pszichológushoz. — Na és, miről szokott álmodni mostanában? — Hát éppen ez a baj, hogy már nem is álmodom. — Művésznő, ha ön nem dolgozik, akkor nekem sincs semmi dolgom. Kortünet — Gratulálok, asszonyom! A vérnyomása teljesen normális, pontosan megfelel annak a kornak, amennyit mondott, a 30 esztendőjének. — Köszönöm, doktor úr. Es ha mondjuk 48 lennék, akkor is normális lenne? Fatális félreértés — Nos, fiatal barátom, hogyan sikerült a műtét? — kérdezi a kórházigazgató az új sebésztől. — Miféle műtét? Hát én, azt hittem, hogy boncolni kell... Sértés A körorvos lakásán hajnali háromkor hosszasan cseng a telefon. Egy izgatott nő elhaló hangon közli: — Doktor úr, csúnyán megsértett a férjem. / —Mi közöm nekem ehhez?! És ezért ver fel hajnalban? —Igen, doktor úr, ezért. Azt hiszem, ugyanis, hogy itt-ott össze kell varrnia engem. Félretett pénz Angyal Sándor A mikor napjaink legdivatosabb szavait halljuk—csökkent, mérséklődő, veszteség, csődeljárás, tovább romlott stb. —, alighanem vétek azzal előhozakodni, hogy miként növekedett az elmúlt háromnegyed évben a lakosság megtakarítása. Márpedig az alábbi sorokban erről lesz szó, hiszen — mint a KSH megyei igazgatóságának legfrissebb összefoglalójából kitűnik — „Az MNB megfigyelési körében a lakosság szeptember végi betétállománya kamatjóváírásokkal együtt 17,1 milliárd forint volt, 5,4 milliárd forinttal több, mint egy évvel korábban.” A számok szikárak, érzelemmentesek, de mindenekelőtt tények, tehát aligha kételkedhetünk bennük. Az előbb említett összegek egy másik megvilágításban azt is jelentik, hogy idén ősszel 100 forint betétre megyénkben 74 forint hitel jutott, míg tavaly a hitelállomány meghaladta a betétekét. Csak azt ne mondjuk már, hogy eljött a Kánaán! — hallom máris az ellenvetést, amivel magam is azon nyomban egyetértek. Nem hogy nem jött el a Kánaán, hanem, szerintem, tovább romlottak az életx’iszonyok az ország legkeletibb részén. Talán akkor járunk közel az igazsághoz, ha elfogadjuk, hogy életünkben egyszerre van jelen a szegénység és a gazdagság. Napnál világosabb, hogy a fentebb említett 5400 millió betétnövekedés nem annak a csaknem 60 ezer munkanélkülinek a pénztárcájából került a bankokhoz, akik fogukhoz kénytelen verni a garast, s hónap végén azt sem tudják, hová forduljanak segítségért. Tény továbbá, hogy a lakossághoz történő pénzkiáramláson belül feltűnően nőtt a szociális jellegű bevételek szerepe, ami megintcsak nem szívderítő és felemelő. Mit mutatnak mégis a fenti számok? Mindenekelőtt azt, hogy egyfajta kényszertakarékossággal állunk szemben, s igen tanulságos eredményre vezethet az a vizsgálódás, hogy a félretehető pénzben mennyi a kamatjövedelem. Egyes vélekedések szerint a magyar mentalitást a tartós, kevésbé mobilizálható, de biztonságos befektetés jellemzi, nem pedig a kockázat\>állalás. (Mutatja is a hitelfelvétel visszaesése.) Ugyanakkor tartósan együtt kell élnünk az inflációval, ez is sokakat meggondolásra késztet, s ha teheti, a holnaptól való félelmében a tízezer forintját is értékpapírba, vagy betétbe rakja. Ami nem baj, hiszen szűkösebb időkben a világon mindenütt előtérbe lép a takarékossági szemlélet. Már akinek van miből takarékoskodni! Közelebb visz az igazsághoz az is, ha tudjuk: egyre élénkebben különül el a társadalom szegényebb és gazdagabb rétegre, s nyilvánvaló, hogy azok a pluszmilliárdok a gazdagabbaktól áramolnak a betétkönyvekbe. Bár nem ad okot üdvrivalgásra a betétnövekedés, annyit azért jelez, hogy még él, lélegzik a gazdaság, s talán nincs messze az idő, amikor kedvezőbb irányokban is változik a betétek összetétele. A Kommentár Háztáji Galambos Béla A termelőszövetkezeti átalakulások megtörténte után is igény lesz háztájira. Legalábbis úgy tűnik ki azoknak a gazdaságoknak a tapasztalatából, akik már túl vannak Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében az újjáalakulás nehézségein. Bár ahány ház, annyi szokás, és lesznek helyek, ahol más nevet adnak neki, ha tudnak, a jól megszokott háztáji valószínűleg tovább él majd annak ellenére, hogy az új törvény nem rendelkezik róla. Nem maga a „háztáji” név, hanem az integráció az, ami továbbra is vonzó a régilúj szövetkezeti tagok számára. A közös művelés ugyanis, mint egy kft.- vé alakult volt termelőszövetkezet elnöke mondta, 20- 30%-kal is kisebb költséggel oldható meg „házon belül". További előnye még, hogy a költségbefizetések terén is meg lehet találni a módot a tagoknak nyújtható olyan kedvezményekre, mint például a részletekben, vagy késleltetve történő kiegyenlítés. Integráció alatt azért a legtöbb helyen csak a közösen, jutányos áron történő művelést, azaz termelést értik. A piac felkutatása, a megtermelt termék eladása, mint eddig, ezután is folyhat (ha sikerül) szövetkezeti vagy kft.- szinten, de végül bárki önállóan is értékesíthet, ha jobb lehetőséggel rendelkezik. Ez utóbbira jó példa az idei háztáji burgonya. Nem lévén igazán jó piac a nagy tételekre, a termelők nagy része — volt szövetkezet, ahol a tagok 90%-a — saját maga keresett jobb áron vevőt a háztájiban megtermett burgonyájára. Más volt a helyzet eddig a viszonylag stabil piaccal rendelkező, szerződésekkel idejekorán leköthető termékeknél. A gabonaféléket, az ipari növényeket és mindinkább a dohányt is, a legtöbb helyen nemcsak integráltan termelték a háztájiban, hanem az értékesítését is közösen, a közös által megkötött szerződések alapján végezték. Eddig mindenesetre így volt... A A" ’"a Nézőpont
