Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám

Kilátásaink az új évben

Optimista

nyilatkozatok

A rendszerváltás óta sajnos kevés ember mondhatja el, hogy lényegesen javultak életkörülményei, ám ez nem a rendszerváltás hibája, A többség mégis ezt a rendszert hibáztatja, és sokan nem látnak okot különösebb bizakodásra, hisz még nem érezhetők azok az eredmények, amelyek majd az elkezdett átalakulás következményei lesznek. Szerencsére mégsem borúlátó mindenki, $ az élet minden területén akadnak olyanok, akik nemcsak bíznak az elkövetkező időkben, hanem ki is mondják azt.

Tenni akarás és összefogás

A köztársasági megbízott megyei hivatalának vezetője:

—■ Az önkormányzatok két évvel ezelőtti megalakulásakor sokan megkongatták a vészharangot, hogy csak idő kérdése és az önkormányzatokat új felállásban működőképtelenné válnak — kezdi mondandóját dr. Fekete Zoltán. — A tapasztalat azt igazolta, hogy az önkormányzatok nemcsak talpon maradtak, hanem felismerték azokat a lehetőségeket, amelyekkel a településekért talán még többet tehetnek, mint a rendszer- váltást megelőző időben.

— Ennek az okát abban látom, hogy valamennyi önkormányzat tudatában van annak, hogy a településért felelősséggel tartozik. Nyilvánvaló, a települések érdeke elsősorban az, hogy helyben teremtődjenek meg azok a feltételek, amelyek egyre inkább otthont nyújtanak az ott lakóknak, s ehhez az infrastruktúra fejlődése kell. Néhány példát szeretnék elmondani. Ez év október 17-én Komlódtótfalun felavatták az utolsó vízmüvet. Véleményem szerint ez 1963 óta az egyik legjelentősebb dátum, akkor fejeződött be a megye villamosítása, most pedig az egészséges ivóvízzel való ellátása. Ez azért is kiemelendő jelentőségű, mert tőlünk sokkal gazdagabb megyékben ilyen programot még nem tudtak végrehajtani.

Az erőt pedig abban látom, hogy például gázberuházásra, szennyvízcsatorna és egyéb infrastrukturális beruházásokhoz több településen fogtak hozzá, melyhez kerekítve 4,4 milliárd forint állami támogatást kaptak. Az 5,2 milliárd forint saját erővel együtt három éven belül 9,6 milliárd értékű fejlesztést tudnak az ön- kormányzatok megvalósítani. A hangsúlyt a saját erőre tennem, a tenni akarásra, a lakossági hozzájárulásra, ami pénzben, munkában jelent meg.

— Optimizmusra ad okot, hogy az önkormányzatok talán hatáskörüket meghaladóan segítik az új farmergazdaságok létrejöttét, támogatják az egyéb munkahelyteremtő fejlesztéseket is. Ebben az évben 168 olyan koncepció kapott állami támogatást, amely összesen 2700 munkahely teremtését biztosítja.

— Az önkormányzatok működését mi törvényességi szempontból vizsgáljuk és pozitív jelenség az, hogy csökken a törvénysértő döntések száma, aránya a helykeresés

helyett. Az önmegvalósításra tették át a hangsúlyt, néha éppen ez a helykeresés, annak újszerűsége megsokkolja a település lakóit, de végső soron kiépült egy olyan oktatási hálózat, amely biztosítja az alapfokú, a középfokú ellátást, s valamennyi település egészségügyi ellátása megoldott. Amit hiányolok: többször kellene élni a társulás lehetőségével, mely elsősorban a szakmai színvonal javulását eredményezhetné, a minőség irányába mozdítaná el az oktatást, a közművelődést, az egészségügyi ellátást.

— Ugyanezt értem a köz- igazgatási munkára is, melyet a polgármesteri hivatalok látnak el. Sokkal racionálisabb lenne hatósági ügyekben társulások létrehozása, mely nem az önállóság feladását jelentené, hanem azt, hogy a szakmai munka színvonala például az építésigazgatásban magasabb színvonalon történhetne.

— Az 1993-as évtől azt várjuk, hogy az önkormányzatok ugyanúgy a településért fognak dolgozni és nem fogják az apparátust felhasználni arra, hogy a közelgő választást előkészítendő látványdöntéseket hoznak és hajtanak végre, hanem folytatják azoknak az elhatározásoknak a végrehajtását, melyet számukra az ön- kormányzati törvény határozott meg, s még nagyobb gondot fordítanak a szociális ügyek kezelésére, melyet a megye sajátságos helyzete, a nagy arányú munkanélküliség még inkább indokolttá tesz.

rr

Tűzből, vasból mestermúvet

— Én a lelkemben már a világkiállításra készülök — fogad széles mosollyal és hatalmas kézszorítással Vajda László, a Tiszaeszláron élő kovácsmester, aki munkáinak minősége, színvonala alapján megkapta a népi iparművész címet. A mester és művész életében az utóbbi néhány hónap alatt jelentős változás történt. Eddig középfokú oktatási intézményben tanította mesterségét, s szabad idejében készítette a kovácsoltvas tárgyakat. Az iskolától immár búcsút vett, és főállású kovácsmesterként kíván dolgozni. A hivatalos megnevezés szerint szellemi szabadfoglalkozású, a társadalombiztosítás és az APEH szempontjából vállalkozó.

— Igaz, nehéz időkben határoztam így, de a jövőt illetően és a vállalkozást tekintve is optimista vagyok — fejti ki döntése indítékait. — Optimista vagyok, mert az a meggyőződésem, hogy a becsületes munkának mindig lesz jövője, és a szép kivitelű munkákra lesz igényük az embereknek. Nagyon bízom abban is, hogy az ország ki fog lábalni ebből a nehéz helyzetéből, ha egyre több ember fog úgy gondolkodni; hogyan tevékenykedhetne a legjobban az ország javára.

Tapasztalatai szerint sajnos, gátlástalan emberek is előtérbe kerültek, nagyon sokan kibújnak az adózási kötelezettségek teljesítése alól, s vannak, nem is kevesen, akik minél kevesebb munkával, és másokat minél jobban becsapva, egy csapásra akarnak meggazdagodni. Mégis, úgy véli, hosszú távon a tisztességes munka és a tisztességes élet fog érvényesülni.

— Ha az emberek szemlélete változik, az tudatosulja társadalomban, hogy tisztelni kell a munkát, a minőséget, a számlát, az üzleti kapcsolatokat, egyszóval ki kell alakítani a tisztességes vállalkozói magatartást. Meg kell ezt tanulnunk, mert például ha mindenki becsületesen adózna, hamarabb rendbe jöhetnének itt a dolgok.

A Vajda László kezei alól kikerülő munkák az ékes bizo- nyítékai e szavak hitelességéLegyen béke, alkotó légkör

Ha annyi ezrese lenne dr. Jósvai Lászlónak, ahányan ismerik, akkor a megyei nyugdíjaskamara az Alföld leggazdagabb társadalmi szervezete lenne. Mert ahhoz semmi kétség nem fér, hogy ezt a hatalmas összeget a szabolcsi nyugdíjasok megsegítésére fordítaná a kamara nemrég megválasztott megyei elnöke.

— Azért a szeretett iskolának, a nyíregyházi Zrínyi gimnáziumnak is adnék néhány milliót—mosolyog a képtelen ötleten az érintett —, hiszen ott is eltöltöttem pár esztendőt.

Jósvai tanár úr hetvenkét éves, s két munkahelye volt eddig. A nagycserkeszi általános iskola, meg a Zrínyi gimnázium. Ez utóbbi helyen huszonöt évig volt igazgató, nem csoda hát, ha azokat az időket sohasem felejti. S ha tehetné, milliókat adna a régi iskolának.

— Ebben a szűkös világban komolytalannak tűnik az optimizmus, de én biztos vagyok benne, hogy hamarosan enynek. Az eszlári műhelyben ez a szellemiség határozza meg a mester munkásságát: keményen meg kell dolgozni minden egyes forintért, de itt a munka tisztelete és megbecsülése érzékelhető. A műhely mellett egy kis bemutatótermet is kialakított, tervei szerint ott általános iskolai csoportokat fogadna, megismertetve velük ezt a nehéz, de gyönyörű mesterséget, amikor a tűzből és a vasból mesterműveket kovácsol. Azt szeremé, ha sikerülne néhány fiatallal megkedveltetni ezt a munkát, és újra lennének tanulói, mert jelenleg gond van az utánpótlással.

Ami pedig a világkiállítást illeti, a mester úgy gondolja, eléggé elment már a hazai kovácsműhelyek híre az ország határain túlra, ő is kapott már nyugati megrendelést.

— Optimista vagyok a világkiállítás miatt is — foglalja össze terveit — meggyőződésem, hogy meg kell mutatni a világnak a magyarországi kovácsművészetet. Vagyunk néhányan, akik rendszeresen dolgozunk műemléki épületek felújításán, a szakmai színvonal adott. Meg tudnánk tölteni egy 200-300 négyzetméteres területet kovácsoltvas alkotásokkal. Biztos vagyok benne, hogy ez olyan, ami magyar specialitás, amit büszkén felmutathatunk.

hülni fognak az iskolák nehézségei. S talán a nyugdíjasok helyzete is javulhat belátható időn belül.

A nyugdíjaskamara elnöke a következő hónapokban sokat vár a most születésiéiben lévő szociális törvénytől, s az átalakuló társadalombiztosítástól.

— A bérek köztudomásúlag Szabolcsban a legalacsonyabbak, természetesen a nyugdíjak is messze az országos átlag alatt vannak. Ezért nem illúzió talán, ha a nálunk élő ország- gyűlési képviselőktől azt kérjük, a törvény tárgyalása közben tegyenek meg mindent az érdekünkben. Az édesanyjuk, édesapjuk érdekében... Több mint százhúszezer szabolcsi nyugdíjas figyel rájuk, akik a másfél év múlva megrendezett országgyűlési választásokon emlékezni fognak arra, ki miképp képviselte az érdeküket.

Jósvai igazgató úr nem ma született, megjárta a második világháborút, a hadifogságot, látta a háború utáni lerombolt.

Magyarországot, volt alkalma tehát megismerni a sorsfordító eseményeket. Talán ezért is bizakodó. A jól felfogott érdekünk azt diktálja viszont, hogy normális mederbe kell terelni a politizálást, s legyen mindenek fölött a gazdaság. Kilenc- venháromban persze még aligha válható, hogy virulni fog minden gazdaság, de az igen, hogy béke lesz, s nyugodt, alkotó légkör.

A legfontosabb az élet

Haizer László, Szabolcs- Szatmár-Bereg megye rendőr- főkapitánya kérdésünkre a következő nyilatkozatot adta:

— A rendőrség előző évi számvetését január végén tartja, akkorra készülnek el azok az éves statisztikai jelentések, melyek alkalmasak arra, hogy részletesen értékeljük a bűnözés főbb tendenciáit és a visz- szaszorításuk érdekében tett rendőri intézkedések hatékonyságát. December 30-án számoltam be a SzabolcsSzatmár-Bereg megyei közgyűlés előtt a megye közrendjéről és közbiztonságáról, így a legfontosabb eredmények rendelkezésünkre állnak.

— Az állampolgárok talán nem érzékelték, de több olyan pozitív eredményt értek el a megye rendőrei a társadalom összefogásával, mely az elmúlt évben elképzelhetetlen lett volna. Az előző évhez képest 6 százalékkal csökkent a bűncselekmények száma, ezen belül külön öröm számomra, hogy Nyíregyházán ez a csökkenés november 30- ig 14,6 százalék. Javult a rendőrség felderítési és nyomozási eredményessége, megyei szinten 10-12 százalékkal, a közismert hátrányos helyzetünket is figyelembe véve a megyék sorában a 18. helyről előre léptünk a 13-14. helyre. A számok azonban nem tévesztenek meg bennünket, mert a rendőrségi vezetők érzékelik: átrendeződött a bűnözés, több olyan új elkövetési magatartás figyelhető meg, amelyre kellő időben nem tudtunk reagálni, sajnos emelkedett, bár szerény

mértékben a közterületeken elkövetett erőszakos, garázda bűncselekmények száma. Jól tudom, hogy az állampolgárok biztonságérzetét az e kategóriában elkövetett cselekmények hatékony üldözése befolyásolja a legnagyobb mértékben.

— Az új évben szeretnénk, ha a rendőrség még közelebb kerülne a lakossághoz, szeretnénk, ha az állampolgárok magukénak éreznék a rendőrséget, ha tudatosulna bennük, hogy a rend őrei nem ellenük, hanem értük vannak. Az új évben is a legfontosabb feladat az élet elleni bűncselekmények hatékony felderítése. Szeretnénk, ha a politikai küzdelmek a rendőrség kapuin kívül maradnának és a pártok egységesen akarnának a jó közrend és közbiztonság megteremtése érdekében pártsemleges, politikamentes, független, de hatékonyan, fegyelmezetten működő, intézkedni képes, centralizált, erős rendőrséget.

Bort, búzát, békességet

— Aki nem tud mindig biztató jelenségeket is találni, az ne menjen politikusnak — mosolyodik el Kállay Kristóf, független parlamenti képviselő, a költségvetési bizottság tagja.

— Azt tartják, végül is már annyira mélyen vagyunk, hogy ennél alább úgysem kerülhetünk...

— Évek óta mondjuk, hogy ez lesz a gazdasági mélypont s ugyanezt már 1952 óta mondják a magyar fociról is, s mégis tudtunk rosszabbat produkálni. Azért Luxemburgnál még jobbak vagyunk, s remélem, Máltát is megyeijük. A megye szempontjából optimizmusra ad okot, hogy szinte minden településen beindult a gázberuházás, látványos építkezések, útépítések, különböző fejlesztések kezdődtek. Decemberben pedig kiírták a koncessziót a Gyöngyös és Beregsurány közti autópályaszakaszra. Megszületett a távközlési törvény, így egy komoly akadállyal kevesebb van a megye telefonhálózatának fejlesztése előtt.

— Az is optimizmusra ad okot, hogy az ország gazdasága a sokszor kapkodó kormányzati döntések ellenére ma még működik, és szerencsére jó néhány vállalkozónak a kedvét nem sikerült elvenni.

— Manapság már legtöbben a következő választások

esélyeit latolgatják, lassan már minden párt kormányt akar alakítani. A független képviselőcsoport pedig egyre nagyobb létszámban van jelen a parlamentben. Önök hogy állnak a kérdéshez?

— Azért az is jó dolog, hogy független kormányra nem kell számítani. S elnézve az utóbbi egy évben átülteket, ez azért megnyugtató lehet...

— Az előző két évhez képest hihetetlenül korán van költségvetése az országnak — folytatja —, pedig már kezdtünk hozzászokni, hogy Szilveszter napját a kupolateremben töltjük. Most lassacskán kezdhetek gondolkodni azon, hol töltöm az ünnepet, ugyanis az elmúlt két évben leszoktak arról, hogy elhívjanak szilveszterezni.

—S mit kíván az új évre?

— A veszekedős kisgazda- párttól csak a jelszavát kívánom — feleli nevetve —: bort, búzát, békességet!