Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám

■ : je

10

Túró Rudit eszik a polgármester

De konyhában nem énekel

Cservenyák Katalin

Nyíregyháza (KM) — Akárhonnan is nézzük, polgármesternek lenni nem egyszerű dolog. Attól kezdve, hogy elfoglalja helyét a város első emberének kijáró székben, bármit is tesz, közügy. Elvárják tőle, hogy viselkedjen, legyen elegáns és nett. Örökösen figyelik, ha az utcán egy csinos lány után fordulna, máris ejnye-bej- nyéznének. Különösen akkor, ha a szóban forgó személy történetesen fiatal (31 éves), jóképű (barna hajú, kék szemű, 192 cm magas, 92 kiló, 45-ös cipőt hord és mellesleg élsportoló volt). Nem húzzuk tovább az időt, úgy is kitalálták: Nyíregyháza polgármesteréről, Mádi Zoltánról készült az alábbi írás, akit most az egyszer nem arról kérdeztünk, miről vitáznak a legközelebbi közgyűlésen, hanem teljesen hétköznapi dolgokról.

Olyanokról, amik az utcán esnek meg vele; kotorásztunk egy kicsit a levelesládájában is — ami mellesleg illetlen. S na, vajon mire kíváncsi legelőször egy újságíró? Hát persze, hogy arra, kap-e szerelmes leveleket a polgármester.

— A pártokkal a legelején megegyeztünk, hogy a szerelmi kérdésekben az alpolgármester, Felbermann Endre és a jogi bizottság elnöke, Gábor Pál az illetékes, így erről nem tudok nyilatkozni — hangzik a kitérő, ám de igen diplomatikus válasz.

*

De azért van itt egy papiros: tízezer kérdőívet küldött szét a polgármesteri hivatal egy jó évvel ezelőtt, amelyben arról érdeklődtek, lakókörzetükben milyen változtatásokat javasolnak a városlakók. Volt egy olyan kérdés is, hogy mi a kívánságuk.

Egy asszony ezt a részt a következőképpen töltötte ki: náluk minden rendben, de szomszédasszonyával közösen azt szeretnék, ha a polgár- mester nekik, kettejüknek elénekelné azt a dalt, amit a Fri- derikusz-műsorban énekelt.

(Csak zárójelben: eleddig nem énekelte el.)

*

Persze, az is nézőpont kérdése, kit tart az ember fiatalnak. Mert például vegyük csak azt az esetet, amikor sétál a polgármester az utcán, a Három grácia elnevezésű szökőkút talapzatán pedig két tizenhét éves forma tini tanyázik és sutyorog. Amikor melléjük ér, egyszerre kuijantja mindkettő:

— Csókolom, polgármester bácsi!

*

Ha már eszik az ember, azt is jól gondolja meg, hogy mit! Túró Rudit vett a Csemegében, aztán, mert jó idő is volt, meg a nap is sütött, a városháza előtt leült egy padra, hogy megegye.

Még csak bontogatta, amikor észrevette, hogy egy kis csoport figyeli, s róla beszél.

— Ez a polgármester! — mondja az egyik.

— Dehogy is. Ez nem az — ellenkezik a másik.

— En tudom, hogy az! — erősködik az első.

—És Túró Rudit eszik?!

*

A köztudottan antialkoholista polgármester a város kocsmáit előbbi okból kifolyólag nemigen látogatja, így aztán ki kell annak jönnie az „egységből”, aki szót kíván váltani vele. A Kék Sas előtt elhaladva arra lett figyelmes, hogy egy férfi lélekszakadva lohol utána.

—Polgármester úr! Polgár - mester úr! — kiabálta. — Mondja már meg, mikor lesz itt jó?

— Körülbelül húsz év múlva — válaszolta, mire az erősen illuminált fickó láthatóan megnyugodott, s békésen visszament a kocsmába. Elképzelhető, úgy döntött, azt a kis időt már ott várja ki...

*

Fogadóórákon személyes sorsok, tragédiák, gondok tárulnak fel, sokan a polgár- mestertől várják életük jobbra fordulását. Egy asszony már másodszor jelent meg a fogadóórán, s rendre azzal fenyegetőzött, öngyilkos lesz, ha nem kap lakást. Ő bizony végez magával, és kész.

A polgármester már fáradt is volt, az ablak is nyitva volt, s hirtelen ez jutott eszébe:

— Asszonyom, csak ezt ne tegye! Még egyszer ilyet mond, már ugrok is ki az ablakon!

Ettől aztán úgy megszeppent a nő, hogy azóta sem jelentkezett ilyen őrült ötlettel.

*

Az ember, ha nyaralni megy, ki akar kapcsolódni. Lehetőleg jó messze, mondjuk úgy Sopron környékén, hogy senki ismerőssel ne találkozzon. Úszik a Fertő-tóban, s ki tempózik vele szemben családostul? A Zrínyi gimnázium igazgatója. Ha már így összetalálkoztak, meghányták-ve- tették az iskolai tornaterem kérdését.

*

Névtelen levelet szerencsére ritkán kap. Még a választások után történt: egy ilyen anonim levél annyira megindította, hogy azonnal kocsiba vágta magát, s a megadott címre sietett. A feladó szemébe akart nézni. Csak nem volt kinek, mert minden hamis volt a levélben. Azóta a névtelen levelek olvasatlanul a szemétkosárban körnek ki.

. *

Hívták már esküvői tanúnak, ezt nem vállalta, viszont felkérték keresztapának — az már egészen más. Rengetegen küldenek neki képeslapot teljesen ismeretlenül a nyári üdülésből, de a legszebb és legkedvesebb ajándékot, egy hímzett díszpámát, amit most is szeretettel őrizget az irodájában, a most már százkette- dik éves Molnár Gyulánétól, „déditől” kapta.

A Rekordok könyvébe illik

Az újfehértói Csukrán Mihály körbefutja a földet

Újfehértó (KM - Tóth Kornélia) — Ha látnak január elsején 10 óra tájban a nyíregyházi Luther-ház és a Nyírfa Áruház körül egy melegítős fiatalembert vidáman trappolni — nem számít, hogy esik, fúj, csúszik az út vagy arcpirosító hideg lesz — akkor egy nem mindennapi világcsúcs-kísérlet legelső napjának lehetnek tanúi. Csukrán Mihály ugyanis a fejébe vette, hogy az 1993-as esztendőben kereken száz maratoni versenyt fog lefutni. A 42 ezer 195 méteres távolságokat a keddi és a pénteki napra tette. Tudomásunk szerint egyelőre senki a világon nem dicsekedhet hasonló igény- bevétellel.

A megszállott szigetelőt már nem kell bemutatni olvasóinknak. A 35 éves újfehértói fiatalember igazi csodabogárnak számít a környezetében, de nemcsak ott, hanem fővárosi versenyeken is felfigyeltek speciális alkotó fantáziájára. Áz egyik versenyen ugrálókötéllel tette meg a távot, egyCsukrán Mihály

szer hátrafelé futva, s most egyebek mellett azt vette a fejébe, hogy összehozza ezt a kettőt és kötéllel, hátrafelé áll rajthoz.

Mindez persze a különcség számlájára írható. Öt évvel ezelőtt azt határozta el, hogy körbefutja a földet, anyagiak híján képletesen. Tizenkét évre porciózta az egyenlítőt és egy napra 12 kilométer jutott. 1993 végére jut a feléhez. Természetesen a száz maratoni és a Föld körbefútása nem zárja ki egymást. Mint mondja, a leghosszabb futótávra úgy három órát szán és akkor még bőven jut ideje a napi 12 kilométeres darabkára

is.

Csukrán Mihály nemcsak a különleges sportteljesítmények miatt érdemel figyelmet. Évek hosszú sora óta nem iszik sem alkoholt, sem kólát, kávéval sem mérgezi a szervezetét. Cigarettát csak a boltban lát.

— Még az étkezésre is sajátos receptet dolgoztam ki. Negyvenféle magból keverem össze a táplálékomat. Egy befőttes üvegbe meleg vizet öntök, azt édesítővel ízesítem, hozzákeverek három evőkanál szójadarát és Turista tejport. Ezután szezámmag, Compack müzli, néhány kocka jonatánalma következik, majd az egészet lehűtöm, és két óra elteltével fogyasztható. Higgye el, sokkal jobb a szervezetnek, mint egy csirkecomb vagy a töltött káposzta. Az étrendemnek és a mozgásnak köszönhetem, hogy orvost legfeljebb az utcán látok.

Csukrán Mihály — bár korábban ökölvívóként sportolt

— soha nem töltött be munkaidő-kedvezménnyel járó sportállást. Szigetelőként kereste a kenyerét és támogatta idős szüleit. Ezt változatlanul megteszi, szerencsére, egy-két szponzor is akadt, akik a nem mindennapi vállalkozást támogatni ldvánják. A vegetáriánus maratonista körül — bár szülőtisztelő és nekik sokat segítő ember hírében áll

— akkor támad otthon zűr, ha disznóölésre kerül sor. Nem elég, hogy a szájába nem venne egy falat húst, még a disznót sem segít megfogni az apjának, mert gyilkosságban, úgymond nem lesz bűnsegéd. Szívesen segít viszont a húga kisfiának a verstanulásban. Bánkódik, hogy sok családban a szeretetteljes gondoskodást nélkülözve cseperedik a gyermek. Kocsmáznak már a tinédzserek is. Ő egész életmódjával, szemléletével szeretné elérni, hogy az önpusztl- tásnak vessünk véget. Az átlagtól eltérő viselkedésével erre akarja a figyelmet ráirányítani.

Choma Attila motorral indul világkörüli útra

Choma Attila

Szekeres Tibor felvételei

Choma Attila eszergályos kisiparos sem szokványos álmot dédelget. Imádja a motorozást, nemsokára itt a világkiállítás — sejtik a folytatást... Nos, Attila a budapesti világkiállítás tiszteletére körbe akarja motorozni a földet. Nem ám elméletben, hanem 72 országot érintve kerüli meg a golyóbist.

— Ha minden a tervem szerint alakul, 1993 augusztusában indulok Nyíregyházáról. Csak egy néhányat említek a nagyobb városok közül, amelyeket érintek: Szentpétervár, Stockholm, Koppenhága, Rabat, Kairó, Fokváros. Dél- Afrikában hajóra szállók és átkelek az Atlanti-óceánon, hogy Dél-Amerikában, közelebbről Argentínában folytassam világkörüli utamat. Onnan Los Angelesbe motorok, Hawaii lesz az egyik állomás, Japán, Dél-Korea, India az útvonal, Thaiföld, Ausztrália érintésével reményeim szerint négy hónap alatt megtehetem a szárazföldön az utat. i Reménykedni azonban még mindig igen sok mindenben

cell Choma Attilá- íak. Ugyanis egye- őre még motorja áncs és szeretne :gy társat is találni tz útra egy vállal- cozó kedvű fiatal- :mber személyéjen. S nem kevés tz az összeg, umelyre feltétlenül izüksége van a vi- ágkörüli útra. Úgy izámolja, hogy egalább egymillió orintba kerül a vállakózás. n világkiállítás tiszteletére csak úgy tudja teljesíteni ezt a programot, ha valaki szponzori támogatást nyújtana. Ezért adjuk közre a címét: Choma Attila, Sóstóhegy, Előd utca 27.

— A családom tagjai közül egyelőre a feleségem tud a

tervről, ő nem szólt bele, hadd menjek, ha akarok. A tízéves Viktor és a 7 éves Edina viszont még nem is sejti, hogy az apjuk mire készül. Arra számítok: ha összejönne anyagilag az út, rengeteget kell szaladgálni vízumokért, beutazási engedélyekért. Szerencsére nem vagyok válogatós, egy kis sült húst viszek, a nyers gyümölcsöt imádom. Abban a helyzetben lehet részem, hogy idénygyümölcsöt fogyaszthatok mindenütt. Az afrikai és az ázsiai országoktól egyrészt a forró égövi klíma, másrészt az igen eltérő szokások miatt kissé tartok. De hát ez is benne van a pakliban, ahogy mondani szokták.

El nem küldött újévi jókívánságok

Réti János

Mind megjöttek, ahogy mi is elküldtük valamennyi üdvözletünket. De vajon tényleg elküldtük mindahányat? És ha küldhetnénk egy pluszüdvözletet, kinek címeznénk?

Papp Ágnes, aki Nyíregyházán tanfolyamok szervezésével foglalkozik, fényképet mutat korábbi, alig húszéves önmagáról.

— Akkoriban a művelődési központban dolgoztam. Valamilyen vendégkiállítás előkészítésére a pesti rendező szerv három fiatalembert küldött. Egy hétig voltak itt. Ezalatt jó haverság alakult ki köztünk. Egyikük szenvedélyes fotós volt. Állandóan fényképezett, természetesen engem is. Elutazásuk után egy héttel csomag érkezett a címemre, benne fényképalbum a rólam készült képekkel és egy diasorozat. Kedves gesztus volt. Még egy ideig kaptam tőlük képeslapot innen-onnan. Hármójuknak szívesen küldenék üdvözletét.

Illés Ferenc Nyírbátorban ugyancsak fényképet vesz elő, amin két kamasz fiú áll egy épület előtt.

— Akivel a képen vagyunk dr. Tóth Ferenc. Egy Nyírgel- se melletti tanyán, a Banktanyán együtt gyerekeskedtünk a nagyszüleinknél. Ez volt életünknek azon korszaka, amikor cipőpasztás dobozból barkácsoltunk telefont, kóróból állatfigurákat és álmélkodva hallgattuk az öregeket. Együtt mentünk Pestre a Növényolajipari Technikumba és együtt voltunk kollégisták Zuglóban. Ez a kép ott készült. Aztán útjaink elkanyarodtak egymástól. Feri most, ha igaz, Miskolc tájékán él, a rádió munkatársa. Szívesen kívánnék boldog új évet neki a régi barátsággal.

Láng Károly Mátészalkán az ünnepi koncertek lelke, lelkesítője és szervezője a hagyománnyá nemesült rendezvény első megtartása óta.

— Nyíregyházára, Erdős Jenőnek küldenék pluszüdvözletet. Kevés embert ismerek, aki annyit fáradozott volna az emberekért, a fiatalokért, a kultúráért, a zene szeretetéért, mint Jenő bácsi. Nekem az általános iskolában osztályfőnököm és magyartanárom volt. Később mint a városi művelődési osztály vezetőjével népművelőként is alkalmam volt kapcsolatba kerülni. Neki köszönhetem azt a humán érdeklődést, ami meghatározója lett az életemnek.

Fehér Antal igazgató gondoskodott arról, hogy a ti- borszállási szociális otthonban valóban ünnepet jelentsenek az ünnepek.

— Igyekszünk meghitt, családias légkört teremteni lakóinknak. Ebben az évben is általános iskolások jöttek hozzánk karácsony előtt, hogy műsorukkal is tartalmasabbá, hangulatosabbá tegyék az ünnepet. Nekik, a megye szociális otthonaiban fellépést vállalóknak küldöm a pluszüdvözletet a szép pillanatokért, amivel évről évre megajándékozzák az idős embereket. Legyenek sikeresek és boldogok az új esztendőben.

És mindenki, aki szívesen küldött és kapott volna legalább még egy üdvözletét.

Baklövés az erdőben

Nem bűnözőt, vadőrt láttunk

Szegedi Zoltán nyírjákói polgárőr mesélte:

— Nyírjákó határában egy, a szeméttárolónál álló autót vettem észre. Rögtön felmerült bennem a gyanú: nem kizárt, hogy bűncselekmény van kialakulóban. Egyébként polgárőr vagyok. Gondoltam — mint már annyiszor — most is intézkedek. De rögtön átvillant az agyamon: mivel támadás érhet, abba egy szál magam nem tanácsos belefognom.

Tűzsebesen riasztottam polgárőrtársaimat. A helyszínre lóhalálában mentünk vissza, de ezúttal, úgymond, bakot lőttünk, hiszen nem esett bűntény. Mindössze a vadőr végezte napi megszokott munkáját, vagy éppen randevúra várt valakit, aki nem tudott eljönni.

Még egy ideig várakoztunk, mintha sajnáltuk volna, hogy mégsem sikerült tetten érni a bűnt, aztán elnézést kérve hazaballagtunk. Az izgalommal kecsegtető sztori egy egészséges kacajjal zárult.