Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-03 / 285. szám
1991. december 3., csütörtök GAZDASÁG Kelet-Magyarország / „Emberfelettit produkált a társaság” 20 éves a nyíregyházi papírgyár Nyíregyháza (KM - MCS) — Az ünneplés szerény és csendes lesz, a tortán húsz szál gyertya fog égni. Pénteken a Korona Szálló nagytermében huszadik születésnapját ünnepli a Dunapack Rt. nyíregyházi papírgyára, amelyre azt a 110 dolgozót hívták meg, akik a kezdetektől itt voltak. Interjúnkban Sárái Sándorral, aki hat héttel az átadási ünnepség után beruházási csoportvezetőként került a gyárhoz, és akit 1983-ban neveztek ki igazgatónak az elmúlt két évtizedet értékeltük. — A vidéki iparosítás egyik mintapéldájaként jegyezték húsz éve a nyíregyházi papírgyárat, amely ha- sonlított-e valamennyire az eddig sokat szapult átkos gyarmatosításra, amikor a Budapesten elhasznált, ócska gépeket letelepítették vidékre? — A nyíregyházi koncepció teljesen más volt, vadonatúj gépeket telepítettek le, egyetlenegy használt berendezést sem szállítottak le. Az akkori legkorszerűbb technológiát valósítottákjmeg, és mindezt a beruházás összköltsége, a 700 millió is igazolja. 1978-ig folyamatos volt a fejlesztés, onnantól kezdve volt egy nagy lélegzetnyi szünet, majd az újabb rekonstrukciót 1985- -86-ban jegyezhettük fel. Két oka volt, hogy Nyíregyházát választották. Az egyik: a szovjet határ közelsége, a másik: a nyírségi szabad munkaerőkapacitás lekötése volt. Az eredmény: Közép-Európa egyik, és Magyarország legnagyobb Sárdi Sándor Harasztosi Pál felvétele papíralapanyagú feldolgozó gyáraként jegyeznek bennünket, ahol két eltérő termékcsoportot gyártunk. — Szinte minden évben írtunk lapunkban a fővárosi anyavállalat és szabolcsi gyáregységének civakodásá- ról, utóbbi önállósodási szándékáról, amely csak ritkán valósult meg. Önöknél mennyire volt jellemző az ilyenfajta huzavona? — Megyei szinten példamutató önállósággal rendelkező gyáregység voltunk, és hasonló jelzővel illetem a papíripar decentralizálását. Egyre fokozódó mértékben magunk kereskedtünk, személyzeti és bérpolitikánkat az adott szabályzókon belül magunk alakítottuk. Folyamatosan tettünk le az asztalra fejlesztési koncepciókat, amelyekkel beruházási pénzeket tudtunk kicsikarni. Például 1985-ben, amikor megnőttek a piaci igények, a karbantartási költségek egyre jelentősebbek voltak, a technikai színvonalat is emelni kellett, akkor világbanki hitelhez jutottunk, abból valósítottuk meg a rekonstrukciót. — A papíriparban szinte elsőként zajlott le a privatizáció, amely érdekesen zajlott, hiszen megmaradt a nagyvállalat, ugyanakkor a létrejött részvénytársaságban 40 százaléknyi részvény- pakettet egy osztrák tulajdonoscsoport szerzett meg. A megmaradt állami vagyon privatizációja mikor folytatódik? — Opciója van a külföldinek arra, hogy 50 százaléknyi tulajdonrész fölé kerüljön, de nem különösebben érdeklődik az újabb lehetőség iránt. A vállalaton belül a csepeli, a dunaújvárosi és a nyíregyházi gyárat együtt privatizálták, ez egy teljes vertikumot jelentett. Úgy érzem, ebben a hármas csoportban a nyíregyházi gyár vonzó faktor volt a vásárlásnál. — Két éve, az rt. alakulásánál, az egyik osztrák vendég úgy fogalmazott, hogy a gyengébb minőségű orosz papírt folyamatosan kiváltják nyugati alapanyaggal. Sikerült mindezt megvalósítani? — Jelenleg több keleti alapanyagot használunk, mert a gépeink nem a maximumon dolgoznak, így megéri bizonyos termékek gyártásánál az olcsóbb papírt használni. Az orosz papírt pedig minden mennyiségben lehet kapni és nemcsak dollárét, hanem néhány esetben barterügyletben is. — Korábban büszkén említette, hogy a gyár minden évben nyereséges volt. Ennek ellenére milyen hullámvölgyeket kellett átélniük? — Két nagy hullámban következett be jelentős visszaesés az értékesítésben. Tavaly májusban volt az egyik, amihez ősszel már termelésirányításban, létszámban alkalmazkodtunk, a másik idén tavasz- szal következett be. Sajnos, emiatt „fogyókúrára” kényszerültünk, jelenlegi létszámunk 500-ra olvadt. Egy példa: tavaly 30 millió zsákot exportáltunk, idén lesz olyan hónap, amikor 60 milliót. Irgalmatlan munka volt, mert a belső piac összeomlott, a csúcshoz képest 25-30 százalékot igényel. Mindez annak ellenére történt, hogy szinte az összes iparágnak szállítunk csomagolóanyagot. — A nyíregyházi mamutcégeket nézve többnyire a csőd szélén tengődnek, illetve a felszámolás jutott számukra. Egyetlen kivétel maradt, a papírgyár. — Környezetbarát alapanyagból kelendő, és úgy érzem, jó a tennék, hasonlóan jó a technológia és ehhez egy elszánt dolgozói és vezetői gárda párosul. Megítélésem szerint emberfelettit produkált ez a társaság. Az eredményünk még annak ellenére is pozitív, hogy a kétes kintlévőségeink közül kb. 70 millió várhatóan nem fog befolyni, hiszen partnereink közül 80-an csődöt jelentettek, 20 ellen pedig elkezdődött a felszámolás. Felszállási engedély Abdulnak Pilótaképzés angol nyelven Nyíregyháza (KM - MCS) — A papának nem kellett nagyon mélyen zsebbe nyúlni, kifizette a tandíjat, és fiát beíratta Nyíregyházára angol nyelvű pilótaképzésre. Dubaiból azért szinte naponta telefonál Abdulnak, aki a csehszlovák ZLIN 142-es gépből már felülről is látta a megyeszékhelyt és környékét. Szokványos érdeklődésnek könyvelték el a GATE nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán, amikor egy Debrecenben tanuló indiai hölgy rákér-, dezett; öccse, a 17 éves Abdul Nazar mikor kezdheti meg az egyéves pilótakurzust. Korábban is érkezett hasonló kérés, amelyből nem lett semmi. Főleg Abdul és családja viszont komolyan gondolta mindezt, be is fizették egy évre a 350 ezer forint tandíjat és szeptembertől már megkezdődhetett az oktatás. Az indiai fiatalember az első Magyarországon, aki angol nyelvű pilótaképzést kap. Egyéni tanulmányi rendet alakított ki számára a főiskola, valamint a nyíregyházi TRÉNER Kft. Előbbi az elméleti. utóbbi a gyakorlati képzést nyújtja. A legmeglepőbb, hogy az engedélyeket rövid idő alatt be lehetett szerezni, az a sokat szidott bürokrácia most nem működött. Augusztusig 140 repült órát teljesít Abdul, emellett 20 órát tölt a szimulátor mellett, júniusban pedig egy intenzív táborban vesz részt. Az angol nyelvű oktatását egy trió tartja, Har- math Ottó, Pataki Zsolt és Farkas László. — Indiában nagyon nehéz bejutni a pilótaképző iskolába — indokolja döntését a fiatalember, aki egyáltalán nincs kibékülve a novemberi hideggel, fázósan húzza össze nagykabátját. — Á 200 helyre 10 ezren jelentkeznek. Mivel nővérem és fivérem is Magyarországon tanul, én is csatlakoztam hozzájuk. Remélem, a sikeres vizsga után valamelyik közel-keleti légitársaságnál állást kapok, hiszen nagyon kedvező feltételeket nyújtanak, 4 ezer dolláros havi fizetést, autót és uszodás lakást. A főiskola és a kft. referenciamunkának is tekinti az indiai fiatalember oktatását, hiszen ez az első, emellett Iránból és az Arab Emirátusokból is jelezték: érdekli őket a nyíregyházi képzés. Mindez a két nyíregyházi cég számára jó üzletnek ígérkezik, a hallgatók is nyernek, hiszen az itteni ár lényegesen alacsonyabb, mint egy német ajánlat. A fiatalember CPL/IR kereskedelmi pilóta jogosítványt fog szerezni, amit a tervek szerint FAA amerikai engedélyre kíván honosítani, mivel ezt a világon bárhol elfogadják. ' Felszállás előtt Abdul a fejhallgatóját igazgatja, mellette Pataki Zsolt repülőgépvezető szakoktató már a műszereket figyeli Balázs Attila felvétele A jótékony vállalat Van gazdasági programjuk Nyíregyháza (KM - Nábrá- di Lajos) — Szívesen adunk hírt arról, hogy egy gondokkal küzdő vállalat karácsony előtt jótékonykodik, segíti a pénztelen embereket. Teszi mindezt egy immár gazdasági programmal is rendelkező párt közreműködésével. Arról van szó nevezetesen, hogy hétfőn, november 30- án Nyíregyházán megállapodás született a Kereszténydemokrata Néppárt megyei szervezete és a megyei tejipari vállalat között. Ennek értelmében a vállalat karácsony előtt egy tonna vajat, 25 ezer zacskó tejet, nagyobb mennyiségű tejkrémet és Túró Rudit juttat el a rászorulóknak a párt megyei aktivistáin keresztül. Az akció része a párt gazdasági és szociális programjának. A pénzt teremtő, jótékonysággal összefüggő példák egész sorát tudja felsorakoztatni a párt megyei szervezete. Nemrég például létrehozták a megyei nőtagozatot, amelyet Együtt Egymásért Szolidaritási Alapítványként jegyeznek. Külföldről valutát, élelmiszert, ruhát küldtek az alapítvány javára, s belföldről is csordogálnak a támogatások. A nagyobb akció csak mostanában indul, ezért is tesszük közzé az alapítvány számlaszámát: 216 19232 7007. Itt említjük, hogy a közelmúltban Franciaországból nagyobb mennyiségű élelmiszer és gyógyszer érkezett a párt megyei szervezetének raktárába. Ezt hamarosan szétosztják a rászorulók között, de jut a francia adományból a kárpátaljai szegényeknek is. Figyelmet érdemel, hogy a párt az utóbbi időben szorosabb kapcsolatot alakított ki az önkormányzatokkal. Ennek jegyében sürgették a közhasznú munkások és a szociális gondozók munkába állítását. Nyíregyházán és Mátészalkán az önkormányzat az említettek munkába állításával enyhített a munkanélküliségen is. A jó példák közé sorolható, hogy Piricsén a párt alapszervezete és az önkormányzat egy közösségi házat hozott létre, amelyet többes célra használnak. Ami a nagyobb gazdasági, szociális koncepciót illeti. Már beterjesztették a parlament elé az új szociális törvénytervezetet. A tervezet többek közt a lakáshoz jutáshoz kér központi támogatást. A törvénytervezet mielőbbi elfogadását a párt megyei szervezete támogatja, sürgeti. Érthető, hiszen megyénkben különösen kedvezőtlen a lakáshelyzet. Végül, de nem utolsósorban, említést érdemel, hogy az elmúlt hét végén Nyíregyházán neves budapesti közgazdászok és szociálpolitikusok közreműködésével megyei gazdaságifórumot rendezett a párt megyei szervezete. E fórumon többen hangsúlyozták: .Állami segítséggel meg kell mentenünk a még megmenthető vállalatokat, s a dolgozók kapjanak résztulajdont.” A megyei gazdasági fórumon is elhangzott, hogy a párt, illetve a megyei szervezete sürgeti: a mezőgazdaság minél előbb álljon talpra. Közös szekéren Nyéki Zsolt L ényegében erről volt szó az Elelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vezetősége által szervezett kilencnapos rendezvénysorozaton. Az elmúlt rendszerben bólogatásra kárhoztatott szakszervezetek kinőni látszanak a szerepből. Ez kitűnt abból is, ahogy a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára beszámolva az ágazat jelenlegi helyzetéről, a közeljövőben némi fejlődéstprognosztizált, s ahogy az EDOSZ főtitkára ennek megvalósulásához — rögtön reagálva — konkrét intézkedéseket sürgetett a minisztérium és a kormány részéről. Jó volt nézni, ahogy a Budapestről meghívott illusztris személyiségek itt, Nyíregyházán, tárgyalóasztalhoz kényszerültek. Persze, bizonyára találkoznak a fővárosban is, de nem árt rendszeresen a problémákra terelni a figyelmet, főleg nálunk, Szabolcsban. Egy másik eseményen az Állami Vagyonügynökség Igazgató Tanácsának tagja a megye több üzeméből jelenlévő képviselőinek szolgált testre szabott szaktanácsokkal a privatizációs lépésekben, a dolgozók tulajdon- szerzési lehetőségeiben. Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke is a szervezők meghívására érkezett megyénkbe, s nyílt alkalma a térség egyéb aktuális kérdéseiről megbeszéléseket folytatni. Az ÉDOSZ-napok ’92 jó példája volt annak, hogy a szakszervezeteknek a sztrájkon, a tömegdemonstrációkon kívül még számos, békésebb eszköz áll rendelkezésre a problémák megoldásában, illetve megelőzésében. A különböző eseményekre egyformán meghívott kormány- és érdekvédelmi képviselők megismerhették, s közelíthették álláspontjaikat a legégetőbb kérdésekben, s közvetlen információkkal szolgáltak a munkavállalók számára. Az sem baj, ha más szemüvegen keresztül látnak egyes problémákat, csak a közös szekér ne akadjon el. S akkor a kifacsart shakespea-re-i kérdés nem a cselekvés tény éré, hanem a bőség zavarára vonatkozhatna.
