Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-23 / 302. szám
1992. december 23., szerda KÖZÉLET Kelet-Magyarország 5 Együtt a demokráciáért Balogh Sándor szerint az Ideiglenes Nemzetgyűlés üzenete ez lehet korunkhoz Budapest (ISB - Domb- rovszky Ádám) — A Társadalmi Érdekegyeztető Tanács rendezvényén megemlékeztek az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának 48. évfordulójáról. Az esemény történelmi jelentőségéről Balogh Sándor történész szólt. A magyar népi demokrácia című könyv társszerzőjétől, a Párttörténeti Intézet egykori (1988) igazgatójától a beszédet követően interjút kértünk. — Ez a rendezvény emlékülésként indult, de talán sokkal inkább a jelenről beszéltek — kezdtem a beszélgetést Balogh Sándorral. — A mai alkalom formailag emlékülés, de lényegében arra is lehetőséget kínált, hogy a magyar történelem egy jelentős eseményét megpróbálja reálisan megközelíteni. Mert van bizonyos félelmem, hogy próbálják elfelejteni. Az én személyes felfogásom is az, hogy a politikai demokrácia abban az esetben képes kibontakozni, ha két tartópilléren nyugszik. Egyik a parlamen- tális demokrácia, a másik a közvetlen demokrácia. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés időszakában mind a kettő működik. Az az érdekes, hogy a közvetlen demokrácia szerveit, mint a földigénylő bizottságok, üzemi bizottságok és mindenféle nemzeti bizottságok, minden ellenkező híresztelés dacára maga a lakosság hozza létre. Nyilván ennek oka volt az is, hogy a dolgok a szovjet hadsereg kezébe kerültek. Az egyénenkénti kérvények helyett valamilyen közösségnek lehetett szerepe, és a közösség mint képviselet jelent meg. Innen terjedt ki a funkció, s épültek aztán a pártok is. — Ki lehetett nálunk a bejövő idegen csapatok partnere? — Nálunk óriási hátrány, hogy itt nem volt emigráns kormány, és a nyilasok miatt még Horthyék sem tudtak megmaradni. Gyakorlatilag olyan helyzet állt elő, hogy a bejövő idegen hadseregnek nincs partnere. Magyarországon az a csodálatos, hogy itt azonnal egy törvényhozó hatalmat, egy nemzetgyűlést hoztak létre. Ezáltal a régi jogfolytonosság megszűnik, mivel egy új jogforrást teremtő hatalom keletkezik. Ez egyedülálló volt Európában. — Látszanak-e már ekkor a csírái a későbbi fordulatnak? — Ilyen értelemben nem lehet mondani. Az fékező tényező, hogy a demokráciának csak azok a vívmányai születhetnek, amihez a nemzetközi jóváhagyás is meglesz. És nem pusztán orosz jóváhagyásról van szó. Sajnos, a közvetlen demokrácia szerveit a nyugati parlamentáris demokrácia sem tiszteli kellőképpen. — Meddig maradtak meg Magyarországon a demokratikus intézmények? — A közvetlen demokrácia szervei részben nemzetközi, részben belső nyomásra fokozatosan megszűnnek. Mi a még nagyobb tragédia? Az, hogy a közvetlen demokrácia szerveinek a megszüntetése után megkezdődik a parlament elsorvasztása is. Az 1947-es választásokon már óriási csorbát szenved a parlamentális demokrácia is. 48-ra a közvetlen demokrácia összes szerve megszűnik, és a 49-es májusi választással hazánkban hosszú időre befejezi pályafutását a parlamentális demokrácia. — A mai parlamentális demokráciában az ön véleménye szerint miért esik kevés szó az Ideiglenes Nemzetgyűlés szerepéről? — A mai magyar kormány nem tekinti előzményének 1944-45-öt. Ezért kénytelen hátrább keresgetni. Egészen 1938-ig hátrálnia kell, még akkor is, ha nem ismeri el. Úgy gondolom: a nyugati parlamentáris demokráciákból nagyon sokat tanulhatunk, de az átvételhez azért a magyar történelmet is ismerni kell. A nyugati blúzt át kell szabni a mi testünkre. A polgári demokrácia maximum odáig megy el, hogy a direkt érdek- védelmi szervek, a szakszervezeteknek a funkcióját ismeri el. Egyelőre a magyar hatalom még e tekintetben sem tart ott, mint a németek, vagy a franciák. — Mi lehet 1944. december 21. üzenete a mai kor számára? — A politikai demokrácia megerősödése, kiteljesedése a parlamentális demokrácia és a közvetlen demokrácia egyidejű jelenléte és működése nélkül elképzelhetetlen. Kár lenne száműzni végleg Újrakezdés a két tannyelvű tiszalöki iskolában Tiszalök (KM - BE) — Nem kellene a mosdóvízzel együtt a gyereket is kiönteni — így fogalmazható meg tömören azoknak a tanároknak az aggálya, akik magyar—orosz két tannyelvű középiskolában tanítanak, és féltik ezt az intézményt, mi lesz a további sorsa. Az országban négy, megyénkben egy ilyen középiskola van, a tiszalöki gimnázium, amelynek igazgatóját, Vajda Lászlónét arról kérdeztük, miként látja az iskola helyét? □ Hogyan kezdődött el ebben az iskolában a két tannyelvű oktatás? — Két évfolyamot indítottunk eddig, 1988-ban vettük fel az első osztályt. A képzés lényege a nyelvismeret- és használat elmélyítése: fontos tantárgyaikat — mint például a történelmet, földrajzot, fizikát, matematikát — orosz nyelven tanulják. Az első két tannyelvű osztály diákjai tavaly érettségiztek, a második Vajda Lászlóné évfolyam tanulói most negyedikesek, 1993-ban érettségiznek. □ Mi az eddigi legfontosabb tapasztalat a két tannyelvű képzéssel kapcsolatban? — Egyértelmű, hogy a két tannyelvű osztály tanulói magasabb szintet érnek el oroszból, ezt igazolták az érettségin nyújtott teljesítmények, valamint az a tény, hogy a tavaly végzettek zöme az orosz nyelvvel kapcsolatos tanulmányokat folytat a különböző egyetemeken, főiskolákon. Ugyanakkor az orosz mellett a német nyelvet is sikeresen tanulták, tavaly 12-en választották érettségi tárgynak a németet, az osztály tanulóinak jelentős része nyelvvizsgázott németből. □ Most mégis válságról beszélnek ezzel az iskolával kapcsolatban. Mi a fő gond? — Nem sokkal azután, hogy ennek az iskolatípusnak a szervezése megkezdődött, már nem volt kötelező az orosz nyelv az általános iskolában. A fakultáció lehetőségével megindult az invázió a nyugati nyelvek iránt. 1990 tavaszán az egész tiszántúli területről mindössze 2 tanuló jelentkezett hozzánk, az országban működő négy iskolába összesen 12. Úgy tűnt, megpecsételődött az orosz két tannyelvű iskolák sorsa./ □ Ám most újra meghirdetik a képzést. Miben bíznak, lesz-e most elegendő jelentkező? — Nagy változások történtek azóta, és az országban különösen ennek a térségnek lenne nagy szüksége orosznyelv- tudásúakra, különös tekintettel a vegyes vállalatok szaporodó számára, a kereskedelmi, gazdasági kapcsolatokra. Nyugaton is egyre keresettebb az orosz tolmács, hiszen ma már más a megítélés. Gimnáziumunkban anyanyelvi orosz tanárok vannak, lehetőséget látok a képzés fellendítésére. Hamarosan megkezdődik a pályaválasztási időszak, amikor a nyolcadikosok, szüleik és tanáraik mérlegelik, merre, hogyan tovább. Akinek jól megy az orosz nyelv, ne vesse el a továbbtanulás lehetőségét a két tannyelvű gimnáziumban, hiszen immár — mivel nem kötelező — nem félünk az orosztól. Tehetséges fiatalok Mátészalka (KM - M. K.) — A Mátészalkai Gyermek- és Ifjúsági Otthonban igyekeznek minden olyan lehetőséget megragadni — mely alkotó emberré teheti az itt élőket. Jakab József korongozó, az otthon lakói egy részével megkedveltette a korongozást illetve az agyagozást. S mivel elektromos kemencéje is van az intézménynek, így „tudásukat” igyekeznek hasznosítani. Az egyik legszorgalmasabb „tanuló” Horváth Ádám, akinek keze munkája (virágcserepek) az otthonban, s a társintézményekben is fellelhető. Szabad demokraták ‘Békés karácsonyt és boldog új évet kívánunk. Önnek. és Kedves Családjának. <PE<TÓ lVÁ9i az SZIDSZ elnöke, (E9&R£I őfyíregyfiáza alpolgármestere, guayÁs józse% LArBO(R£ZI QÉZA országgyűlési képviselők-' *25219/1H* Nyugdíjasok szava Balogh Géza Százhúszezer ember, s csak a mi megyénkben... Talán ki is találták, a nyugdíjasokról van szó, akik az országban jó kétmillióan vannak. Nincs a társadalomnak még egy ilyen nagy számú, s ennyire egységes rétege, melynek tagsága ha összefogna, előre kibérelhetné a parlamenti székeknek legalább harmadát. I A magyar nyugdíjasok azonban nemigen törnek az országgyűlési képviselők babérjaira, megelégednének azzal is, ha a fiatalabb honatyák a mostaninál nagyobb figyelmet fordítanának a hatvannyolcvan évesek gondjaira. Tudják azonban, egy képviselőnek számtalan érdeket kell szem előtt tartania mikor szavaz, vagy éppen parlamenti interpellációjára készül. Nem hangoskodnak hát, ha úgy érzik, hogy meg-megfeledkez- nek róluk. Legfeljebb zsörtölődnek olykor-olykor, de azt is csak általában otthon, vagy a legszűkebb baráti körben. Mindezek tükrében sem ringathatjuk azonban mi, fiatalabbak magunkat abban a hitben, hogy az öregeknek minden úgy van jól, ahogy van. Ha eddig nem is volt tele panaszukkal a sajtó, ha eddig nem is számoltak be a nyugdíjasok nyugtalanságáról az újságok, azért ez korántsem jelenti azt, hogy kívülről szemlélik a saját sorsuk alakulását. A napokban adtunk hírt arról, hogy Nyíregyházán is megalakult a nyugdíjasok megyei kamarája, s csatlakoztak az országos szervezethez. E sorok írója meglehetősen szkeptikusan fogadta az alakuló ülést beharangozó hírt, hiszen hallott ő már hasonló kezdeményezésekről, melyeknek tüze a kezdeti lobogás után egykettőre hamvába halt. Joggal hihette hát, hogy ez a próbálkozás sem lesz szerencsésebb a korábbiaknál. Itt is megjelenik majd néhány heves öregúr, akik kiöntik szívük minden búját, baját, aztán megy tovább az élet, ahogy eddig. Az első meglepetés akkor érte, mikor meglátta a volt Népfront-székház nagytermében összesereglett sok embert, a második pedig akkor, amikor meghallgatta .a véleményeket. Okos, megfontolt mondatok sokasága ütötte meg a fülét. Volt ott persze dühös, indulatos szó is, de sokkal több az imponálóan nyugodt, racionális vélemény. Panyola, Nagykálló, Nyíregyháza — csak néhány település nevét ragadom ki, jelezvén, ez a rendezvény átfogta szinte a teljes megyét. Többek között arról hallhattunk véleményeket, miképpen kellene hathatósabb érdekképviseletet megvalósítani, mit kéne tenni azért, hogy a nyugdíjasok szempontjai se sikkadjanak el a javak szétosztásakor. SZDSZ-es vádak a SZAVICSAV-ról Nyíregyháza (KM) — A nyilvánossághoz fordult a napokban Bartha László, az SZDSZ megyei vezetőségének tagja és Gulyás József országgyűlési képviselő, mert félőnek tartják, hogy mire megtörténik a Szabolcs Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat vagyonátadása, addigra az a vagyon lényegesen kisebb lesz. Információik szerint amikor 1992-ben Fesztóry Tibort a megyei közgyűlés kinevezte a vállalat élére, az új igazgató egy komoly, átfogó munkaterv alapján belső revizori vizsgálatot indított el saját felügyelete alatt. Az első megállapítás az volt, hogy 1990-ben és 91-ben nem készült átfogó és értékelhető belső revizori anyag. A revizori csoport több súlyosnak látszó visszaélésre utaló megállapítást tett. Hogy meggyőzőbb legyen a vizsgálat, az igazgató egy külső revizori vizsgálatot rendelt egy gazdasági társaságtól. Ez a vizsgálat megerősítette a belső ellenőrök megállapításait. Melyek voltak ezek? 1991- ben a gépészeti osztályon, a szállítási üzemnél és a mátészalkai üzemnél találtak visszaélésekre lehetőséget adó szabálytalanságokat. Feketemunkák végzésére bukkantak, menetlevelek tűntek el nyomtalanul, a raktárkészlettel szabálytalanul bántak. Mindezek következménye, hogy az 1991-es mérleg nem jó adatokat tükrözött. Az igazgató két dolgozót, a mátészalkai üzemvezetőt és a nyíregyházi központ szállítási osztályának vezetőjét felfüggesztett állásából. Ä vizsgálat befejezését az igazgató betegsége megakadályozta, az őt helyettesítő főmérnök pedig ahelyett, hogy tisztázta volna a helyzetet, felfüggesztette állásából a belső ellenőrzési osztály vezetőjét, a revizori csoport jogtanácsosát pedig jogszerűtlenül kirúgta a vállalattól. Az SZDSZ megyei vezetői most attól tartanak, hogy mielőtt az igazgató meggyógyul és visszatérhet munkahelyére, azok a Számlák, bizonyítékok is eltűnnek, amelyek a visszaélésekre fényt derítettek, s az átmeneti időszak zavarát kihasználva, egy leszámolás is elkezdődhet. Az ügyben ügyészségi eljárás is indul. Konténerek készülnek svájciaknak Rakamazon NÁBRÁDI LAJOS FELVÉTELE
