Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-19 / 299. szám
[A KM hétvégi melléklete Aktuális kérdések Ha felszáll a vörös kakas... M. Magyar László Nyíregyháza (KM) — A tűz: barát és ellenség. Fényt és meleget ad, megfőzi ételünket, de ha kiszabadul fogságából, mindent felperzsel, mindent megsemmisít. Még napjainkban sem lehetünk könnyelműek, állandóan leselkedik ránk a „vörös kakas” veszélye, s ez már végigkíséri az emberiséget a történelem végtelen útján. Természetes tehát, hogy fontos feladat a tűzmegelőzés és a tűzvédelem. A nehéz gazdasági helyzetben azonban nem jut elegendő pénz erre a területre. Milyen a technikai színvonal? Megőrizhető-e a tűzoltóság működőképessége? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Márton Lajos tűzoltó alezredessel, a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Tűzoltóparancsnokság vezetőjével. —Hogyan alakult az utóbbi időszakban megyénk tűzvédelmi helyzete? — Összességében úgy mondhatnám, hogy nem jobb, de nem is rosszabb, mint az ország más részein. A jelenlegi felkészültséggel, felszereltséggel meg tudjuk oldani a problémákat. A számok alapján a tavalyi évhez képest többször kellett kivonulnunk. Míg 1991- ben összesen 989 tűzesethez, káresethez vonultunk ki, addig 1992-ben — a december 2-ai adat szerint — 1444 alkalommal kérték a segítségünket. Természetesen, nagymértékben meghatározza ezt az időjárás. A nyári aszály idején sok volt az avartűz, amikor pedig bőségesen hullott a csapadék, a vizet kellett a pincékből szivattyúzni. A gépkocsi- tüzek száma is jelentősen emelkedett. Korábban a szocialista országokban készített kocsik égtek — konstrukciós hibára is gyanakodtunk —, de hát azóta jócskán kicserélődött a gépkocsiállomány, s érdekes módon most a nyugati járművek égnek. — Nőtt tehát a kivonulások száma, azonban a személyi állomány létszáma nem változott. Nem jelentett ez nagy megterhelést? — Egy tűzoltóra valóban több munka jutott, bár ez területi megoszlásban a megyében más-más. A megnövekedett munka nemcsak az emberek teljesítőképességének határát súrolta, hanem a gépjárművek műszaki állapotát is megviselte. Nyugaton a Ma- girus-Mercedes járműveket eleve úgy gyártják, hogy 20 évig működőképesek legyenek Ott az öreg jármű nett jelent rossz technika színvonalat. Kelet-Európábán haszonjárművek alvázára (Ifa, Rába) építették a tűzoltó autókat, s nem is bírnak ki többet, mint a népgazdasági kocsik, amortizációjuk 3-5 év. S gondoljunk még arra is, járműveink alváza maximálisan leterhelt, az öt tonna éjjel-nappal rajta van. Riadó esetén teljes terhelés mellett hideg motorral indulni — ilyenkor kopnak a legjobban az alkatrészek. S az alkatrészek bizony drága devizás áron szerezhetők be, ha ugyan egyáltalán valahol kapni lehet. — Kaptak-e az idén új gépeket? — Gyakorlatilag az idén nem kaptunk tűzoltó járművet. Egy 16 éves Mercedest állítottunk ebben az évben üzembe. Hollandiából kaptuk, de használata előtt még kellett rajta igazítani, szerelni egy-két dolgot. Tavaly decemberben két kézi vágó-feszítő szerszámot vettünk, ezeket az elsősegély- nyújtáshoz használjuk. Gondolnunk kell az M3-as autópálya megépítésére is. Addigra ütőképes egységet kell felállítanunk, hogy szükség esetén gyorsan beavatkozhasson. Márton Lajos Balázs Attila felvétele Sajnos, a tervezők nem gondoltak az ilyenfajta segítség- nyújtásra, a lejáratok messze vannak a tűzoltóságoktól. — A költségvetési hiányra hivatkozva ebben az évben már többször is vontak el különböző összegeket a megyei tűzoltóparancsnokságtól. Fenn lehet-e így tartani a működő- képességet? — Közel hétmillió forintot vontak el a megyétől az idén. Meggyőződésem, ha a megyében a városi és a megyei parancsnokságok gazdálkodása nem lenne közös, nem lenne összehangolt, akkor gondok lennének, külön-külön a parancsnokságok nem tudnának kijönni a pénzből. A koordinálás lehetőséget ad a takarékoskodásra. A hét parancsnokság kiegészíti egymást, ha kell, átcsoportosít anyagokat, s a beszerzés is olcsóbb nagy tételben. Az anyagi nehézségek ellenére a korábbi szintet tartani tudjuk, a tapasztalt állomány pedig tudásával pótolja a technikai hiányosságokat. Ugyanakkor azt is mondják nekünk, hogy a bevétel növelése érdekében keressünk szponzorokat, akik közérdekű kötelezettA TARTALOMBÓL: .. .és akkor Timi belibbent Ha már drága... Szent Ferenc betlehemje Úrvacsoraosztás ségvállalás gyanánt hozzájárulnának a kiadásainkhoz. Valamennyien jól ismerjük a megye anyagi helyzetét, nem könnyű szponzorokat találni. — Vállalkozásokkal nem próbálkoztak? — Az értékük miatt nagyon magas a gépek bérleti díja, így nemigen veszik ki bérbe azokat. Néhány motort hosszabb időre elvinnének, de mi csak 1-2 órára, napra adhatjuk oda. — Egy 1991-es törvény megszüntette a tűzoltóság hatósági jogkörét. Hogyan értékeli ezt ön? — A rendelet életbe lépése óta rövid idő telt még el, nemigen lehet véleményt mondani róla. Az azonban biztos, hogy az ügyintézés bonyolultabb lett, az állampolgárok ügyeinek intézése több időt vesz igénybe. Egyszerűbb esetekben mi egy nap alatt kiadtuk a szükséges dokumentumokat, most pedig legalább két hét kell hozzá, hisz áttételes az ügyintézés: mi kiadjuk a szak- véleményt, az érdemi döntés pedig a jegyzőé. — A tűzmegelőzés terén is korlátozza ez a törvény a tűzoltók munkáját... — Ha nem érkezik jelzés tűzveszélyes cselekedetről, a vállalatok nem kötelesek beengedni bennünket a területükre. Ha jelzést kapunk, mondjuk veszélyesen tárolt üzemanyagról, először a jegyzőtől kell kémünk határozatot, s akkor már a vállalkozó köteles alávetnie magát az ellenőrzésnek. Szerencsére, a legtöbb cég kéri az ellenőrzést tőlünk a biztonsága érdekében. — Pár nap múlva karácsony, meggyulladnak majd a gyertyák is a fenyőfákon. Mit üzen olvasóinknak? — Mindenkinek tűzmentes, boldog karácsonyestét kívánok. Kérem, óvatosan használják a gyertyát, a csillagszórót, ez utóbbit az ablakon se dobálják ki. Valamennyiünknek érdeke, hogy békésen, tragédiák nélkül örülhessünk a szeretet ünnepének. KM galéria Kfápnyi Cs /(épei Szénaboglya r , rűéCyően, Kadnóton született 1940-6en. * S— Képzőművészeti tanulmányait Kíarosvá* * sárftelyett kezdte, majd Kolozsvárott, a Képzőművészeti Jőislolán fejezte le 1966-lati. 1970- től topja a Képzőművésze£ Országos Szövetségének- Csoportos és egyéni tárlatokon 1966óta folyamatosan szerepel oly képeivel és akparedjeivel Pl Komániálan élőművészt az országlatárokon túlis jól ismerik; 1990- len két külföldi kiállítása volt: Bécsóen és 'Budapesten. íMegyénklen első alkalommal1992-len a nyíregyházi képcsarnok tárlatán lépett a közönség elé, legutóH pedig a nyíregyházi Zay Anna Egészségügyi Szak: középiskola és Szakiskola tárlatán gyönyörködhettek képeden az érdeklődők 9^ű£ánpékményi Javítandó jóság Réti János A z ajándékok még üzleti l\ csomagolásban, többnyire reklámszatyorban lapulnak a szekrények jól álcázott zugaiban, a fenyőfák ünnepvárá- sunk megkötözött túszaiként fagyoskodnak melléképületekben, erkélyeken, vagy ablak- párkányok szegélye alatt, de minden nappal jobban felerősödik bennünk a közelgő ünnep, a karácsony hangulata. Lelkünk legmélyén meg- pendülnek azok a bizonyos húrok, amiket csak a szeretet rezdülései képesek megszólaltatni ilyenkor decemberben. És ez a belül hallható, semmi máshoz nem hasonlítható zene váltja ki a legszebb érzések tárgyiasuló, forintosuló jeleit. Annál is inkább, mert olykor még listát is vezetünk róla, kivel szemben és mennyire kell jóságunkat, szeretetünket kinyilvánítani, aminek persze a viszonzását is elvárjuk hasonló mértékben. („Miért költenénk rájuk többet, tavaly ők sem erőltették meg magukat!” Vagy fordítva: „Venni kéne még valamit, nehogy leégjünk, mint a múlt évben.”) Néhány esztendeje a jócselekedetet sugalló alkalom bizony megsokasodott körülöttünk, és messze túllépte a családi kereteket. Olyannyira, hogy a közadakozás már-már számításba vehető forráslehetőséggé vált emberek, embercsoportok megsegítésében, nehézségek leküzdésében, ügyek támogatásában. Többnyire nemes, ám előfordul, hogy nem egészen egyértelmű cél által indíttatva. A jóság intézményesült, vagyis kialakult egy hivatalos változata. És ez az intézményesült, hivatalos jóság, így ünnepek, kiváltképp karácsony előtt elkezd terebélyesedni, növekedni, látványossá válni. Jótékonysági koncertek, bálok, műsorok, sportrendezvények, gyűjtések, sorsolások hivatottak keretéül szolgálni a gesztusnak, amiben a társadalom egy csökkenő része adakozik egy másik, növekvőben lévő résznek. Ilyenkor csengnek a telefonok a tv- adásban, egymást érik felajánlások, miközben csomagok, pénzek, adományok keresik címzettjeiket országszerte, hogy azoknak is boldog karácsonyuk legyen, akiknek éppen nem boldog a karácsonyuk. Ne vegye senki rossznéven, de belőlem vegyes érzéseket vált ki ez az uniformizálódó nagylelkűség. Végtelenül örülök az időről időre beigazolódó felismerésnek: az emberek alapjában véve jók — bár olykor ügyesen titkolják— ugyanakkor szomorúvá tesz, hogy ezen jó emberek és hivatalok közül csak kevés, amelyik póz nélkül, felhajtás nélkül, önreklámozás nélkül képes adakozni. Jónak lenni a jóságért. Mennyivel szebb lenne, ha szívet-lelket melengető küldemények a feladók kirej- lesztése nélkül érnének célba. Névtelenül a névteleneknek. Legfeljebb nem tudnánk meg soha, hogy az emberek módosabbja közül ki mennyire jó. Ki énekel, szaval, zenél, táncol, focizik, lám ingyen és bérmentve a szegényekért, az elesettekért. Kik azok, akik még azt az áldozatot is vállalják, hogy bálokon pompáznak talpig drágában ugyanezen okból. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy azoknak, akik részesülnek az intézményesült jóság ilyen, vagy olyan áldásából, ettől valóban szebb lesz az ünnepük. Mert nem a helyzetük, hanem csak pillanatnyi állapotuk változik meg átmenetileg. Vajon nem szégyellik-e titkon, amiért mások könyörületére, segítségére szorulnak. Ha szégyellik, akkor még a nehezen visszafordítható folyamat kezdeti megnyilvánulását élik át. Ha nem, akkor már beleszokni készülnek egy új társadalmi szerepbe. Abba, hogy ők a rászorulók, akik elvárják, mert elvárhatják a jótéteményeket. Miközben a másik oldal a jóságos adakozó szerepkörét tanulja. e szép is lenne, ha Ls egyszer a karácsonyi ajándékozás és ajándékvárás viszszahúzódna a családi otthonok kalácsillatú, csillagszórós melegébe, és néhány órányira legalább csak egymásra figyelnénk önfeledten. Az se lenne kevés.
