Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-19 / 299. szám

[A KM hétvégi melléklete Aktuális kérdések Ha felszáll a vörös kakas... M. Magyar László Nyíregyháza (KM) — A tűz: barát és ellenség. Fényt és meleget ad, megfőzi ételün­ket, de ha kiszabadul fogsá­gából, mindent felperzsel, mindent megsemmisít. Még napjainkban sem lehetünk könnyelműek, állandóan le­selkedik ránk a „vörös ka­kas” veszélye, s ez már végig­kíséri az emberiséget a törté­nelem végtelen útján. Természetes tehát, hogy fontos feladat a tűzmegelőzés és a tűzvédelem. A nehéz gaz­dasági helyzetben azonban nem jut elegendő pénz erre a területre. Milyen a technikai színvonal? Megőrizhető-e a tűzoltóság működőképessége? Ezekről a kérdésekről beszél­gettünk Márton Lajos tűzoltó alezredessel, a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Tűzoltó­parancsnokság vezetőjével. —Hogyan alakult az utóbbi időszakban megyénk tűzvédel­mi helyzete? — Összességében úgy mondhatnám, hogy nem jobb, de nem is rosszabb, mint az ország más részein. A jelenlegi felkészültséggel, felszereltség­gel meg tudjuk oldani a prob­lémákat. A számok alapján a tavalyi évhez képest többször kellett kivonulnunk. Míg 1991- ben összesen 989 tűzesethez, káresethez vonultunk ki, addig 1992-ben — a december 2-ai adat szerint — 1444 alkalom­mal kérték a segítségünket. Természetesen, nagymérték­ben meghatározza ezt az időjárás. A nyári aszály idején sok volt az avartűz, amikor pedig bőségesen hullott a csa­padék, a vizet kellett a pincék­ből szivattyúzni. A gépkocsi- tüzek száma is jelentősen emelkedett. Korábban a szo­cialista országokban készített kocsik égtek — konstrukciós hibára is gyanakodtunk —, de hát azóta jócskán kicserélődött a gépkocsiállomány, s érdekes módon most a nyugati járművek égnek. — Nőtt tehát a kivonulások száma, azonban a személyi ál­lomány létszáma nem változott. Nem jelen­tett ez nagy megter­helést? — Egy tűzoltóra valóban több munka jutott, bár ez területi megoszlásban a me­gyében más-más. A megnövekedett munka nemcsak az emberek teljesítőképességének határát súrolta, hanem a gépjárművek műsza­ki állapotát is megvi­selte. Nyugaton a Ma- girus-Mercedes jármű­veket eleve úgy gyárt­ják, hogy 20 évig mű­ködőképesek legyenek Ott az öreg jármű nett jelent rossz technika színvonalat. Kelet-Európábán haszonjárművek alvázára (Ifa, Rába) építették a tűzoltó au­tókat, s nem is bírnak ki töb­bet, mint a népgazdasági ko­csik, amortizációjuk 3-5 év. S gondoljunk még arra is, jár­műveink alváza maximálisan leterhelt, az öt tonna éjjel-nap­pal rajta van. Riadó esetén tel­jes terhelés mellett hideg mo­torral indulni — ilyenkor kop­nak a legjobban az alkatré­szek. S az alkatrészek bizony drága devizás áron szerezhe­tők be, ha ugyan egyáltalán valahol kapni lehet. — Kaptak-e az idén új gépeket? — Gyakorlatilag az idén nem kaptunk tűzoltó járművet. Egy 16 éves Mercedest állítot­tunk ebben az évben üzembe. Hollandiából kaptuk, de hasz­nálata előtt még kellett rajta igazítani, szerelni egy-két dol­got. Tavaly decemberben két kézi vágó-feszítő szerszámot vettünk, ezeket az elsősegély- nyújtáshoz használjuk. Gon­dolnunk kell az M3-as autó­pálya megépítésére is. Addig­ra ütőképes egységet kell fel­állítanunk, hogy szükség ese­tén gyorsan beavatkozhasson. Márton Lajos Balázs Attila felvétele Sajnos, a tervezők nem gon­doltak az ilyenfajta segítség- nyújtásra, a lejáratok messze vannak a tűzoltóságoktól. — A költségvetési hiányra hivatkozva ebben az évben már többször is vontak el kü­lönböző összegeket a megyei tűzoltóparancsnokságtól. Fenn lehet-e így tartani a működő- képességet? — Közel hétmillió forintot vontak el a megyétől az idén. Meggyőződésem, ha a megyé­ben a városi és a megyei pa­rancsnokságok gazdálkodása nem lenne közös, nem lenne összehangolt, akkor gondok lennének, külön-külön a pa­rancsnokságok nem tudnának kijönni a pénzből. A koordiná­lás lehetőséget ad a takarékos­kodásra. A hét parancsnokság kiegészíti egymást, ha kell, át­csoportosít anyagokat, s a be­szerzés is olcsóbb nagy tétel­ben. Az anyagi nehézségek el­lenére a korábbi szintet tartani tudjuk, a tapasztalt állomány pedig tudásával pótolja a tech­nikai hiányosságokat. Ugyan­akkor azt is mondják nekünk, hogy a bevétel növelése érde­kében keressünk szponzoro­kat, akik közérdekű kötelezett­A TARTALOMBÓL: .. .és akkor Timi belibbent Ha már drága... Szent Ferenc betlehemje Úrvacsoraosztás ségvállalás gyanánt hozzájá­rulnának a kiadásainkhoz. Va­lamennyien jól ismerjük a megye anyagi helyzetét, nem könnyű szponzorokat találni. — Vállalkozásokkal nem próbálkoztak? — Az értékük miatt nagyon magas a gépek bérleti díja, így nemigen veszik ki bérbe azo­kat. Néhány motort hosszabb időre elvinnének, de mi csak 1-2 órára, napra adhatjuk oda. — Egy 1991-es törvény megszüntette a tűzoltóság ha­tósági jogkörét. Hogyan érté­keli ezt ön? — A rendelet életbe lépése óta rövid idő telt még el, nem­igen lehet véleményt mondani róla. Az azonban biztos, hogy az ügyintézés bonyolultabb lett, az állampolgárok ügyei­nek intézése több időt vesz igénybe. Egyszerűbb esetek­ben mi egy nap alatt kiadtuk a szükséges dokumentumokat, most pedig legalább két hét kell hozzá, hisz áttételes az ügyintézés: mi kiadjuk a szak- véleményt, az érdemi döntés pedig a jegyzőé. — A tűzmegelőzés terén is korlátozza ez a törvény a tűz­oltók munkáját... — Ha nem érkezik jelzés tűzveszélyes cselekedetről, a vállalatok nem kötelesek be­engedni bennünket a terüle­tükre. Ha jelzést kapunk, mondjuk veszélyesen tárolt üzemanyagról, először a jegy­zőtől kell kémünk határozatot, s akkor már a vállalkozó köte­les alávetnie magát az ellenőr­zésnek. Szerencsére, a legtöbb cég kéri az ellenőrzést tőlünk a biztonsága érdekében. — Pár nap múlva kará­csony, meggyulladnak majd a gyertyák is a fenyőfákon. Mit üzen olvasóinknak? — Mindenkinek tűzmentes, boldog karácsonyestét kívá­nok. Kérem, óvatosan hasz­nálják a gyertyát, a csillag­szórót, ez utóbbit az ablakon se dobálják ki. Valamennyi­ünknek érdeke, hogy békésen, tragédiák nélkül örülhessünk a szeretet ünnepének. KM galéria Kfápnyi Cs /(épei Szénaboglya r , rűéCyően, Kadnóton született 1940-6en. * S— Képzőművészeti tanulmányait Kíarosvá­* * sárftelyett kezdte, majd Kolozsvárott, a Képzőművészeti Jőislolán fejezte le 1966-lati. 1970- től topja a Képzőművésze£ Országos Szövetségének- Csoportos és egyéni tárlatokon 1966óta folyamatosan szerepel oly képeivel és akparedjeivel Pl Komániálan élőművészt az országlatárokon túlis jól ismerik; 1990- len két külföldi kiállítása volt: Bécsóen és 'Budapesten. íMegyénklen első alkalommal1992-len a nyíregyházi képcsarnok tárlatán lépett a közönség elé, legutóH pedig a nyíregyházi Zay Anna Egészségügyi Szak: középiskola és Szakiskola tárlatán gyönyörködhettek képeden az érdeklődők 9^ű£ánpékményi Javítandó jóság Réti János A z ajándékok még üzleti l\ csomagolásban, többnyi­re reklámszatyorban lapulnak a szekrények jól álcázott zu­gaiban, a fenyőfák ünnepvárá- sunk megkötözött túszaiként fagyoskodnak melléképületek­ben, erkélyeken, vagy ablak- párkányok szegélye alatt, de minden nappal jobban fel­erősödik bennünk a közelgő ünnep, a karácsony hangula­ta. Lelkünk legmélyén meg- pendülnek azok a bizonyos húrok, amiket csak a szeretet rezdülései képesek megszólal­tatni ilyenkor decemberben. És ez a belül hallható, semmi máshoz nem hasonlítható zene váltja ki a legszebb érzések tárgyiasuló, forintosuló jeleit. Annál is inkább, mert olykor még listát is vezetünk róla, kivel szemben és mennyire kell jóságunkat, szeretetünket ki­nyilvánítani, aminek persze a viszonzását is elvárjuk hason­ló mértékben. („Miért költe­nénk rájuk többet, tavaly ők sem erőltették meg magukat!” Vagy fordítva: „Venni kéne még valamit, nehogy leégjünk, mint a múlt évben.”) Néhány esztendeje a jócse­lekedetet sugalló alkalom bi­zony megsokasodott körülöt­tünk, és messze túllépte a családi kereteket. Olyannyira, hogy a közadakozás már-már számításba vehető forrásle­hetőséggé vált emberek, em­bercsoportok megsegítésé­ben, nehézségek leküzdésében, ügyek támogatásában. Több­nyire nemes, ám előfordul, hogy nem egészen egyértelmű cél által indíttatva. A jóság in­tézményesült, vagyis kialakult egy hivatalos változata. És ez az intézményesült, hivatalos jóság, így ünnepek, kiváltképp karácsony előtt elkezd terebé­lyesedni, növekedni, látvá­nyossá válni. Jótékonysági koncertek, bá­lok, műsorok, sportrendezvé­nyek, gyűjtések, sorsolások hi­vatottak keretéül szolgálni a gesztusnak, amiben a társa­dalom egy csökkenő része adakozik egy másik, növek­vőben lévő résznek. Ilyenkor csengnek a telefonok a tv- adásban, egymást érik felaján­lások, miközben csomagok, pénzek, adományok keresik címzettjeiket országszerte, hogy azoknak is boldog kará­csonyuk legyen, akiknek éppen nem boldog a karácsonyuk. Ne vegye senki rossznéven, de belőlem vegyes érzéseket vált ki ez az uniformizálódó nagylelkűség. Végtelenül örü­lök az időről időre beigazo­lódó felismerésnek: az em­berek alapjában véve jók — bár olykor ügyesen titkolják— ugyanakkor szomorúvá tesz, hogy ezen jó emberek és hiva­talok közül csak kevés, ame­lyik póz nélkül, felhajtás nél­kül, önreklámozás nélkül ké­pes adakozni. Jónak lenni a jóságért. Mennyivel szebb len­ne, ha szívet-lelket melengető küldemények a feladók kirej- lesztése nélkül érnének célba. Névtelenül a névteleneknek. Legfeljebb nem tudnánk meg soha, hogy az emberek módosabbja közül ki mennyire jó. Ki énekel, szaval, zenél, táncol, focizik, lám ingyen és bérmentve a szegényekért, az elesettekért. Kik azok, akik még azt az áldozatot is vál­lalják, hogy bálokon pompáz­nak talpig drágában ugyan­ezen okból. Arról sem vagyok meg­győződve, hogy azoknak, akik részesülnek az intézményesült jóság ilyen, vagy olyan ál­dásából, ettől valóban szebb lesz az ünnepük. Mert nem a helyzetük, hanem csak pilla­natnyi állapotuk változik meg átmenetileg. Vajon nem szé­gyellik-e titkon, amiért mások könyörületére, segítségére szorulnak. Ha szégyellik, ak­kor még a nehezen vissza­fordítható folyamat kezdeti megnyilvánulását élik át. Ha nem, akkor már beleszokni készülnek egy új társadalmi szerepbe. Abba, hogy ők a rá­szorulók, akik elvárják, mert elvárhatják a jótéteménye­ket. Miközben a másik oldal a jóságos adakozó szerepkörét tanulja. e szép is lenne, ha Ls egyszer a karácsonyi ajándékozás és ajándékvárás viszszahúzódna a családi ott­honok kalácsillatú, csillagszó­rós melegébe, és néhány órá­nyira legalább csak egymásra figyelnénk önfeledten. Az se lenne kevés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom