Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-09 / 264. szám

1992. november 9., hétfő BELPOLITIKA A nép hangja Nyírturán Felülbírált határozat, ha protestál a lakosság Nyírtura (KM - M. Magyar László) — Két évvel ezelőtt valamennyi településen meg­választották az önkormány­zati tagokat, hogy ők döntse­nek a lakóhely ügyes-bajos dolgaiban. Olykor-olykor azonban más a lakosság és a képviselők véleménye, elté­rőek az érdekek. Hogyan tartja a kapcsolatot az ön- kormányzat a lakossággal? Mikor, milyen ügyekben ké­ri ki a képviselő-testület az állampolgárok véleményét? Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk Bagoly Zoltán­nal, Nyírtura polgármeste­rével. — Az önkormányzati tör­vény előírja, hogy évente leg­alább egyszer kötelező lakos­sági fórumot tartani. A nyírtu­rai önkormányzat emellett még a nagyobb beruházások­kal kapcsolatban is kikéri az állampolgárok véleményét. Jelenleg aktuális téma nálunk a gázberuházás. Tényszerű tájékoztatás A képviselők személyesen, házról házra járva adnak erről tájékoztatást, illetve fel is mérik az igényeket. Ezt kö­vetően falufórumot tartunk a gázról, amelyen a beruházás indításától a hitelfelvételekig mindenről szó lesz az APEH, az OTP, a Nyírber képvi­selőinek részvételével. Bagoly Zoltán Bagoly Zoltán Harasztosi Pál felvétele • A „kisebb” kérdésekről, döntésekről hogyan tájékoz­tatják a lakosságot? — Fontosnak tartjuk a la­kosság tényszerű tájékoztatá­sát. Negyedévente megjelen­tetjük a Túra Hírmondót, amely foglalkozik a testületi ülésekkel, a döntésekkel, egyéb időszerű eseményekkel, valamint még törvényismerte­tést is tartalmaz. A közhasznú munkások hordják ki a lapot, s természetesen kérjük a lakos­ság véleményét. A háborús ál­dozatok névsorát is a lap segít­ségével, illetve a lakossági jel­zések alapján állítottuk össze. Felvetődött az ötlet, hogy falu­si kisbírót is alkalmazunk. A dob már megvan, s talán ha­marosan a napi híreket dobol- tatnánk ki ilyen módon. Úgy Álom és valóság Vásárosnamény (KM - D. M.) — Bár nem jöttek el olyan sokan, mint valamikor, de így is jelentős számban voltak kí­váncsiak a városi önkormány­zat tevékenységére Vásáros- naményban a közmeghallgatá­son. A képviselő-testület szá­mot adott az elmúlt két év munkájáról, a városban meg­valósult és folyamatban lévő beruházásokról és az 1992-es és a ’93-as költségvetésről. A véleményekből és a hoz­zászólásokból kiderült: a la­kosság egyetért az önkor­mányzat eddigi „gondolatme­netével”, mely szerint elsősor­ban az infrastruktúrát kell fej­leszteni. Az eredmények kö­zött tarthatják számon a Peré- nyi- és a Károlyitanyák veze­tékes vízellátását, a városban elkészült gázvezetéket, az utak burkolását, a gergelyiugomyai szennyvízhálózat indítását. Tetszik a lakosságnak a járda- építési program is, mely lehe­tővé teszi, hogy az utak jelen­tős részén (külterületen is) za­vartalanul közlekedhetnek az emberek. Sokan mondtak köszönetét a segélyért, melyet nehéz hely­zetükben kaptak az önkor­mányzattól. A pénzbeli támo­gatásokon kívül a Máltai Sze­retetszolgálat hat tonna ruhát osztott szét, s emellett egy ka­mion élelmiszert is juttatott a rászorulóknak. Természetesen, gondok is felvetődtek, elsősorban a Szé­chenyi utcában lakók hábo- rogtak, annyira nagy a sár, hogy képtelenek kijárni. Bár az útfeltörések az ottani állam­polgárok érdekeit szolgálják, nemrég fejeződött be ugyanis a szennyvíz- és most van fo­lyamatban a gázhálózat kiépí­tése. Az önkormányzat ígérte: legalább a járdát elkészítik még az ősszel. Felvetődött a szakmunkásképzőhöz terve­zett uszoda kérdése is, de saj­nos, ennek megvalósítása egyelőre csak álom. érzem, hogy pontos és őszinte a tájékoztatásunk. • Vannak-e olyan döntések, amelyek nem nyerik el a lakos­ság tetszését? — A szociális segélyek el­osztásakor gyakran kapunk egyet nem értő visszajelzése­ket. A törvény adta lehetősé­geket figyelembe véve, akinek jár a segélykeret, ki kell adni. Ezt nehezen fogadják el az emberek, így elsősorban itt ke­rülünk szembe a helybeliek­kel. Tulajdonképpen mindaz népszerűtlen döntés, ami a la­kosság pénztárcáját érinti. Ide kell sorolnom az iskolásgyer­mekek térítési díjának emelé­sét, de meg kellett lépni a nyersanyagárak emelkedése miatt.' Ügyanakkor adunk a szociális keretből erre támoga­tást, vagyis igyekszünk mind­ezt kompenzálni. Mivel ismer­jük a lakosság szociális hely­zetét, lemondunk a helyi adó bevezetéséről is, számolva az­zal, hogy így kevesebb a bevé­teli forrás. # Volt-e olyan határozat, amelyet a választópolgárok visszajelzése után felülbírált a testület? Önkritikát gyakorolnak — Természetesen, gyakoro­lunk önkritikát, érkezzen a jel­zés vagy a lakosságtól, vagy a képviselőtől. Ha kell, módo­sítjuk a határozatot. Nemrégen a lakástámogatási kedvezmé­nyes hitel feltételeit módosí­tottuk, mert a kritika szerint a helybeli fiatalokat nem támo­gattuk megfelelően. A műve­lődési ház bérbe adása és az egyházi ingatlanok visszaadá­sa megosztotta a falut, azon­ban kompromisszumokkal si­került megőrizni a békét a te­lepülésen. • Mennyire igénylik külön­böző ügyekben az állampolgá­rok az önkormányzat segítsé­gét? — Nincs fogadóórám. Ami­kor a hivatalban vagyok, illet­ve otthon, mindig jöhetnek hozzám. Mivel éppen most jár le a személyi kárpótlás határ­ideje, sokan fordulnak hoz­zánk segítségért. Sokat segít nekik ebben az ügyben, külö­nösen a törvények értelmezé­sében a jegyzőnk, Papp And­rea is. Viszályok nélkül A földrendezésben is kérik a közreműködésünket, segítjük a földrendező bizottság mun­káját. Esély van arra, hogy li­cit nélkül megegyezzenek a földigénylők. Összességében azt mondhatom, hogy a vá­lasztási harcokat követő vi­szály nálunk megszűnt, min­denki hagyta, hogy döntsön, irányítson az önkormányzat. Munkánkat senki nem akadá­lyozza, a lakosság pedig látja az elért eredményeket, s hálás is érte. Csíkszentsimoni vendégek Tiszavasvári (KM) — Még a román forradalom alatt ala­kult ki jó kapcsolat Tiszavas­vári és a Hargita megyei Csík- szentsimon között. Ennek eredményeként nyolcvan gye­rek tanul Vasváriban, a szakis­kolában (elsőtől harmadikig, vegyipari, gépipari szakmák­ban). A napokban — a Szent- mihály fennállásának 700. év­fordulója alkalmából rendezett ünnepségre — Péter Gergely vezetésével egy küldöttség és egyben a gyerekek szülei is el­látogattak Magyarországra. Bár, Tusnádfürdő Tiszavas­vári testvérvárosa, a 4000 lel­kes Csíkszentsimonnal mégis szorosabb a kapcsolat, ami el­sősorban az Alkoloida és az ottani szeszgyár gazdasági együttműködésének köszön­hető. A tervek szerint rövide­sen létrehoznak kint egy közös üzemet, s a diákok ezért sajá­títják el itt a tudomány elméle­tét és gyakorlatát. Az úgynevezett hivatalos együttműködésen túl sok csa­ládot fűz már össze baráti kap­csolat is. Péter Gergely azt is elmondta: nagyon örülnek a magyar műholdas televíziós adásnak, mert eddig csak hangban, a Kossuth Rádión keresztül értesülhettek arról: mi újság a Kárpát-meden­cében. Klub az időseknek Záhony (KM - D. M.) — Záhony központjában egy régi épület kihasználatlanul állt sokáig. A korábban óvoda, majd iskola céljait szolgáló létesítmény új gazdára talált. A város önkormányzata úgy döntött, hogy az objektumot átadják a helyi nyugdíjas­egyesületnek. A városban ed­dig nem sikerült megoldani az idősek ellátását. Segít a falugondnok .Nyíregyháza (KM ­Kovács Éva) — Aki szegény, az a legszegényebb — vallják a költői sorok, melyeknek iga­zát manapság sajnálatos mó­don bőven van módunk ta­pasztalni. Ezért is született az a népjóléti minisztériumi dön­tés, melynek értelmében Szo­ciális Válságkezelő Iroda léte­sült. Főosztályvezetője, Kovács Ibolya sorra járja a megyéket, hogy a helyszínen gyűjtsön ta­pasztalatokat. Tőle tudjuk: a helyi önkormányzatoktól olyan pályázatokat várnak, amelyek a szociális helyzet ja­vítását, a rászorulók támoga­tását szolgálják. A különféle programok kö­zött előkelő helyen szerepel az úgynevezett szociális tartalmú munkahelyek létrehozása, s olyan infrastrukturális'fejlesz­tések megvalósítása, amelyek­kel a rászorulók segítése köny- nyebbé válhat. Az állami támogatásokat pá­lyázatok útján nyerhetik el az önkormányzatok. Ebben az évben négy témakörben hirde­tett meg szakmai programokat a minisztérium, s összesen há­romszázmillió forintot jutta­tott el a településeknek. A tel­jes összeg egyötöde, hatvan- millió forint Szabolcs-Szat- már-Beregnek jutott, igaz, a legtöbb pályázat is tőlünk ér­kezett. A Népjóléti Minisztérium kezdeményezésének köszön­hetően — az országban el­sőként — falugondnokok is megkezdik a munkát me­gyénkben. Fehérgyarmat, Ma­gosliget, Balkány, Tunyogma- tolcs, Kispalád és Sonkád dön­tött eddig úgy, hogy a Vál­ságkezelő Program segítsé­gével ilyen állásokat létesít. A falugondnokok munkába ál­lításával az a céljuk, hogy megtartsák a települések la­kóit, támogassák a rászoruló­kat. Lecke számtanból Réti János Ha valamit, hát számolni meg kell tanulniuk az önkor­mányzatoknak. Amennyivel nagyobb az önállóságuk, mint a tanácstestületeké volt, fele­lősségük annyival összetet­tebb, hiszen a gondjaikra bí­zott település belátható időn belüli felzárkózása vagy talán végérvényes lemaradása függ döntéseiktől. Ebben a megváltozott jelen­tőségű szerepkörben egyszerre kénytelenek számolni bevéte­lekkel és kiadásokkal, adóval és adóalannyal, saját erővel, önerővel, támogatással, tarta­lékkal, terhelhetőséggel, mi­közben a tét nem kisebb, mint a város vagy falu működőké­pességének zavartalansága és bizonyos, elsősorban infra­strukturális fejlesztések meg­teremtése. A feladat bármeny­nyire is bonyolult, talán még­sem olyan megoldhatatlan, mint amilyennek első megkö­zelítésben látszik. Vagy meg­közelítése válogatja! Az egyik szatmári falu pol­gármestere, aki megválasztása előtt, vállalkozóként is egy­szerű-nagyszerű meglátásairól volt közismert, elmondta: ők a gázprogram megvalósításánál például inkább kevesebb hoz­zájárulást kértek a lakosságtól, csak minél több házba kerül­jön be a korszerű energia. — Arra gondoltunk: ha sokat fi­zettetünk, jó, ha a családok egyharmada engedheti meg magának a gáz bevezetését. Ha csak a felét számítjuk, ak­kor lényegében majdnem min­denki hozzájut. És a bevéte­lünk ugyanannyi, ha nem több. Lám, ennyire egyszerű. Mint az egyszeregy. A paposi községházán már megbarátkoztak a számí­tógéppel. így gyorsabb, pontosabb az ügyintézés, s ami a fő, több idő jut egy-egy probléma megbeszélé­sére: az ügy és a fél nem ügyfél Szekeres Tibor felvétele 77' gy fertályórányi magyar H, sors rajzolódott életkép­pé azon a szomorú színű őszi délutánon Komlódtótfaluban. Az eget grafit, meg galamb- szürke felhőtömbök csíkozták, és a földút horpadásaiban tócsák jelezték, hogy nemrég esett. Mintha a természet is vízzel akarta volna köszön­teni a készülődő ünnepséget. A kis falucska nagy esemé­nyét, hogy megjött a vezetékes víz és ezzel befe­jeződött Szabolcs-Szatmár- Bereg vízművesítése. A kocsik Csenger felől ka­nyarodtak az óvoda épülete elé, amellyel szemben, egy tisztáson komolykodott az avatásra váró vízmű. A Várva várt, a Kedves! Vezérlő egy­ségének kék doboza kékre fes­tett kerítés mögött magaso­dott megilletődötten. A talajt körben olyan szépen elgereb­lyézték, mintha alant nem is vízvezeték és annak herken­tyűi működnének, hanem kényes dísznövények magját rejtené a föld. A vendégek — köztük államtitkár-helyettes, vezető térségi hivatalnok, megyei tisztségviselő — apró szigeteket alkotva állták körül a létesítményt. A polgármester meleg szí­vélyességgel köszöntötte az egybegyűlteket, köszönte a megtisztelő láto­gatást, tudatában annak, hogy ilyen beosztású emberek, ráadásul egyszerre és enynyien aligha jönnek el hamar­jában errefelé. Be­szélt az ottlakókról, idősek­ről, fiatalokról, a vízműről és a környék aprófalvait sújtó problémákról. Keresetlen szavai az övéi iránt el­kötelezett, mindent elintézni és kijárni akaró, mondhatni küldetéstudattal megáldott ... ember megnyilatkozásai vol­tak. Csak a falubeliekből alig láttunk embert, azt a néhány­at is tisztes távolságból. Ilyen lenne a magyarok szerencsé­je? Mire volna okunk és lehetőségünk örülni, pont az öröm és ikertestvére, a sz­eretet vész ki a világból? A ztán átvágták a nemzeti színű szalagot, és a közönség rövidke sétára in­dult a tájba lapuló porták irányába. Egy néni akkor ért az utcai csaphoz, hogy vizet vigyen a vacsorafőzéshez. Távolban, a felhők alatt addi­gra derülni kezdett. Vékony­ka, világos derengés kúszott a látóhatár fölé. Kéznyújtás a Máraitól Nyíregyháza (KM) — Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy átképzés során szociális asszisztensekké vált fiatalok egyesületet alakítottak Márai Sándor Szociális és Ifjúságvé­dő Egyesület néven. A nyír­egyházi önkormányzat és a megyei munkaügyi központ támogatásával tudták megkez­deni tevékenységüket. A megyeszékhely minden iskolája igényt tartott munká­jukra, hiszen az intézményi if­júsági felelősöknek, sajnos, van elég dolguk. Nem eléged­tek meg azonban ennyivel, je­lenleg gyűjtési akciót folytat-' nak. Az eredmények felülmúl­ják a várakozást. Sok jó szán­dékú, adakozó ember vitt használt, de jó állapotban lévő ruhát, műszaki cikket a Síp ut­ca 11. szám alá. Itt sikerült ugyanis irodát szerezniük. Az ajándékok hamarosan az isko­lák által jelzett rászorulókhoz kerülnek. Köszönetét monda­nak azoknak a szervezeteknek, amelyek eddig segítségükre voltak, a Fidesznek az anyagi támogatásért, az MSZP-nek az átmeneti albérletért, a Paradise Center vezetőjének az együtt­működésért. Továbbra is szí­vesen vesznek mindenféle hozzájárulást szociális tevé­kenységükhöz, hiszen kezet ők is csak úgy tudnak nyújta­ni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom