Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-09 / 264. szám

6 Kelet-Magyarország Illyés a Sorsnak is beszélt Speciális iskolák és funkciók Itt mindenki behozhatja a hátrányt Kassa-Nyíregyháza (KM - Kállai János) — Illyés Gyula bölcs és tisztán csengő hangjá­val kezdődött az a rendhagyó­nak is nevezhető, megemléke­ző műsor, melyet költő klasz- szikusunk születésének ki­lencvenedik évfordulója előtt tisztelegve mutattak be no­vember 2-án, a kassai Thália Színházban. És hogy miért ép­pen a szlovákiai nagyvárosban volt a bemutató, arra minden erőltetett apropó bizonygatása helyett választ adott Magyar József töprengésre, tovább­gondolásra késztető, eszmék­ben rendkívül gazdag összeál­lítása. A fekete-fehér, hatalmasra kinagyított Illyés-fotókból — Glück György felvételei — összeállított, egyszerűségében is elegáns színpadkép az oko­san és szeretettel ránk figyelő, türelemre és egymás megérté­sére tanító poéta arcait idézte. A sokféle formájú és funkció­jú szék (mindössze ezekből állt a „berendezés”), a három kassai színész — Kövesdi Sza­bó Mária, Dudás Péter és Pó­lós Árpád — és a legkülönbö­zőbb népi hangszereken imp­rovizáló Kováts Marcell az előadás pódiumjellegét, a köl­tői gondolatokat hangsúlyozó interpretációt, a beszélgető helyzet érzékelhetővé tételét szolgálta. Mert ezen a felemelő hangu­latú estén mindvégig Illyés szólt hozzánk, magyarokhoz, éljünk bármely pontján is a vi­lágnak. A költemények, a mí­vesen „megmunkált” próza, az esszérészletek egyetlen gon­dolat köré fonódtak: ki vagy mi a magyar, mit jelent szá­munkra magyarnak lenni, s merjük-e, tudjuk-e vállalni nemzeti együvé tartozásunk sokszor magasba röpítő, más­kor porba sújtó etikai kötele­zettségét. A költőnek a tiszta törvényekbe vetett hite kéte­lyektől, önkínzó gondolatok­tól, félelmektől is terhes. „Ha­zám szorít és fáj, kisebbedik. Oh, nemcsak határain át.” — fogalmazza meg a szívszorító fájdalmat. Mi pedig meghök- kenve vesszük észre: líránk klasszikusa már sok évvel ez­előtt látta és „kimondta” egész mai — kárpát-medencei — gondrendszerünk sebesedésig sajgó motívumait. A Csikós Sándor rendezte (dramaturg: Pásztó András) előadás kompozíciós íve mé­gis a bizakodás, a remény, az élni akarás irányába mutat. „A, lét tegyen rendet, ne a halál!” — hangzik el a bennünk soká­ig visszhangzó „követelés” a műsor elején és zárásaként. És még valami, ami a tiszta szán­dékú jubileum tiszteletet su­gárzó pátoszát erősítette. Imi­gyen hangzott: „Az ember dol­ga a földön, hogy minél szaba­dabb legyen, és ez a dolga a nemzeteknek is.” Megszívlel­ni Illyés Gyula talán soha „jobbkor” nem érkezhető üze­netét, nem csak a kassai Thália Színház nézőterén „össze­hajtó” magyaroknak — va­lamennyiünknek kötelessége. Nyíregyháza (KM - KJ) — A speciális szakiskola elne­vezés jól csengő volta ellené­re sokak számára tisztázat­lan tartalmakat rejt ma­gában. Pedig megyénkben ti­zenöt településen, negyven- nyolc csoportban közel 700 gyerek tanul ilyen intéz­ményben. A nem nagy múlt­ra visszatekintő, új képzési formáról, a sajátos műkö­désű iskolatípusról kérdez­tük Szabó Lajost, a szaktár­ca főmunkatársát. — Milyen iskola valójában ez a se nem általános, se nem szakmunkásképző formáció ? — Az iskolatípus tényleg nem nagy múltú, és valóban új konstrukció. Ha úgy vesszük, ez a képzés nem illeszkedik szervesen a mai iskolaszerke­zetbe, de rövid létezése során máris bővültek eredeti funk­ciói. Az elnevezés értelmezése körüli zavarok ebből fakadhat­nak. — Az oktatásügyben járat­lanabbak gyakran azonosítják a speciális szakiskolát a fo­gyatékosok intézményével. A funkcióbővülésre való utalása sejteti: többről és másról van szó. így van ez? — Igen. Ez az iskolatípus nem elsősorban a fogyatéko­sokról gondoskodik. A gyógy­pedagógiai iskola rendszeré­ből megmaradt ugyan az a fel­adata, hogy ún. IX-X. év­folyamon — az általános isko­la befejezése után — sze­Szabó Lajos Harasztosi Pál felvétele mélyiség-megerősítést végez­zen, összekapcsolva ezt a te­vékenységet a szakképesítés megszerzésének lehetőségé­vel. Itt tanulhatnak azok a gye­rekek is, akik a jelenlegi álta­lános iskolai rendszerben — elvileg — tudhattak volna jól teljesíteni,, de valamilyen ok­nál fogva esélytelenekké vál­tak a hagyományos középfo­kon való továbbhaladásra. — Úgy gondolja, hogy a kö­zépfokú iskolák „kapacitás- hiánya", az a sokat emlegetett demográfiai hullám is éltetője a speciális szakiskoláknak? — Ezt sem lehet tagadni, sőt, a nyolc osztályt végzettek munkába állási lehetőségeinek beszűkülése szintén besegít a „dologba”. Sok, egészen jó ké­pességű tanuló nem jut be a középfokra. Ok a „speckép- zés” profi változatába kerülve szerezhetnek szakképesítést. Egyszóval: eléggé polarizált a kialakuló kép erről az iskolatí­pusról. — Miben különbözik az egyéves, illetve a két évig tartó képzés? — Az egyéves speciális iskola pályaorientációs kép­zést folytat. Semmiféle vég­zettséget nem ad, vagyis a szakmaszerzés érdekében mindenképpen folytatni kell. Olyan helyen érdemes indí­tani, ahol ez a továbblépési le­hetőség megvan. A kétéves forma alkalmas arra, hogy szakképesítést adó foglalkozá­sokat szervezzen, hogy eljut­tassa a tanulókat a vizsgázá­sig. — Milyen vizsgákra lehet felkészülni? — Az egyik változat betaní­tott munkás szintű vizsgát fel­tételez, a másik vállalati szak­munkásként való elhelyezke­désre ad lehetőséget. —Konkurenciát jelenthet ez a hagyományos, hároméves szakmunkásképzésnek? — Hiba lenne ezt feltételez­ni. A kétéves szakiskola még­iscsak redukáltan oktat. Sem­miképpen sem a „boldog jövő” a háromévessel szem­ben. Éppen ezért szabad csak nagyon komoly előkészítés után belekezdeni egy ilyen in­tézmény létesítésébe. Mert a második év már nem telhet el „parkoltatással”. Azaz: szak­mára kell felkészíteni. Ház­gazda, farmer, gazdasszony... Ezek inkább csak egy szoci­alizációs folyamat emeltebb szintjét jelenthetik. A múltba néző formák igazából nem elé­gíthetik ki az európai szak­képzési nívóhoz csatlakozni kívánó törekvéseinket. —Hol tartunk tehát jelenleg a speciális szakiskolák ügyé­ben? Mennyire vázolható a jövő? — A Nemzeti Szakképzési Intézet olyan programokat dolgoz ki, melyekhez megvan a kétéves szocializációs tema­tika. Plusz: a hároméves szak­munkásképző első évének a közismereti anyaga. Ehhez társulnak a szakmai képzés programjai. És ez már összes­ségében garantálja a folytatás lehetőségét. A helyi, szakmai tanterveknek meghatározó a szerepük, hiszen azt, hogy mi­lyen szakemberre van szükség egy adott térségben, „felülről” megmondani nem lehet. A je­lenlegi helyzet? A speciális szakiskola még mindig „nyi­tott” minden helyi kezdemé­nyezésre, s a meglevő iskola- szerkezetbe való integrálódása elkezdődött. Sipkay Barnára emlékeznek Nyíregyháza (KM - N. I. A.) — A közelmúltban ülést tartott a Sipkay Emlékbizott­ság, hogy részleteiben is ki­dolgozza azokat a programo­kat, amelyekkel Sipkay Barna halálának huszonötödik évfor­dulójára emlékezik. A minden bizonnyal január huszonnyolcadikán sorra ke­rülő emlékülésen előadások hangzanak el. A nevét viselő kereskedelmi szakközépiskola különféle rendezvényeket bo­nyolít majd le, amelyek hozzá­segítik majd az intézmény ta­nulóit ahhoz, hogy jobban megismerjék névadójuk mun­kásságát, írásait. Nagy Lajos szobrászművész plakettet ké­szít, amelyet a legjobbak ezen a napon vehetnek át. Termé­szetesen a nap folyamán a résztvevők megkoszorúzzák Sipkay Barna sírját és az isko­la előtt lévő szobrát, emléktáb­lát helyeznek el a szülőházán. Szatmári tárlatnézőben A mátészalkai Szatmári Múzeumban az állandó kiállítások mellett rendszeresen nyitnak neves művészek alkotásaiból tárlatot Elek Emil felvétele Aki gyorsan rátalált a táncra Nyíregyháza (KM - Nagy István Attila) — Rácz Erika REflex Moderntánc Stúdió­ja két éve működik, de nyu­godt szívvel kijelenthető, hogy nagyon markánsan megfogalmazódik az a tö­rekvése, amely a zene és a tánc harmóniáját kívánja létrehozni. Erika érettségi után a volt megyei tanácson dolgozott. Nem érezte igazán jól magát. A helyét kereste, míg végül a táncra talált. Elvégezte a Táncművészek Szövetsége ál­tal szervezett modemtánc- képzőt, s az ismeretek birtoká­ban elhatározta, hogy másokat is megtanít arra, amit tud. Csoportjának minden tánca dinamikus, feszes ritmusú táncelemekre épül. A táncosok jó tánctudással rendelkeznek, vállalják a testüket, és ki is használják a bennük rejlő le­hetőségeket. Ez a fajta tánctu­dás és tánc úgy rendeli alá ma­gát a zenének, hogy egyúttal öntörvényű is marad, lehetősé­get adva a saját személyiség megfogalmazására is. — Hiszek abban, hogy ama­tőr szinten is lehet profi mó­don művelni a táncot. — A modem jazztánc a klasszikus balettra épül. Keve­sen tudják, hogy a jazz nem­csak meghatározott világú ze­ne, hanem tánc is. Sokkal la­Rácz Erika Szekeres Tibor felvétele zább, szabadabb, mint a balett, tele van improvizációs lehető­ségekkel. A modem tánc voltaképpen gyűjtőnév: teljes szabadság a táncos számára. A koreográfus nem készíti el a tánc minden elemét, engedi, hogy a táncos önmagát is meg­fogalmazhassa. — Nyíregyházán több ama­tőr csoport működik. Milyen a viszony közöttük? — Jó lenne, ha az egyes cso­portok békésebben élnének egymás mellett. Elsősorban a növendékek érdekében. Sokat nyernének vele. Meg a város táncélete is. Most megle­hetősen nagy a presztízsharc a csoportok között. Kuroszava káosza Nyíregyháza (KM - K. J.) — Már megszokhattuk — mi, akik még mindig hiszünk a kommerszhullám ellenére is a művészi film értelmünket-ér- zelmeinket egyaránt megmoz­gató erejében —, hogy a nyír­egyházi városi művelődési központban működő Narancs­zselé Filmklub csaknem min­den előadása különleges élmé­nyekkel ajándékoz meg ben­nünket. Egy sorozat végéhez érve, november 12-én sem lesz meglepetésben hiány. A szokásos időpontban, 19 órá­tól fogják vetíteni a világhírű, Magyarországon is jól ismert rendező, Kuroszava Akira Ran című, francia-japán kopro­dukcióban készült, monstre al­kotását. A Rant (szó szerint: káosz) 1985-ben készítette a hetvenöt éves rendező egyedülálló pá­lyája újabb csillogó ékköve — s tegyük hozzá: eddigi legkölt­ségesebb alkotásaként. Ku- roszavának Shakespeare Lear király című drámájának sza­bad feldolgozásával sikerült tökéletes kompozíciójú filmet készítenie egy történelmi táv­latú hatalommegosztás utáni tragikus-véres következmé­nyekről, a káoszról, a széthul­lásról. Mint egyik kritikusa írta: sikerült egy „nemzetiet­len” (távol-nyugati) témából vérmesen nemzeti filmet csi­nálnia, úgy, hogy közben átté­telesen szóljon az atomkor­szak szakadékénak szélén tán­torgó mai emberhez is. Kapcsolat a közönséggel Zubor Ágnes Kárpátalján Nyíregyháza (KM - Mester Ági) — Kárpátaljai előadó­körúton járt Zubor Ágnes, a Móricz Zsigmond Színház művésze. József Attila ver­seiből összeállított műsorát három helyen: Técsőn, Vis- ken és Aknaszlatinán mutat­ta be. — Laborczi Géza ország- gyűlési képviselő ötlete volt, hogy tartsak ismét vele, mint ahogy Erdélyben is „dolgoz­tunk” már együtt: ő tárgyalt, beszélgetett az ottani értelmi­ségiekkel, szervezetek és in­tézmények vezetőivel, én pe­dig fölléptem — egyfajta áru- kapcsolás ez, de nincs távol egymástól teremtünk kapcso­latot. így én is végighallgat­tam a műsor után a tanári szobában, hogy milyen prob­lémákkal küszködnek az ot­tani iskolák és művelődési in­tézmények, meghatott ezek­nek az embereknek a segítő­készsége és szeretete, de el­gondolkodtatott az a fásultság és fáradtság, amit közöttük tapasztaltam. Nehéz úgy kap­csolatot teremteni a közönség­gel, hogy az a félszáz ember, aki az előadóteremben ül, fá­radtnak és megközelíthetetlen- nek látszik. Óriási élmény volt mégis, hiszen szeretem a ne­héz feladatokat. KULTÚRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom