Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-21 / 275. szám

A számítógép az igazi szerelme A SZERZŐ FELVÉTELE Nábrádi Lajos Munkatársaival, tanítványa- ival országos sikereket ért el. Ugyanakkor sikeres üzletem­ber. A számítógépek szakértő­je, szerelmese. Azt vallja: a túlságosan is racionálisnak, vagy ridegnek látszó számító­gépeket emberközelbe lehet (és kell) hozni. Korunk és a következő évtizedek techniká­ját igyekszik megszerettetni a jövő generációjával, a gyere­kekkel. Kevés és halk beszé­dű, magas fiatalember. Nyír­egyházán, a volt szovjet lakta­nyában, az Inkubátorházban dolgozik. Az egyre közismer­tebb RutinSoft Számítástech­nikai Kft.-t vezeti. A neve Maleczki Péter. Szakmája: programozó ma­tematikus. Munkaeszköze a modem technika. Modem em­ber lévén gondot fordít az ön­képzésére és a továbbképzésé­re is. Mondhatni: lépést tart a fejlődéssel. Tavaly Németor­szágból jött tanárok közremű­ködésével, illetve jelenlétében német nyelvből certifikált vizsgát tett. Mint mondja, a német nyelvű szakirodalom tanulmányozásánál hasznát veheti. A gazdasági, pénzügyi lapok mellett rendszeresen ol­vassa a PC World című nem­zetközi számítástechnikai szí­nes magazint. A NOVELL há­lózatról is szívesen beszél. Mint mondja, erre akkor van szükség, ha egy számítógép nem elég az adott munkahe­lyen, illetve intézményben. Ez a módszer Amerikából ered. A hálózat szerteágazó tudniva­lóiból ez év tavaszán vizsgát tett a Budapesti Műszaki Egyetemen. A vizsgabizott­ságban volt az az amerikaiak európai képviselője is. A szi­gorú vizsgáról világszerte elis­mert oklevelet kapott. Büszke rá... A káeftéjét maroknyi cso­port alkotja. Képzett szakem­berekkel van körülvéve. Ide­ális környezetben, modemül berendezett teremben dolgoz­nak. Az Inkubátorházban pá­lyázat útján jutottak a helyi­séghez. E csendes helyről szerteágazó kap­csolatokat alakí­tottak ki megyénk­ben és megyén kí­vül is. Szerényen és nem szívesen be­szél munkasike­reiről. Nyár elején a Nyíregyházán megrendezett Ke­let-Nyugat című nemzetközi kiál­lításon és vásáron a kft. a szoftverei­vel megkapta a vá­sár különdíját. Pár héttel később, augusztusban Mis­kolcon rendeztek nemzetközi vásárt. Itt mint a kft. ve­zetője a vásár nagydíját vehette át. Mindkét helyen igen jónak értékel­ték a programok, a számítógépes szolgáltatások szakmai színvonalát, használ­hatóságát. Egy közvetett sikerről is beszámolhat. A Nyíregyházi Széchenyi István Szakközép- iskolában a kft. Mérleg nevű programjával oktatják a tanu­lókat. A tanárokat annak ide­jén a kft. tanította meg a prog­ram használatára. Hazánk 116 iskolájában tanítják immár ezt a programot. A nyíregyházi tanárok oktatása országos sikerekhez vezetett. Tavaly egy diákoknak rende­zett országos számítógépes versenyen a nyíregyházi diá­kok első helyezést értek el. Az idei, hasonló versenyen a 116 csapat között a második lett a nyíregyházi gárda. Játékos formában is meg le­het barátkozni a masinákkal — vallja. Ezért is rendezett a közelmúltban, pontosabban szeptemberben a Nyíregyházi Kölyökvárban programot. E programnak ez volt a címe: A sokszínű számítógép. A három nap alatt több mint ötszáz is­kolásnak tették fel a kérdést: Mit tud a számítógép? A kft. munkatársai válaszoltak is a kérdésre: rajzol, fényképez, adatbankokkal társalog, szám­láz, könyvel és játszik. (A fel­sorolás nem teljes.) Egyfajta jótékonysági tevé­kenységgel is előállt a kft. Egy jó ötlet nyomán a nonprofit (nyereség nélküli) cégeknek, alapítványoknak a kft. ingyen ad programot, szolgáltatást. Az említett szakközépiskola mellett ingyenes szolgáltatást kap a Primom Alapítvány, a munkanélküliek átképzésével foglalkozó nyíregyházi és miskolci átképző központ. Az alakulóban lévő Kárpátok- Tisza Alapítványnak is fel­ajánlotta ingyenes számítógé­pes szolgáltatásait a kft. Nem csak számítógépes szakemberként, üzletember­ként is jól szerepel Maleczki Péter. A kft. megyénk és Bor­sod megye után Hajdú megyé­ben is sikeresen működik. Mi több: újabban Székesfehérvá­ron is van érdekeltségük. Az üzletkör bővítésének számít, hogy nemrég megállapodtak a Dunabank nyíregyházi kiren­deltségével. Ennek értelmében a bank hitelkártyáját elfogad­ják fizetési eszközként. A kft. vezetője nem csupán a számok világában él, nemcsak progra­mok veszik körül. Munkája színes és irigylésre méltó. A múlt ismerete Dankó Mihály Egyre több településnek vá­lik fontossá a múlt ismerete. Talán nem véletlen, hogy most, amikor a kisfalvak is visszanyerték önállóságukat, szaporodtak meg a honisme­reti kiadványok. Szükség van a hiteles történelmi adatokra, hogy végre feloldódjon az a gyökértelenség. mely messze eltávolított a szülőföldtől. A napokban került ki a nyomdából Pók Judit: Sza­bolcs vármegye katonai leírá­sa 1782-1785 című kiadvá­nya. Ez a Levéltári Közlemé­nyek sorozatában napvilágot látott dokumentum, az alapve­tő megyeleírásokkal összevet­ve, a helytörténeti kutatás szá­mára nélkülözhetetlen. Az ere­deti szöveg német nyelve és a katonai szempontok titkos vol­ta miatt, eddig ez a forrás nem kerülhetett a hétköznapi „bú­vár” kezébe. A feltárás és a felmérés ka­tonai igényből fakadt, ugyanis a hétéves háborúban végképp világossá vált. mennyire fon­tosak a részletes, pontos térké­pek a hadsereg számára. Má­ria Terézia 1763-ban elrendel­te a birodalom összes országá­nak a feltérképezését. A 25 évig tartó munkálat sorrendjét a háborús veszély határozta meg. Magyarország megyéi­be, köztük Szabolcsba 1782 és •85 között jutottak el. A felmérők képzett, de oszt­rák tisztek voltak, akik leírtak mindent, ami katonai szem­pontból a célnak megfelelt. Mindenhol azonos kérdésekre kellett választ adni, így az ak­kori települések egymástól való távolságáról, a szilárd épületekről, az erdőkről, a rétekről, a mocsarakról, az utakról, a kiemelkedő ma­gaslatokról, de különösen a nagy „szabályozások” előtti vizekről adott helyzetképek je­lentik az újdonságot. A tökéletes katona Gombás Sándor Napjainkban eléggé sok amerikai film fut a mozikban. Eléggé sok, 99 százalék. Néz­zük csak meg a megyeszék­hely október havi műsorfüze­tét! Olyan érzése támad a jám­bor mozilátogatónak, hogy más országok nem is gyárta­nak filmeket. Szerencsére ez nincs így, és ha az érdeklődő néző beletekint a fővárosi mű­sorokba, megnyugszik. Hiszen széles a kínálat külföldi alko­tásokból és szép számmal vetí­tenek magyar filmeket is. A vigasz mégis soványnak mondható, hisz a főváros messze van, s az amerikai si­lány tucatfilmek sora sehogyan sem akar véget érni. Hónapok telnek el, hogy nem láthatunk egy művészfilmet, de az igényes mozi kedvelőinek sem jut nézhető, élvezhető alkotás. Mindenesetre én a legtöbb film nézése közben a kijáratot keresem a szememmel, pedig fiatal korom ellenére régi mozirajongó vagyok. Ki­tartóan próbálkozom és várom a csodát, hátha rátalálok a tűre ebben a szalmakazalban. A tökéletes katona jegyvá­sárlásánál reménykedtem, hi­szen hosszú sor kígyózott a pénztárnál, és a filmet még 22 órától is vetítették. Biztató elő­jelek. Lássuk hát a történetet, ami ízig-vérig amerikai és XX. századi. Sajátos keveréke a Radzsív ­Budapest (MTI - Press) — Az államférfi, a férj portréja, India intim világa bontakozik ki Sonia Maino Gandhi Ra­dzsív című művéből. A sci-finek és az akciófilmnek. A címe Universal Solider (uni­verzális katona) lenne, a ma­gyar címadás ezúttal kiválóan sikerült. Az első képsorok a vietnami háború hadszínterén játszódnak. Úgy látszik, ez a sokk még évekig téma marad az Egyesült Államokban, ne­hezen gyógyulnak a szerzett sebek. A dzsungelháború ha­lott katonáit hibernálással és génsebészeti eljárással tartó­sítják a hadsereg laboratóriu­maiban, hogy azután húsz év­vel később „tökéletes katona­ként” vessék be őket Arizoná­ban. Egy teljes szakasz van belőlük, erősek, szívósak, se- bezhetetlenek, hús-vér termi- nátorok. Halhatatlanságukért és emberfeletti képességükért személyiségük teljes elveszté­sével fizetnek, de a hadsereg szempontjából kiválóan alkal­mazhatók. Agyatlan, ölésre kiképzett hústomyok nem gondolkodnak, a parancsot imponáló pontossággal teljesí­tik, legyen az bármi. Filmünkben ez az ideális alakulat egy duzzasztógátat el­foglaló csoportot semmisít meg, a szuperkatonák halálos pontossággal lőnek, világre­kordot döntve úsznak, s futnak a falakon felfelé, legyőzve minden akadályt. Útjukat a hullák garmada szegélyezi. Sajátos egyveleg ez a film, van benne fantasztikum, kaland, szerelem és politika is, no meg akció is garmadával. A tökéletes csapat addig mű­ködik zavartalanul, amíg egyi­kük agyában a régi emlékké­pek rendeződnek, s ennek ha­tására gondolkodni kezd. A mélyhűtött érzelmek felolva­dása halálos küzdelemmel ér véget, aminek során a jó főhős szecskavágón darabolja fel az ellenfelét. Bizarr egy happy end, ömlik a vér és látványától forog a jó ízlésű néző gyomra. A filmet Ronald Emmerich rendezte, neve ismeretlen a hollywoodi alkotók sorában. A forgatókönyvet sem nevez­hetném remekműnek. A sok névtelen szereplő közül csu­pán a két főszerepet játszó közismert színész Dolf Lund- gren és Jean Claude van Damme alakítása kiemelkedő és művészi. Csak ők ketten voltak tökéletesek. Mindent egybevetve a film műfajában kicsit jobb és érde­kesebb az átlagnál. A halál utáni élet titkait boncolgatva kis jóindulattal még filozofi­kusnak is mondható. Csak­hogy a nézőtéren ülők többsé­gének sajnos furcsa, „csodá­latra méltó” reakciói voltak. Az erőszak, a borzalom és a vér látványa olyan hangulatot teremtett, amire csak a legne- vettetőbb vígjátékok képesek. Engem lehangolt és elborzasz- tott ez a sajnálatos, önfeledt szórakozás. Csak remélhetem, hogy másokat is gondolkod- tatásra késztet, hiszen a jelen­ség mindenképpen jelzés- értékű.- ahogy Sonia látja meggyilkolt miniszterelnök gyászoló asszony munkához özvegye szomorú, fájdalmas látott, levelek és képek ezreit feladatra vállalkozott. Néhány nézte át, dolgozta föl, talán így héttel a Gandhi családot és az akarta újra átélni a férjével országot ért nagy csapás után a töltött éveket... Mizser Lajos Az 1921. évi Lili. törvény­cikk kimondja, hogy minden 21. életévét be nem töltött fiatal köteles részt venni a le­ventemozgalomban. Mind a mozgalmat, mind a résztve­vőket leventének nevezték, sőt a foglalkozásokat is („megyek a leventébe” — mondták). A régiségben két személy is (Árpád, illetve Vazul legidősebb fia) viselte a Levente nevet, de a mozga­lom elnevezéséhez a hang­alaki egyezésen kívül nincs közük. Magát a köznevet a 16. századtól tudjuk adatolni, ismertté Zrínyi tette a Szigeti veszedelem című eposzában: „Egészséggel Deli Vid, hor- vát leventa!” Nem elírás: leventa! E sza­vunk szerb-horvát eredetű, s ott meglehetősen sok a jelen­tése: török katona, tengerész, vitéz v dalia, mihaszna katona stb. Ám itt is jövevény, hi­szen a perzsa(!) eredetit az oszmán-török közvetítette. A sokféle jelentésből Zrínyi ko­rára csak a pozitív értelműek (vitéz, dalia) maradtak meg. Talán ki is veszett volna nyelvünkből, ha a 18. század végén Dugonics András fel nem újítja, igaz leventa for­mában. Mai hangalakját Vö­rösmarty: Zalán futása című eposza véglegesítette (1826). Arany János már így szó­laltatja meg Toldi Miklóst: „Hej! ha én is köztetek me­hetnék, / Szép magyar vité­zek, aranyos leventék!” Hamarosan látható a mozikban. Brandon Lee: Mint a tűz

Next

/
Oldalképek
Tartalom