Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-02 / 258. szám
(992. november 2., hétfő HATTER I |g| M f*" I m | Megélni a saját portán *y munkanélküli család vállalkozása Nyírtelek-Bedőbokorban Nagyné munka közben A szerző felvétele brádi Lajos íyírtelek-Bedőbokor rí)— Egy munkanélküli Iád egyedinek mondható, rész vállalkozását kíván- bemutatni a Nyírtelek lletti Bedőbokorban. E egzetes nyírségi tájon idén csendes. A tanya el- liázának falán egy kivilá- íató felirat, illetve cég- la: Tejfelvásárlás. Ebben egykori autógarázsban n túl rég tejcsarnokot nyi- Nagy Gyula munkanél- i traktoros. Mások levág- vagy eladják a tehe- et, ő nagy csordát akar. megyei tejipari vállalatok ásárlási, értékesítési és éb gondokra hivatkoznak, lépes, nyolctagú családjáéiból akar megélni. Úgy, y a környékbeli tejesgaz- teheneinek a tejét is be- jti. vesebb költséggel őst is jön egy idős ember, teli kannát cipel. A kis nokban Nagyné fehér ínyben dolgozik... Mutat- ogy van itt egy ezerliteres kád, zsírtartalommérő, vízcsap, minden, ami kell. A hátsó udvarra megyünk, ahová nemrég érkezett meg az IFA teherautó Szerencsről. Az ifjabb Nagy szállt ki belőle, répaszeletet hozott a teheneknek. A közeli istálló szélén egy ló szénát ropogtat. A fiatalember magyarázza, hogy lófogattal szállítják a kerítéstől a jászolig a répaszeletet. A közelben szalmakazal magasodik. Az istállóban önitató is van. A gazda, Nagy Gyula az udvar végében a közeli dombra mutat és ezt mondja: Pályázaton nyerte — Ott, azon a dombos, felszántott részen tíz hold az anyósomé volt. Most visszakapta. Emellé még bérbe vettünk hét holdat. A két területen főleg lucernát és kukoricát, vagyis takarmányt akarunk termeszteni. A kaszáláshoz, a kukorica betakarításához jövőre alkalmi gépeket bériünk. Kisebb gépek máris láthatók az udvaron, s központi segítséggel újabb gépeket vásárol majd a gazda. Mert hogy far- merszerűen akar gazdálkodni. —Megnyertem egy pályázatot a megyei tejipari vállalatnál. így a vállalat szinte napokon belül kihelyez a húsz saját tehenem mellé még húsz tehenet öt évre. A vállalat igénye, hogy tehenenként évente 4500 liter tejet leadjak. Korrekt, jó kapcsolatom van a tejiparral. Pénzügyi tanácsadóm segítségével pályázat úján részesülni akarok a munkahelyteremtő alapból. Családi alapon A gazda portrészerű bemutatkozása. Ideális korban lévő, erős férfi. Traktoros volt, munkanélküli lett. Csak úgy, mint gépszerelő fia. Mozgósította, lelkesítette az egész családot. A 16 és a 14 éves lány is segít a gépi fejésnél. A kamaszfiú most is az ólban viliázik. Nagy Gyula pár év múlva kisebb tejfeldolgozó üzemet is szeretne. Irában a helyzet változatlan y pedagóguselbocsátás utórezgései nem kevés tanulsággal ra-Csenger (KM - Ba- á Erzsébet) — Két hónap tével szülőktől érkezett Ihívásra térünk vissza ba, mi történt az augusz- 14-én megjelent cikkünk Ott akkor két pedagó- menesztettek a kép- ő-testület és az iskolázó döntése nyomán, az )tt alsó tagozatot pedig ;vonták a szülők véle- yének megkérdezése ül. A szülők minderről ünkből értesültek. íghallgatást kértek a szü- majd beadvánnyal fordul- a képviselő-testülethez: ík vissza döntésüket, de ti sem változott, a testület ilők kérését nem vette fi- mbe. Ekkor határoztak i szülők, hogy panaszukat lvánosság elé tárják. Urá- árva az az érzésünk, mi- öbb emberrel beszélünk, annál világosabb, hogy a szülőknek az iskola ügye csak egy a sok közül, ami a falu demokráciáját sérti. — Azért tehették meg ezt, mert azt csinálnak, amit akarnak — mondja Orosz Pál gázszerelő. — Pedig mi azért választottuk meg őket, hogy képviseljenek bennünket. Osztatlan iskola, mint régen tanyán? Visszalépés az oktatás színvonalában! Nem? Papp András volt tsz-ága- zatvezető kifejti, szerinte mi itt a probléma. Először még minden szülő tiltakozott, de jobbnak látták elhallgatni. — Félnek az emberek. Én munkanélküli vagyok, a feleségem is az, mit tehetnek velem? Már megtették. Már majdnem elhelyezkedtem Csengerben, de ott megmondták, hogy utánam szóltak. A kezükben tartják az embereket. Például munkagépet annak adnak, akinek ők akarnak. A falu nagy része munkanélküli, de kívülről hoznak embereket az állásokba. Hallgattassák meg a másik fél is: először Molnár Csabát, az iskolaigazgatót keressük meg, aki maga is képviselő. — Nem érek rá — veti oda. — Meccsre kell mennem Tyúkodra, megígértem a fiúknak... De nem megy, az autóját tisztogatja, beszélünk is. Szerinte semmi probléma nincs ebből a faluban, az összevonással a szülők elégedettek. Mindenki elégedett? Egy másik képviselő, Szarka Jó- zsefné elmondja: olyan nagy volt a felbolydulás a szülői értekezleten, a szülők úgy zúgolódtak, hogy az igazgató alig tudott beszélni tőlük. Négy gyerek szülei, köztük Oroszék és Pappék nem nyugodtak bele a döntésbe, s mivel mást nem tehettek, elvitték gyermeküket a csengeri iskolába. Végül Mosolygó Miklós polgármestertől szeretnénk megtudni, mit szól ahhoz, hogy az emberek állítólag félnek? — Nevetek azon, amit mond, s mivel ön az egyik elbocsátott tanárral elfogult... Közbevágunk: a tanárok neve nem is szerepel a cikkben, nem róluk van szó, hanem az emberek közérzetéről; cáfolhat. A polgármester válasza tömör: — Nem vagyok hajlandó ebben a témakörben nyilatkozni. Kész. Mit lehet ehhez hozzátenni? Egy kérdést: Hogyan képviseli egy polgármester és a képviselő egy település érdekét, ha közügyben nem ér rá, vagy nem hajlandó nyilatkozni?--------Tárca — sendes biroaatom a halottak kertje, mégis ongva járok benne. Keltem a száraz koszorúkat, dobált művirágokat, néztem a sírhelyeket, amíg ám szerény kis fekvőhe- ez érek. Rangsorolás van is. Melyik parcella, hadik tábla és hol. Itt is kezik mindenki, ki-ki te- ége szerint. Csodás em- lűvek vannak itt, és szemel, üres üvegekkel teledo- sírok, amelyeket ha so- nem gondoznak, és nem inak újra, hát el is ad- ák őket. Anyám sírja ren- •tt földkupac, tele árvács- il, márvány fejfával. Több ‘ huszonöt éve halt meg, t újraváltottam a sírhe- végigjárva a hivatalos annak rendje-módja int. A csőszt kell megkeresni, d majd papirost — tanára egy ismerősöm. — Az ’ csősz nyugdíjba ment, ez az új egy minden hájjal megkenet férfi. Betonmunkát, vésést is vállal, de megkéri az árát. Szóval, a papírral kell menni a hivatalba, és fizetni. ■ I É || !| I í| I |ji It I É ? ||fp' — Tán engem keres? — támaszkodott a lapátnyélre a ravatalozó előtt a csősz. —Itt van az irodám hátul. Mi tetszik? — Lejárt egy sírhely, meg akarom váltani. — Miért, kije az magának, mit akar a sírhellyel? — Megváltani. — Tán ide akar temetkezni? Vagy mi célja vele? No, menjünk, mutassa meg, ki az illető. Olajos képű magyar, iszonyúan boros lehelettel. Lehet, hogy nem bírja szesz nélkül csinálni. Jó fizikum, erős idegrendszer kell hozzá. Ahogy közeledünk anyám sírja felé, visszaszól. —Mondja csak a nevit, tudom már, kiről van szó. Nézze, ezek itten. Ezek helyére, ide már másokat temetnek. Szóval ki lesznek hántolva. —Ide? Ne vicceljen, jóember. Ezt én most újraváltom, ez itt az egyik az anyám sírja. Néz rám zavartan. Engem pedig iszonyú gyanú kerít hatalmába: ez a sötét agyú, részeg őrült eladta az anyám sírhelyét. Ha pár napot kések, legalábbis eladja. — A hivatalban fizessen ki mindent, mutassa meg a papirost, aztán azt csinál a sírral, amit akar. Majd leszúrom a táblát, az ötven forint, akkor tudják a sírásók is, a VH- tábláról, hogy ez a sír itten meg van váltva. Egy óra múlva előkerültem a hivatalból, elé tartottam az igazolást. Csakugyan ott ült egy rozoga asztalnál a ravatalozó túlsó fele egy csupa- beton helyiségben. Szerszámok, üres pálinkásüvegek mindenütt. — Maga messzi lakik, gondolom. Más városban. Elvállalnám, hogy betonkeretet csinálok ide. Anyaggal, mindennel együtt négyezer forint. —Tudja mit?—nyújtottam neki az ötvenest. — Ne csináljon maga nekem semmit. Azzal otthagytam. Dühös voltam és felháborodott, hogy még a temetőben sincs nyugta az embernek. Anyám sírja kicsi, egyedül vettük. Pusztítják az évszakok, lehet, hogy idővel széthordja a szél. A göröngyök tetején csigák ragyognak, és mint a könnyek, víz- cseppek fénylenek a tavasz- szal-télen virágzó árvácskák sötétkék bársonyán. Eletet adó polgárok Páll Géza ehéz elkerülni a közhelyeket, ha a véradók kerülnek szóba, akik önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül az egyik legnagyobb kincsüket osztják meg embertársaikkal: a vérüket, amely gyógyulást, erőt, netán új életet jelent a rászorulóknak. Nagyon sokszor életek léte vagy nem léte függ attól, van-e elegendő vértartalék a kórházakban. Ezért is jó érzés, ha arról hall az ember, hogy a napi megélhetési gondok, az egyéni sorsok nehezebbre fordulása közepette is jócskán vannak olyanok, akik nem csak a maguk boldogulására gondolnak. Mert a legnagyobb boldogság — hangozzék is ez közhelynek — az egészséges lét, amelyre, sajnos, akkor döbben rá az ember, amikor az veszélybe kerül. Nemrég egy nagy műtétre váró falubelijükért tették félre a félelmüket, kényelmüket az alig ötszáz lakosú Ömböly polgárai, amikor negyvenen mentek el a helyi véradásra. Mindenki tudta, kinek kell a vér, kinek az élete függ esetleg attól, hogy a beteg, az orvosok segítségével, nagyobb eséllyel vegye fel a küzdelmet a rá leselkedő veszélyekkel. A megyei vérellátó állomás vezetői szerint nagyon fontos motívum a véradásnál, ha a résztvevők ilyen indíttatások alapján, mint az öm- bölyiek, közvetlenül is érzékelik, mennyire életbe vágó, nélkülözhetetlen a jelenlétük. Az lenne a jó, mondták a szakemberek, ha a megyében naponta hatvan-hetven ember adna vért folyamatosan, hogy a kórházak vérellátása még egyenletesebb legyen. Ezért a vérellátó állomás orvosai, szakemberei akár szombaton is elmennek a helyszínre, hogy mindig, minden kórházban elegendő vér álljon rendelkezésre. S a helyi polgárok eleget tehessenek annak a küldetésnek, amelynek eredménye: életet adni másoknak. mezőgazdasági üzemekben. Tiszanagyfalu határJl ||fean a felázott földről a cukorrépa szedése, szállító íl)^ Ezl Ek S: st L El . í Kommentár Csöppenő kedvezmény Galambos Béla A z eddigiek alapján úgy tűnik, hogy hiába hozta meg a kormányzat a mező- gazdasági termelést kedvezményes hitelekkel segítő intézkedését, legalábbis ami Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mezőgazdasági szövetkezeteit illeti. Ez idáig ugyanis mindössze három gazdaság jutott, összesen mintegy tizenötmillió forintnyi hitelhez. A három szövetkezet három különböző bank — az OKHB, az Agrobank és a Mezőbank — révén jutott a kért négy-, három- és nyolcmilliós kölcsön összegéhez. Általában az a vélemény terjed a megye termelőinek körében a pénzintézetek egyébként meglehetősen óvatos magatartásával kapcsolatban, hogy a bankok egyrészt pénzhiányra hivatkoznak, másrészt pedig olyan biztosítékokat kérnek, amellyel csak kevés szövetkezet rendelkezik. Az tény, hogy a bankok csak a kormányintézkedést követően bő két hét múlva, október második dekádjá- nak végén kaptak belső utasítást a kedvezményes hitelekre vonatkozóan. Azonban úgy tűnik, nem ez a késlekedés volt a kihasználatlan hitellehetőség oka. A valódi indokot sokkal inkább abban a banki véleményben kell keresni, mely szerint külön forrással nem rendelkeznek erre a célra, a saját tavasszal kihelyezett forrásaiknak pedig még mindig csak töredékét fizették vissza az adósok. így nagyon megfontolják a pénzintézetek, hogy mire adnak ki kölcsön- milliókat. A néhány konkrét eset alapján is úgy tűnik, hogy a legnagyobb bizodal- muk az őszi gabonavetések meghitelezésében van. A földbe került búza már nagy valószínűség szerint terem is jövőre és inkább garantálja a visszafizetést, mint a még csak jövő tavasszal elvetni tervezett növények termése.
