Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-22 / 250. szám

4 WSSE . A FORRADALOM ÜNNEPÉN '. ... 1992.október2Z,csütörtök

újsághírek szerint megyénk

a nyiregy

Megyénk 1956-os áldozatai

Fazekas Árpád

Ma már nem szorul bizonyításra, hogy az 1956-os forradalom idején a barikád mindkét oldalán magyarok illetve magyarok is harcoltak. Mindkét magyar félnek és a szovjeteknek is voltak veszteségei. Most kizárólag a magyar áldozatokról szólunk, megyei vonatkozásban.

Kádárék országosan csupán 216 hósi halottat, saját halottaikat tartották számon. A forradalmárok sokszorta nagyobb áldozata: kb. 3000 halott és 19 222 sebesült (ebből: 13 000 súlyos eset kórházba került) egyszerűen szóba sem jött

A következőkben megkíséreljük áttekinteni, hogy Sza- bolcs-Szatmár megyében hány magyar áldozatot követelt a forradalom.

A Megyei Fehér Könyv 59-70. oldalain fényképpel együtt mutatta be (kivétel: Antal Gyula) a kommunisták által hősi halottnak tekintett 11 magyart vagyis „akik életüket adták a népi hatalomért”. Pártfunkcionárius nem volt közöttük, valamennyien erőszak- szervezetekben (5 ávós, 4 katona, 2 rendőr) szolgáltak. Névsoruk: (1-11 személy): Borbély Károly 26 é., államvé- delmista főhadnagy, Budapesten halt meg, született Raka- mazofl, Bódi Lajos, 25 é., hadnagy, meghalt a budapesti pártház védelmében, születési helye: Kisvárda; Kovács Géza, 30 é., őrnagy, Budapesten „gyilkolták meg ’, lakhelye: Nagyhalász; Péter József, 21 é., állam védelmis ta sorkatona, születési helye: Apagy, a halál helye nincs megjelölve; Frank Ferenc, 21 é., államvédelmista sorkatona, a budapesti pártházat védte, születési helye: Vencscllő; Tóth János, 27 é., rendőrőrmester, „rablást elkövetői ellenforradalmán üldözött a mándoki erdőben, amikor gyilkos golyó találta el”, születési helye: Dombrád;

Csályi Ferenc 28 é., honvédszázados, 1956. október 27-én éjjel a nyíregyházi Damjanich laktanyában fejlövést kapott, lakhelye Nyíregyháza volt; Matuzsa György, 33 é., államvédelmista főhadnagy, a Köztársaság téri pártház védelmében halt meg, születési helye: Vitka; Stefkó József államvédelmista főhadnagy, a mosonmagyaróvári (itt 1956. október

26-án 108 civil és 3 ávós is

Nyíregyháza első 1956-os mártírja: Gabutya Mihály a családjával (1938-ban készült amatőr felvétel, sírja: Északi temető XXII. parcella, 98. sírhely)

Komár József csendőrőrmester, még tizedes korában. Szintén 1959- ban, 45 évesen végezték ki (301-es paicélbr^

meghalt) kegyetlenkedéskor meggyilkolták, lakóhelye: Nyíregyháza volt; Orosz József, 21 é., államvédelmista sorkatona, a Köztársaság téri Pártház védelmében esett el, születési helye: Újfehértó; Antal Gyula rendőrőrmester, „szolgálatteljesítés közben gyilkolták meg az ellenforradalmárok” Miskolc városában, születési helye: Komlód- tótfalu. Ki kell azonban egészítenünk itt Tóth János rend- őrőrmes temek a mándoki

erdőben bekövetkezett halálát azzal, hogy ugyanott egy „rablást elkövető ellenforradalmárt” azaz egy menekülő szabadságharcost is megöltek (talán a szovjetek; neve: Szö- gyéni, lakhelye: Tiszabezdéd;

12. áldozat) Sajnálatos, hogy sorsa a mai napig nincs feldolgozva (dr. Mezey Károly országgyűlési képviselőtől és Bánfalvi István TlB-tagtól kapott adatok.) Nem zárható ki, hogy hasonló esetek máshol is voltak! Tény, hogy a határzár visszaállítása után szinte célba lőttek a disszidensekre (mint a berlini falnál), s velük nem kellett elszámolni. Ezért itt említjük meg, hogy Dandos Gyula 18 é., nyíregyházi diákvezér halála határátlépési kísérletkor Szentgotthárdnál fejlövés után 1957. február 10-én következett be — a pártdokumentumok szerint (a közhiedelem szerint viszont: agyonverve szállították oda a nyíregyházi ÁVH börtönéből.)

Ezen utóbbi két esettel voltaképpen már áttértünk a szabadságharcosok áldozatainak összefoglalására, ők csaknem háromszor többen (amatőr harcosok voltak általában!):

29-en haltak meg. Jóformán csak felsoroljuk <3ret: nyíregyháziak voltak Tárnok Ferenc (14) frissen diplomázott mérnök és Tárnok Tamás (15) köz- gazdasági egyetemi hallgató, a két testvér azonos lövéssorozatból kapott halálos sebet 1956. okt 24- én Budapesten a rádió környékén. Nyíregyházán a forradalom első mártírja Gabulya Mihály (16) 51 éves földmunkás, Felsőpázsit 59. (ma Rozmaring u.

15.) szám alatti lakos volt A Kossuth tér és a

Luther utca torkolatánál 1956. október 27-én, szombaton délben tirpák nyelven kérte a teherautókon vonuló szovjet katonákat hazánk elhagyására. Megérthették, mert egy szovjet tiszt válaszképpen fejbe lőtte! Hazaszeretetét és elszántságát jelzi, hogy Gabulya Mihály már előző napon a megyeháza előtt lefeküdt egy szovjet tank elé! Igazi békeharcos volt. (1. kép )

Az 1956. november 4-i hajnali szovjet támadás kezdetén egy debreceni laktanya őrzésekor halt hősihalál házi Solymosi Ferenc (17) 21

éves sorkatona.

Ugyanekkor a záhonyi önálló Légvédelmi Tű- zérezred laktanyájának kíméletlen szétlövésekor 5 magyar honvéd (18-22 személy) vesztette életét. A megtorláskor a Történelmi Igazságtétel Bizottságának 1991. június 26-i keltezésű hivatalos kimutatása szerint összesen: 15 szabolcsi szabadságharcost végeztek ki (1957 és 1958 években:

6-6 és 1959-ben 3 személyt). Az 1957-ben kivégzettek (23-28) a következők: Balázs Ferenc 24 é., vízvezetékszerelő, Corvin közi harcos (Mátészalka, itteni mellszobrának leleplezése:

1992. ápr. 10.); Bartha Béla, 30 é., miskolci segédmunkás (Tomyospálca); Hullár Gábor, 33 é., miskolci honvéd százados (Tiszabercel); Kanyó Bertalan, 57 é., miskolci segédmunkás (Fülpös); Kiss Sándor 58 é., földműves (Ti- szadob) és Szabó István 37 é., földműves (Botpalád).

Az 1958. évben további 6 személyt (29-34) akasztottak fel: Bódi József, 29 é., kovácssegéd (Kisvárda); Kiss István, 29 é., nyomdai csiszoló (Pa- nyoia); Nagy József 29 é., szállító munkás (Kisléta); Szénái Dezső, 35 é., alezredes (Tiszadob, 1990-ben vezérőrnagy!), s a két nyíregyházi mártir: Szilágyi László 34 é., tervelőadó (Gégény), illetve Torna sovszky András 35 é., villanyszerelő (szül.: Alma- Ata, Szovjetunió!), akiknek méltó emlékművük áll az Északi temetőben. Hihetetlennek tűnik, de még 1959-ben is voltak kivégzések 1956 miatt,

így (35-37): Babér István 31 é., záhonyi MÁV kocsirendező (Záhony); Komár József, 45 é., pócspetri kerékgyártó és volt csendőrőrmester (Pócspetri) valamint Ignéczi Károly 56 é., volt csendőrtiszthelyettes (Kemecse) életét oltották ki akkor minden különösebb ok vagy bizonyíték nélkül. Mindhármójuk adatait sikerült az utóbbi két évben össze- gyűjtenem. (2. és 3. kép) Nem szerepel a TIB kimutatásában sem, de meg kell említeni 3 személyt (38-40), akiket az

Babér István 31 éves záhonyi MÁV kocsirendezőt 1959-ben végezték ki (301-es parcella)

különböző településein szabadsághősként tartanak számon: Rade János a rádió ostrománál halt meg (Kisvárda); Kiss Sándor forradalmár Vá- sárosnaményból származott és Mátészalka valamint Kocsord református lelkésze volt; Dr. Abrudbányai János, aki Ko- csordon, a Lenin u. 20. sz. alatti házban 40 fős nemzetőrséget szervezett, súlyos börtönbüntetés után 1968-ban Budapesten halt meg (rehabilitálták: 1990. dec. 14-én).

Sza bolcs-Szatmár megyében tehát jelenlegi ismereteink szerint az 1956-os forradalom 40 magyar ember (11 kommunista és 29 szabadságharcos) halálát illetve vértanúságát követelte. Mindenegyes haláleset a népünk vesztesége és gyásza.

Fontos számon tartani áldozatainkat, mert különben a mostani pártok és szervezetek (HB, POFOSZ, 56-os szövetség, MEASZ, MESZ stb.) közötti harc és vetélkedés közepette, csak úgy mellékesen, a feledés homályába merülhet 1956 igazi története és szelleme is.

Egy Széchényi Amerikából

A történelemre hivatkozni állandóan nem lehet

Nyíregyháza (KM - Bodnár István) — Történelmünk kiemelkedő családjának leszármazottja. A Széchényi név viselője, ősei grófok voltak. Szülei 1944-ben, a háború vérzivatarában hagyták el az országot abban a reményben, hogy hamarosan visszatérhetnek. Tudjuk, nem így alakult.

Széchényi Péter már Amerikában született, Philadelphiában művészeti egyetemet végzett festőművész szakon. Most harmincegy éves. Három évvel ezelőtt látogatott először Magyarországra, a tervezett néhány hónapból három év lett.

Sokunknak ismerőse lett a televízióban bemutatott többrészes dokumentumfilm-soro- zatnak köszönhetően a szimpatikus fiatalember, amelynek ő volt a főszereplője. (A film elkészítésére az adott alkalmat, hogy Péter édesapja magyarországi találkozóra hívta meg a világba szétszóródott Széchenyi-örökösöket. Százharmincán adtak egymásnak randevút, a legtöbben most látva egymást először. A világ 16 országában egyébként 170 Széchényi él.)

Széchényi Péterrel (a família 1902 óta a családi nevet Széchényinek hja, az egy ékezetes Széchenyi-alakot meghagyva a legnagyobb magyarnak) Nyíregyházán találkoztunk. Az elegáns, választékos modorú fiatalember a Széchenyi Kör meghívására látogatott ide. Kicsit még akcentussal, de már jól beszél magyarul.

Q Mennyire érezte magát Amerikában Széchenyi István szellemi örökösének? Ápolta-e valahogy a család magyarságát?

— Amerikában az a filozófia jáija, felejtsd el, honnan jöttél, és vedd át az amerikai kultúrát, mert csak így boldogulsz. Ha nem leszel amerikaivá, nem érvényesülhetsz. Hála istennek, az apám — aki az IBM-nél dolgozik — elég kemény fejű ember, és arra törekedett, hogy mi is tanuljuk meg a magyar nyelvet

ü Az apák konokságának a gyermekek csak később veszik hasznát. Mint Ön most Magyarországon. Hogy került ide?

— Felajánlottak egy-egy évre szóló művészeti ösztöndíjat, amely csodalatos ajándéka volt az életemnek. Olyan, mint egy álom. Gondtalan festést, huzamos alkotómunkát ígért, ráadásul Magyarországon. Megérkezésem után elvittek egy pesti városnéző útra, ahol megmutatták a Széchenyi-hidat, a Széchenyi rakpartot, szobrot, emléktáblákat, és ekkor döbbentem rá igazán, hogy mennyire ápolják a hagyományokat. Itt tanultam meg a család filozófiáját, ki is volt tulajdonképpen „a legnagyobb magyar”, és a családunk miképpen fonódott össze a magyar történelemmel. Széchenyi Péter mint ember összeállt — mondja.

Q Hogy, gondolja, a Széchenyi név valóban kötelez? Mit jelent az Ön számára az arisztokrata életforma?

— Úgy is fel lehet fogni, hogy kötelez. De a történelemre hivatkozni állandóan nem lehet. Új korok, új problémák jönnek. Családunk értékítéletét, mely szerint az, Jsten, család, haza” értéksor a legfontosabb, magam is vallom, de a családi névhez ugyanúgy hozzá kell tenni a Pétert is, vagyis a saját személyiségemet. Magamtól minden területen nagyon szigorú elvárásaim vannak. Az arisztokrata életforma pedig csak szellemiekben lehetséges — hiszen negyven évvel ezelőtt mindenünket elvették, s a kárpótlás ránk nem terjedt ki —, így inkább a tudás és becsület magas szintű tisztességét jelentheti.

O Az itt tervezett egy évből immár három év lett. Mit csinál most?

— A festés mellett sikerült állást szereznem, a törökbálinti kísérleti iskolában tanítok környezet- és vizuális kultúrát

ü Akárcsak neves ősének, önnek is megadatott, hogy történelmünk egy nagyon izgalmas korszakában élhet most, ha rövidebb-hosszabb ideig is, itt, Közép-Európában. Hogyan éli ezt meg?

— Magyarország nem okozott csalódást számomra. Tudom, az átalakulás sok nehézséggel jár. Teljesen el vagyok keseredve viszont a politikától, nem is szeretek politizálni, mert akkor keserű leszek. Nagyon sok ellentmondást látok — népes famíliám sok tagjával egyetemben — abban, amilyen szellemben a Széchenyi-évfordulót ünnepelték, és ami ezzel szemben a valóság. Széchenyi szellemiségéből nem sok minden maradt.

Látogatók a nyíregyházi panteonban * 1 =•>..