Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-17 / 246. szám
1 0 1 & ‘Ktttt-Manuarorszúg hétvégi nuttékCe te 1992. okpóóer 17. A pápai prelátus Bojté Gizella Él Geszteréden egy római katolikus pap, aki többet nyújtott másoknál, aki egész életével, magatartásával az egymás iránti szeretet, az Istenben való hit fényes bizonyítékát adja. Kaszap Béla esperes, plébános és néhány hónapja prelátus: az egri érsek hozta a hírt és adta át II. János Pál pápa díszes okmányát, amiben a pápa tiszteletbeli házi papjává fogadja. Magyarországon kevesen mondhatják el ezt magukról, a 40 év alatt nem is kapott prelá- tusi rangot senki sem, most is csak két papot jutalmazott meg a pápa ezzel a címmel. A plébános úr szolidsága és egyszerűsége még mindig nagyobb annál, hogy életéről, önzetlen jótetteiről szívesen beszélne. Nehezen nyílik meg az újságíró előtt is. — Nyírlugoson születtem, öten vagyunk testvérek — kezdi a beszélgetést —. A szüleim egyszerű emberek voltak, apám asztalosként dolgozott, de sajnos, korán meghalt. így később egyfajta apai szerepet is betöltöttem a családban. Anyám javasolta, tanulnom kellene, s a nagykállói gimnáziumba jelentkeztem. Aztán átkerültem Nagykárolyba, amikor egy rövid időre Magyarországhoz került a mai romániai város. A legjobban a számtant és a fizikát szerettem. Elég jól ment a tanulás, úgy hogy az utolsó két évet egy év alatt tettem le. Közben sokat korrepetáltam a gyengébb diákokat Érdekes, hogy valaki reál tárgyakból volt kiemelkedő, és mégis humán területre került ahol többek között a beszéd- és íráskészség nagyon fontos... — Abban, hogy a papságot választottam, az a sok szörnyűség motivált, amit a háború kitörésekor tapasztaltam, amikor embereket kínoztak és öltek meg. Rájöttem, olyan értékeket kell keresnem, amelyek örök érvényűek. Láttam az élet sok haszontalanságát, a múlandóságot, és úgy éreztem, kell valamilyen kapaszkodó, ami értelmet ad a földi életnek. Az egri papnevelő intézetbe csak hárman jelentkeztünk, majd egy fiú csatlakozott még hozzánk. Rossz híre volt akkor a világnak, és azt hangoztatták: a papokat is elintézik. A papszentelés után Kaszap Béla több helyen mint káplán teljesített szolgálatot. Egy alkalommal volt vitája az egyházügyi előadóval: Krisztus feltámadásával megdöntötte a materializmust — mondta. A hivatalnok azonban sérelmezte kijelentését. Akkor megfogadta, hogy soha nem használ ilyen kifejezést és nem száll vitába senkivel, hanem másképp hozza a világ tudomására az egyház igazát. Nagyhalászban például a hívekkel együtt hozzákezdett a templom bővítéséhez. Megvolt a faanyag, a tégla, a me- szet is beoltották. Am 1957 után már nem engedélyezték az építkezést, a plébánost pedig elhelyezték Miskolcra és visszaminősítették káplánnak. — Miskolc nagyváros volt, és szerettem volna közelebb kerülni a munkásokhoz. Úgy gondoltam, kitanulok egy szakmát, és jelentkezem munkára a gyárba. így tehát az ipari iskolában elvégeztem a villanyszerelői szakmát, és másodállásban dolgoztam egy üzemben. Nagyon sokat beszélgettem a munkásokkal. — 1965-ben kerültem Geszterédre. A brigádom költöztetett a szállítókocsival. A faluban, a parókia előtt már vártak vagy húszán, fogták a csomagjaimat, és mindenki pakolt. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a hívekkel, a pedagógusokkal, egyszóval: minSokra nagyra becsülöm a jó emberi viszonyt. Ha én emberséggel, méltósággal közeledem a másikhoz, akkor már nincs akadály, nem lehet bosszú, gyűlölet, mert a másik fél is ugyanúgy közeledik hozzám. Geszteréden évtizedeken keresztül megtartottuk ezernyi hívő sereggel a búcsút, itt a gyerekek szinte teljes létszámmal jártak a hittanórákra. Soha nem volt ebből probléma. Emlékszem, az őrsi órák után tovább folytatódott a nap a hittannal, s a bábukkal nagy élvezettel játszottuk el a tékozló fiú esetét... — A fiatalok figyelmét ébren kell tartani, és mindig más-más módszerrel kell közelíteni hozzájuk. Most egyébként nagyon aranyos bábuim, kiscsibéim és kot-kot mamáim vannak, „akik” játékosan oktatják a csibéket, hogyan kell viselkedni. A gyerekekben így jobban megmarad Jézus tanítása, mintha csak egy száraz anyagot felolvasnék. Néhány évvel ezelőtt kikísérletezte a templomharangok villamosítását, automatizálását. Körülbelül száz harangot szerelt át a megyében. Sok munka volt Nyíregyházán a papi otthonban is, ahol a terv- készítéstől, az épület villany- vezetékének újraszerelésétől kezdve, a kábelfektetésig — kevés segítséggel — egyedül végzett mindent. És soha semmiért nem várt el viszonzást. — Nekem mindig több volt, mint amennyi kellett. És jó adni másnak. Valahol ez jelenti az élet értelmét, valamint az, hogy eleget tegyünk kötelességünknek, melynek koronája az örök élet. Aki nem hisz ebben, annak nagyon rossz lehet. A külsőségek, a társadalmi szokások azonban nem sokat segítenek, hosszú küzdelem kell ahhoz, hogy hitünket meg tudjuk élni. A jóra törekvés szándéka viszont a legtöbb emberben megvan. Técsi Zoltán ...Akarom mondani, ott ahol a kurta farkú malac túr, egészen pontosan pedig: túl az Óperencián. fgy hangzik ugyanis egy jó kis film jó kis címe. Illetve máris csúsztatáson értem magam tetten (no nem politikai értelemben), hiszen a film mindegyik paramétere jó nagy. Széle is, hosz- sza is, lévén szélesvásznú, valamint két és egynegyed órás. Pedig ez nem is olyan roppant intervallum ahhoz képest, hogy eközben egymásra ítélt hőseink megfordulnak Írországban. Bostonban, s végezetül valahol Oklahomában is. S e globális ív mentén kirajzolódik a terjengő Újvilág válogatott telepeseinek összes keserve, küzdelme és diadala, beleértve a két féktelen szenvedélyű ír fiatal sorsának életre szóló egymásba fonódását. Most még kivénhedt kamaszok ők — felnőttnek még éretlenek, gyermeknek már nagyocskák —, de majd általuk születik meg az „új embertípus”, ők hordozzák génjeikben az ígéretét annak az azóta elhatalmasodott , .fekélynek” az égitest kérges bőrén, amely szakít a hagyományos birodalmi stratégiákkal és alattom- ban, láthatatlanul terjeszkedik. Viva Amerika! Akár a cukros lé, tölti ki a rendelkezésre álló térfogatot, s ragacsosodik oda a világmindenség öblös falára. No, de ne rohanjunk fejjel a mának, filmünk még a születés keserédes gyötrelmeit, a naiv és idilli ősállapotokat tárja fel, ássa elő a mára vastagon rárakódott szemétrétegek alól. Mert akik ott és akkoriban — a múlt század legvégén, a nyugati partvidéken — léptek erre (arra!) a földrészre, s hatoltak belé egyre beljebb, még a táj egy édeni arculatával, környezet és ember régimódi, harmonikus és szerves egységével találkoztak szembe. Úgymond: nem volt semmi különös a levegőben. Meghatóan meghitt béke honolt, ameddig a szem ellát némi diszkrét és módszeres indiántalanítást követően... Am ez utóbbi csúnyaság szóba se kerül embermesénkben, sokkal inkább a földtulajdonlás verejtékfakasztó viszontagságai. (Lásd később: Kárpát-medence ’92. Live) Mivel gyökeret verni a gyö- kértelen kontinensen csakis rettenetes megpróbáltatások árán lehetett, hogy érezhesse a világfi, a jöttment csavargó, a kalandor hovatartozását, röghöz kötődését. Többé már nem írek, olaszok, magyarok ők, hanem amerikaiak! Legalábbis így írják ezt az azóta történelmi rangúvá hitelesített mesekönyvek. De hol van már az avult tiszteletteli, mindennapos birkózás a Természet nevű öreg hölgy kegyeiért? Helyette a gusztustalan, elidegenedett rivalizálás, totalitárius birtoklási kényszer, kizsarolás. Abból a megsárgult albumból ez a néhány színes lap még nyugodtan kiragasztható a mai gyermekszobák falára illúziókat tápláló poszterként. Tudj’ Isten aranyos ez a románc, és még csak nem is annyira együgyű, mint például vártam. Csak ez a babakelengye-akció — vagy mi — mosolyogtatott meg, amely jótékony propagandafogásként kíséri végig a film hazai vándorlásait, üzletszerű terjedését. Igaz ugyan, hogy gerlicéink lopva egymáséi lesznek néhány forró pillanatra, de leginkább csak képzelgések kölcsönös gőzében vágyják egymást, „beszélget” felhevült testük. Amúgy meg akár illetlen- kedhetnének is, ha már egyszer házasok a kamerákon is túl. Merthogy azok. (Tom Cruise királyfi Mimi Rogers után választotta élete párjául a nevezett Nicole Kidmant, aki iránt még a Mint a villám forgatásán lobbant szerelemre.) De ők mégis példamutatóan szemérmesek — a letűnt kor ízléséhez mérten. Míg nem tudják, hogy már fülig szerelmesek egymásba, kergetőznek is kicsit macskajáték módra. Tom (!) és Jerry emberszabásban. Itt ellenben a mi Tomink nyer — ha nem is egérutat —, már amennyiben a hím fél dicsősége egy nász betetőzése. Beteljesedésük láttán tekinteteink be is párásodnak kissé — a hablegény és hableány sisteregve egymásba olvad, s lelki szemeinkkel szinte látni véljük, hogy már csak a zord halál választhatja el őket. Illetve, mint kiderül, még az sem... Film Az Üveghegyen innen I ÉÜ ■■ v. Hamarosan a mozikban Gyűlölöm a színészeket. Színes francia film. Szereplők: Jean Poiret, Michel Blanc, Bemard Blier, Michel Galabru. Rendezte: Gerard Krawczyk Szabolcsi kivándorlók Páll Géza K inek nem fordult meg a fejében — főként a serdülőkor éveiben — , hogy jó lenne világgá menni, szeréncsét próbálni valáme- lyik távoli, gazdag országba? A többség azonbán, akik valóban elhatározták, hogy szerencsét próbálnak, nem a kalandvágy miatt hagyta el otthonát, hazáját, hanem a nyomor, az éhség, a kilátásta- lanság miatt. Rólúk szól egy nyíregyházi szerző, Szászi Ferenc könyve: Kivándorlás Szabolcs megyéből a két világháború közptt (1920- 1941). ‘ Milyen ismeretekkel gazdagítja a téma iránt érdeklődőket a Bessenyei György Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet? Ebből az időszakból igen foghíjas ismeretek maradtak ránk, a háború kordokumentumok sokaságát semmisítette meg, ezért is elismerésre méltó a felkutatott megyei, országos és külföldi források közzététele, valamint a számos adatközlő személyes élményeinek összegyűjtése. A kivándorlás indítékainak vizsgálata, az ország elhagyására kényszerülő százezrek hányatott életének ábrázolása — bár több könyvtárat megtöltő irodalma van — úgy tűnik kimeríthetetlen forrást kínál a tényekre alapozó történész, kutató számára éppúgy, mint a szépirodalom művelőjének. Szászi Ferenc tüzetes vizsgálat alá veszi a kivándorlás legmarkánsabb okait, amelyek a megyében mindig is erőteljesebben jelentkeztek, mint másutt. Itt volt a legnyomasztóbb a nagybirtokrendszer abszolút fölénye, a pu raszti birtok elaprózottsága, a nagy tömegű nincstelen, zsel- lérség és a szegényparasztság elnyomorodása, a munkanélküliség, az ipar fejletlensége. Mindezek hatására aligha csodálkozhatunk azon, hogy például 1939-ben a Szabolcs megyei 10 000 lélekre eső 4,6 százalékos kivándorló átlagszámtól csupán Budapest, Miskolc, Sopron városok, és a Szabolcstól külön vizsgált Ung és Szatmár megyék átlagszámai voltak nagyobbak. A szerző statisztikai adatokra támaszkodó feltételezése szerint az első világháború utáni évtizedben 90 ezer-100 ezerre tehető országosan a ki- vándorlási veszteség, ami az . >20. évi népességnek 1,1-1,3 százaléka, vagyis a vizsgált évtized alatt az ország népességének 1,1 százaléka, míg Szabolcs megye népességének 4,12 százaléka veszett el a kivándorlás által. A legtöbb kivándorló az Egyesült Államokban, Kanadában, Dél- Amerikában Franciaországban, Németországban, Olaszországban, kisebb részben Belgiumban, Hollandiában, Svájcban, Csehszlovákiában! Ausztriában, Törökországban, Bulgáriában talált átmeneti vagy végleges új hazát magának. A kötet külön fejezetben dolgozza fel a visszavándorlás folyamatát, amelyről a szerző is jelzi, kevés adat állt rendelkezésére. Annyit azonban a vizsgált adatok is alátámasztanak, hogy a világgazdasági válságig kevesen tértek haza. A válság hatására viszont megnőtt a visszavándorlás Kanadából, Argentínából, az európai államokból. Míg. az Egyesült Államokból elsősorban a húszas évek elején az első világháború előtti kivándorlók jöttek haza, azért, hogy a megkeresett, megtakarított pénzen itthon alapozzák meg jövőjüket. Foglalkozik a szerző, a magyarországi zsidó lakosság kivándorlásának elemzésével is, a második világháború előtt a szabolcsi zsidóság menekülés- jellegű kivándorlásával, valamint összegezésként a kivándorlás hatását elemzi a paraszttársadalomra. Több személyes — szociológiai és szociográfiai elemet is tartalmazó — visszaemlékezés teszi színessé, az egyébként jellegéből eredően, a számok, a tények, az adatok nyelvén írt tanulmányt, melynek megjelenését a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Alapítvány, Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola támogatták.Amatőr felvétel
