Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-26 / 228. szám
Októberben Orpheusz alászáll Évadnyitó beszélgetés Csikós Sándorral Nyíregyháza (KM - NI A) — Ez elmúlt évadban rekordszámú előadást tartott a Móricz Zsigmond Színház: háromszázhatminckilencet! Az idén valamivel kevesebbre kerül sor, hiszen a társulat nemigen bírná még egyszer ezt a nagy megterhelést Az idei évadban hat nagyszínpadi, két stúdió és két gyerekbemutató lesz. Tíz százalék saját — Megvan-e az előadások anyagi fedezete? — kérdeztük Csikós Sándort, a Móricz Zsigmond Színház igazgatóját. — Mivel más a színházi évad és a pénzügyi év, ezért azt mondhatom, hogy az idei esztendő előadásainak anyagi fedezete a rendelkezésünkre áll. Nem tudom, a következő évben milyenek lesznek a lehetőségeink. Remélhetőleg nem lesz gond. Bár hozzá kell tennem, hogy a magyar színházak között — a költségvetés szempontjából — az utolsó helyen állunk. Az elmúlt évadban növelni kellett az előadásszámot, mert azután kaptuk az állami támogatást. Az idei évadban ez a költségvetésnek több mint ötven százaléka, tízet magunknak kell kigazdálkodni, a többit fenntartóinktól — a megyei és a városi önkormányzattól — kapjuk. — Mostanában nem hallani mást, mint azt, hogy az ország gazdasági szekerét a vállalkozások húzzák majd ki. Mivel a színház alapvetően a gazdaság teljesítőképességétől függ, ezért fontos kérdés lehet, mire vállalkozik a színház? — Természetesen arra, hogy jó előadásokat csináljon. A mi dolgunk az, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk azoknak a művészi eszményeknek a megvalósítása érdekében, amelyeket a színház lényegének tartunk. A magánszínházak mindig operetteket játszottak, s közben-köz- ben bemutattak egy-egy prózai darabot is. Szükséges a musical — Ha azt akarnánk, hogy a színházak önfenntartóak legyenek, akkor a színházkultúra végét is „akarnánk”. A kultúrába fektetett pénz hosszú idő után térül meg, s akkor is búvópatakként kerül a felszínre. A kulturált nemzet sokkal könnyebben el tudja viselni a változásokat, mint az, amelyiknek az életében a kultúrához való hozzájutásnak egyre nehezebbek a feltételei. — Mi a helyzet Európában a színházak állami támogatásával? — Az állami támogatás magyar rendszere Európában úgyszólván egyedül áll. Ettől függetlenül nem lehet szolgaian másolni például az angol körülményeket, ahol az állam jelenléte kisebb, mint nálunk. A nemzeti kultúra megmaradása igényli az állami mecenatúrát. Sokféle színházi törekvés él nálunk is, de az alternatív csoportosulásoknak szinte mindegyike állami támogatásért könyörög, mert hiányzik még a társadalomból az a tőkeerős fogyasztói réteg, amelyik el tudna tartani bármilyen kis közösséget. — S ami talán a legfontosabb: Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében a mi színházunk a nemzeti színház. Lényegét tekintve minden magyar színház a magyar nemzet színháza, ezért nagyon fontos, hogy ezeket a művészeti műhelyeket az állam támogassa. Ha ez nem így történik, akkor a magyar színházi kultúra — beleértve a drámairodalmat is — elsorvad. A Móricz Zsigmond Színháznak meg kell találnia a helyes arányokat a jogos szórakozási igény kielégítése, és a művészileg értékes produkciók létrehozása között. Egészen egyszerűen: szükséges musicalt, zenés vígjátékot játszani (bár ezek színpadra állítása is feltételezi az állami támogatást), de a Rokonokat vagy a Rómeó és Júliát csak akkor tudjuk bemutatni, ha állami támogatást kapunk. Díszelőadásban a Rokonok — Mit tesz a színházvezetés azért, hogy az intézmény helyzete ne romoljon? — A színházi világban mindenki érzi a létbizonytalanságot, hiszen bármelyik pillanatban születhet olyan döntés, ami megszünteti vagy jelentősen mérsékli az állami támogatást. Ez a helyzet arra kényszerít bennünket is, hogy biztonságos évadot tervezzünk, de ne tegyünk nagyobb művészi engedményeket. A magunk módján vállalkozunk is: bérbe adjuk az autóbuszt és a teherautót, a műhelyeink bérmunkát végeznek. De szeretném újból hangsúlyozni, hogy a színháznak művészileg igényes, a közönség számára is fontos darabok bemutatására kell vállalkozni. — Mikor lesz az évad első bemutatója? — Október nyolcadikán a Stúdióban Tenessee Williams: Orpheusz alászáll című drámáját láthatja a közönség Zsó- tér Sándor rendezésében. Október tizedikén díszelőadás keretében muatatjuk be Móricz Zsigmond Rokonok című regényének színpadi adaptációját Schlanger András rendezésében. A két bemutatón szinte az egész társulat színpadra lép. Nyíregyháza (KM - BI) — Erdélyből került Szegedre, s onnan most a Móricz Zsigmond Színházhoz Fekete István színművész. A Temesvári Állami Színházban négy évet dolgozott, de úgy érezte, az ottani körülmények között nincs biztosítva a továbbfejlődése, ezért tavaly kapva kapott az alkalmon, hívás után a Szegedi Nemzeti Színházhoz igazolt, ahol több darabban is szerepelt. Ősztől most Nyíregyházán játszik, abban a színházban, amelyről úgy hallotta, hogy színvonalas munkát folytat. Fekete István karakterszerepektől kezdve énekes feladatokig sok mindent megold. Nem hiányzik belőle a művészi alázat, számára mindegy, hogy milyen szerepeket kap, a lényeg az, hogy jól oldja meg. Beszélgetésünk során Peter Brook szavait idézi művészi hitvallásként: — A játékhoz sok munka kell, de amikor ez a munka a játék élményét adja, nem érezzük többé munkának. A színház játék. Szeretné, ha hamar belopná magát a nyíregyházi közönség szívébe. Erre lesz is alkalma, mivel október elején a Rokonok című darabban megismerhetik a nézők. Ennek érdekében nagy lelkesedéssel próbál. Mint mondja, nagyon tetszik neki a próbák hangulata és az, hogy a rendező, Schlanger András már az első perctől kezdve tudja, mit akar. Nyíregyháza (KM - BI) — Csudái Csaba a Színművészeti Főiskolát négy évvel ezelőtt végezte el Kazimir Károly osztályában. A tanár jó patró- nusnak bizonyult, a tehetséges pályakezdő színészt a jelenlegi Arizona Színházhoz hívta, amelynek vezetője volt. Az ifjú színész olyan művészektől leshette el a szakma fogásait, mint Kozák András, Szabó Gyula, Zsurzs Kati. Nem maradtak el a várt szerepek sem. Az Arizonához azonban új igazgató került... A véletlennek köszönhető az új, nyíregyházi szerződés. Csudái Csaba még tavasszal találkozott Schlanger Andrással. aki hívta őt Szabolcsba. Az azonos hullámhossz másodpercek alatt létrejött, és Csaba igent mondott. — Talán azért is, mert a vidéki színházakban más a légkör, mint a fővárosiakban. Jobb a közösségi szellem, az alkotómunkát éltető összetartás — véli. Csudái Csabát egyébként már korábban is láthatta a nyíregyházi közönség, főiskolás korában ő is szerepelt a Móricz Zsigmond Színházban az Egerek és emberek című darabban. Most, az új évadban legközelebb a Rokonok és a Rómeó és Júlia című drámában láthatjuk. HaRASZTOSI PÁL FELVÉTELEI Az évad elé A közelmúltban ünnepeltük a magyar színjátszás kettőszáz éves jubileumát: 1790. szeptember 21-én megalakult Kelemen László- ék társulata. # Két évvel később, október 2-án a kolozsvári országgyűlés a nagyfejedelemség egész területére játékengedélyt ad, s ezzel kezdetét veszi az erdélyi hivatásos színjátszás. Alig egy évet kell várni, 1793. március 13-án Budán a nézők tanúi lehetnek az első Shakespeare-bemutató- nak, ugyanis a Rómeó és Júlia kerül színre. Vajon milyen lesz a nyíregyházi, amelyet hamarosan láthatunk? S egyáltalán: készen állunk-e annak az élménynek a befogadására, amely naponként vár bennünket, ha helyet foglalunk a nézőtéren? Gondolunk-e arra, miközben a függöny felgördülésére várunk, hogy mennyi művészeti ág együttműködésének az eredménye a bennünk hullámzó élmény? Dehogy. Mi csak azt várjuk a színháztól, hogy mostani — talán késer- nyésebb és kétségbeesett — hétköznapjainkban is mutassa fel szebbik arcunkat, azt, amilyen akkor lehetne, ha nem nyomasztana bennünket annyi gond. De önfeledt szórakozást is akarunk, mert jó lenne felejteni. Legalább arra a néhány órára. S annyi mindent várunk még. Jó előadásokat, vitára késztető bemutatókat, önálló, sajátos véleményt arról a világról, amelyben élünk. Hogy jobban megismerjük azt is, önmagunkat is. Színészek évkönyve Száz színészinterjy és portré egy kötetben Nyíregyháza (KM) — Napjainkban egymás után szűnnek meg a különböző napilapok, hetilapok és folyóiratok. Ez egyfelől az egészséges versenynek a következménye, másrészt néhány sajtótermék óriási hátrányban van a többivel szemben, hiszen rétegigényeket elégítenek ki. Ezek közé tartozott a két éve megszűnt Film Színház Muzsika is. Az eltelt két év alatt bebizonyosodott: sem a színészt, sem az olvasót nem lehet kiszolgá- latlanul hagyni, mert ők is megsínylik, nem csak a fészkükből kipottyantott színházi újságírók és fotóriporterek. Mindinkább fölhangosodik a színészek panasza: hiányzik az orgánum, amely igyekezne, miként a Film Színház Muzsika tette, közelebb hozni őket az olvasókhoz, a közönséghez. A Színész Évkönyv ’92-93 színészcentrikus. A benne bemutatott, méltatott színművészek névsora az 1991-92-es évadban nyújtott teljesítményeik alapján állt össze. A szerkesztő, Sas György nem tett különbséget fővárosi és vidéki színészek között, de előnyben részesítette a pályakezdő művészeket. A kötetben száz színészin- teíjú és portié olvasható, háromszáz színészfotó kíséretében. Képes riportot olvashatunk a musicalelőadások hátteréről. Megismerkedhetünk a Bilicsi családdal, az Ivan- csics-Csernák és a Lengyel- Kocsák házaspárral. A színészévkönyvnek nyíregyházi vonatkozása is van. Pregitzer Fruzsinával és He- tey Lászlóval olvasható interjú a kötetben abból az alkalomból, hogy az elmúlt évadban mindketten a közönség érdeklődésének a középpontjában voltak. Sikeres indulás Nyíregyháza (KM - Bodnár) — Bajomi Nagy György bölcsen úgy véli, egy pályakezdő színész jobban meg tudja tanulni vidéken a mesterség fogásait, mint egy pesti színházban. A fővárosban jóval kevesebb szerephez juthat, mint akár Nyíregyházán. Ezért, amikor Szabolcsba hívták, örömmel mondott igent. Igaz, nem ismeretlen helyre jött, tavaly már vendégszereplőként két darabban is játszott: a Gyöngyéletben, és az Egy Cziffra nap című darabban. Megtetszett neki az itt folyó alkotómunka, a légkör, s bizonyára ez is befolyásolta döntését Egyébként Szentesről került a Színművészeti Főiskolára, és Huszti Péter osztályában végzett A színművészet már korábban felkeltette az érdeklődését, Szentesen az irodalmi és drámai szakközépiskolába járt Úgy tűnik, a szerencse is korán mellé szegődött: az oztrák televízió 26 részes magyar nyelvlecke sorozatának egyik főszerepét alakíthatta. Nyíregyházán sem kezdődik számára rosszul a pálya, az évad: három darabban is szerepet kapott. Beugróként játszik a nagysikerű Hegedűs a háztetőn című musicalben, a Rokonokban, és ígéretet kapott, hogy a Rómeó és Júlia című álomdarabban ő alakíthatja Mercutiót. Soha rosszabb kezdés. fii i Az oldalt összeállította: Nagy István Attila Csaba igent mondott Játék a színház Nem hiányozhat a művészi alázat
