Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-01 / 206. szám
1992. szeptember 1., kedd Kelet-Magyarország 3 Miénk lesz a közös vagyon A VÁB egyenként mérlegel • Megfelelő nyilvánosság Nyíregyháza (KM—Szőke Judit) — Vagyonnak nevezzük a tulajdonban lévő anyagi javak és az azokkal kapcsolatos jogok összességét. Amikor még kizárólagos volt az állami tulajdon, senkinek sem jutott eszébe a közös vagyont adni-venni, netán szétosztani. Kifejezve nagyon fontos változásokat, a törvények között szükségszerűen megszületett az önkormányzati vagyonról szóló. A kormány ennek végrehajtására szervezetről is gondoskodott, a vagyonátadó bizottságokról, melyek minden megyében arra hivatottak, hogy végrehajtsák az állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba kerülését. Nagyon fontos, hogy ezeket a döntéseket megfelelő nyilvánosság vegye körül, hiszen közös kincseinkről van szó. Osztozkodás a megyeházán Sokszor olvashatnak olvasóink rövidebb-hosszabb információt a megyei VÁB egy-egy határozatáról, de igen tanulságos ezek mögé pillantani, bővebb magyarázatot kapni például csak a legutóbbi hetek-napok va- gyonvitáihoz. Ezek összefoglalásánál dr. Bartha Sándor, a VÁB vezetője volt segítségemre. A megyeháza a megye háza, de... Mint a napokban hírt adtunk róla, a megyei közgyűlés nem kapott az egész épületre tulajdonjogot, ahogy azt kérték (igaz, hogy több logikus érv amellett szólt volna, például, hogy megyei közadakozásból épült), hanem kétharmad-egyharmad arányban osztozkodnak hat központi szerv megyei szervezeteivel. Itt is megvizsgálták a nagyságrendre vonatkozó igényeket és csak a reálisakat teljesítették. A belügymiNagyító alatt a vagyon niszter kérte a Sóstói Továbbképző Központ (ismert nevén tanácsi üdülő) térítésmentes használatára vonatkozó jogot, melyet azonban a‘VÁB elutasított a következő meggondolásból. A megyei közgyűlés még tavaly a tulajdonában lévő vagyont kategóriákba sorolta. A szóban lévő, körülbelül 300 milliós forgalmi értéket képviselő épületet vállalkozói vagyonnak minősítették. Mint ilyet, egyetlen központi szervnek sem lehet — törvénynél fogva —- használatba adni. Még a BM-nek sem, mely történetesen a VÁB felettese. (Egyébként az alkotmány is elismeri az ön- kormányzati tulajdont.) Ezért az ilyen fellebbezések elbírálására dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter van kijelölve. Méltányol a VÁB A VÁB méltányolta ugyan, hogy a minisztérium is szakemberképzés céljaira kívánta volna hasznosítani, de az volt a véleményük, hogy az ehhez szükséges feltételek megteremtése nem az ő feladatuk, hanem a kormányzaté. Meg ha nem muszáj, ne legyünk szegényebbek... Saját határozatát vonta vissza a megyei VÁB a vízi közművek témájában, meghiúsítva egyúttal egy ágazati minisztériumi szándékot. Úgy szól a rendelkezés, hogy átadhatják az érintett önkormányzatok tulajdonába a nem regionális vízi közműveket akkor is, ha nem tanácsi alapításúak. A vita azon van, hogy a megyénkben lévő három főközmű regionális-e vagy sem. A VÁB szakértői véleményekkel alátámasztva azt állítja, hogy ezek nem felelnek meg a kategória klasz- szikus értelmezésének, azaz minden további nélkül át kell adni őket önkormányzati tulajdonba. Mivel ez a települések javára született döntésmódosítás vélhetően ütközik a vízügyi lobbi érdekeivel (a Tiszamenti Regionális Vízmű évente több tíz millió hasznot visz el), még lesz folytatás. A fellebbezés már megszületett. Az ügynek komoly kihatásai lesznek az árak alakulására is. Az tény, hogy törvény adta feladata az önkormányzatoknak a helyi közszolgáltatás, BALÁZS ATTILA FELVÉTELE így a vízellátás. Ehhez azonban vagyonnal kell őket ellátni. Ez a jogi harc nem áll meg másodfokon, hanem utána bírósághoz lehet fordulni. A VÁB meg van győződve az igazáról, s bízik abban, hogy döntésük jóváhagyásra talál. S ha már a víznél tartunk, nézzünk a következő hónapok elé. Talán októberre rendeződik a Szavicsav 6 milliárd 200 milliós vagyonának sorsa, melyből közművagyon 5 milliárd, vállalkozói és működtető vagyon körülbelül 600 millió forint. Ha az ön- kormányzatok kérik, át kell nekik adni a közművagyonrészt. Ezt majd közösen működtethetik, de ahol gazdaságos,ott az önállóságnak nincs akadálya. Ki mohón, ki ódzkodva A Nagy Torta lassan felszeletelődik. Ki mohón kap utána, ki ódzkodik. Van, aki evés után jóérzéssel simogatja a pocakját, de van, akinek begörcsöl az epéje. De arról nem a torta, még csak nem is a szeletelő tehet. Közmű Ajakon Jó ütemben haladnak Ajakon a község — gáz, szennyvíz, telefon — közművesítésének munkálataival VINCZE PÉTER FELVÉTELE TARCA Cservenyák Katalin Húshagyó csirke S osem tagadtam, hogy régimódi háziasszony vagyok. Dédanyáink üknagymamáinak évezredes tapasztalatain nyugvó receptúrák alapján főzöm mindennapi betevőnket — így nagyon ritkán ér meglepetés. A tévében viszont naponta bombáznak olyan reklámokkal, amelyekből kiderül: nekem is ideje volna már újítani. Le a hagyományokkal, ott a sok konyhakész étel — míg megmosom a hajam, már kész is. Lehet tálalni. Minden napra új varázslat levesporoktól a keleti ételkülönlegességekig. A csomagolás gusztusos, az embernek már a képek láttán összefut a nyál a szájában. Átlagban havonta egyszer próbára bocsátom magam. (A családot kímélem a kísérletezéstől.) Amikor már mindenki alszik, kiosonok a■ konyhába, és zugban főzök. A minap például valami japán különlegességnek dőltem be. A színes celofánzacskón pirosra sült csi- kecombok kellették magukat. A magyar nyelvű ismertetőn pedig még rá is erősítettek a látványra: „japán instant gyorsétel csirkehús-ízesítéssel”: Épp tízet ütött az óra, amikor már zubogott a víz. Szigorúan követtem a használati utasítást. Valamit azonban elszúrhattam, mert az előírt három perc főzési idő alatt eltűnt a fazékból a csirkehús. Gondoltam, hátha a celofánban maradt, hát megrázogattam. Ki is pottyan belőle két kisebb zacskó. De az egyikben valami olajféleség, a másikban pedig fűszer volt. Vártam még egy darabig, emelgettem az egyébként gusztusos tésztát, hátha épp duzzadni kezd alatta a csirkecomb. Nem akartam lemaradni a látványosságról. Mindhiába. Na, hátha előkerül majd a tálaláskor. Tálaltam. De a tálon sem volt. Ekkor jöttem rá: a csirkecombot egy másik tálon kellett volna már korábban elhelyeznem. Miután megsütöttem. Csirkéből. Ezt a tésztát pedig gyorsan meg lehet enni hozzá. C sak halkan káromkodtam. Fel ne ébredjen a család. Az életben nem bocsátanák meg, hogy titokban megettem előlük a képen a látható csirkét, s nekik csak a tésztát hagytam. Nézó'jponi) Kölcsön és kamat Balogh József égre jó hírt I f mondhatunk w azoknak az embereknek, akiket néhány hónapja az infarktus kerülget, mert nem tudják, mi lesz azzal a megtakarított pénzükkel, amit a tönkrement bankokban, takarékszövetkezetekben, itt leginkább a gávavencsellői takarékszövetkezetben tartottak. Az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke mondta el a megnyugtató szavakat, hogy tudniillik az állam garanciát vállal a lakossági takarékbetétekre, a betéteseket nem. érheti kár, nem nekik kell viselni a bankcsődök kedvezőtlen hatását. Szólt már egyszer korábban Kupa Mihály pénzügy- miniszter is a gávavencsellői takarékszövetkezetről, s azt mondta: nem nagy ügy, nem lesznek likviditási gondok. Azóta azonban csupa olyan hír látott napvilágot, amely inkább elszomorította a pénzüket betétében tartókat, mintsem kedvet teremtett volna a takarékossághoz. Arról is beszélt a szövetség elnöke, hogy mi 'vezethetett el ilyen helyzetig. Addig egyetértünk, amíg azt mondja: nincs jogszabály a felelőtlen eladósodás kezelésére, mint a fejlett piac- gazdaságokban, ám a mondat vége már hiányzik. Mert nincs komoly jogszabály a Büntető Törvénykönyvben sem ahhoz, hogy az ilyen jellegű bűncselekményektől elvegye a kedvet. Pontosan nem emlékszem rá milyen összegről volt szó, de hallottam, hogy az Ybl Bankban valakinek 30 millió forint kiutalására volt szabad keze, de ő 600 milliót is kiutalt, arról azonban egy árva szó sem hangzott el, hogy azóta előzetes letartóztatásban várná a felelősségre vonást. Olyan hír viszont azóta is eljutott hozzám, hogy egy idősebb postásasszonyt több hónap szabadságvesztésre ítéltek, mert 30 évi becsületes kézbesítés után egyszer nagy anyagi zavarában elköltött tízezer forintot, gondolván: majd kikézbesíti ha megkapja a felvásárlónál visszatartott gyümölcsért járó össze- get. A postásasszony elmondta mire költötte a pénzt, arról azonban nincs információ: mi lett a bankokból megfelelő fedezet nélkül kiáramlott milliárdok sorsa. Talán az a százmillió dollár hitel segít majd megfejteni a titkot, amelyet a Világbank ad a magyar bankrendszer kor szerűsítésére, a dolgozók képzésére. A baj csupán az, hogy az eltűnt milliók hasznát kevesen élvezik, a kölcsönt és kamatait pedig valamennyien fizetjük. A TUNGSRAM Rt. kisvárdai fényforrásgyárának telepén márkabolt nyílt a napokban VINCZE PÉTER FELVÉTELE KOMMENTÁR Balogh Géza jm magyar vidék újko- rí történelmének egyik igen fontos dátuma augusztus 24-e, e napon vette kezdetét a kárpótlási törvény végrehajtása. A Budapesten székelő országos hírközlő szervek többsége enyhén szólva is lagymatag érdeklődéssel kísérte az akciót, nem úgy a megyei napilapok. Azok munkatársainak érdeklődése nem véletlen. Ok tökéletesen tisztában vannak e nap jelentőségével. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy minden vidéken élő újságíró zúgó tapssal örül a törvénynek, ám még az ellenzői is tisztában vannak azzal, hogy augusztus 24- étől új lapokat írnak a magyar vidék történelmében. Ezt megelőzően a fővárosi lapokban mást sem igen lehetett olvasni e témáról, csak azt, hogy a törvény végrehajtásával megkezdődik a falu tönkretétele, a licitálással egymás alatt vágják majd ki a fát a tájékozatlan parasztok, s olyan gyűlölethullám önti el a településeket, hogy abba a legtöbbjük belefullad. A magyar falu valóságát nem ismerő, de arról lépten- nyomon cikkező, azt folyton elemző újságírók,, politológusok alaposan mellégfog- tak megint. E sorok írójának volt szerencséje részt venni a megye első licitálásán, ahonnan azt üzenheti a pesszimista jóslóknak, hogy újból tévedtek. Hogy már megint csalódtuk kell a földből élők, vagy élni akarók értelmi képességeiben. Mert azok a nyírkércsi, lovaspa- tonai gazdák, akik szerencséjüknek köszönhetően bekerültek az első körbe, kiválóan vizsgáztak lélektanból, gazdaságtanból, jogismeretekből. Volt eszük, s türelmük kivárni a legkedvezőbb alkalmat a licit során, s nemhogy rosszabbul, de még jobban is jártak, mint azt sokan jósolták. HÁTTÉR
